Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-14 / 2. szám
E HETI SZÁMUNKBAN TÖBB BIZALMAT — Strasser György kommentárja a 2. oldalon ELSŐ MUNKAHELYEM — vita lapunk 4. oldalán HOGYAN LAKHATNAK A FIATALOK? — 5. oldal INTERJÚ DUNCSÁK ATTILA FESTŐMŰVÉSSZEL — 8. oldal KOMPUTERSULI a 10. oldalon EGÉSZSÉGÜNKÉRT Az állampolgárok egészségéről való gondoskodás fontos része az állam szociálpolitikájának. A szervezett munkavédelem minden vállalat kötelessége és nagyon is a konkrét feladaiok közé tartozik. Az orvosok véleménye szerint a betegségek nagy részének okozója éppen a munkahelyi ártalom. Ezért a betegségek megelőzése végett olyan munkafeltételeket kell biztosítani, hogy minimálisra csökkenjen a ,,zajszennyeződés”, jó legyen a fény, működjön a szellőztető rendszer, a fűtés, de nem is suro!|uk tovább hiszen minden termelőegy ségnél szinte más-más tényező hat, és tegyük hozzá gyorsan azt is, hogy károsan hat az ott dolgozók egészségére. Tudatosítanunk kell, hogy az egészségügyi ellátás színvonalát emelő ráfordítások teljes mértékben megtérülnek. Az emberek jó közérzete és hangulata a gazdasági mulatókkal valóságosan is kifejezhető. Ismert dolog, hogy a megfelelő hangulat emeli, mig a rossz hangulat csökkenti a munka termelékenységét. Vállalataink vezetőin is múlik, hogy sikerrel fel tudjuk venni a harcot századunk „divatos“ betegségeivel szemben. • • • SZERELEM...(?) T udom, elcsépelt téma, s nálam Jóval tájékozottabb és nagyobb emberek vallottak róla. Nincs is szándékomban újat mondani, nem is tudnék. Az itt leírtak csak szerény észrevételeim töredékei. Hogyan keletkezik a szerelem? Mi az, ami előidézi ezt az érzést, amelyet a legcsodálatosabbnak tartunk olyankor, amikor jelen van? S egyáltalán, lehet-e, szabad-e azt szerelemnek nevezni? Kinek mi a szerelem? Az a fiatal, csitri vagy kamasz, aki először találkozik vele, úgy érzi, ez a legnagyobb. Van, akinél a szerelem fogalma piától- elképzeléseken alapszik, nélkülözi a testiséget. Ez utóbbi egyre ritkább azon oknál fogva, hogy fiataljaink szexuális tájékozódása már nagyon korán elkezdődik, ami nincs mindig egyenes arányban testi és főleg szellemi fejlettségükkel, felkészültségükkel. Ehhez hozzájárul a tömérdek fel- világosító irodalom is, amely főleg a fiúk érdeklődésének örvend, az ő fantáziájukat mozgatja meg. A férfinem hajlamosabb a leginkább arra, hogy a másik nemet csak „szexuális érdekeltségből“ vegye figyelembe, hogy mást ne mondjak, „főzze“. Igen, főzze, és ahol alkalma nyílik rá, szexuális élményre tegyen szert. Teszi ezt annak árán is, hogy az „áldozatot“ a legkülönfélébb bókokkal, vallomásokkal, sőt Ígéretekkel halmozza el, ami a legtöbbször hatásos, mivelhogy el is hiszik. De sokszor nincs is rá szükség. Nagyon érdekes lenne meghallgatni, amit két „igazi“ barátnő egymásnak elmond. Azért nem mondok „barátot“, mert a fiúk kevésbé intimek. Élményeik legtöbbször dicsekvés tárgyát képezik — baráti körben. Főleg az alany személyét és a mennyiségét illetőleg. Talán így fordulhat elő, hogy házasságok — lehet, szerelemből, de a házasélet lényegét tekintve — nem helyes indítékból köttetnek. Rövid idő elmúltával formálisakká, felszínesekké válnak. A házasfelek egyike-másika könnyen keveredik házasságon kívüli kapcsolatba, vagy hagyja magát rábeszélni az .lyen kalandra. Ez alól az értelmiség sem kivétel, sőt... A legújabb kor „házastársi szótára“ bevezette a „megértő“ vagy a „megbocsátható“ félrelépés fogaimét. Nem tudom... Érzelmileg fogékony fiatal lányok azt tanulták, hogy a szívük rezdülésére figyelve keressék az igazít. Több fiatal lányt ismerek, akik szót fogadtak, s szívük többször is megrezdül, mégsem vallják magukat kimondottan szerencséseknek, hogy a boldogságról ne is beszéljek. Ismertem egy lányt — ma már asszony —, akinek hosszú évekig tartó kapcsolata volt egy nős férfival — az első szerelmével. Odaadott mindent. Kapcsolatát „düiőútl szerelemnek“ nevezte. Retíiénykedett, hogy a férfi valóra váltja ígéretét, elválik. Végül rájött, hogy nem, s hogy végképp feledje, a legesztelenebb ' kapcsolatokba hajszolta magát. Bár megtalálta az igazit, s ma boldog feleség, a hasonló esetek többsége nem így végződik. Az így póruljártak pedig közben felkészülnek a magányos vagy „felemás“ életre, szerencsésebbnek vallva magukat azoknál, akiket a házastársuk megcsal. Ha a nős férfiak által tönkretett fiatal lányokról hallok, egy érdekes eset Jut eszembe. Évekkel ezelőtt családi házban laktam, s ahogy ez illik, szereztem egy kiskutyát. Mit hoz a véletlen, másnap egy se élő — se holt ktscicát találtam, nyilván el- csavargott, s már majdnem éhen pusztult. Hazavittem, tejjel Itattam. Elhatároztam, hogy a kutya — macska háborúság dacára, az én védenceim barátságban fognak élni. Éltek is. Tudjuk, a macska „nagyon“ társas lény, bújt a kutyushoz, az meg úgy nyílvánította ki szeretetét, hogy a fogai közé kapta, és végigrohant vele az udvaron. Naponta sokszor. Mindez úgy hatott a cicára, hogy néhány hét alatt úgy lefogyott, hogy ha felmászott a kaktusz tetejére, az nem szúrta meg. Mégis engedte, hogy hurcolja őt a kutya. Amikor meg eltiltottam őket egymástól, bánatában nem evett, kénytelen voltam kiengedni. Végül elpusztult... Ki érti ezt...? S emmit se tudunk a szerelemről. Stendhal azt mondja, olyan, mint a kristályosodás. A kristályosodásról többet tudunk, mint a szerelemről. A hegyekről is többet tudunk, az atommagról is, a madarakról Is, a szélről is. Csóka Gábor
