Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-11 / 10. szám
Smajda Albert várjuk az Idei első szállítmányt, e- gyelőre még a tavalyi őszit árubői. élünk. Bőséges volt, de a karácsonyi könyvvásáron alaposan megcsappantak a készleteink, egy-két könyv pedig hiánycikk. A legutóbbi vállalati értekezleten úgy értesültünk, Idén gazdagabb behozatalra számíthatunk Magyarországról, ezért Is várjuk nagy érdeklődéssel, mit kínálhatunk majd vásárlóinknak. Biztos, hogy nem rajtam és a hattagú kollektíván múlik ne tájékoztatót, esetleg rövid Ismertetőt az új művekről. — Engem az Is érdekelne, milyen egy mai fiatal vásárló hozzáállása, érdeklődése az elárusító szemével nézve? — Sokan vannak, akik konkrét cél nélkül térnek be az üzletbe. Aztán vannak rendszeres látogatóink, akik mindig ránk bízzák a mű kiválasztását, és végül vannak olyanok, akik figyelemmel kísérik a könyvkiadási Ha március, akkor könyvhónap " Fábián Edit: „Ügy érzem, mozgalmas - könyvhónap elé nézünk.“ A tudományos-műszaki fejlődés, a szórakoztató elektronika térhódításának korában sok érvet és ellenérvet sorakoztathatnánk fel a könyv mint értékközvetítő mellett, illetve ellen. Még a száraz statisztikai adatok sem tölthetnek el büszkeséggel, habár minden jel arra vall, olvasó ország vagyunk. De vajon hányán ejthetnék ki nyugodt lelkiismerettel Gorkij szavait: „fiietemben az első örömet az első könyv szerezte.“ Egy azonban tény és való: márciusban a könyvet ünnepeljük. Hogy ki hogyan, annak Rozsnyón (Roüüava) néztünk utána. Mi munkával ünnepeljük — kezdi Smajda Albert, a városi könyvház üzletvezetője. — Harminckét éve foglalkozom könyvértékesítéssel, de márciusban nagyon sokat dolgozunk. Elküldtük könyvajánlatunkat a sajtónak, körlevelet írtunk az üzemek, vállalatok szakszervezetének, mozgósítottuk segítőtársainkat, az üzemek, vállalatok könyvterjesztőit, szétküldtük a könyvsorsjegyek megrendelőlapjait. Hogy minek ez a nagy nyüzsgés? Mert csak a pultforgalomból nem lehet megélni, vagyis nem tudnánk pénzügyi tervünket teljesíteni. Tavaly elég volt egy kis pangás; s máris nem jöttek meg a magyarországi évkönyvek, aminek eredménye, hogy elmaradtunk az évi tervünktől. — Most, a könyvhónap elején milyen a választék? — kérdezem. — Nem merném dicsérni szállítóinkat. Szlovák, illetve orosz nyelvű irodalomból is szerényebben vannak feltöltve a polcaink, a magyar nyelvű könyvekből pedig csak régi tartalékaink vannak. Minden pillanatban majd a könyvhónap sikere, és mindent megteszünk a vásárlók igényeinek kielégítéséért. A hattagú kollektíva egyik csinos elárusítóját, Szőllős Szilviát munka közben szólítom meg. Miután a kedves vevő kosarába kerül egy meséskönyv, velem is foglalkozhat. — Szívesen ajánlottam volna még további meséskönyveket a néninek, de pillanatnyilag nincs nagy Választékunk — mondja, majd odakalauzol a gyermekkönyvekhez, és mutatja a kínálatot. Megvásárolhatnám a Hogyan kell repülni, a Megfogtam a tündér sarkát, az Ablak-zsiráfot, az Elmés játékok és játékos elmék című könyvet, esetleg a Törd a fejed! kiadványt, és vége. Leporellók például nagyon kis mennyiségben és választékban vannak mind szlovák, mind magyar nyelven, pedig a legnagyobb érdeklődés ezek és a meséskönyvek iránt van. Szilvia aztán Ifjúsági regényeket, szépirodalmi műveket és szakkönyveket ajánl. — Most legtöbben a csehszlovákiai fiatal magyar költők és prózaírók „Próbaút“ című antológiája után érdeklődnek, lehet azért is, mert szőkébb pátriájuk költőinek művei is megjelentek benne. A Madách Könyvkiadótól rendszeresén kapunk szállítmányt, viszont a kiadó kevés világirodalmi művet ad, ki, és az is hátrány, hogy sohasem tudjuk, mikor mi fog megjelenni. Jó lenne, ha a magyarországi Könyvvilág, illetve a hazai Oj könyvek (Nővé knihy) mintájára a Madách is rendszeresen küldeterveket, és határozott elképzeléssel, kívánsággal jönnek. Gyakran rajtunk múlik a vásár, ezért ismernünk kell a műveket, sokat kell olvasni, böngészni a kiadói terveket. Én már hetedik éve végzem ezt a munkát, s úgy érzem, sikerrel. Egy-két házzal odébb már a járási könyvtárba kopogtatok. Fábián Edit, a gyermekirodalmi részleg vezetője arról tájékoztat, mit is Szőllős Szilvia: „Már hetedik éve végzem ezt a munkát.“ jelent házon belül a könyvhónap kezdete. — Az idén először lesz ünnepélyes megnyitó: alkalomhoz illően ünnepi beszéddel kezdődik a könyvhónap, és egy sor meglepetéssel folytatódik. Az aznap érkező új olvasót díjmentesen vesszük fel tagnak, a megkésett könyvvisszaszolgáltatónak pedig elengedjük a bírságot. Itt, a gyermek- részlegen az első olvasónk színes ceruzát, mesefigurát kap, és minden látogatónak ,egy kis édességgel kedveskedünk. A szépirodalmi részlegen kávéval várjuk az első olvasót, a politikai és szakirodalmi részlegen pedig közös fotó készül az első látogatóval. Ez mind a megnyitó napján lesz, de persze a további napokon gazdag programajánlattal várjuk a könyv barátait; a politikai részlegen beszélgetés lesz a városi nemzeti bizottság al- elnökének, a művelődési központ és könyvtárunk igazgatójának, valamint egy történész és barlangász részvételével. A zenei részlegen a Queen e- gyüttes lemezeit hallgathatják a vendégek, és diszkó is lesz. A felnőttek részlegén fiatal szerzők találkozójára, a radoSinai színház felvételének meghallgatására, valamint a legújabb könyvek kiállítására kerül majd sor. A gyermekrészlegen számítógépes játékokkal szórakozhatnak a kicsik, mesedélelőttöt szervezünk az óvodásoknak, és kiállítjuk könyvújdonságainkat. Mindent egybevetve, úgy érzem, emlékezetes, élményekben gazdag és mozgalmas könyvhónap elé nézünk. —plg— (A szerző felvételei) A SZISZ KB-nak abba a mozgalmába, amely azt a hosszú elnevezést kapta, hogy „A gyermekek és a fiatalok részvétele a tudományos-műszaki fejlődésben“, nagyon sok fiatal bekapcsolódott. A Kassai (Kosice) Radioökológiai és Atomtechnikai Intézet fiataljai elsőként válaszoltak az ifjúsági szervezet felhívására, elsők között alakították meg az ifjú elektronikusok klubját. Ez elsősorban a kassai fiatalok elméleti és gyakorlati oktatását szolgálta, de vidéki fiatalok is megfordultak itt. A munka és a szakköri tevékenység fő szervezője Stefan Melnik mérnök, az intézet tudományos dolgozója, aki ezen kívül, az itt működő SZISZ-alapszervezet elnöke is. — Az eltelt két év alatt hozzávetőleg 150 pionír, középiskolás és főiskolás ismerkedett meg nálunk az elektronikával, mikroelektronikával és a számítástechnikával. Intézetünkben több középiskolás készített szakdolgozatot, főiskolások pedig diploma- munkájukhoz irányításunkkal vették igénybe intézetünk berendezését. Nemrég megbíztak a SZISZ kerületi bizottsága klubjának irányításával. Eddig két személyi számítógépünk volt, az új klubban már húsz lesz majd. Ezzel a felszereléssel magasabb szintű képKomolyan venni a tudományt zés folyhat nálunk. Előadóink, lektoraink a kutatók soraiból, a fizikai kutatóintézetből és a 5a- fárik Egyetem matematika — fizika szakos tanárjelöltjeiből verbuválódnak. Intézetünket mindenütt számontartják, ahol atomenergiáról, környezetvédelemről, újfejlesztésű műszerekről van szó. A SZISZ-alapszervezet két ifjúsági brigádja számtalan sikert ért el az utóbbi években. Mindkettő a kerület legjobb ifjúsági kollektívái közé tartozik. A közelmúltban megkapták a SZISZ SZKB arany- plakettjét az Életfa-mozgalomban a környezetvédelmét szolgáló munkásságukért. A SZISZ SZKB aranyérmét kapták tavaly az Incheba nemzetközi vegyipari kiállításon is. Ezeknek az elismeréseknek, eredményeknek természetesen Stefan is részese. 1985-ben az első városkerület dicsőségtáblájára került, és ott volt a XII. VIT-en Moszkvában. Nem szeret dicsekedni, sikereiről beszélni, mert mindig inkább a jövőbe tekint, tele van energiával, ambíciókkal. — Harminckét éves vagyok, de nem gondolok a SZISZ-ből való wmwkbus ■ 07 KORTÁRSAINK visszavonulásra. Munkahelyemen a 49 tagú alapszervezetet vezetem, a városi szervezet plénumtagja, a kerületi klub vezetője vagyok. Munkahelyemen egy új ifjúsági munkakollektíva megalakítását vettük tervbe, a ZENIT-kiállításo- kon és -versenyeken ezután is részt veszünk, továbbá technikai vetélkedőket, versenyeket honosítunk majd meg. A középiskolások számára a szünidőben intenzív programozási tanfolyamokat indítunk. Mi nem gyűjtünk papírt és hulladékvasat, mint mások, de olyan kötelezettségvállalást tettünk a SZISZ IV. kongresszusának tiszteletére, amely közel áll munkánkhoz; olyan etalonokat készítettünk, amelyek értékelik a környezetszennyezés mértékét. Ez ökológiai és nemzetgazdasági szempontból is korparancs. Stefan fiatal párttag, kétgyermekes családapa. Egy állami tervfeladat felelős kutatója, munka- csoportja jelenleg egy automata vegyi analizátor kifejlesztésén fáradozik, amelynek hamarosan elkészül a prototípusa. — Nem várhatunk arra, hogy majd külföldről, drága pénzért hasonló műszert vásárolunk. A lehetőségek nálunk is megvannak, a tudományos-műszaki forradalmat egyszer és mindenkorra komolyan kell venni. Polgári László (A szerző felvétele) Felnőttek vagy gyerekek ? Szerettem volna higgadt, bölcs szavakkal megvigasztalni régi barátnőmet, aki mostanában zaklatottan telefonálgat. Ügy érzi, mondja újra meg újra, hogy elvesztette gyerekeit, nincs kapcsolata velük, nem tudnak beszél* getni. Az udvarias semmitmondás- nál, a kínos hallgatásnál még a veszekedés is jobb lenne. De csak közhelyeket mondtam, olyasmit, hogy természetes, ha a felnőtt gyerekek egy időre eltávolodnak szüleiktől, megpróbál* nak önállóan gondolkodni, csele* kedni — később, ha már nem szó* rul bizonyításra önállóságuk, új* ból helyreáll a régi, meghitt kapcsolat. Kétségtelen, hogy a közhelyeS- ben mindig rejlik némi igazság, de szembekötősdit játszanánk, ha ennyivel beérnénk. Barátnőmnek nincs oka lelkiismeret-furdalásra. Vllágéletében kötelességtudó, jó anya volt. Nehéz megállapítani, hogy mikor következett be az a pillanat, amikor a gyerekek barátnőm gondoskodását önállóságuk csorbításának érezték. Néhány apró figyelmeztető Jelre én is emlékszem. Tizenhét éves fia biciklitúrára készült. Barátnőm minden ékesszőlását latba vetette, hogy lebeszélje. Bebizonyította, hogy a gyerek alkalmatlan rá, hogy nem fog tudni napi harminc-negyven kilométert kerekezni, szállást találni, és így tovább. —- No, de hogy tanulja meg, mire képes, ha el sem engeded?! — kérdeztem. És most, amikor olyan tanácstalan, ez jutott eszembe. Gondoít-e vajon rá, hogy későbbi kapcsolatuk azon múlik, gyerekei az ő segítségével tanulják meg az önállóságot vagy pedig ellenére? Mert az kétségtelen, hogy az önállóságot éppúgy meg kell tanulni, tanítani, mint bármi mást. Önállóságra szoktatni kell, alkalmat, lehetőséget teremteni, olyan feladat elé állítani a gyermeket, amelynek kis erőlködéssel még meg tud felelni. Sokan azért feledkeznek meg erről, mert gyermekeink manapság korán érnek, de sokáig maradnak mellettünk. Megszoktuk a róluk való gondoskodást, és gyakran összetévesztjük a helyettük való gondolkodással. Féltjük őket, tehát visszatartjuk a kockázatosnak tűnő kalandoktól. Talán ezért olyan gyakori a két véglet; a harmincéves korában is szüleire szoruló, dönteni képtelen felnőtt — és a korán önállósuló, szülei előtt titkolózó, zárkózott tizenéves. — Vannak aranyos felnőtt gyerekek is — jegyezte meg kolléganőm, mikor megemlítettem, hogy a felnőtt gyermekek és szülők kapcsolatáról szeretnék így, papíron, másokhoz szólva eltűnődni. Persze hogy vannak. És nem is olyan ördöngös dolgokon múlik, hogy kedvesek maradjanak. Csak olyasmin, hogy mielőtt nemet mondanánk egy „majd én kikeverem a tortakrémet“, „majd én egyedül hazajövök a nagyléktól“ felkínálkozásra, egy kirándulásra a barátokkal, egy osztálybuiira, egy nyári táborozásra — tűnődjünk el egy kissé. . És a nem helyett mondjunk határozott, bátorító igent. V. Ä.
