Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-08-19 / 33. szám

A dal velünk marad

Minden év túliusában muzatkátöl, énektől hangos a Parana alja. Det- vában rendezik meg ugyanis a közép- szlovákiai kerületi folklórfesztivált. A háromnapos rendezvénysorozaton a kerület folklörcsopnrtjai, a szomszédos kerületek együttesei és a külföldön élő szlovákok és csehek csoportjai szörakozlatják gazdag műsorukkal a közönséget. Jöttek csoportok Amerikáböl. Lengyelországból, Magyarországról, jiigoszláviából. sőt Ausztráliából is. Kihasználva a próba közti szünetet, megkértem Varga Andrásáét, a teiekgerendási (Magyarország) Szlovák Klub vezetőjét, jellemezze a csoportot, beszéljen a megalakulásukról, tevékenységükről és természetesen a detvai élményeikről:

— 1975-ben alakult meg Telekgerendáson a Szlovák Klub. A kis falu 80 lakosta klubtag. Majdnem egy évig készítettem elő a klub megalakítását, tervezgettem, úgy akartam elindítani, hogy hosszú életű legyen, ne csak fellángolás. Nagyon örvendetes az, hogy rögtön az elején a kisgyerekeket is bekapcsoltuk a munkába. A nagymamák elhozták az u- nokálkat, rögtön táncoltattam, színpadra vittem őket, s a sikeren felbuzdulva a gyerekek továbbra is megmaradtak körünkben. így ma már középiskolások és huszonévesek Is vannak a klubban.

— Mi mindenre terjed ki a klub tevékenysége?

— Minden esztendőben rendezünk valamilyen Játékot, az Idén például szőttünk, fontunk egy hétig. Ennek olyan hangulata van, hogy az emberek, akik eljöttek megnézni, egyszerűen nem tudták elhinni, hogy igazi kenderkócból fonunk, igazi rongypok rőcot szövünk, kendert törünk, tllo lünk. A fiataloknak is megmutathat tűk, hogyan éltek, dolgoztak az őseik Tavaly pedig lakodalmat rendeztünk Lovakkal, hlntőkkal vonultunk végig a falun, csigatésztát készítettünk a lakodalmi levesbe. Ez Is hagyomány nálunk, hogy azoknak a klubtagoknak, akik férjhez mennek, megnősülnek, mi készítjük el a csigatésztát. Disznótort Is ültünk, szalmával pör- zsöltünk, eredeti disznótoros ételeket készítettünk. Estére annyi vendéget hívtunk, hogy megettük az egész disznót. A klub közművelődési feladatának Is eleget tesz. Előadások folynak például a nemzetiségről, jobbára a felnőtteknek, mert a gyerekek ezekről a dolgokról az iskolában tanulnak. A Szlovák Klubon belül alakult meg a ml csoportunk, a Szlovák Páva-kör. Nagyon- lassan haladtunk fölfelé, és még most Is érzem, hogy ez még nem a csúcs. Bár nagyon sokat Jelent számunkra, hogv ide eljutottunk pici falunkból. Nagyon meghatódtunk, amikor úgy mutattak be bennünket, mint a világ legfiatalabb szlovák községét. 'Ez igaz is. Telek- gerendás csak a háború után alakult, lakosai a környező tanyákról költöztek a faluba. Rengeteg dalt összegyűjtöttünk a tanyasi emberektől. majd megtanultuk, csokorba kötöttük őket, és a gyerekeknek Is továbbadjuk. Minden fellépésünkkor három generáció van Jelen; az unoka, a szülő és a nagyszülő. A harmadikos alapiskolás gyerektől a hetvenöt évesig minden korosztály képviselve van klubunkban.

— Nem nehéz összetartani egy o- lyan csoportot, ahol ekkora a korkülönbség a tagok között?

— Nagyon nehéz, egyedül képtelen

lettem volna rá. Egy táncoktató kellett közénk ahhoz, hogy az Ifjúságot Is meg tudjuk tartani. Én énekkari képesítéssel rendelkezem, a táncot csak szeretem, a gyerekeket viszont csupán az énekkel nem tudtam volna megtartani. A volt békéscsabai Ba- lassi-együttes táncosát. Pintér Tibort kértem meg, hogy vállalja a táncot, s ő ma is szívesen és boldogan van a csoportunkban. így vált külön az ének, a tánc és a zene. Pintér Tibor vezeti a tánccsoportot. Szelcsányí Gyuri bácsi a clterazenekart, én pedig az énekkart.

— A citera a szlovák népművészetben nem nagyon használatos..,.

— A ml vidékünkön élő szlovákok citerával muzsikáltak. Ez volt a legolcsóbb hangszer, amit maguk is el tudtak készíteni, fúvós hangszerre nem tellett nekik. Ezeket csak a későbbi korban kezdték használni. Az együttes vezetője Szelcsányí György maga készíti a citerálnkat.

— Milyen jellegű táncokat hoztak magukkal?

— A telek,gerendás! szlovákok Kö- zép-Szlovákiából Gömör és Hont vidékéről származnak. Az a tánc. a- melyet bemutattunk, a ml vidékünk tánca, az őseink hozták régi hazájukból. Békés megvel szlovák népdalok. Játékok és táncok — szlovák csárdás és mars —, ezeket tanultuk el az ottani öregektől.

— Milyen címet adtak műsoruknak?

— Telekgerendáíska veCierka. Egy téli estét dolgoztunk fel, a téli esték szórakozását próbáltuk bemutatni. Egy ilyen estén először nótázni kezdenek az emberek, azután egy bácsi- ka szólót énekel, közben a clterások muzsikálnak. Később egy Játék is e- lőkerül, majd a fiatalok beugranak táncolni, fokozódik a tánc heve, az egészet pedig egy marssal zárjuk.

— Hogyan, mi szerint állflották össze a ruhatárukat?

— Békés megyében a megyeszékhely múzeumának néprajzos szakembere, dr. Tábori György állította ösz- sze a ruhákat, múzeumi anyagok, festmények alapján. A lányoknak brokátszoknyájuk van ingvállal, cslp- keblúzzal, szlovák szalagokból összeállított mellénnyel. Ehhez fekete cipőt és fehér har.isnyát viselnek. A fiúk öltözéke: fehér ing, kemény szárú csizma és fekete nadrág. A férfiak öltözékét kiegészíti még a fekete mellény és kalap.

— járnak még az idősebbek ilyen népviseletben a faluban?

— Már egyáltalán nem. A múlt század végén született emberek még viselték ezt az öltözéket, azóta a „levetkőzés“ már megtörtént.

— Hogyan érzik magukat Detvá- ban, Szlovákiában, az óhazában?

— Csodálatosan. Én már harmadszor vagyok itt, de mint fellépő először. A vendégszeretet, amely körülvesz bennünket, szinte határtalan. Nem tudunk betelni a sok-sok élménnyel. azzal, ahogyan fogadnak bennünket. Már a próbákon meghatódtunk azoktól a daloktól, amelyeket a többiektől hallottunk, főleg az Idősebbek, akik először és talán u- toljára Jöttek haza. Rádiófelvételt már készítettek műsorunkból Magyar- országon Is, de az, hogy pici községünk eljutott ide, itt videófelvételt és 8 dalból rádiófelvételt készítettek velünk, s talán egy lemez, összeállítás is megjelenik a külföldről érkezett szlovákok műsorából, nagy élmény számunkra.

— Amikor a klub megalakult, arra Is gondoltunk, hogy minden Jeles e- seményt megörökítünk. Vettünk krónikát, fényképeket készítünk, minden műsorfüzetet megtartunk, beragasztjuk a krónikába és hozzáírjuk a véleményünket. egy-két gondolatot, hogy ne merüljenek feledésbe az élmények. A detval emlékeket most büszkén és boldogan tehetjük a többi közé.

■— Minek köszönhetik, hogy eljutottak Detvába?

— A csoport egy országos gálamfl-^ soron vett részt Budapesten, amelynek címe ez volt: Vyletel vták. Ott a Matica slovenská emberei felfigyeltek ránk, ők és a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének a vezetői választották ki a csoportot, így Jutottunk el erre a fesztiválra.

— Az egy hét alatt új táncokat, dalokat is tanultak. Milyen szép emlékekkel térnek meg haza?

— A barátságokat említeném elsősorban, mert nincs szebb dolog, mint amikor szomszédos országok fiataljai barátkoznak. Egymás dalait tanultuk, a műsort magnóra vettük, hogy otthon Is énekelni tudjuk. Gyönyörűek ezek a dalok, rólunk és nekünk szólnak.

jakab Gizella

A citeraegyüttes a Szelcsányí Gyuri bácsi állal készített citerákon muzsikál

POPJÁTÉK - ÉRTÉKELÉS

Kedves lányok és fiúk! Az Oj Ifjúság 22. számában közölt pop- játékunkra szép számban érkeztek megfejtések. Elmondhatjuk, többnyire helyes válaszokat küld- tetek. Most pedig nézzük, melyek azok;

1. Az általunk idézett szövegrészletben az Első Emeletről volt szó, a csapat hattagú.

2. Zenei stílusuk a ma oly közkedvelt új hullám.

3. Néhány dalcim legutőbhi nagylemezükről: Szíveltérítés, Táncosnő, Benő, a hős. Időgép, Édes évek.

4. A csapat vezetője: Tereh István, énekese pedig Kiki.

Többen közületek megpróbálták kideríteni Kiki nevét, de ez senkinek sem sikerült. Szemes Júlia dunaszerdahelyi (Dun. Streda) olvasónk szerint Kiki nem más, mint Berkes Gábor billentyűs. Jankó Andrea boldogi (Boldog J levélírónk Kömöröczy Gábornak keresztelte a csapat énekesét, míg Bosák Gabriella Galántáról (Ga- lanta) Kovács Krisztiánnak. Természetesen Kiki egyik nevezettel sem azonos, hogy valójában hogy Is hívják, azt nem áll jogomban elárulni. [Az énekes kérésére.) Azt ajánlom, a köztudatban maradjon továbbra is Kikínek!

KoClS Károly borsai (Boráa) olvasónk második kérdésünkre így válaszolt: A zenéjük nem új hullámos, csak egyszerűen jópofa, de főleg optimista. (Köszönjük a változatos választ. Egyetértünk.)

Néhányan, köztük Juhos Márta és Róbert Nádszegről (Trstice), Jóba Júlia Martosról (Martovce) önszorgalomból új nagylemezük összes dalának címét feljegyezték.

Sorsolással a következő meg- • fejtöink nyertek: Első Emelet-jelvényt Bettes Beáta Zádor (Zádor); Első Emelet-képet és -levonót Csintalan Erzsébet Hetény [Cho- tín), Angyal Péter Kolárovo, Du- * kovszki Andrea Komárom (Ko- márnoj és Varga Olga Királyhel- mec (Král. Chlmec).

Nyerteseinknek gratulálunk, és a jelenleg futó poptotőban is sok szerencsét kívánunk.

Koller Sándor

Próbálnak „a gyerekek“

ibaíiQ és „a gyerekek“

Fővárosunk zenei életében a július 29-1 estét túlzás nélkül a „rendkívüli világnap“ jelzővel illethetjük. Rendkívüli volt ez az est már ezért is, hogy a Szlovák Filharmónia a kánikula kellős közepén megnyitotta vlgadő- belt hangversenytermének ajtajalt — Igaz, az ádáz klímaviszonyokat meg is szenvedte a zenekar, karmester és a közönség egyaránt, s így nem csoda, hogy a ráadásként előkészített kottákat a lelkes tetszésnyilvánítás ellenére sem nyitották már ki. Ami még Inkább rendkívülivé tette: Claudio Ahbado (1933), korosztályának legrangosabb karmesteregyénisége vezetésével, fenn- < állása történetében először nálunk is pódiumra lépett az Európai Közösség Ifjúsági Szimfonikus Zenekara.

A zenekart, az European Community Yoth Orchestrát, avagy röviden az ECYO-t Claudie Ahbado hívta életre 1976-ban, s karmesterként és művészeti Irányítóként ma Is ö áll a 140 tagot számláló zenekar, illetve ahogy egy interjújában fogalmazta, az „1 ragazzi“, azaz „a gyerekek“ élén. Célja te zenekar életre hívásával kimondottan nevelő szándékú volt. Európa legkülönbözőbb hangszeres zenészeket képző iskoláinak legjobbjait gyűjtötte egybe, hogy intenzív munkával és nevelő együtt- muzsikáíással segítsen felkészíteni a zenészielölteket jövendő hivatásukra. Azóta nyaranta Ismétlődik ez az önkéntes együttműködés, amelyért természetesen sem „a gyerekek , sem pedig karmesterük nem kap fizetést. A lelkesedés és az érdeklődés mégis oly nagy, hogy mintegy 4000 jelentkezőből — a korhatár 16—23 évig terjed — évente kötelező szigorú szűrővlzsgával választja ki Ahbado az arra érdemes lelkes fiatal gárdát, örvendetes, hogy idén először öt hazánkfia Is állta a próbát — akikkel aztán a közösen választott műsort betanulja. Utána következik a hangversenykörűt, melynek állomásai közé tartoznak Európa hires nyári fesztiválközpontjai Is. Idén a felkészülés és az első koncert színhelye Bolzánó volt, aztán következett Prága, Bratislava, Budapest két koncerttel, majd Bécs, Villach, Firenze, hogy a turné befejező hangversenyére Is Itália földjén kerüljöH sor. A zenekar minőségi paramétereire ml sem Jellemző jobban, mint hogy Abbadón kívül olyan egyéniségek is álltak az élén, mint Herbert von Karajan, Solti György, s a tavalyi híres hlroslmal zarándoklat alkalmával pedig Leonard Bernstein vezényelte szimfóniáját a fiatalok megszólaltatásában.

Az Idei hangversenysorozat tulajdonképpen két részből, Illetve két műsorból áll. Az első, melyet ml Is hallhattunk, Gustav Mahler hatalmas, mintegy 90 perces IX. D-dúr szimfóniájának lett szentelve, míg a másikon, melynek bemutatója Budapesten volt, Eliahu Inhal vezényletével és Michel Beroffe zongorista közreműködésével, Beethoven, Liszt és Ravel zenéje szólalt meg.

Mahler (1860—1911) igényes és nagyméretű szimfóniáit nálunk, sajnos, csak ritkán szólaltatják meg. És ez roppant nagy kár, mert ma már egyértelmű — hiszen a külvilágban az elmúlt évtizedben kimondott Mahler-reneszánsz tombolt —, hogy éppen Mahler zenéje az,. amely átvezető hidat alkot a századforduló későromantikus irányzata és századunk zenéjének megteremtői — Schönberg, Berg és Webern között. Mahler kilenc befejezett szimfóniát hagyott utódaira, mert a tizedik, már csak vázlataiban maradt ránk, sőt a szóban forgó Kilencediket sem hallhatta már meg, mert bemutatójára csak Jóval a zeneszerző halála után került sor Bécsben. Mahler kimondottan babonás félelemmel viseltetett a kilences szám iránt, hiszen Beethoven, Schubert, Brückner, akiket oly rajongva tisztelt, sem jutottak túl ezen a számára olv mágikus számon. Sajnos, érzései nem csalták meg, és ez kifejezésre is Jut a szimfónia mondanivalójában, mely a nyers humorú második és a keserű Irónlájú harmadik tétel kivételével csupa halálsejtelmes lemondás és búcsú a világtól. Ezt a szimfóniát, amely vllágzenekaroknak is próbatételt Jelent, tűzték műsorukra Ahbado és „a gyerekek“. És az élmény, amelyben a termet zsúfolásig megtöltő közönséget részesítették, egyszerűen lefrha'atlan. Aki nem volt ott, el sem tudja képzelni, hogy ezt a művet „a gyerekek“ Ilyen tökéllyel tudják megszólaltatni, tolmácsolni. És itt kezdődik valami, az a megfoghatatlan és jellemezhetetlen csoda, mely a lelkesedésből, az önként együtt muzsikálás akarásából és egy vezetni tudó egyén mágikus varázsából felelthetetlen élménnyé ötvöződik össze. Hírből hallottam már erről az Ideális szimbiózisról, mely Ahbado és „a gyerekek“ között van, de a valóság, melyet a nagybetűs élmények között őrzök ezentúl, minden elképzelhető várakn/ést felülmúlt. Varga József

•\