Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-12-23 / 51. szám
új ifjiiság 10 Szemfényvesztő és társa >— Foglaljon helyet, uram ... — Sajránek, Jozef Sajránek vagyok *— mutatkozott be az érkező. — Foglaljon helyet, Sajránek úri A magas növésű, negyven év körüli férfi gyorsan és idegesen sorolni kezdte jövetele célját: — Tudja, főhadnagy elvtárs, elhatároztam, hogy vásárolok magamnak egy használt kocsit, ezért bementem a takarékba, hogy kivegyem megtakarított ötvenezer koronámat. Már ki is választottam magamnak egy kocsit az autóbazárban, de pechemre, mikor elmentem, hogy kifizessem, már a kocsi el volt adva. Ezért fogtam magam, és bementem az ékszerüzletbe. I— Csak nem ott akarta elkölteni mind az ötvenezer koronáját? — kér- deSte MaSek rendőrfőhadnagy. — Dehogyis, a feleségemnek közeledik a születésnapja és neki akartam venni egy aranyláncot, de az erre szánt háromezer korona külön helyen volt nálam. A sorban két férfi állt mögöttem, akkor nem vettem rajtuk észre semmi különöset. Amikor azonban távoztam az ékszerboltból, követtek. Az egyik tüzet kért tőlem. A zsebembe nyúltam, amikor a másik hátulról megragadta mindkét karomat, és hátracsavarta. A másik, a cigaret- tás pedig a belső zsebemből kikapta a pénztárcámat. Amikor végre magamhoz tértem, már rég eltűntek. Csak annyit tudok, hogy külföldiek voltak. r— Pontosabban le tudná írni a személyüket? — Mindketten harminc év körüliek lehettek. Modernül voltak felöltözve, és tört németséggel beszéltek. Németek biztosan nem lehettek, inkább valamelyik déli országból. A rendőrfőhadnagy a panaszttevő szavait hallgatva alaposan szemügyre vette a férfit. Egész rokonszenvesnek tűnt neki, de valahogy a szavainak nem tudott hinni. Utóvégre egy csendes járási város az övék, nem pedig vadnyugat. Rablótámadás fényes nappal? Az utcák tele emberekkel, ez lehetetlen, és egyáltalán, hogyan tudták meg, hogy Safráneknál ennyi pénz van, talán már a takarékban vagy az ékszerüzletben ... — Safránek úr, nekem most vagy fél órára el kell ugranom valahová, más irányú kötelezettségeim is vannak, ezért kérem, várjon meg, és közben gondolja át még egyszer a történteket. Ss még mielőtt Safránek tiltakozni tudhatott volna, már be is csukódott a rendőrfőhadnagy mögött az ajtó. Természetesen az épületben maradt, és az egyik kollégájával beszélgettek az elmondottakról. Alaposan meg- hányták-vetették az összes eshetőséget. Rájött, hogy mégiscsak helyesen döntött, hogy kikérte kollégája véleményét. Visszatérve a szobájába, Safránek máris sorolni kezdte a történteket, de már egész mást adott elő: — Ne higgye rólam, főhadnagy elvtárs, hogy szélhámos vagyok, de tulajdonképpen saját hibámból kerültem kínos helyzetbe. Reggel a pénzt valóban kivettem a takarékból, de az autóbazárban nem voltam, és az aranyláncnak sincs semmi köze a történtekhez. Vagy három nappal azelőtt az egyik borozóban megismerkedtem két külföldi állampolgárral, azokkal, akikről már szóltam, és ők felajánlották, hogy tudnak szerezni nagyobb meny- nyiségű valutát. Ma ismét találkoztunk. Az egyik szemem láttára leszá- ’ molta az ötezer márkát, százmárkás címletekben, én pedig az ötvenezer koronát. Utána kicseréltük a borítékokat, és én, mint aki jól végezte a dolgát, elégedetten mentem haza. Otthon megdöbbenve láttam, hogy a borítékban csak a felső és az alsó bankjegy igazi, a többi pedig gondosan felszeletelt külföldi újság. A rendőrfőhadnagy első útja az említett borozóba vezetett. Végre a hatodik szórakozóhelyen talált biztos nyomra. Zemánek nevű pincérnek van már egy és más a számláján, így régi ismerősök MaSek rendőrfőhadnaggyal. Tőle megtudta, hogy őt is ugyanígy átejtette ugyanaz a két külföldi. Csakhogy Zemáneket más fából faragták, és nem hagyta annyiban. Két hírhedt barátjával addig kutatták *az idegenek után, míg elcsípték őket, úgyhogy azok kénytelenek voltak visszaadni a pénzt, — .Ss mit tudsz még az esetről mondani? — Azt, hogy kék BMW kocsin voltak még, a rendszámát is megjegyeztem. Ennyi információ után MaSek rendőrfőhadnagy már visszatérhetett dolgozószobájába, és diktálhatta az országos körözésre a felhívást. Ezt a felhívást eljuttatták valamennyi határátkelőhelyre is. Nem kellett sokáig várnia, hogy a két említett esethez további kettőről is érkezzen bejelentés. Az egyiket Ostravában vitték véghez, a másik Trnavában történt. A személyleírás egyezett azzal, amit Safránek is megadott. Az első esetben tizenhétezer koronának, a másodikban negyvenezernek látta a kárát a becsapott illető. Három napon belül lezárhatták az esetet. Ceské Velenicéből érkezett a telexhír, hogy a határállomáson elfogták a harminöt éves Amund Makrámul. BMW kocsijának átkutatása sem volt haszontalan. A hátsó ülés alatt a vámosok tízezer nyugatnémet márkát, százhúszezer csehszlovák koronát és néhány csomag gondosan felaprított újságpapírt találtak. Makramu töredelmesen bevallott mindent. Többek között azt is elárulta, hogy társa aki egyébként bűvész, az egyik brnói szállodában várja, hogy Makramu Bécsből felhívja őt, és hírül adja neki, hogy szerencsésen átjutott a határon. Így rövidesen ő is kézre került, és ehhez nem kellett bűvésztudomány sem, mint ahogyan ö mindig nagyon ügyesen elcserélte az igazi pénzjegyeket tartalmazó borítékot azzal, amelyikben a papírszeletek lapultak. Nevető színház Nincs nagyobb elégtétel, mint a bosszú, az ártatlan, az édes bosszú. Ez történt az egyik Tosca-előadáson. Itt a bonyodalmakat nem a rendezéstől kellett számonkérnl, hanem egy nagyon is hétköznapi ok látszott közre: az emberi gyarlóság. Egyébként régi történetet elevenítünk fel, de a poén most is időszerű, tanulságul szolgálhat. A New York i City Centerben vagyunk. A Toscát alakító színésznő hírhedt volt bogarasságáról, szeszélyességéről. Az első naptól kezdve agyongyötörte ilyen-olyan követeléseivel a társulatot. A próbák enyhén szólván zajosak, vagy inkább viszontagságosak voltak. És mit nem ad a sors, a bemutató hihetelenül simán indul... Olyannyira simán, hogy az előadás végéig már csak néhány taktus van hátra — de ezek a botrány taktusai. A kétségbeesett Tosca kedvese elvesztése fölött érzett fájdalmában a várfalról a mélybe veti magát, illetve vetné... A valóságban csak eltűnik a közönség szeme elöl, mert a kulisszák mögött puha matracokra huppan. De nem így a mi házsártos művésznőnk. Öt ugyanis nem matracok várták, hanem egy ruganyos trambulln. És hősnőnk ahelyett, hogy tragikusan a mélybe lelte volna halálát, a nézők megdöbbenésére folytatásosán haldoklik: eltűnik, majd felemelkedik. Az egész úgy hat, mintha mindannyiszor halottaiból támadna fel. S mindez addig tartott, míg a függöny kezelői észbe nem kaptak. Az egész valójában hét másodperc alatt zajlott le, de akkor úgy tűnt, mintha vége se szakadna. Keresni kell azt az operarajongót, aki pontoosan el tudná mondani Weber Bűvös vadász című operájának történetét. Annyi azonban biztos, hogy a hét lövésből az utolsó halálos, mert a démon uralkodik fölötte. Agatára célozzák, de át kell pattannia Gáspárrá, aki arra a fára mászott, amelyen a pozitív hősnek Maxnak el kellett találnia a galambot. Csakhogy a hannoveri bűvös vadász számára túlságosan is bonyolult volt a helyzet. A színpadi személyzet egyáltalán nem kedvelte a Maxot alakító énekest, ezért elhatározták, hogy megtréfálják. Javában zajlott az előadás, és ekkor dobták be az ártatlan viccet. Reggel van, a lelőtt Gáspárt „megszemélyesítő“ bábu helyett egy kitömött nyúl zuhan alá. Ez volt aztán a telitalálat — színházi telitalálati — a javából. Jean Marais-t megostromló hölgyek .,. Még a hatvanas évek derekán történt, hogy Kolozsvárt egyazon időben tiszteltük meg látogatásunkkal, mármint a Művész és én. Persze, az ismeretségünk egyoldalú volt: V. Hugo és id. Dumas nagyromantíkájának hőseit filmszalagon életre keltő, az igazság bátor lovagjaként, a szebbik nem gáláns hódítójaként, védelmezőjeként élt bennem; a Szamos-partl város Éváiban úgyszintén. Ünnepelték is ezért, amikor csak tehették. Egyik kora délelőtti napon a Fő téri New York kávéház és szálloda (ma a Continental) előtt nagy csődületre figyeltem föl. A rendőrök két oldalról kötélkordont tartottak a szálló kijáratánál, virágcsokros hölgyek ostromát védték. Tarka tömegcsitrik, munkás- és egyetemista lányok, kalapos dámák, éltes asszonyságok, néhány kíváncsi titán és öregúr — szállta meg a teret, a bátrabbak a Mátyásszoborra is fölmásztak. A környező házak és üzletek ablakaiból és ajtóiból csupa fehérnép integetett. Én olyan ténsasszony-féle hódoló mellé sodródtam, és minden kérdezés- tudakodás néikül a „tárgyra“ tért. Kéjesen csemegézte az előző történetet: Zsan (Jean), itt a közelben filmezik, s a minap — akkor még a rend derék őrei nem ügyeltek a testi épségére — megtámadták a nők. Hogy mire nem képeseki Bezzeg az én időmben ... Zsabós-rokokós ingét cafatokban tépték le róla, emlékbe. Szegény megadta magát sorsának, csupán a nadrágját tartotta ösztönösen, különben pucérra vetkőztetik. Végül a stáb gyűrűjének védelmében visszamenekült szállodai szobájába. A Jól- értesültek szerint a forgatást is elnapolták, meg kellett várni, míg az ügyes kezű szabók újrakreálj^k „toP lazatát“. __ K is idő múlva színes-kosztümös filmezésre készen Jelent meg, igazi sztár volt (most már biztonságban). Az üdvrivalgást, a virágözönt széles gesztusokkal köszönte meg. Már késő estére Járt, amikor magé-' nyos kóborlóként tértem be az egyik Jónevű borozóba. Nyár lévén, a ruhatár szünetelt — így a fényképezőgépemet, vesztemre-szerencsémre, ma-i gamnál hagyva foglaltam »1 a főúr- től felkínált üres asztalt. A fölszolgálólány alig vette fel a rendelésemet, máris újságolta a „szalagcímbe“ kívánkozó hírt: Jean Marals is az ö vendége. Valóban. A közelben ült, kisebb, vegyes társaság vette körül. A dologból nem csináltam ügyet, hallgattam a cigányzenét és közben az ízletes gyulafehérvárit kóstolgattam. Fotómasinám azonban rám terelte a figyelmet. A hölgy vendégek a félhomályban is fölfedezték a szék karján megbúvó Flexaretemet. Mondanom sem kell: a romantikus hős mellé állva óhajtottak fölvételt készíttetni velem. Vonakodtam. Az éjjeli fotózás tudományát nem ismertem, mert Zoli úrtól — fényképész barátomtól — csak a nappali szépségek megörökösítésére kértem s kaptam szaktanácsot. Ráálltam. Buzgón írták Jegyzetfüzetembe a címüket, még itallal is kedveskedtek, alig győztem a figyelmességük elől kitérni. A szép pincérkisasszony sem maradt ki az est „revO- Jéből“. Meghatottan, szűzies bájjal viszonozta szolgálatomat; örömében, talán kegyből fölajánlotta, ha nem Jön érte a vőlegényjelöltje, zárás után hazakísérhetem. A gavallér megérkezett... A várt fényképekből semmi sem lett. Csiba Géza KERESZTREJTVÉNY Rejtványflnkben Fésűs Sva egyik szép verséből Időzünkt VÍZSZINTES: 1. A versidézet elsfl része. 11. Éjjeli mulatóhely. 12. A cink és az Ittrium vegyjele. 13. ősei. 14. Gubös növény. 15. A gerinctelenek páncéljának anyaga. 17. Ausztriai folyó. 18. Tova. 19. Végzetes. 21. Egyforma római számok. 22. A görög mitológiában Zeusz főisten felesége, a családi élet istennője. 23. Arab férfinév. 25. Műsor közvetítésére való műszaki berendezés. 28. Ritka férfinév. 29. Sok-sok fa együttvéve. 30. Női név. 32. Gépkocsi röviden. 33. Portugál, spanyol és olasz gépkocsljelzés. 34. Előnyös házasság. 35. N. É. I. 36. Fordított kötőszó. 37. A lekaszált gabona földben maradt törzsa. 38. Zslger kitüremkedése a testüreg falán. 39. Cséplésl melléktermék. 41. Brazília tagállama, fővárosa Salvador. 42. Spanyol város Barcelónától északra. 44. Ritka női név. 45. Az antlmon vegyjele. 47. Szabadon bocsát. 49. Bácsi röviden. 50. A nyomás egyik egysége. 52. Japán nagyváros. 53. Gabonaféle. 54. Európa és Ázsia határhegysége. 56. Reszel páratlan betűt. 57. Sav és gúny jelzője lehet. FÜGGŐLEGES! 2. Szalonnát puhít. 3. Vízi állat. 4. Hegyes szerszám. 5. Konyhai eszköz. 6. Bőven árasztá. 7. Rózsa jelzője lehet. 8. Kicsinyítő képző. 9. Férfi és női becenév. 10. A mondás szerint; mindennek a lelke. 14. A versidézet második része. 15. Szölötámaszték. 18. Szudán államfője (Dzafar). 19. Ezzel takarjuk le a lábast vagy a fazekat. 20. Női becenév. 22. Háborúval kapcsolatos. 24. Üres rév! 26. Származó. 27. A Szovjetunió címerének része. 28a. Kilátásba helyezi. 30. Földrengés süly- totta iráni város. 31. Szó, íz és kúra is van ilyen. 34. Csomagoló. 35. Nagyon ritkán, elvétve. 37. Színültlg. 38. Francia romantikus írónő (George 1804—1876). 40. Nehézkesen ír. 41. A bróm és az európlum vegyjele. 43. Idegen szavak előtagjaként négyszerest Jelent (pelenka is van ilyen). 44. Sa- vanykás ízű, bogyós gyümölcs. 46. Olaszországi kikötő az Adria partján. 48. Házasságkötés (éh.). 49. Az, aki a peres ügyekben ítélkezik. 51. Tesz. 53. ... Ráby, Jókai regényének címe. 55. Lék szélei. 57. Mikszáth Kálmán. Bekfildendé a vízszintes 1. és a függőleges 14. számú sorok megfejtése. A 49. számban megjelent rejtvény Helyes megfejtése: A fickó biztosan a bejáraton keresztül lógott meg. Könyvet nyert Csikós József, TvrdoSovce.
