Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-07-22 / 29. szám

új ifjúság 3 Turistaídényben A környék kies domboldalainak vulkanikus talaja klvélóan alkalmas a gyümölcs és szőlő termesztésére. A kitűnő bort termő szőlőhegyekről az 1700 as években a filoxéra kipusz- tltotta a szőlőt, amelyet csak a kö­zelmúltban sikerült újra meghonosí­tani. A mérések szerint ez az ország legmelegebb sarka. Az évi középhó- mérséklet Itt 10.2 Celsius fok. A Duna. amely e tájon nyugodt méltósággal hömpölyög lefelé, egy­úttal államhatár is. A folyam pár­száz méterrel arrébb hirtelen gon­dol egyet, s megunva a határon való sétálgatást, éles ívben jobbra kanya­rodik. Talán nem önszántából teszi: az útjába álló hegyek mint kérlelhe­tetlen komondorok terelik őt déli 1- rányba. Mielőtt végleg elcsordogálna. egy utolsó pillantást vet a két városra: Esztergomra, és Ide Stúrovóra, me­lyek közül az előbbi szinte maga a történelem. Persze a étúrovóiaknak sem kell szégyenkezniük. A helyi gimnázium tanára. Nagy András ál­lítja, hogy minden valószínűség sze­rint Itt született Géza fejedelem fia, Vajk, a későbbi I. István király. Hoz­záteszi azért, hogy a szomszédok mást mondanak, szerintük a király „esz­tergomi“ volt. A komp naponta többször Is Indul innen a túloldalra, de nem ez a vá­ros igazi határátkelőhelye. A vasút­állomásról egymást kergetik az ex­pressz- és gyorsvonatok, melyek uta­sok ezreit szállítják a határon túlra meg vissza. Kell is vendég, meg nem is Stúrovo lakosságát reggelente ha­jókürtök ébresztik. 1978 óta, amióta az új termálfürdő üzemel, más éb­resztőt Is kapnak a városiak. Nyá­ron reggelente turisták százai nyü­zsögnek az utcákon, készülődnek a fürdőzésre. A főutca alacsony, régi házal cso­dálkozva nézelődnek; nem nagyon láttak azelőtt ennyi embert. A főté­ren pld park, gyönyörű platánfák­kal, Mellém szegődik egy Idősebb hölgy, Panaszkodik Már második he­te gipszet keres. Festetnek, szükség volna rá. A hölgy beteges, az állo­más mellett lakik, amely messze van. Így nem könnyű a járkálás. A gipsz hiánycikk, egy részét felvásárolják a turisták, a városiaknak csak ne­hezen jut. — De ez más dolgokkal is így van. A kirándulók Itt szerzik be az alap­vető élelmiszereket, fűszert, így aztán igen korán kell kelnünk... Ezt Barics Tibor, a városi nemzeti bizottság osztályvezetője Is elismeri: Sok a' turista, kicsik az üzletek. A város főutcája. TÜRISTAIDÍNY Dil-SZIOVÄRIÄBAN — örülünk, hogy városunk ennyi­re látogatott, ám ennek egyelőre in­kább a rossz oldalát érezzük. Főleg az élelmiszerellátás biztosítása okoz nagy gondot. A zselízl (Zellezovce) raktár lát el bennünket, s gyakran már a szállítás körül is problémák merülnek fel. Idén munkaeröhlännyal Is küszködnek üzleteink. Ügy érzem, azért, mert sok a kicsi, csupán né­hány embert foglalkoztató régi típu­sú bolt, ahol nehéz pótolni egy-egy alkalmazott kiesését. Nem lenne sem­mi gondunk, ha a kicsik helyett két nagyobb élelmiszerüzletünk lenne. Tervezünk Is két, egyenként kétmil­liós beruházást csak az a baj. hogy szűkös az anyagi keret. Városunknak nincs építövállalata, a járási meg nem győzi ... bízunk abban, hogy a Zdroj vállalat Igazgatóságánál, Bra- tlslavában Is megértésre találunk. A kér áruházban összesen négy üzlet­egység lenne: egy fűszerUzlet, cuk­rászda, hentesüzlet s egy csemege­bolt. Közelebb jár a megvalósuláshoz a jednota fogyasztási szövetkezet ál­tal építendő áruház, amely 9 millió koronába kerül majd. — Másik gondunk a turistaszállá­sok biztosítása — sorolja tovább az osztályvezető. Három szállodával ren­delkezünk, ezek a 95 ágyas Sport- hotel, a 44 ágyas Duna] és a 25 ágyas Hron Szálló. A fürdőhöz tartozó cam- pingnek kicsi a kapacitása, ezért kényszerültünk szükségmegoldáshoz folyamodni: ha megvannak rá a fel­tételek, saját házaikban magánszemé­lyek Is elszállásolhatnak turistákat. Tavaly 26 háznál 128—140 szálláshe­lyünk volt. Idén még több: körülbe­lül 250 hely. Régi tervünk egy 120 ágyas szálloda építése, amelynek a főtéren kellene állnia. Megteszünk mindent, hogy valóban felépüljön. Délidőben A Duna] Szálló éttermében nem to­longanak az emberek. Ez meglep, hi­szen niár elütötte a delet... Persze, csak szerintem, mert Lengyel Róbert főpincértől megtudom, hogy ők nem nézik olyan szigorú szemmel az órát Mihelyt megfő az ebéd, máris ren delhető, és délután kettőkor sem húz zák le a rolót. Talán ezért nem zsú folt ez a harmadosztályú étterem Igaz, a 11 pincér ügyesen dolgozik A vendég hirtelen azt sem tudja, mit rendeljen, ha körülveszik. A szállóra ráférne egy kiadós ta­tarozás. Reménykedve tekintget a kö­zeli városházára, talán ott tudnának segíteni rajta ... Otban a fürdő felé — Asszonyom, értse meg, nem ver­hetnek egy héttel korábban sátrat, minden talpalatnyi hely foglalt a campingben. Csak a megegyezett idő­pontban jöhetnek — válaszol egy hölgy a hívónak. Az utazási iroda a főutca egyik kis házában van, nem messze a für­dőtől. Még nem Is mondtam, mit a- karok. Lépés Erika, az iroda alkal­mazottja máris nyugtat: — Kérem, legyen türelemmel, saj­nos csak augusztusban .,. Végül sikerül tisztáznunk — én csak információkat kérek. A két lány. Erika és a távolabb ülő Tóth Erzsé­bet egymásra néznek: — Végre egy vendég, aki nem szál­lást keres. A termálfürdő utazási és Információs Irodája vagyunk — mond­ják — legfőbb dolgunk a fürdőven­dégek elhelyezése: a strandhoz tar­tozó campingben Párkánynánán (Ná- na), még a focipályát is kölcsönvet­tük a sátrak számára. A szállodák nem hozzánk tartoznak, de a magán­lakásokban elhelyezett vendégek igen. Erika és Erzsébet szerződéses mun­kaviszonyban állnak itt, csupán a tu­ristaidényben dolgoznak. A főnökük, Slezák Lydia állandó munkaerő. A lányok szívesen maradnának télre is, mert hallották, hogy az Iroda bőví­tését tervezik. A mostani épületében ez elképzelhetetlen, így Erlkáék csak reménykednek ... — Ügy tűnik, nemsokára megoldó­dik az utazási Iroda kérdése — ál­lítja Barics Tibor osztályvezető. — Ha nagyobb lesz, akkor valuta be­váltásával is foglalkozhatunk majd. Most sem csak „szálláscslnálók“ Az Idén először sétahajózásokat Is szer­veznek: egy órás körutat a Dunán. A „Vadasban“ elférnének Már az ötvenes években volt für­dője Stúrovónak, egy 25X25 méteres medence. Az új termálfürdőt 1978- ban adták át, a város „Vadas“-nak nevezett részén épült lel. A három medence 1981-ben egy újabbal gya­rapodott. — A termálvizet, melynek hőmér­séklete 40 °C, hideggel keverjük, s az időjárásnak megfelelően 26—29 ‘’C-ra állítjuk be a strand vizét — mondja Csányi Károly a fürdő veze­tője, aki ugyancsak elfoglalt ember. Naponta átlagosan 4—5000 látogató­juk van, a hétvégeken még ennél is több. — A fürdő soha nem túlzsúfolt. A 22 hektáros területen elférnek az üdülővendégek — folytatja Csányi Ká­roly. — Ennél nagyobb gond az el­szállásolásuk. Szeretnénk egy 2,5 hek­táros új campingot építeni. — Itt talán be Is jön rá a pénz... — Ez nem Ilyen egyszerű. A strand járási létesítmény, igazgatóságunk Suranyban székel, tőlük kapjuk a pénzt a fejlesztésre. Bízunk benne, hogy a camping építését támogatják majd. — Honnan érkezik a legtöbb ven­dég? — Leginkább Közép-Szlováklából, de sok a csehországi fürdővendég is. A tisztavizű medencék mellől Is látni a Bazilikát. A Dunapartról, ahol sétálgatok 8 sűrű muslincafelhő miatt allg-alig. Hogy honnan mászott elő ez a sok kellemetlen apró rovar, nem tudom. Biztosan nem a közeli Kovács- pataki (KováCovské Kopce) termé­szetvédelmi területről, ahol olyan rit­ka állatok honosak, mint a Pannon gyík, keresztes vipera. A muslincák­kal a gyíkok biztosan jóllaknának, ha ugyan meg nem unták már ezt a menüt. Klinko Róbert Kicsik és nagyok a strandon A Dunaj Szálló. Régi, de az étterme jó. Csak a fényképezőgép kedvéért az aj­tóban. A vendégeket azért nem kell így csalogatni. Lépés Erika |balról), és Tóth Erzsébet. Családi levelezések „Drágám a leves ott van a hűtőben, ha, nem elég, süss hozzá húst meg krump­lit. Nekem sürgősen el kel­lett mennem. Itthon min den rendben, csak a gyerek bezúgott az iskolában és ha­za sem jött, a macska meg- kölykezett, a bojler nem me­legít, a mennyezet beázik, a kutyát meg el kellene vinni kötelező oltásra. Az ám, ha keres a Kati, a fod­rásznál megtalál, mondd meg neki...“ Ebben a rohanó világban, amikor nemigen van időnk a családi életre, ilyen és hasonló levelecskék révén értekezünk. A levelet áltaK- ban ott találjuk a telefon­asztalon, a hűtőszekrényen, a cipőszekrényen. Ennek a családi levelezésnek egy felsőbb szintre emelt for­máját láthattuk: a tévé út­ján is kapcsolatot lehet te­remteni a családdall A fran­cia-belga VB-meccsen u- gyanls a közönség soraiban a következő feliratra figyel­tem fel: „Lili, Itt vagyok Mexikóban, a VB-n. Ne ag­gódj, majd jövök.“ El tudom képzelni a foci­rajongó monsleur-t, aki egy este azzal a kifogással, hogy lemegy cigarettát venni, meglógott Mexikóba. És el tudom képzelni a fogadta­tást is, amikor hazaállitott Párizsba, hogy „szivem meg­jöttem, harmadikok vagyunk a világon!" De csak egy le- velecskét talált: „Az a jég­kupac a hűtőben a levesed. Ott áll már három hete. Ha akarod, szopogasd el. Én véglegesen átköltöztem Laii- rent-hoz, tudod ahhoz, akit te kitagadtál a baráti kör­iből, mert nem tudta, hogy ki az a Piatini. Üdvy Lili." Csodagyerek — Nem hiszem, hogy Pa­ganini lesz a kis Bertalan­ból — meséli barátom egy szomszédjukban lakó, nyi- rettijűs gyerekről — pedig még csak tíz és fél éves, de hát az Ilyesmit nem le­het eléggé korán kezdeni. Mozart például kilenc éves korában már önálló hang­versenyt adott s páratlan zongoravlrtuóznak lett ki­kiáltva .,. Sajnos, Bertalanból nem lesz gálickö, mert amit csi­nál, azt szülőt kényszerből teszi. Hatéves korától járat­ják zenetanárhoz, aki any- nyiban vétkes, hogy nincs szive kimondani: ez a gye­rek nem zenésznek való, hi­szen akkor örül a leginkább, amikor a számára nyomaszr tó szerszámot óra végén a tokjába teheti. Vajon, miért nem mert a tanár a valóságot feltárni a szülők előtt? Hogy Bertalan arca, hangja és kacagása akkor válik igazán gyerme­kivé, amikor órára vagy ha­zafelé menet megáll a té­ren focizó gyermekekkel, röpke tizpercecskére ,.. Képzeld, a kényszerű szen­vedés mily leleményre ve­zettet A gyakorlatok egy ré­szét magnószalagra vette, s míg szülei a külső szobában hallgatóztak, Bertalan lán­goló arccal, önfeledten rúg­ta odakint a bőrt. Csak ak­kor vált újra szomorúvá, ko­ravénné, amikor karórájára nézett, s rájött, hogy a mag­nószalag már a vége felé jár, neki meg macskátólph- kon kell az ablakhoz lovóz- nla, hogy észrevétlenül visz- szamásszon a szobájába ... Sz. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents