Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-08 / 14. szám
új ifjúság 4 Ester Lopez Garcia és a guajava nedű Mindent, mi szemnek-szájnak ingere, szemügyre vehetett a látogató a XI. nemzetközi élelmiszer- ipari kiállításon a Salimán, a melyre három kontinens negyven országának kiállítói hozták el termékeiket. A finomságok mellett ott sorakoztak az egyes termékeket előállító gépek is. Az odaítélt 31 aranyéremből, melyet „Arany Salimának“ neveznek, tizennyolcat élelmiszeripari termékek, tizenhármat pedig gépek kapták. Hazánk 17 aranyérmet kapott. Az aranyérmes ananászkompótok mellett Qou Wei-jing Visszapillantás a Salima ’87 nemzetközi kiállításra Élelmiszerek A háziasszonyok, de minden fogyasztó örömére szolgál majd a zöldséglevesek családja. Igaz, zöldbab, lencse- és zöldséglevest már a múltban is vásárolhattunk, de ezek más technológiával készültek. Barbara Helembrandtová mérnöknő a Szesz- és Konzervipari Vállalat vezérigazgatósága innovációs osztályának képviselője elmondta, hogy ez az új termékcsalád félkészáru. A zacskóba a levesmassza mellé fagyasztott zöldség kerül, így az megőrzi vitamintartalmát. ízes, tájjellegű levesek ezek, idén kezdik gyártani a vállalat nyitrai (Nitra) ü- zemében. A Prágai Sör- és Malátagyár konszernvállalat két termékével is aranyérmet nyert, a szőlő, alma, ribizli, alapanyagú üdítőitalokat a Top-Topic néven kínálják boltjaink. A szénsavval dúsított, vegyi konzerváló anyagoktól mentes, pasztőrözött hazai nyersanyagból készült üdítőitalok szavatossági ideje is lényegesen hosz- szabb, mint az eddigi hazai üdítőké. Nemcsak a jó bornak, a jó sörnek sem kell cégér; ezt a náchodi üzem is bebizonyította a kiállításon. A „Primátor“ jellegzetes ízét nemcsak a kiváló nyersanyagoknak — a komlónak, a malátának és a víznek — köszönheti, hanem az előírt technológiai folyamatok következetes megtartásának és természetesen egy-két gyártási titoknak is, amit a sörgyár képviselői természetesen most sem á- rultak el. Siker ez egy olyan országban is, ahol évszázados hagyományai vannak a sörfőzésnek. Több éve exportálják a Primátort. „Hazánkban csak kiváló és még kiválóbb sörök vannak“ — így magyarázták a siker titkát az újságíróknak. Ezek közé tartozik a Primátor is, amely Arany Salímát kapott a seregszemlén. Kína először vett részt a vásáron, de máris nagy sikert aratott. Qou Wei-jing az egyik kereskedelmi cég vezérigazgatóhelyettHse elmondta, hogy legtöbben a rizsbor iránt érdeklődtek, amely alacsony alkoholtartalma miatt kedvelt aperitív, sőt a kínai konyha egyik csemegéje. Már Csehszlovákiában is ismerik a kínai „licsi“ kompótot, mely hasonlít a mi földieprünkhöz, csak fehérbélű. Az ananászkompótok több fajtáját is láthattuk a vásáron, ezekből hazánkba tavaly közel 300 tonna érkezett. Egy Cubafrutas-termék, guaja- vábói készült gyümölcslé is aranyérmet kapott. Ester Lopez Garcia, a San Nicolas de Bari cég propagandaosztályának vezetője bővebben is elmagyarázta az ital eredetét. A guajavának körte alakú és nagyságú, sárgás-pirosas termése van. Kézzel szüretelik a másfél-két méteres fákról. Ültetvényeken termesztik a gyümölcsöt, de fája a vad természetben is megtalálható. A gyümölcslé magas C- vitamintartalmú: száz gramm gua- javában 253 mg C-vitamin található. Az üdítőt vegyi tartósítószerek nélkül, pasztőrözéssel konzerválják. ízléses kivitelezésű konzervdobozokban Taoro márkával kerül forgalomba. A világ országaiba, köztük hazánkba is 100 ezer tonna jut el évente a Taoro italból. Gépek A Salima nemcsak élelmiszer- ipari termékeket, hanem az iparág csúcstechnikájának gépi berendezéseit is bemutatta. A 13 aranyérmes gép közül lássunk most két hazait. Az EXAN 02 berendezésnek, a- mely az üveg tisztaságát ellenőrzi, minden töltőüzemben örülnek, hiszen nagy hiányt pótolnak vele. A múltban drága pénzért, külföldről hoztuk be ezeket a berendezéseket, és alkatrészhiány, a nem kielégítő szervizelés miatt rosz- szul üzemeltek. Az EXAN 02 kizárólag hazai alkatrészbázisra épül. Bonyolult optoelektronikai áramkörei blokkrendszerűek, így könnyen javíthatók és cserélhetők. A palackok fenékszennyeződésén kívül a visszamaradt folyadékot, a mosásra és fertőtlenítésre használt lúgos oldatot is „észreveszi“, s ezeket a palackokat a szállítószalagról kiiktatja, így minimális a valószínűsége annak, hogy szennyezett üveg kerül a töltőgéphez. Ján Jindra, a Chote- bori Gépgyár fejlesztési osztályának vezetője elmondta, hogy a berendezés óránként 48 ezer üveg tisztaságát képes felülvizsgálni. A berendezés elődjének, az EXAN 01-nek a sorozatgyártása már az idén elkezdődött az említett gépgyárban, továbbfejlesztett változatát azonban csak jövőre kezdik el gyártani. A marha- és sertéshús vegyi összetételének gyors meghatározására alkalmas az MH 03-as mé- rőmífczer, amelyet a Strojobal Hradec Králové-i nemzeti vállalat mutatott be. Főleg húskombinátokba ajánlotta ján Matejka mérnök, a prágai gyártó üzem termelési igazgatóhelyettese. A gép elődjét, a 02-es berendezést licenc- ként eladtuk Ausztriának. A mikroprocesszorral vezérelt műszer lényege abban áll, hogy a mérőhengerbe helyezett 1,8—1,85 kg tömegű húst adott hőmérsékleten hidraulikusan háromszor összenyomja, majd a massza hosszúságából az automata értékelő rendszer a fajsúlyok függvényében százalékban 'kimutatja a zsiradék, a fehérjék, a víz és az ásványi a- nyagok mennyiségét. A berendezés az Arany Salimán kívül ipari design díjat is kapott, márpedig ezzel a kitüntetéssel öt gép, illetve berendezés kiállítói büszkélkedhetnek. Polgári László (A szerző felvételei) Az MH03 mérőműszer és kezelője, Ján Matejka mérnök ESÉLYEK K atival hat évvel ezelőtt Ismerkedtem meg. Szakácsnőnek tanult, akkor volt utolsó éves. Két évig kollégiumban lakott, de a második év végén pár hónapra ideg- gyógyintézetbe került. Amikor kijött az intézetből, úgy döntött, hogy a zajos internátus helyett egy nyugalmasabb albérletet keres magának, csaknem egy évig egy szobában lakiunk. Kati eleinte nagyon zárkózott volt. Az iskolában mindig gondjai voltak. Vagy a tanulással nem boldogult, vagy az osztálytársaival támadtuk nézeteltérései. Egy téli este a házinéni váratlanul bejelentette, hogy hosz- szabb időre be kell feküdnie a kórházba. — Ez remek — örvendezett Kati —, így legalább nyugodtan itt maradhatok hétvégére, senki sem fog faggatni, hogy miért nem megyek haza. Egy hónapig nem ment haza, annak ellenére, hogy mindössze 80 kilométerre lakott Bratislavától. Pár nappal a tavaszi szünet előtt csomagolni kezdtem, elraktam a könyveim, a ruhákat, amelyeket gondoltam, hogy hazaviszek. — De jó neked — hallottam Kati hangját az ajtóból. — Egy hétig otthon leszel, én meg azt sem tudom, hogy egyáltalán hazamegyek-e. — De hát miért ne mennél haza? — kérdeztem. — Az az igazság, hogy én nem nagyon szeretek hazajárni — mondta, és leült velem szembe. Ezt nem kellett volna mondania, úgyis tudtam. Ha szeretné a szüleit, biztos, hogy gyakrabban látogatná őket — gondoltam, de nem szóltam semmit, egyszerűen nem volt hangulatom folytatni a beszélgetést. — Azt hiszem, mégsem megyek haza — szólalt meg kis idő múlva Kati. — Mit csináljak otthon? Apám alkoholista, anyám beteg, ráadásul ő sem veti meg az italt. Van egy bátyám, neki is állandóan problémái ' vannak az idegeivel. Asztalos, de rokkantsági nyugdíjból él. Eleinte hetente jártam haza, segítettem, amiben tudtam, de aztán rájöttem, minden hiába. Próbáltam velük beszélni, elmondtam a gondjaimat, de az volt az érzésem, hogy végképp nem érdekli őket. Minden vágyam az volt, hogy egészségügyi szakközépiskolában tanulhassak. Azért is érdekelt ez az iskola, mert sokszor megfordultam különböző kórházakban, hol az anyámat, hol az apámat mentünk meglátogatni. De hát a középiskola az én tanulmányi eredményeim mellett szóba sem jöhetett. Az osztályfőnököm végül is ezt a szaktanintézetet ajánlotta, ahová most járok. Ide minden probléma nélkül felvettek, csak az a baj, hogy nem érdekel. Az első nap eltévedtem a fővárosban, pár órás késéssel értem az iskolába, és amikor elmondtam késésem okát, az egész osztály a hasát fogta nevettében. Az osztályfőnök azt mondta, miért nem kértem meg a szüléimét, hogy kísérjenek el, ha ném tudok tájékozódni. El tudod képzelni, milyen a helyzetem az iskolában! Mindig kinevetnek. — Ugyan — próbáltam vigasztalni. — Lehet, hogy nem is rajtad nevetnek. — Ezt komolyan gondolod? — nézett rám tágra nyitott szemmel. — Hát persze! A múlt héten majdnem hat év elteltével egy zsúfolt autóbuszban találkoztam ismét Katival. — Micsoda szerencse, hogy találkoztunk — örült Kati, amikor meglá tott. — Van egy problémám, lehet, hogy te tudnál segíteni... Megegyeztünk az időpontban. Zuhogott az eső azon a vasárnapon, amikor meglátogatott. — Tulajdonképpen két dologról lenne szó — kezdte kissé bizonytalanul. — Tavaly beiratkoztam az egészségügyi szakközépiskolába, ugyanis amikor letelt az a három év, amit a szerződés alapján szakácsnőként kellett dolgoznom, átmentem az egészségügybe. Egy laboratóriumban dolgozom most, kisegítőként, kémcsöveket mosogatok. Nem valami érdekes, amit csinálok, viszont a munkakörnyezet annál inkább. Meg aztán támogatják, hogy leérettségizzem az egészségügyi szakközépiskolában. — Talán az iskolában van probléma? — kérdeztem, sejtve a választ. — Igen, pontosabban a matematikával. A többi tantárggyal úgy-ahogy elboldogulok, de matematikából ötösöm volt félévkor, és azt mondta a tanárnő, hogy ilyen tudással ne számítsak jobbra az év végén se. A lányok a munkásszállón azt tanácsolták, hogy vegyek pótőrákat valamelyik matektanárnál. Nem tudsz valakit, aki hajlandó lenne velem foglalkozni, mondjuk hetente egyszer? — Nem, de utánanézek — ígértem. — De van még egy problémám. Tavalyelőtt meghaltak a szüleim. Először az apám, rá fél évre az anyám. A testvéremet intézetben kezelik, de nem érzi ott jól magát. Mindig azt írja, hogy nagyon szeretne már hazajönni. Az a ház, amelyben szüleim laktak, nincs olyan állapotban, hogy odavihetném, meg aztán akkor nekem is oda kellene költöznöm, és akkor mi lenne az iskolával? A munkásszállásra hozzám nem jöhet. Legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha sikerülne kicserélni a szülői házat egy bratis- lavai kétszobás lakásra. Pár hónappal ezelőtt feladtam egy hirdetést, eddig ketten jelentkeztek, mind a kettő meg szeretné venni a házat, de nem tud lakást biztosítani. A lányokkal beszélgettünk erről, ők azt tanácsolták, hogy próbálkozzam egy további hirdetéssel. Itt gondoltam rád, lehet, hogy te jobban meg tudnád írni. Segítesz? Közben elővett egy papírt és írta, hogy milyen házról lenne szó, milyenek a szobák, hány ár kert tartozik a házhoz. Megírtuk a hirdetést, azt is megígértem, hogy ha sikerül szereznem egy matektanárt, azonnal értesítem. Már sötétedett, amikor Kati elment. Születésnapi házibulira hívott főiskolás barátnőm. Születésnapját e- gyik barátjánál ünnepelte, akinek szülei külföldön tartózkodnak. Ivánék ötszobás lakásában javában folyt az ünneplés, amikor betoppant Ádám, Iván bátyja. Magas, fekete hajú fiú, kockás inget és kopott farmert viselt. — Nagyon művelt fiú — világosított fel Szilvia: — Díszlettervezést tanul, most végez. Állítólag még ebben az évben tanulmányútra megy Párizsba. Nagyon ügyes, már néhány előadáshoz, filmhez tervezett díszleteket. Jól beszél angolul, németül és persze franciául is. Ádám nagyon szerény fiú, társasági ember, nem nehéz kapcsolatot teremteni vele. — Hallom, hogy mész Párizsba ... — Igen, úgy néz ki — mondta, és szemmel láthatólag őrült, hogy felhoztam ezt a témát. — A minisztériumban megígérték, de én nem nagyon bízom benne, hogy sikerül. Ha igen, akkor csak a szüleim tudják elintézni. — Nehéz a díszlettervezői szakra bejutni? — Hát... nem is tudom. Nekem rögtön az első nekifutásra sikerült. Már az is szerencse volt, hogy abban az évben, amikor én érettségiztem, nyílt díszlettervezői szak, ami egyébként csak négyévenként nyílik. Most, hogy végzek, felmerült egy további probléma, hogy hová az iskola után. — Irtó szerencsés ez a srác — mondtam később Szilviának útban hazafelé —, és nagyon magabiztos. — Miért ne lenne az? — nézett rám csodálkozva. — Gyerekkora óta rajzol, tervezget, nagyon szereti a munkáját, rajzórákra, nyelviskolába járt. Az apja zenész, az anyja befutott festőművész. Szerintem minden feltétele megvan, hogy sikeres, befutott szakember váljék belőle. Az egyik reggel telefoncsergésre ébredek.. — jaj, biztosan felébresztettelek, ne haragudj — hallom Kati kétségbeesett hangját a vonal másik végéről. — Tudod, azzal a tanárral kapcsolatban hívok. Csütörtökön írtunk dol- goztatot matekból, és sajnos megint ötöst kaptam. Sürgősen szükségem lenne segítségre, mert a lányok azt mondják, hogy ha ez így megy tovább, akkor megbukok és félek, hogy emiatt kidobnak az iskolából, pedig nagyon szeretnék leérettségizni. A bátyám is írt, hogyha nem hozom ki az intézetből, megszökik. Nem tudom, mit csináljak. Tanulnom is kellene, vele is kell törődnöm. A szobatársnőm azt mondja, hogy ő már régen otthagyta volna az iskolát. Félek, hogy végül neki lesz igaza. — Ugyan! Szerzünk egy jó matektanárt, és minden rendben lesz — vigasztalom. — Gondolod? — Persze — mondom gyorsan, de közben érzem, hogy hangom nem cseng olyan meggyőzően, mint azt szeretném. Hallom, hogy anyu a szomszéd szobában felkapcsolja a rádiót, s egy mély, kimért férfihang arról beszél, hogy minden fiatal egyenlő eséllyel Indul az életbe, csakis rajtuk múlik, hogy mit sikerül megvalósítaniuk az elképzeléseikből... Kamoncza Márta
