Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-04 / 9. szám
— Beszélnünk kell újra. — Nincs miről. — De igenis van miről. Szeretném, ha abbahagynád a gépelést. — Minek? így Is elmondhatod, milyen az időjárás. — Nem az időjárásról akarok veled beszélni. 1— Hanem miről? — Ogy csinálsz, mintha nem tudnád. — Miért, te tudod? — Még hogy tudom-e! Hiszen napok óta erről beszélek neked. — És én pedig elmondtam neked legalább százszor, hogy nem. De ha ilyen gyenge a felfogásod, elmondom százegyedszer is, hogy nem egyezem bele a házasságodba. —Én meg abba nem egyezem bele, hogy most az írógépet verd, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Bennem forr a vér, ettől te sem lehetsz ilyen nyugodt. Lengyel Ilona versei: Hittem a mesékben Én régen hittem a mesékben, hogy bűnhődik a rossz, s a Jő elnyeri méltó Jutalmát. Hány éjszakán át soroltam az érveket aljasság s tisztesség mellett, keresve az áhított egyensúlyt. Hány nappalom fúlt kudarcba egy-egy bántő sző, vagy épp sértő hallgatás miatt Hát ml az, ami megvéd az örök haragtartők gyűlöletétől, a mindent megbocsátők nagylelkűségétől, a napos oldal bérlőitől, a mundér becsületének őreitől, a kiválasztottak fölényes mosolyától? Mától ú) életet kezdek! Tőledtől hozzádig aranykalitkába zárkózom, s megpróbálom újra hinni — hogy bűnhődik a rossz és a Jő.. i Álmatlanul Mert mások is És mások se Lüktet bennem a csakazért is a csakazért se Bánt a sötétség Idegesít a lámpa Csendre tapad a gyerekek szuszogása Az óra a bolondját járja Suttogja sziszegi te gyáva Borzaszt a hervadó asszonyok sokszor megjósolt magánya hisztérikus önmutogatásaMindenkinek kötelező műfaj a dráma? Szerelmem társam egy karnyújtásra Az óra egyre bolondját járja Azt suttogja lihegi hátha Csapda Kibogozhatatlan csomóra szaladtál bennem. Hajad, bőröd a tenyeremben. Bekódolva sejtjeimbe az utolsó osztódásig enyém vagy. Nem menekülsz többé e szerelemben!. — Üjra csatázni akarsz? ■— Igen. De ez a mai már az utolsó lesz, úgy készülj fel rá. — Ha azt hiszed, szeret téged az az ember, akkor tévedsz. Nem az, akinek mutatja magát. Bolond vagy, ha hiszel neki. — Ezt most mért mondod? — Hogy tisztán láss. Dobd el végre már azt a rózsaszínű szemüveget, amin keresztül látod a világot. — Próbálj egy picit megérteni engem. Ha ő nincs mellettem, elveszítem önmagamat. Szükségem van rá és nem érdekel, ki mit mond róla. — Ezek azok a bizonyos nagy szavak, amelyek nem érnek semmit. Nem ismered még az életet. — Mert sohasem engedted, hogy megismerjem. Állandóan azt csináltam, amit te akartál. Magadhoz láncoltál. Balázs Zsuzsa Elég volt ebből. Végre saját magam akarok lenni. És ha ostobaságot is csinálok, az az én ostobaságom lesz, egyedül az enyém. Nem akarom, hogy tovább irányítsd a lépteimet. — Igen, tudom, most arra gondolsz, hogy feláldoztad értem a legszebb éveidet és lemondtál a saját boldogságodról miattam. Nagyon jól tudom azt is, hogy én jelentem számodra a Mindent és az Egyetlent. De nem akprok óriáscsecsemővé válni,'élni akarok. •— Él], én nem tartalak vissza, és nem is a választottad ellen harcolok, téged féltelek. Meg akarlak kímélni a csalódásoktól. >— Az élet csalódásaitól még a te nagy-nagy szereteted sem képes megvédeni. i— Túl bölcs lettél. <— Épp ezért nem akarok veled tovább viaskodni. Elegem van mindenből. — Miből lehet neked eleged? Megvan mindened. Normális körülmények között élsz. i— Megfulladok itthon, értsd meg! * >— Szóval erről van sző. És úgy gon« dolod, hogy az egyetlen kiút ebből a házasság? — Nem látok más kiutat. Változásra van szükségem, egy más életformára. Most mit nevetsz? Olyan nevetséges vagyok talán? — Igen. Rettenetesen elkapkodod a dolgokat. Ajánlom, higgadj le, és gondolj át mindent nyugodtan. — Belenyugodni, belenyugodni! Belefáradtam én már a belenyugvásokba. Elmegyek. — És? •— Férjhez megyek. fc— És akkor mi van? — Hogyhogy mi van? — Látod, te sem tudod. Bebeszéled magadnak, hogy szerelmes vagy, holott erről sző sincs. Mindaz, ami veled történt, szemfényvesztés. Megismertél egy embert, aki nagy ígéreteket tett neked pénzről, házról, világkörüli, utazásokról. Vagy inkább a gyenge pontodon keresztül hatott rád ennyire? — Gyenge ponti Rosszul fejezted ki magad. A vágyaimról beszéltem neki, önmagam megvalósításáról.. — És ő persze megígérte neked, hogy segít művészi hajlamaidat kibontakoztatni, s ettől te egyszeriben szentnek, csodatevőnek látod őt. — Nem ígért meg nekem semmit. Csak általa végre lehetőségem lesz azt csinálnom, amit akarok. — És én már majdnem elhittem, hogy valóban azért akarsz férjhez menni, mert megszerettél valakit. — Én a magam módján szeretem is őt, hidd el. — A magad módján, önző vagy. De nem is ez a legnagyobb baj. Hanem az, hogy olyasmiben hiszel, ami nem igaz. Miből gondolod, hogy ez az illető biztosítani fogja neked azt, amire úgy vágysz? Attól, hogy csillogtatja-villog- tatja előtted az eszét, meg a pénztárcáját, no és a befolyásos baráti körét? Ez csak a látszat, amely gyakran csal. — Ragaszkodik hozzzám. Ennyi elég. — Mihez? Néhány együtt eltöltött hétvégéhez és a martinik melletti beszélgetésekhez igen. De nem egy életen át. Mondd, te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak mutatod? — Minden hülyeség, ami körülöttünk történik. Nézz szét a világban. — Azért ne menjünk olyan messzire. Itt is épp annyi az értelmetlenség, mint bárhol. És te most eggyel többet akarsz elkövetni. — Ha tényleg értelmetlenséget fogok elkövetni, akkor csak növelni fogom értelmetlen cselekedeteim számát. — És ez nem Is zavar téged? — Megszoktam már, hogy az, ami neked és a közvéleménynek értelmes lépés, az nekem mindig értelmetlen volt. Amit én értelmes dolognak találtam, azt ti láttátok értelmetlennek. Végül is ez oda vezetett, hogy ellentmondás alakult ki bennem minden iránt. És tudod miért? Mert nem hagytátok, hogy olyan legyek, amilyen szerettem volna lenni. De most már húsz év után azt mondom, elég volt, nem csinálom tovább. És ha ebből a házasság az egyetlen kiút, akkor vállalom még szerelem nélkül is. — Elismerem, hogy adódtak olyan helyzeteid, amikor nem hagytuk azt csinálni, én sem és mások sem, amit akartál és szerettél volna. De hányán vagyunk olyanok, akik nem azt csináljuk, amit szeretnénk, és mégsem rohanunk fejjel a falnak. Légy egy picit türelmesebb, és ne add fel! — Amíg meg nem öregszem, igaz? Fiatal vagyok, most akarok jól élni. — Az élet nem attól jó vagy rossz, hogy fiatal vagy, vagy öreg. Az életünk olyan, amilyenné tesszük. — Ez nincs így. Mert mindig van, aki beleszól, és akkor eleve nem tudod olyanná tenni, amilyenné szeretnéd. — És ha férjhez mégy, akkor ugye nem lesz, aki beleszóljon, úgy gondolád? — Elvárásokra és lemondásokra mindig is szükség volt és van minden normális kapcsolatban. — Ebben egyetértünk. Sajnos, az a baj nálad is, mint a legtöbb fiatalnál, hogy elvárásod az van, de lemondásod nincs. — Nemzedéki kérdést akarsz csinálni ebből? Hát legyen, ha így könnyebben megértjük egymást. Te így látsz bennünket, huszonéveseket. Akkor most elmondom én is, hogy látunk mi titeket. Azt mondod, nincsenek lemondásaink. Tévedsz. Csak lemondásaink vannak a ti elvárásaitokkal szemben. — Nem értelek. — Megmagyarázom. Ti elvárjátok tőlünk, hogyan viselkedjünk, mit tanuljunk, mivé váljunk. Még az öltözködésünkbe is beleszóltok, és egyáltalán nem veszitek figyelembe azt, hogy mi mit akarunk és hogyan. Tehát az életünk folytonos önmagukról való lemondás és a ti elvárásaitok sorozatos teljesítése. És ez az igazság sem elhanyagolható. — Valóban nem. De ne erről beszéljünk, hanem rólad. — De hiszen ebben benne vagyok én is. Ez a helytelen életforma az enyém is volt. És ebben nemcsak te vagy a hibás, én ugyanúgy, mert min- . dig engedtem az elvárásaidnak és sosem tiltakoztam. Te meg nem tudhattad, mi játszódik le bennem. Nem ismertél, nem tudtad, ki vagyok, hiába neveltél fel. — Nem akartalak megzavarni, amikor bezárkóztál a szobádba és elbújtál a könyveidbe. — Kénytelen voltam. Neked nem volt időd rám, és akármilyen csúnyán hangzik is, én is fontosabbnak tartottam a te munkádat önmagámnál. így maradtak nekem a könyvek és a leírott beszélgetések. Végül is felnőttem rajta. Igaz ugyan, hogy nehezemre esett egyeztetni a leírott szöveget a valósággal. — Ahogyan ma is nehezedre esik. — Csodálod? Én nem. — Mit akarsz te tulajdonképpen? — Nem tudom, és ez a legnagyobb baj. Egyszerűen nem találom a helyem. — Nem kellene elérhetetlen dolgokon törnöd a fejed, úgy sokkal köny- nyebb lenne. — Tudod, mi ebben a szomorú? Hogy ezek az elérhetetlen dolgok nem is olyan elérhetetlenek, csak nem találom... hozzájuk az utat. Ezért kell minden lehetségessel megpróbálkoznom. — És ha rámegy az egész életed az útkeresésre, és ha nem tudsz majd felmutatni semmit? — Nem baj. Legalább tudni fogom, hogy megpróbáltam. — Fantaszta vagy és különcködő. — Mért nem sütöd rám még azt is, hogy érdekhajszoló? Rám illik. — Nem veszed észre, hogy ezzel az érdekházassággal saját magadba taposol? — Inkább tapossak saját magamba, mint hogy hagyjam, hogy mások tapossanak belém. — Fejezzük be ezt a beszélgetést, nincs értelme. Szabad és független vagy, csináld, amit jónak látsz. De az én beleegyezésemre ne várj. Te is nagyon jól tudod, hogy őrültséget akarsz csinálni, s ebbe bele fog törni az életed. — Tudsz jobbat? — Igen. Adj még magadnak esélyt! Ha könnyű kibúvókat keresel, előbb- utőbb meg fogod érte magad gyűlölni. Tudom, milyen igényes vagy önmagaddal szemben, éppen ezért ne hamar- kodj el semmit! Csillapodj le! — Meg kell találnom a saját utamat! — Ez tény. De nem a tévutakon, lásd be! ígérd meg, hogy nem rohansz bele meggondolatlanul ebbe a házasságba! — Nem ígérhetem meg. Ne haragudj. — Most hová mégy? — Sétálok egyet, és útközben megpróbálom eldönteni, melyikünk igazságát fogadjam el, a tiédet vagy az enyémet. Adri: Levelét és újabb Írását érdeklődéssel olvastuk. Romantikus volta írásaiban is megmutatkozik: ........ írtam egy verset, annak egy részletében talán egész lényem benne van“ — írja. ........ Álmodni szépeket és írni valót. / írni a felhőkről, virágról, fáról, / Írni az emberről, az egész világról. / Hinni, hogy szeretnek, hogy hisznek nekem, / hinni, hogy érielmes az egész életem,“ Szép ars poetica, próbálja meg a gyakorlatban Is érvényesíteni. Lemegy a nap címfl elbeszélése sikeres próbálkozás, bár a befejező része kissé szenti- mentalizmusba hajló. Próbálkozzon további B. B.: Rabbá lettem című verse őszinte hangú vallomás, de közlésre még nem alkalmas. F K.: Pályaválasztási kérdésekkel lapunk múlt évt 46 számában foglalkoztunk részletesen, két egész oldalas összeállításban Újságírást a bra- tislaval Komensk? Egyetem filozófiai fakultásának újságírói tanszékén tanulhat (FFÚK, Katedra novtnárstva). — Két beküldött verse kezdetleges, nem éri el a közölhetőség szintjét. Sanyi: Írását legfőbb erénye az őszinteség. A négy vers közül az Állomás című tetszett, a többi viszont Ismert gondolatok, életek utánérzése. Próbálkozzon tovább s Idővel Jelentkezzen. Z Zs.: Újabb versei érdekesek, de az előbbieknél felszínesebbek, kidolgozatlanabbak. Ne engedje, hogy a kötetlen, szabadabb versforma felületességre csábítsa! Csak Ismételni tudjuk: legyen szigorúbb önmagához! V. P.: Kár, hogy sok verse közül csak kettőt küldött elbírálásra, lehet, hogy Jobbak Is akadtak volna köztük, ezek ugyanis eléggé szentimentálisak. RODL-R: „A versekben kijavítottam a »régimódi« sorokat. Elismerem, a versek így sem progresszívak, divatosak, viszont őszinték“ — írja levelében. Jól ítéli meg írásait, de az őszinteség nem elegendő ahhoz,' hogy önmagában minősítse egy-egy alkotás színvonalát, értékét. Az Álom című versében sok az olcsó megoldás, a Clgánynőta viszont tökéletes stílusparódiának is belllene. Másik átdolgozása Jobban sikerült, ezt Idővel közöljük. A skorpió Jegyében clmü verse gyengébb, éppen a rímei kezdetlegesek, különösen a második versszakban. — Már a múltkor Is kértük, Írjon néhány sort önmagáról, foglalkozásáról. K. A.: Az öreg meg a kutyája című írása Időszerű témát dolgoz fel, de szerkezete eléggé laza, s a Jellemábrázolása is elnagyolt, különösen Írása befejező részében. Idővel Jelentkezzen! Sz. K.: Énkeresése önmagában érdekes olvasmány, de véleményünk szerint nem tarthat Igényt szélesebb olvasóközönségre, így rovatunk számára érdektelen. T. I.: Két beküldött Írása közül elbeszélése tetszett Jobban. A főhős Jellemzése, érzéseinek, gondolatainak tolmácsolása élethű, érzékletes. Írását az év folyamán alkalomadtán közöljük. Gabi 87: Az óév búcsúja című írása ügyes rigmus, szellemes gondolatokkal. Jól rímelő sorokkal. Inkább előadásra, mint újságban való közlésre íródott. F. F.: Képverse érdekes kísérlet, kár hogy a befejező része ellaposodik. Lapunkban nyomda- technikai okokból különben sem tudunk képverseket közölni. Alkonyat az erdőn című versének szép gondolatai túl didaktikusak. Ugyanez vonatkozik Példabeszéd című versére Is. Másik két verse Is mesterkéltnek, erőltetettnek tűnik.
