Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-08-12 / 32. szám
új ifjúság 3 Este van, szürkület. Az égen komor feltiők morgolódnak, figyelmeztetik a hatilrban kóborlót: szaladjon, ha nem akarja, hogy . nyakába zúdítsák bendöjük tartalmát. A hegyek mögötti kékes villogások tesznek bizonyossá: nemsokára elered a zápor. A Sólyom- kö felé vezető útról rögtön a falu vége után letérünk jobbra — a juhászok a Gecsgyakrán kosaraznak. Ez egy erdővel övezett hosszú völgy, legelőkkel, gyümölcsfákkal. Kisvártatva megpillantjuk a juhásztanyát — két kalyibát meg egy lakókocsit —, de a gazdájukat váró pulikon kívül senki ember- és állat-fia nem üdvözöl bennünket. Csodálkozunk: már hat óra múlt, s a nyáj még sehol. Várnunk kell, hogy legalább egy találkát beszélhessünk meg holnapra. Fél hét körül végre meghalljuk a juhok zenéjét — a kolompok, csengők harmonikusan összekomponált „hangversenyét“. Közben szemerkélni kezd, s mire az állatok a közelünkbe érnek, javában zuhog is. A juhászok gyorsan átrakják a kosarat, hogy a pulik belehajthassák a nyájat. Jablonca fSlllcká jablonica) kicsi falu a magyar határon a Rozsnyói (Roüftava) járásban. Régóta híres ízletes gyümölcseiről, tőként az almáról, amely permetezés nélkül is féregtelenül érik ropogósra a domboldalakon. Mivel kevés a szántó, nagy szerepe volt és van ma is e vidéken az állattartásnak, így a juhászat- nak is. A juh az Itteni népnek bolgár- -török kor óta tartott, kedvelt haszonállata. Főleg a merínó juhot tenyésztik, mert ennek a fajtának a gyapja sokkal finomabb; a jab- loncai nyáj jobbára ebből a fajtából való. Ha itt jár a farkas egész éjjel nem hunyhatjuk le a szemünket. Eddig tíz juhot vitt el. Ma éjszaka is arra ébredtem, hogy a nyugtalan nyáj áttörte a karámot. Kimentem a kislámpával, de nem láttam semmit. Most a gyerekek is itt alszanak velem, ők is kinéztek a neszre. Azelőtt nem tanyázott farkas a környéken, csak nemrég költöztek ide — mondja Görgei Dénes számadó juhász. Társai ügy nevezik őt: a főbacsó. Ezt az oláh eredetű .szót — bacsó — az egész környéken használják a juhász megnevezésére. Görgei most jött meg a nyájjal a részvényből. Bojtárja, Raczem- berger Zoli már egy fél órával korábban ideért, ö egy másik irányból terelte juhalt, s azóta már elő is készítette a karámot. Zoli most huszonkét éves, nyoicadik éve ju- hászkodik, végig a szádalmási (Jablonov nad Turnou) Béke Efsz jablonrai telepén. Bár a faluban lakik, éjjelente mégis a juhok mellett alszik — vigyázni kell rájuk. A Sólyomkő völgyében találom meg másnap délelőtt Görgei Dénest. Az éjszakai eső miatt taposom a sarat a patak mentén. Végre' kicammogok a domboldalra. Tábla figyelmeztet: határzóna. Egy játékos juhászpuli henferedlk elém, majd felugrik, s a gazdájához szalad. Görget két gyermekével, Anikóval és a kis Dénessel őrzi a nyájat. — Nyári szünet van, hát kijöttek velem. Éjszakára is itt maradnak mindig, együtt alszunk a ju- hásztanyán. — Milyen gyakran járnak haza? — Általában hárornhónapon- ként, de van úgy. hogy kicseréljük a szolgálatot valamelyik juhásszal, akkor csak később mehetek. Nyáron még akad egy kis szabadidő. de télen mindennap dolgoznunk kell. — Meddig tart a pihenőjük? — Körülbelül délelőtt tíztől úgy délután kettőig fekszenek, késő ősszel rövidebb Ideig, csak éppen míg kérődzik, delel a jószág. — Mekkora a nyáj? — jabloncán körülbelül 850 juli Görgei Dénes, a főbacsö két gyermekével A JUHÁSZNAK JÖl VAN DOLGA? A juhászról a közvélemény alig tud többet, mint ami a dalban van: egyik dombról a má.sikra terelgeti nyáját, fújja furuiyáját — bú néikUl éli világát. Mi tagadás, e szakmának nincs ma nagy becsülete. Kevesen jelentkeznek juhásznak, s még kevesebb az, aki valóban szereti is a mesterségét. Raczemberger Zoli — hét éve ju- hászkodik van, egy juhászra, mivel hárman vagyunk, mintegy 360 jut. A három juhásznak, nekem, Zolinak meg a sógoromnak, Kerekes Gyulának van elég dolga. Ülünk a domboldalon, a fiúcska az apja mellett, egy botot fa- rlcsgál. Egyszer csak Jön a puli, és odanyalint az arcára. Aztán fogja magát, lefelé iramodik a lejtőn. — Kétéves kutya — mondja a juhász. — Nagyon okos fajta, már jól érti a mesterségét. Kiskorától tanítom... Hajts ide! — kiáltja a kutyusnak, s az már rohan is a fák alá, ugatja az alvó juhokat. — Hozzám s?ól a gazdi, és a kutya nem érti a dolgot. Azért űj- fent odaliheg a lábunkhoz. — Két kecskét Is tartunk a nyájban, azokat a kutyáknak fejjük. — Mondja el, milyen a juhásznak egy nyári munkanapja! — Most nem fejünk, de amikor Igen, akkor korán kell kelni, már hajnali négy órakor. A jószágot hét-fél nyolc körül hajtjuk ki a legelőre. Útközben vagy még Itt Hundzsa István a karámnál megltatjuk őket. Idejében ki kell érnünk, hogy naponta legalább kétszer jóllakjon a nyáj. — Biztosan akad munkájuk napközben is... —. Főleg a körmölés. Bicskával megtisztítjuk a juhok körmeit, hogy le ne sántuljanak. Figyeljük az állatokat, s ha betegek, segítünk rajtuk. — És este? — Először arrébb rakjuk a kosarakat. Azért, hogy ne legyen piszkos a gyapjú, meg, hogy tönkre ne menjen a legelő az erős juhtrágyától. Ha a nyáj már a helyén van, megfőzzük a vacsoránkat, megbeszéljük a nap eseményeit és a másnapi teendőket, s úgy fél tizenegy körül térünk nyugovóra. Mondom, most nemigen pihenhetünk éjjel, mert a farkasok állandóan zavarják a juhok nyugalmát. — Mi a juhász dolga tehát? — Akkor sokkal több a munka. Ünnep, nem ünnep, mindig az ólban kell lennünk. Reggel Itatás, almozás, etetés. Napközben úgyszintén. Ha a juh elleni kezd, éjszakára sem mehetünk haza. Segítjük az ellést, majd a szoptatást. Kevés a szabadidőnk, s aki képtelen együttéreznl az állattal, az nem is nagyon marad meg nálunk. Bizony — gondolom — finnyásabb orr még a juhok szagát se ' igen bírja, finnyásabb nyelv a juhhús ízét sem kedveli. Gyermekkoromban mindig kiváncsi voltam rá: vajon a juhászok szeretik-e a juhtúrót, sajtot, húst? — Én elég gyakran eszem juhhúst, juhsajtot — és szeretem is. Kivált a gulyást. Azt én Is sokszor főzök vacsorára. — Hogyan készül a juhsajt? — A kifejt tejet megszűrjük, tőgymelegre melegítjük, s a túró- gyárból kapott oltóanyaggal beoltjuk. A kicsapódott túrót apró darabokra kell törni, majd kézzel jó keményre összegyúrni. Ezt az összegyúrt gomolyát kipréseljük, aztán érni hagyjuk. Közben sós vízzel kezeljük, hogy meg ne pe- nészedjék. A sajt akkor jó, ha már szép sárga a héja. A juhok a fák alól bele-belebé- getnek a beszélgetésbe, lassan befejezni készülődnek pihenőjüket. — Tegnap este, mikor hajtották be őket, feltűnt, hogy már nagyon tudják az utat. Van talán „vezérük“ is? — Igen. A fürgébbekre, virgoncabbakra kolompot, csengőt rakunk. A nyáj már úgy Ismeri a legelőket, hogy talán maga is kitalálna bármelyikre. — Szépen szól ez a csengőzenekar. Hol veszik a, csengőket? — Azokat nem a szövetkezet, hanem mi magunk vásároljuk, Szl- llcén (Silica) Vascsúrék csinálják. Egyik sem olcsó, hatvantól egészen ötszáz koronáig mozog az á- ruk. Igyekszünk úgy összeválogatni őket, hogy ne bántsa a fülünket a koloinpolás. Görgei Dénes 1972 óta juhász. Tanulta a mesterséget Trenöín mellett, ezért lehet számadó. Fizetése 3050 korona. Ezenkívül 20 juhot tarthat a szövetkezet nyájában. Négy gyermekre kell is a pénz. Valamikor a juhászok a falu jobb módú, megbecsült rétegéhez tartoztak. A ml korunknak azonban mások az elképzelései Jómódról, kényelmes életről. ^— Nemigen Jelentkeznek Juhásznak a fiatalok —■ mondja Görgei. — Ha jönnek is, pár hónap múlva odébbállnak. Hundzsa István hét éve Juhász, szívesen maradna tovább, de műtötték, s talán már nem mehet vissza a juhokhoz. Otthonában kerestem fel. — Betegségem alatt elszoktam az állatoktól. Ha majd visszamegyek, mindent elölről kell kezdenem, meg kell majd szoknom a kutyát, a nyájat. Örömest mennék már, ha lehetne, mert úgy járkálok már Itthon, mint a kerge birka. Jó egészséget kívánva búcsúzom egy ősi mesterség újkori művelőjétől, aki huszonhét éves, és úgy vágyakozik a jószág után, mint szikkadt föld az eső után. KLINKÖ ROBERT Rörnyezelvédelem Már nem csupán felkapott szó. Komoly, ezreket érintő mozgalom. Állami szervek, társadalmi szerve zetek ügye. A SZISZ-ben az Életfa nevet kapta. Az Idén már a hetedik évfolyamának feladatait teljesítik az alap- szervezetek. A mozgalom mottója kezdettől fogva az a felhívás, amelyet Gustáv Husák, 8 CSKP főtitkára, köztársaságunk elnöke CSKP XV. kongresszusán Intézett hozzánk: „Feladatunk megőrizni környezetünk alapértékelt, természeti kincseinket, hazánk szépségeit; megóvni a jövő nemzedék számára.“ Az Életfa mozgalom Irá nyitja a fiatalok környezet védelmi kezdeményezéseit, s mint az utolsó évfolyamok is megmutatták, a fiatalok életünk valamennyi terüle tén szem előtt tartották a környezetvédelmet. A hatodik évfolyamnak három központi feladata volt: !.■ Termelési kérdések megoldása, termelési technológiák korszerűsítése, modern munkaszervezés, amely révén egészségesebbé válik a munkahelyi környezet és megelőzhetők a munkabalesetek. 2. A Nemzeti Front vá lasztási programja teljesíté sét elősegítő munkakezdeményezés, az Iskolai, munka- és lakóhelyi környezet szépítése. 3. Természetvédelem. A legtöbb és gazdaságilag is legjelentősebb kezdemé nyezés a dolgozó fiataloktól származik, és ezek általá ban az első feladatcsoportba sorolhatók. E feladatok teljesítésébe 672 kollektíva, illetve több mint húszezer fiatal kapcsolódott be. A kitüntetettek között szerepelt a Sellye! (Sala) Duslo Kiss Árpád vezette csoportja. OjltásI javaslatukban az NPK műtrágya gyártásánál keletkező szennyvíz hasznosításával foglalkoznak. Az újítási javaslatot a gyár elfogadta, és rövid időn belül alkalmazta is a termelésben, aminek eredményeképpen eddig több mint ötmillió korona megtakarítást értek el. Nem beszélve arról, hogy így csökkent a Vág vizének szennyeződése. Egy további vízvédelmi javaslat az Oroszkai (Pohr. Ruskov) Cukorgyár fiatal dolgozójának, Frantiäek Ma- merscheinernek a nevéhez fűződik. Neki sikerült megoldania a gyár hidroglóbu- száből használt víz mennyiségének automatikus szabályozását. Hasonlóan szép eredményeket értek el a fiatalok a második feladatcsoport teljesítésében, különösen a falusi és az Iskolai szervezetek érdemelnek dicséretet. Itt említem meg, hogy már szinte hagyományosak fa szünidei Életta-építötábo- rok, amelyek küldetése egy- egy elhanyagolt táj, esetleg műemlék rendbetétele, környezetének szépítése, persze ezt a munkát szakemberfek segítségével végzik. Ezek a táborok egyre közkedveltebbek a fiatalok körében. Akik ide jelentkeznek, általában természetlmádók. Így már érthető, ml vonzza őket az Ilyen küldetésű táborokba, ahol tulajdonképpen társa- dalmi munkát végeznek. Egyedüli örömük az elvég- zetl munkából, annak hasznosságából származik. KAMIt KOLLARIK, a SZISZ SZKB osztályvezetője
