Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-11 / 10. szám
új ifjúság 2 Kommentárunk A tudomány a termelés szolgálatában A CSKP KB Elnökségének legutóbbi nyilatkozatában sző volt arról Is, hogy a Központi Bizottság márciusban esedékes Illésén foglalkozni fog a tudomány tévesztésének kérdéseivel. A műszaki-tudományos fejlesztés — ezt talán hangsúlyozni sem kell — elsőrendű jelentőségű gazdasági kérdések megoldásában. Pártunk elvárja, hogy elsőszámú országos üggyé válik a termelési, műszaki, tudományos eredmények minősége és mennyisége, felzárkóztatása a növekvő nemzetközi követelmények színvonalára. A tudományos technikai forradalom végeredményben a termelés automatizálásához és a folyamatos termelés általános bevezetéséhez lut. Ez pedig megköveteli rugalmas. pontos, megbízható és gyorsan működő ellenőrző és vezérlő rendszerek létrehozását. Csak a 20. század második felében teremtődtek meg a tudományos-műszaki előfeltételek olyan automatizálási eszközök megalkotásához, amelyek nemcsak a munkaműveletek, hanem a kisegítő, többek között az ellenőrző-szabályozó műveletek végrehajtását Is biztosítják, vagyis felszabadítják az embert a munkaciklusban való közvetlen részvétel alól. Az Ipari robotok fejlesztésének és gyártásának bevezetése a bizonyíték, milyen felelősségteljesen kezelték feladataikat a Pre- Sovl Fémipari Kutatóintézetben, ahol intenziven dolgoztak a CSKP KB tudományos fejlesztésre vonatkozó határozatainak végrehajtásán, és feltételeket teremtettek a közös csehszlovák-szovjet munkahely megvalósítására. Ahhoz, hogy eredményes legyen a tudományos-technlka-termelésrendszer, a tudományos, kutatások és a termelés között, ott, ahol a tudományos eredményeket konkretizálják, olyan anyagi formákat kell érvényesíteni, amelyek közvetlenül bevezethetők a termelésbe. Éppen ezeket a feladatokat oldja meg a műszaki fejlesztés. Az alkalmazott ismeretek alapján itt hozzák létre és dolgozzák ki a termelési technika és technológia eszmei modelljeit; a meghatározott termelési-technikai megrendelések alapjában jelentkező társadalmi Igények itt alakulnak át technikai megoldásokká. Végül, ebben a láncszemben megy végbe az új technikai és technológiai megoldások kísérlett megvalósítása, itt gyártják az új termékek kísérleti példányait, itt kezdődik a termelésbe való bevezetés is. Ez a komplex felfogás érvényesül a preSovi közös csehszlovák-szovjet „Robot“ elnevezésű egyesülésben. A fejlesztési munkálatok stádiumában — mint azt a példa bizonyítja — a tudomány közvetlen egyesül a technikával, és testet ölt benne az új technika, amely közvetlenül belép a termelésbe. Kétségtelen, hogy ez a fejlesztés — sajátosságai folytán — a tudomány-technika-termelés-rendszer bonyolult láncszeme. A gyakorlati eredmények révén már ma bebizonyosodott, hogy munka- és költségigényessége ellenére az anyagi és munkaráfordítások gyorsan megtérülnek. Bizonyítható tehát, hogy közvetlenül a fejlesztéstől függ a termelés és a technika haladása, az új termékfajták kialakítása. A preäovi „Robot“ egyesülés eredményei jó példaként szolgálnak a Központi Bizottság ülésének előkészítéséhez, és egyben az Is kitűnik belőlük, hogy az automatizált gépsoroknak egyre nagyobb jelentőségük van a népgazdaságban. Strasser György Kitettek magukért A Bratislava-v'déki járásban 152 SZISZ-alapszervezet kapcsolódott be a hulladékgyűjtési verseny ötödik évfolyamába, s mellettük 19 3Ö5 pionír is kitett magáért. A SZISZ-tagok és pionírok 339 tonna vasat, 247 tonna papírt és 23 tonna textilt gyűjtöttek össze. A kis Pionírok ezenkívül 638 kilő gyógynövényt, 7918 kiló csipkebogyót és 12 ezer 714 kiló gesztenyét is összegyűjtöttek. A legjobbak közé tartoztak a Malackyi Kablo, a Gajaryl Textilanka és a Bratislava! Mezőgazdasági Felvásárló és Értékesítő Üzem SZISZ-tagJai, valamint a stupavai, a pezinoki és az ivánkai (Ivanka prl Dunaji) alapiskolák pionírcsapatai. R. G. Beszámoló egy városi konferenciáról rzi^zilizizzizzizilizizziiiiiiiiiizizzzzz Megújulást minden szinten Nem lehet kétszer belelépni ugyanabba a folyóba — tartja a mondás. Még talán ugyanabba a tóba sem, mert a benne úszkáló halak kl- fröcsköllk a vizet, az esővíz meg pótolja a veszteséget. Kétszer egymás után legföljebb ugyanabba a fürdőkádba tocsoghat bele az ember. Én 1977-ben léptem be a SZISZ-be, s nem sokkal ezután — elég meggondolatlanul, mert nem vagyok szervező alkat — elvállaltam szülőföldem alapszervezetének elnöki tisztét. El-eljártam a járási gyűlésekre Is, de egy idő után kezdtem unni, hogy ezeken a tanácskozásokon szinte ugyanazok a problémák merülnek fel: „passzívak a fiatalok ..., „vannak még hiányosságok, de...“ Ogy látszik, az a bizonyos folyő befagyhatott, mert a minap, február 28-án. a SZISZ dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) városi konferenciáján ülve Is úgy érezhettem magam, akárcsak bármelyik tíz évvel ezelőtti gyűlésen. Még a „vita“ Is hasonló volt. A hozzászólók jó előre elkészített „vitafelszólalásokat“ olvastak fel, amelyekben ismertették szervezetük tevékenységét. Afféle „mondom a magamét“-alapon folyó, süketek párbeszédének ható diszkutálás volt ez, hiányzott belőle ... a fiatalosság. Két hozzászólásból viszont nem. Gyurcslk Józsefnek, a Dunaszerdahelyl Városi Nemzeti Bizottság elnökének beszédéből, és dr. Paulicky Péteréből, az SZLKP Dunaszerdahelyl Járási Bizottságának dolgozójáéból. — Esetenként túlszervezett, túlságosan felnőttes, öreges az Ifjúsági szervezet munkája — mondta Paulicky, de hozzátette, hogy erről nemcsak a fiatalok tehetnek. Az ifjúság problémaérzékeny rétege elé az Idősebbek gyakran tabukat állítottak, elnyomták a kezdeményezést, a kényes kérdéseket eltussolták Az idősebbek nem adtak kellő erőt a fiataloknak a megismeréshez, biztatást az újhoz. Paulicky Péter Idézett mondatai talán megmagyarázzák a „befagyott folyót“ Is. Dr. Potásch Attila, a SZISZ DunaszerdaA konferencia küldötteinek egy csoportja helyi Városi Bizottságának leköszönő elnöke, a vnb alelnöke is hangsúlyozta beszámolójában, amely még a vita előtt hangzott el, a szavak és tettek egységét, s azt, hogy vissza kell fogni a SZISZ-életben elburjánzott adminisztrációt, bürokratizmust. E beszámolóból kiderült, hogy a 40 alapszervezet, benne a 3352 tagot tömörítő városi szervezet eredményeket is fel tud mutatni, kiváltképpen a sport- és a társadalmi munka területén. Évente rendeznek mlnlfoci-, asztalitenisz-bajnokságot, 10—15 csapat részvételével. Nagy népszerűségnek örvend a májusi ünnepségek tiszteletére szervezett gyalogtúra a közeli Madarászra, átlagosan 500 résztvevővel. Tavaly a dunaszerdahelyl SZISZ-szerveze- tek összesen 35 218 kiló vasat, 12 080 kiló papírt és 1010 kiló textilt adtak le. Nemsokára megkezdi működését a városi Ifjúsági klub a kultürház alagsorában. Az ifjúság társadalmi aktivitását értékelve a leköszönő elnök hibásnak tartotta azt, hogy a fiatalok vállalásaikat főként a munkahelyükön teszik, s legtöbbször csak azt vállalják, amit egyébként munkahelyi köte-; lességként úgyis el kellene végezniük. Ahelyett, hogy máshol, a városszépítésben, a szövetkezeteknek stb. segítenének. Gyakran hallani ezt SZISZ-vezetök szájából, én azonban nem tudok vele teljesen egyetérteni. Nem hiszem, hogy az ifjúsági szervezet legfőbb feladata a papír- és rongygyűjtés lenne. Ez persze számokban könnyebben kimutatható, és a népgazdaságnak is hasznos, de lényegesen hasznosabb, ha a fiatalok munkájukat teszik hatékonyabbá, munkahelyüket, környezetüket szebbé. Már a tíz évvel ezelőtti gyűléseken is szembeötlő volt nekem: a munkaeredmények sorolása úgy hat, mintha a fiatalok egy kívülállónak akarnának számot adni tevékenységükről, mondván: „ Ne verjenek meg, ml dolgozunkl“ Akárcsak a diák men- tegetődzése: ,.Én készültem!“ Tény, hogy a társadalomnak vannak, elvárásai, amelyeket a SZISZ-nek teljesítenie is kell, de az ifjúsági szervezet mégiscsak a fiatalokért van, s ha már dolgozik, nem azért kellene így tennie, mert muszáj, mert valaki így akarja, mert az a későbbi érvényesülésben egyeseknek esetleg segíthet. Mert ha így van, akkor újra és újra felbukkannak a régi gondok: a passzivitás, érdektelenség. Ilyen nézőpontból igaz Is meg nem is Kulcsár Lajos mérnöknek, a SZISZ Dunaszerdahelyl Városi Szervezete új elnökének a konferencia zárszavaként elhangzott mondata: „Az ifjúság mindig olyan, amilyennek a környezeti ráhatások formálják, s csak az várható el tőle, amit környezete önmagától is elvár.“ Nem hiszem, hogy az ifjúságnak „öregesen“ bele kellene nyugodnia környezete elvárásaiba! Klinko Róbert VAN MÉG JAVÍTANIVALÓ A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Közgazdasági Szakközépiskola szakosító tagozatának másodikosai rendhagyó SZISZ-gyűlést tartottak a közelmúltban, amelyen az iskola igazgatóhelyettese. Jóba Mihály, az osztályfőnök Bálint Gyula, az iskolai SZISZ-szervezet elnöke, Bőd Ildikó, valamint két vendégdiák, Mede Veronika és Kacsik Erika is részt vett. A gyűlés szavalóversenynyel kezdődött, Nagy László, Tóth Árpád, Juhász Ferenc, Heltai Jenő és Bella István költeményeit szavalták a tehetséget magukban érző tanulók. A zsűri a legjobb versmondőnak Urban- őok Klárát és Puss Pétert találta, akik már egy évvel ezelőtt a járási szavalóversenyen is előkelő helyezést értek el. Az iskolai fordulóba továbbjutott ipég Tóth János és Kovács Imre is. Aztán értékelték az 1986-os év jelentősebb megmozdulásait, valamint osztályszavazásra bocsátották az idei év tervét. Elsősorban a politikai oktatásnak tulajdonítottak nagyobb figyelmet, de szó volt a hulladék^vűjtés megszervezéséről s egyéb kötelezettség vállalásokról is. Több időt fordítanak ezután a tanulásra, hiszen hamarosan itt az írásbeli, majd pedig a szóbeli érettségi vizsga, s az utolsó szakosító osztály távozásával megszűnik az iskolának ez a tagozata. Értékelték az eddig elért tanulmányi eredményeket: félévkor négy kitüntetett és négy jeles tanuló volt az osztályban, kevesebbet hiányoztak, tavaly egy tanulóra 54, az idén már csak 24 óra igazolt hiányzás esett. A tanulók a társadalmi munkákból is kivették részüket, a legjobb eredményt itt Telek Gertrűd, Kluka Adrianna és Forró Edit érte el. Bálint Gyula osztályfőnök hangsúlyozta, hogy az első félév nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyeket szerettek volna. A tanulók magatartásában viszont nem tapasztaltak hiányosságokat. Zsákovics Mária, az osztály tisztaságfelelőse viszont hangsúlyozta, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a higiéniai elvek megtartására. (kotier) A BIZALOM ARA Kevés olyan agilis fiatallal találkoztam a pályafutásom alatt, mint Űjlaky Géza. Azok, akik összehoztak vele, jól ismerik. Távol állt tőlük a túlzásnak még a leghalványabb szándéka, ennek ellenére, amit a találkozásunk előtt hallottam róla, már-már hihetetlennek tűnt. Géza sokat vállal magára mind a munkahelyén, mind a társadalmi életben, amit pedig elvállal, igyekszik teljes szívvel csinálni. — Mindig siet valahová — mondta a közös ismerősünk —, mindig rengeteg elintéznivalója van. Több mint ötszáz kilométert utaztam, hogy találkozhassak az Abarai (Oborin) Egységes Földműves-szövetkezet fiatal főnövénytermesztőjével, s majdnem hiába. Falujukban nem is találtam volna meg, még szerencse, hogy mindkettőnknek Tőketerebesen (TrebiSov) is akadt dolga, így szinte a véletlen hozott össze bennünket. — El kellett jönnöm Terebesre. Fontos szerződések előkészítésén dolgozom, s ezek, sajnos, nem tűrtek halasztást. Nagyon érdekelt volna az is, amit a munkahelyi beosztásából kifolyólag kellett elintéznie a járási székhelyen, de én valójában azért akartam vele találkozni, hogyj megismerjem képviselői minőségében. — Nyolcvanhattől vagyok képviselő — mondta —, s a legnagyobb meglepetésemre egyenesen a Szövetségi Gyűlésbe kerültem. Kicsit féltem ettől a megbízásától, mert még mezőgazdasági szakembernek is fiatalnak tartom magam, pedig én elsősorban ezen a területen szeretnék eredményeket elérni. Viszont ha mór megválasztották, s én vállaltam a küldetést, úgy érzem, a képviselői teendőimet is felelősséggel kell vennem. Másképpen, szerintem, nem is szabadna az ilyesmit elvállalni. # Ügy tudom, te büszke lehetsz arra, hogy Jelöltek és meg is választottak. — Ha arra gondolsz, hogy eredetileg tizenhármán voltunk erre a posztra kiszemelve, s végén rám esett a választás, akkor igen. De egyébként az elvem, hogy erre nem szabad túlzottan büszkének lennem. A munkámmal, a nemzeti bizottságok kötelékében rám váró feladatok teljesítésével kell majd bizonyítanom, hogy helyes volt a választásuk. • Mit Jelent számodra az, hogy képviselőként nem csak a mezőgazdaságot érintő kérdésekkel kerülsz kapcsolatba? — A Szövetségi Gyűlésben nemcsak a mezőgazdaságról tárgyalunk, hanem mindenről, az Iskolaügyről, egészségügyről, Iparról, kultúráról, és még folytathatnám a sort. Én a kulturális bizottságba kerültem, de még itt sem csak a kultúra a fő téma. Foglalkoznunk kell a legbonyolultabb gazdasági kérdésekkel is. Persze az, hogy a megbízatásom elég távol esik az eredeti szakmámtól — amelyben azért már egészen otthonosan érzem magam nagyon nagy többlet volt számomra. Rövid idő alatt a lehető legjobban meg kellett ismernem e szakterület sajátos problémáit, tehát tanulnom kellett emberekkel szoros kapcsolatot teremteni. # Ügy hallottam, korábban sem volt számodra teljesen idegen a kultúra. — Ezek szerint azt is elárulták rólam, hogy sokáig tagja voltam a Ko- mócsa népi táncegyüttesnek, amellyel a járásunkon kívül még nagyon sok helyen megfordultunk. Sokat köszönhetek ennek az Időszaknak. Nagyon sok emberrel megismerkedtem a fellépéseink során. Láttam, tapasztaltam, mások, más csoportok milyen problémákkal küszködnek, miben tudnak eredményeket elérni. Szóval jó alapokat szereztem ez alatt az idő alatt a mostani munkámhoz. • Kevés idő telt el a megválasztásod óta, s képviselőként nem tevékenykedtél. Ennek ellenére hadd kérdezzem meg, hogy milyen feladat képviselőnek lenni a ti járásotokban? — Biztos vagyok benne, hogy sehol sem könnyű a képviselők dolga, s a kezdőknek még nehezebb. De úgy érzem, hogy a választók sehol sem adják le a szavazatukat olyanokra, akikben nem bíznak meg. Ez a bizalom felemelő, segíti az embert a gondok leküzdésében, de nagyon nagy teher is, semmiképpen sem szabad vele visszaélni. Sokat, és a problémák megkerülése nélkül kell dolgozni, hogy rászolgáljunk a bizalomra. Kamocsai Imre