Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-07 / 1. szám

A SZISZ IV. kongresszusának évében szocialista hazánk felvirágoztatásáért!

EGYÜTT AZ IFJÚSÁGGAL

Csupán néhány munkanap van mögöttünk az 1987-es esztendőből. Kétségtelen: Igényes célok, feladatok állnak ma mtndannytunk előtt. Reális elképzelésekkel Indul az ü] esztendőbe a Szocialista Ifjúsági Szövetség Is. Tennivalót megfogalmazásához biztos alapot ad pártunk XVII. kongresszusa és az a kiegyensúlyozott belpolitikai légkör, amelyben élünk. Nekünk szinte természetes, hogy hazánkban létbiztonság van, hogy a fiatalok és az Idősebbek egyaránt nyugodtan nézhetnek a jövőbe. Az emberek saját tapasztalataikból tudják, hogy aki dolgozni akar, az munkához jut, és akt dolgozik, az boldogul. A jövőnk sem bizonytalan, nem az egyik napról a másikra élünk A nyolcadik ötéves terv — a mérsékeltebb növekedési ütem ellenére Is — a fejlődés, az előrelépés terve, amely épít a fiatalok tettre készségére, új Iránti fogékonyságára, és tág teret v nyújt az Ifjúság alkotó kedve, tehetsége kibontakoztatásához. Ez a terv az életszínvonal megőrzése mellett, reális célként, számol az életkörülmények javftásával.

A SZISZ mint tömegszervezet átfogja az Ifjúság legkülönbözőbb rétegelt, hogy felvilágosítsa őket és a társadalmi feladatok teljesítésére mozgósítsa egész Ifjúságunkat. Módszereiben és tevékenységét Illetően az Ifjúsági szövetség rendkívül sokrétű szervezet, az aktív politizálástól a szórakozásig, a napi munkától a kirándulásokig mindennel foglalkoznia kell. Ebben a tevékenységében az 1987-es évben Is az vezérli majd a SZISZ-szervezeteket, hogy a fiataloknak van jogos Igényük a társadalommal szemben, de a társadalom Is jogos Igényekkel, követelményekkel lép a fiatalok elé.

Az érem két oldala az, amelynek összhangban történő érvényesítése határozza meg az Ifjúsági szövetség helyét a társadalomban. Minden kor fiatalja! többet akarnak, mint apáink, s ebben az értelemben elégedetlenek azzal, amit az előző nemzedék elért. Ez a tény mozgató erő Is lehet a társadalomban Az Ifjúságnak egyrészt meg kell értenie, hogy ml az. amit készen kaptak, ugyanakkor látnia kell azt Is, milyen nagy feladatok megoldása vár reájuk, hogy az utánuk következő nemzedék, vagyis 2000. év Ifjúsága még többet kaphasson.

Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke új évi beszédében hangsúlyozta: a Szocialista Ifjúsági Szövetség IV, kongresz- szusa előkészületeinek 1s növelniük kell a fiatalok aktivitását és elkötelezettségét. Azzal a szilárd elhatározással lépünk az új évbe, hogy becsülettel teljesítsük az előttünk álló feladatokat. Világos program áll előttünk, megvannak a forrásaink és feltételeink az eredményes megvalósításukhoz. Ezért bizalommal és derűlátóan tekintünk 1987 elébe.

A Szocialista Ifjúsági Szövetség IV. kongresszusának évében azért kell dolgoznunk, hogy az Ifjúsági szövetségünk erős, ütőképes és vonzó legyen. Olyan szervezet, amely cselekvésre, tettekre mozgósít, amely részt kér és részt vállal a társadalom előtt álló feladatok megoldásából.

CS. L

KÍVÁNSÁG

Az 1987-es év legelején vagyunlc, az új év pár napos csupán. Annyi jókívánság hangzott el a napokban, hogy nehéz lenne még egy eredetivel megtoldani őket. Lapunknak Is sokan kívántak nagyszerű riportalanyokat, ötleteket a lap szerkesztéséhez, sok ezer olvasót és hogy mielőbb olyan legyen az Oj Ifjúság nyomdatechnikája, mint azt szerkesztői és olvasói Is egyaránt kívánják. Minden erőnkkel és tudásunkkal azon leszünk, hogy valamennyi kívánságot megvalósítsuk. Mert minden reális kívánság előbb vagy utóbb teljesíthető — erős akarattal, kitartással.

És megértő hozzáállással, ami ugyan még nem szeretet, de a kettő közötti különbség akár törölhető is — főleg az emberi kapcsolatokban. Ez a gondolat egy tegnap hallott rádlőtnterjü kapcsán jutott az eszembe, amelyben egy kilencéves kislány a riporter kérdésére, hogy mit vár 1987-től, azt válaszolta,

hogy az apukáját. 'Aki nem utazott el, csupán elhagyta családját; a kislány szülei ugyanis tavaly elváltak. Nem tudok semmi közelebbit a gyermekről, e- gyetlen mondata viszont így is megrázó volt, kegyetlenebb minden társadalmi bírálatnál. A kislány nem vakációt, biciklit vagy magnót kívánt magának, hanem — aput

Szégyelljük-e legalább magunkat ml, szülők egy Ilyen mondat hallatán, vagy már nem Is? Rohanunk a korral, nem szeretjük a problémás embereket, nem szeretjük, ha valaki Igényli a figyelmünket. Csak menjen, mint a karika- csapás, nincs Idő egyedi esetekkel foglalkozni, a számítógépek korát éljük.

igen, ä számítógépekét. Legyünk Is pontosak, mint a gépek, és fáradhatatlanok, akár a gépek, de ne legyünk gépek, rideg vashalmazok — érzéseinkben, emberi mivoltunkban. Tudjunk megbocsátani társunknak, tudjuk túltenni magunkat a problémákon, amelyek Idővel maguktól Is elmúlnak, hiszen a házastársi nézeteltérések a gyógyítható betegségek közé tartoznak. Ne a gyermekeinket büntessük azzal, hogy önzőn a számunkra könnyebb utat, a válást választjuk, a csak Játszani tudó gyermek vállalra helyezve annak következményeit, hogy csonka családban fog nevelkedni. Ha kibírja, Jó, ha nem, majd foglalkoznak vele a pszichológusok és az orvosok, hiszen arra vannak.

Ä gyermeknek mindkét szülőjére szüksége van. Régi Igazság, de nem árt, ha néha „elővesszük“, javaslom, legyen ez a fiatal családok jelszava 1987-ben, különösképpen azoké a szülőké, akik félúton vannak a válás és a család egységének megőrzése között. Törés állt be kapcsolataikba, de büszkeségük nem engedi, hogy kezet nyújtsanak férjük, feleségük felé: bocsáss meg,' kedves ... Válasszák a családot, vagy legalább egy évre halasszák a döntésüket Tegyenek félre mindent ennek érdekében: barátot és barátnőt, féltékenykedést, rossz szokásokat, a család, a gyermek leeven a legfontosabb. A történelem bővelkedik olyan példákban, amikor a szülő életét áldozta gyermekek boldogságáért. A itíodern kor sokkal kevesebbet kíván a szülőktől: házastársi türelmet, megértést és kapcsolataikban nagyobb kitartást. Elsősorban a fiatal szülőktől, de mindenkitől, hiszen a család ügyében hazánk tíz állampolgára közül legalább kilenc illetékes. *

N. Zácsek Erzsébet