Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-12-23 / 51. szám
új ifjúság 6 H azánkat a turisták természeti szépségeiért csodálatosnak mondják. Sokszor olyasmire figyelmeztetnek bennünket, az itt élőket, amit észre sem veszünk Igaz volna a mondás, hogy a fától nem látja az erdőt. Ez a kérdés gondolkodtatott el bennünket, amikor Llberecet jártuk, csodáltuk gyönyörű fekvését, a város műemlékeinek örök értékelt, a rendezett és tiszta utcákat, a múlt és Jelen tökéletes találkozását az építészeti stílusok összhangját, és még sok minden mást. A textilipar Mekkájában Jártunk, amelyet egyebek közöli hazánk divatfövárosának is neveznek az oly Jól ismert, évente megrendezett vására miatt. Ám ezúttal nem a divat, nem a százezres város varázsa volt az, amiért megtettük a néhány száz kilométert. Itt került most ugyanis sor — huszonnyolcadszor — az év legjobb sportolóinak kihirdetésére. A sportújságíró leginkább sporteseményen találkozik a sportolókkal. Ott pedig rendszerint a versenyre koncentrálnak, izzadtak, fáradtak, gondterheltek, sportszerelésben jelennek meg a ,színen“. Ezért annyira meglepő, mondjuk, egy olyan kép, amelynek szemtanúi lehettünk az 1888 ban épült városháza dísztermében. Valamennyi helyezett, az edzőik és a meghívott vendégek ünneplőben, meghatódottan, vibráló mosollyal az ajkakon ültek be a csodálatos faragott fapadokba, emelték tekintetüket a színes ablakok felé, és megtiletődve hallgatták a tiszteletükre rendezett orgonahangversenyt. — Még sohasem hallottam „élőben“ orgonát — árulta el jozef SabovCík, kétszeres Európa bajnok műkorcsolyázónk, aki Szarajevóban olimpiai bronzérmet Is szerzett. — Érdekes, hiszen köztudott, hogy Sa- bovClk „zenebolond“ — mondjuk kissé cso- dálkozve állításán. — Ez Igaz — felelte —, de én egészen másfajta zenével találkozom. Nagy a lemezgyűjteményem, föbhnytre modern zene van a ,,raktáromon“, hangszerszólók, aranylemezek, kemény rock, de dzsessz is, balettzene és népszerű klasszika. — Milyen hatást tett az orgona? — Meglepett. Gyönyörűen hangzik, kér, hogy még Inkább elszomorított, mert az utóbbi Időben nincs valami Jó hangulatom. — Érthető, hiszen csaknem egy éve betegeskedik ... ' — A genfi világbajnokság óta betegeske- dek, pedig ott mindnyájan azt hitték, hogy érmes leszek, hiszen egészen a kűrlg második voltam. De már ott nagyon fájt a térdem, bár sokan kételkedtek az állftásom- ban. Aztán Jött a műtét, akkor már mindenki elhitte, hogy nem szimulálok. Ez azonban gyenge vigasz volt számomra. Két hónapig hű társam volt a mankó. Nehezen szoktam meg a tétlenséget. Végül is szeptember elején megpróbáltam korcsolyázni. Előbb csak lassan, óvatosan siklani, körbe- körbe a Jégpályán, Azt már sejtettem, hogy hiányozni fogok az Európa-bajnokságról, abban viszont reménykedtem, hogy ott leszek legalább a nálunk rendezendő Téli Unlver- siadén. Az orvosok keresztülhúzták számításomat, újabb műtét áll előttem. Tehát Ll- berecből az út Prágába, a vlnohradyl kórházba, Cech professzor osztályára vezet... — Ez bizony nem örömhír... — Most igyekszem nem gondolni rá. A múlt héten azonban nagyon kellemes élményben volt részem: Hradec Královéban forgattunk Helenka VondráCkovával egy tv- műso'rt. Most meg itt ez a meglepetés, igazán nem számítottam azzal, hogy bekerülök a tiz legjobb sportoló közé, méghozzá a rangos negyedik helyre. Ez a legszebb szü- leténapi ajándékom... Ugyanis ma vagyok 23 éves... Alighogy kimondta az utolsó szavakat, gratulánsok nagy csoportja vette körül, és nem hiányzott az ünnepi torta sem. K icsit szomorkás a hangulatom máma — vallotta be a sláger szavaival Olga Charvátová Is, de az ó szomorúságának egészen más volt az oka. Visszavonult. Már nem látjuk a lesiklópályák rajtvonalán. Tíz éven át gyűjtötte a babérokat, a legsokoldalúbb ős legsikeresebb sizónk volt; negyedik a Világkupában. Különben 6 volt a libereci tízek egyeMen női tagja, az asztaA Pospíáil fivérek 1886 legjobb sportolói litenlszezó Marle Hrachová ugyanis éppen Lyonban játszott. — Ollnka, hogyan tovább? — Szépen csendesen, sok elképzeléssel, tervvel. Gottwaldovban tanítok, közben férjhez mentem, most KríZová a vezetéknevem. Még nincs lakásunk. Fontolgatjuk, építkezzünk-e, de ehhez sok pénz kell. Szabadidőmben sokat olvasok, kötök, segítek a háztartásban, mert egyelőre a szüleimmel élünk. Szóval, próbálom behozni a lemaradást. A ki ugyancsak búcsút mondott a sportnak, az a második helyezett mOrepülő Petr Jirmus. Olyan eredménnyel dicsekedhet, amilyennel eddig a repülés történetében senki: kétszeres Európa- és világbajnoki Most majd egy másik gépre száll át, civil pilóta lesz. — Sportom nagy idegmunka, rendkívüli odafigyelést, igényel. Fárasztó. Gondolom, megtettem, amit tőlem vártak. Most majd nagyobb gépeken nagyobb távokat teszek meg. És több időm lesz a toronyugrásra, amelyet még mindig versenyszerűen űzök, az olvasásra, a zenére, de a csoportos akrobatikára is, ahol partnereim Srnec és Saller pilóták. — Míg valaki aktív sportoló, kevés ideje jut bármi másra. Az edzéseket versenyek követik és fordítva. A napirendet a lehetőség szerint pontosan meg kell tartani, a nappalt nem lehet megtoldani az éjszakákkal, mint ahogy ezt sokan teszik, hogy például Jelvény- vagy bélyeggyűjteményOket rendezzék, elmenjenek táncolni, barátaikkal csevegjenek. Ezt mondta az ejtőernyőzés abszolút vi-' lágbajnoka, Josef Pavlata, aki a törökországi világbajnokságon további két ezüstérmet is szerzett. Edzője, Ivó Skoták elmondta, hogy josef rendkívül céltudatos, szorgalmas, fegyelmezem, technikailag csaknem tökéletes. Arról viszont ml győződtünk meg, hogy színesen tudja előadni élményeit, sok mindenben összefüggést lát, rendkívül intelligens és a szeme sarkában mindig mosoly bujkál. Edzője azt mondta, hogy Pav- latáröl még sokat fogunk hallani. Így legyen.. .1 Soká színen kíván maradni a sportlövő világbajnok, a kisöbű sportpuska világcsúcs- tartója (3X40 lövés), a világrekordot tartó aranyérmes csapat tagja, a 28 éves Petr Kürka. Azt tartja, hogy egy lövész számára az évek mit sem számítanak, ezért tervezi, hogy ott lesz a 2000-ben megrendezendő olimpián. — Ml sportpályafutásában a legnehezebb? — Amikor el kell mennem hazulról, hosz- szabb időre ott kell hagynom feleségemet és a hároméves Katit, meg az egyéves Alenát. Szüleim, akik szintén sportlövészek voltak, szoktak megvtgazstalnl: „Mi is otthagytunk, mégis derék ember lett belőled, és milyen Jó sportolói Érezted valaha is, hogy nem szeretünk?“ Ez megnyugtat. Mert szüleim valóban nagy példaképeim voltak, és ha csak tehették, mással nem foglalkoztak, csak velem. Visszatéréseim a csaiádba mindig gyönyörűek. Boldog embernek mondhatom magamat, mert ktegyensúiyozott, nyugodt vagyok: szerető feleségem van, gyönyörű, egészséges gyermekeim, megértő edzőm és sportsikereim is. Remélem, ez így marad mindvégig. H a olyan soká fog tündökölni sportágában, mint a kerékpárlabdázó tizennyolcszoros világbajnok PospISll testvérek, néhányszor még gratulálhatunk Kür- kának. Hiszen )an és jlndfich akkor sem távoztak, amikor kudarcaik voltak. S lám, türelmük, szorgalmuk, kitartásuk visszahozta őket a pledesztálra. — Sokan már unnak minket — mondja lan —, kérdezik, mikor hagyjuk már abba. Mi viszont azt mondjuk, hogy nem állunk a tehetségek útjában, csak bizonyítsák be, hogy jobbak, mint ml. Elárulom, úgy tervezzük, hogy húsz világbajnoki aranyat szerzünk, aztán elég. Hiszen már nyomdokainkba léptek a gyerekeink. A lányom junior európai bronzérmes... A legjobbak mezónyének Miloslav Bedna- flk a legfiatalabb tagja. Szinte hihetetlen, hogy még nincs huszonhárom éves és már világbajnok. A 225 „galamb* közül csak egyetlenegynek sikerült „elrepülnie*! Eléggé marcona fiatalember, alig hittük, amikor azt mondta, hogy a versenyek idején három-négy napig nem eszik banánon és csokoládén kívül semmit. —• Aztán meg bepótolod — élcelődött vele társa, Körka. Bednafik a legfiatalabb. Vítézslav Vobofíl csak két évvel Idősebb, de Roman Rehounek- kel együtt már másodszor szerzett világbajnoki címet! — Tökéletes kettős vagyunk — mondották —, nagyon Jól megértjük egymást a kerékpáron, mivel a sportágunknál fogva meg kell osztanunk, de a pályán kívül is így yan. Aztán igazi barátok módján élcelődni kezdtek. — Könnyű neked, mikor én kormányozok, te csak tekered a pedált — mondotta Vo- boMl. — igen, én dolgozok rád — felelte Re- hounek. — Próbálnád magod ,.. — Te oktondl. mi csak ketten versenyezhetünk. Hűek mindhalálig... — neyetett vissza a „kormányzó“ és szeretettel átölelte társát. A király: jozef Prlbillnec, a 20 kilométeres gyaloglás stuttgarti Európa-baJ- noka, az egyórás táv vtlágcsúcstartó- Ja. A 28 évfolyam harmadik szlovák sportolója, akit koronáztak. Eredetileg sízett, és nagyon Jól benne volt a válogatott keretben. Am jött mostani edzője, JuraJ Benőik, és meggyőzte Jozefet, hogy nincs szebb sport a gyaloglásnál. — Számomra, aki egy kilométernél nem teszek meg többet gyalog?! — kérdezte csodálkozva Prlbillnec. — Igen, számodra, mert rendkívüli adottságod van a gyalogláshoz. Végül Is beadta a derekát, és most Imádja a sportgyaloglást. Persze a mindennapos aszfalttaposást továbbra ts utálja, viszont szereti a túrákat, a természetet. Szenvedélye a vadászat. — Ez erőgyűjtés is számomra — vallotta. — De szívesen kaszálok, vágok tát, és végzek egyéb nehéz testi munkát. Szerintem ez az edzéshez tartozik. Akik figyelemmel kísérik sportpályafutását, tudják, hogy Jozef rendkívül szívóa Sokan emlékeznek rá. hogy Moszkvában az olimpián szinte eszméletlenül ért a célba, de nem adta tel. Liberecben Is bocsánatot kért, amikor felvette melegítőjét, hogy legyalogolja a maga 17 kilométerét. — Szép dolog az ünneplés, a hírnév, de holnap biztos hiányozna az elmaradt edzési norma. Különben is a Llberecböl Jablonecbe bezetö út gyönyörű. Ha nem tettem volna meg ezt a néhány kilométert, nem ülnék nyugodtan a „trónomon“. Ott ült. Kissé feszengve, bátortalanul. Nem volt mikor megszoknia ezt a szerepet. Nem szereti az ünneplést, inkább a szürke hétköznapokat. Akkor mindig pontosan tudja, mit kell tennie. Itt viszont „szereplnle“ kellett a gálaesten. Aztán néhány köszönő szót is mondani a többiek nevében. Sose szokott szónokolni. Lámpalázas volt. Végül is kivágta magát, és vastapsot kapott. Amikor a kétnapos program a végéhez közeledett, amikor a sportolók, az edzőik, az újságírók, a vendégek és vendéglátók búcsúvacsorájukat fogyasztották, Jozef Prl- bllinec szorgalmasan osztogatta az autogramot. Földre terítette a hatalmas plakátokat, és föléJOk hajolva a nevéhez mindenkinek hozzáírta: PF ’87. Legyen a következő év boldog, sportslke- rekben gazdagl A Jelenlevők számára pedig soha rosszabb, mint az 1986-osl A rend kedvéért: 1. Jozef Prlbillnec, 2. Petr Jirmus, 3. Jan és Jlndflch Pospl- gll, 4. Jozef SábovCík, 5. Vítézslav Vobofll — Roman Rehounek, 6. Miloslav Bednafik, 7. Olga Charvátová-KrISová, 8. Petr Kürka, 9. Marle Hrachová — jindfich Pansk?, 10. Josef Pavlata. A legeredményesebb csapat, a kerékpározók világbajnok flidözéses csapata: Bucb- ta, CernJ, Soukup, Tröka. Horváth Katalin Folú: Marián Márton Jósai PribiUnao Petr Jirmus mémOk Miloslav Bednafik OTga Charvátová-Kriiová
