Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-12-16 / 50. szám

úi A vén Európa második legna­gyobb folyólának, a Dunának, 2860 kilométerers út)a az NSZK- bell Fekete erdőből a Fekete-tengerig szerföiött szeszélyes, kacskartngös és glrbegörbe. Különösen az érthetetlen, hogy miután nyolc ország területét érintve a romániai Cernavoda város­kánál minteg hatvan kilométerre meg­közelíti a tengert, hirtelen pajkosan gondol egyet, északnak fordul és mél­tóságteljesen hömpölyög tovább még több mint négyszáz kilométert, hogy aztán végleg belevesszen a Fekete- tenger sós vizébe. A jő öreg Duna e furcsa viselke­désén már sokan és sokat töprengtek, az egykori Török Birodalom uralko­dóit pedig egyenesen bosszantotta. Allah földi helytartőinak ugyanis szerfölött nem tetszett az, hogy a Duna menti országokban, elsősorban a középkori Magyarországon rabolt- harácsolt kincsekkel és élelmiszerek­kel bőségesen megrakott török ha­jóknak mindig fel kellett úszniuk egészen az ellenséges orosz cár orra alá, kockáztatva ezzel a rendszerint már nagyon türelmetlenül várt rako­mány sértetlen megérkezését Konstan- tinápolyba. Ilyen körülmények közt fogant meg a szultánok fejében az a gondolat, hogy meg kellene rövidí­teni a Dunát, és Így az orosz cárt félreállltant a játszmából. Ezt pedig egy új folyómeder kiásásával gondol­ták megoldhatónak, mégpedig Dobru­dzsában, ahol a Duna és a Fekete­tenger közti távolság a legkisebb. Bi­zonyos, hogy történelmi jelentőségű elképzelésről, tervről volt szó, még annak ellenére Is, hogy akkor, a 17. században, az új folyómeder kiásásá­hoz végül mégsem fogtak hozzá. Aztán újabb több mint két évszá­zad telt el, a feudalizmust felváltotta a kapitalizmus, s a megváltozott kö­rülmények közt ismét felmerült a ré­gi elképzelés megvalósításának terve. Ezt akkor egy fiatal román agronó- mus. Ion lonescu vetette fel. Bár a kor kedvezett a hasonló elképzelések­nek — már napvilágot látott a Szuezl- csatorna terve Is —, az akkori el­maradott balkáni ország gazdasági erejét, lehetőségeit még messze felül­múlta a kivitelezés anyagi és műszaki alapjainak a megteremtése. Így az első részletesebb tervet a Duna meg­rövidítéséről csak 1922 ben közölte az Analele Dobrudzsái című Constanta! folyóirat lean Stoenescu mérnök tol­lából. Ezután még ma|dnem három évtizednek kellett eltelnie, hogy egy más terv alapján létrejöjjön az első Igazi próbálkozás Is a nagy mü meg­építésére. A négy évig tartó munkák eredménye azonban csak egy néhány kilométeres „csatornácska“ volt. A 2. világháború által szétzilált román gazdaság számára túlságosan Is nagy feladat volt ez a vállalkozás. Az ember és a természet nagy „üt­közete“ azonban közeledett, és 1975 őszén meg Is kezdődött. Egy korábbi, 1973 nyarán hozott párthatározat alap­ján — tehát majdnem hároméves ala­A csatorna Carnavodánál ERET VAGTAK a DUNAN pos tervelőkészftés és földtani vizs­gálatok után — a szocialista Románia hozzáfogott a Duna — Fekete-tenger- csatorna megépítéséhez. Az „évszázad romániai építkezése“ néhány hónap híján kilenc évig tar­tott, négy évvel tovább, mint tervez­ték. 1984. május 28-án nyitották meg, és rendkívüli emberi erőbefektetést, rengeteg gépet s műszaki berendezést Igényelt. Bukaresti hivatalos adatok szerint naponta átlagban 25—30 ezer ember dolgozott ott, akiknek a felét a Román Néphadsereg katonái tették ki. Az évek folyamán bátran szembe kellett szállni, meg kellett küzdeni a rekkenő hőséggel, a zlmankós, sze­les téllel, a viharral, az esővel, hogy az ember végül is térdre kényszerít­se a természetet, megvalósítsa évszá­zados vágyait. Volt alkalmam nyáron és télen több­ször Is látni a készülő csatornát, il­letve találkozni építőivel. A narancs- sárga szolgálati Skoda hol térdig érő porban, hol meg ragadós, agyagos sárban, vagy éppen lucskos hóban rótta a kilométereket a földrepedés- re emlékeztető készülő csatornameder Ideiglenes útjain. A nehéz körülmé­nyek, a tengernyi gond és problémák ellenére mindenütt az építők elszánt­Az agigeal zsiliprendszer egy része ságát, optimizmusát tapasztaltam. Kü­lönösen elmondható ez arról a tíz kilométeres szakaszról, amely a Kom­munista Ifjúsági Szövetség védnöksé­ge alatt készült el. A romániai fiata­lok ezrei fordultak ött meg, s hagy­tak maguk mögött becsületes munkát az építkezés ével alatt. Nem véletlen tehát, hogy a tavaly elkezdett új Bu­karest — Duna-csatorna egy szakaszát Ismét rájuk bízták. Később ellátogattam a már kész, vízzel feltöltött csatornához is, amely a Duna menti Cernavoda városkánál kezdődik és Constantától délre, az Aglgea nevű falunál torkollik a ten­gerbe. Hossza 64,2 kilométer, széles­sége 110—140 méter, az átlagos víz­mélysége pedig 7,5 méter, A csator­nán évente mintegy 80 millió tonna árut lehet szállítani, s maximálisan 18 000 tonna teherbírású hajók, illetve uszályok közlekedhetnek vizén. A csatorna medrében dunai édes­víz van, amelynek elfolyésát a tenger­be az agigeal zsiliprendszer akadá­lyozza meg. A hajók kijutását a ten­gerre és fordítva, a csatornába két zsilipkamra teszi lehetővé. Mindegyi­kük 300 méter hosszú és 25 méter szé­les. Hasonló nagyságú zslllpgát épült Cernavodánál Is. A Duna — Fekote-tenger-csatorna fölött hét új híd ível át. Közülük műszaki megoldását tekintve az Agl- geánál épült függőhíd a legérdeke­sebb, amely a bratlslaval Szlovák Nemzeti Felkelés hídjára emlékeztet minket. Ez Románia egyetlen függő- hídja. Kilencven méter magas tartó­pilléren nyugszik. A pillér egyben ki­látótoronyként Is szolgálni fog. Ott- jártamkor, sajnos, még nem üzemelt. A nemzetközi jelentőségű csatorna megnyitásával a Közép-Európából a Fekete-tengerhez vezető út mintegy 400 kilométerrel lerövidült. Az egy­kori szultánok, az európai dunai ha­jósok és nem utolsósorban a dobru- dzsal lakosok álma teljesült (a csa­torna vizét ugyanis öntözésre is fog­ják használni), bár mindegyiküknél a cél más és más volt. A gazdasági haszon tehát többrétű. A szakembe­rek szerint a több mint 30 milliárd lejes [több mint kétmilliárd dollár] beruházás az évszázad végéig térül meg. Az új vízlút tulajdonosa Romá­nia. A csatornallleték egy dollár vagy egy transzferábilis rubel tonnánként. A klkötöl berendézsek, raktárak és sgyéb létesítmények használatáért pe­dig még külön díjat szednek a ro­mán hatóságok. A csatorna kihasználtsága, megnyi­tása után két évvel, egyelőre még elég szerény. A különböző országok folyami hajói még mindig inkább a bevált, jól Ismert régi utat használ­ják. A legtöbb folyami hajózási tár­saság azonban már tárgyal vagy tár­gyalt a román hatóságokkal a csa­torna használatának konkrét feltéte­leiről. Ezek eredményeként a forga­lom is nöyekedőben van. Kokes János — Amennyire én tndom, 6n szeret nagy ballgatöság előtt szerepelni. Nemrégen például Leningródban, az Október-teremben négyezer ember előtt olvasta verseit. Mit jelentenek önnek az ilyen találkozások? — Nem az a fontos, bányán van­nak a teremben, hanem az, hogy kik. S a leningrádl Október-teremben sok magas és érdekes kérdést tettek fel nekem. Az embereket most a társada­lomban végbemenő változások érdek­lik, ez foglalkoztatja őket. S megér­tik azt, hogy ez a változás tőlük in­dul ki. Körték, hogy olvassak fel leg­újabb verseimből, például A bürokra­tizmus rémét vagy a korábbiakból né­hányat, A sor vagy a Siralom című verset. Valaki a teremből közbeszólt: Olvassa fel az Alom című versét az orosz erdőkról és folyókról. Az em­bereket nyugtalanítja sorsuk, jó len­ne, ha ezek a versek már nem len­nének aktuálisak. £s az Ilyen talál­kozások után rádöbben az ember: le­het, hogy valami fontosról nem írtál még. — Mi a véleménya a szovjet iro­dalom szerepéről napjainkban? — Az olvasó a maga nemében a mi nemzeti gazdaságunk. Innen a mai irodalom óriási felelőssége is; ne ta­szítsa az olvasót a könyvtől, ne ta­szítsa szürkeséggel^ hazugsággal. Nem jó az, hogy 8 problémákról, a vissza­élésekről vagy például a megveszte­getések méreteiről és más hibáinkról nem Irodalmi lapokból értesül az Ol­vasó. De ha egy komoly író elemezné hibáink és hiányosságaink gyökereit, lehet, hogy nem virágoznánk ennyire. Az emberek maguk döntik el, hogy mire van szükségük. Azt hiszem, hogy népünk érett arra, hogy mindent lás­son és olvasson. ^amifoDlosiilfl nemlitálmég..r Beszélgetés Andrej Voznyeszenszkijjel — Cikkeiben, mint például A knl-^ tára ökológiájában azt a kérdést is érintette, hogy a szovjat kultúra te­rületén milyen hiányosságok vannak. Mi a helyzet most? — Arról írtam, hogyan pusztul hí­res képtárunk, a Tretyakov épülete. A hatóságok akkor nem fordítottak erre figyelmet. Most azonban már ha­tározottan támogatják a gyűjtemény megmentését. — ün nemrégen ismét az Egyesült Államokban járt, sokszor lépett fel előadóesteken. Ml a véleménye az amerikai hallgatóságról és az ameri­kai irodalomról? — Az amerikai hallgatóság megvág tozott. A teremben, komoly, tudásra szomjas fiatalok. Lehet, hogy nekik lehetőségük lesz a problémák meg­válaszolására. Naiv dolog lenne azt hinni, hogy az amerikai ifjúság a pri­mitív mozlhős, Rambo rajongója len­ne. Különösen komoly volt a Harvard egyetem hallgatósága. Ok pontosan érzik a vers és az Idegek ritmusát és zenéjét. Átéléssel hallgatták az alábbi sorokat:. „Miért van az. hogy két nagy nemzet elhidegül egymás­tól, a háború fenyeget az oly gyenge oxigénernyő alatt? Az emberek köze­lednek, az országok pedig.. Amerika a csodálatos prózairodalom országa. Az Irodalomban érdekes fej­lődés megy végbe. Nekem úgy tűnik, hogy egy sajátos folyamat tart, a tar­talmas művek értelmezése demokra­tizálódik. Az amerikai próza „szín­padra“ lép. Először a zsúfolt broad- wayi Royal Színházban tartottak szer- zőiest-sorozatokat Normann Mailer, William Styron, Saul Bellow, John Updike és Woody Allen részvételével. A sajtó mindezt példa nélkülinek ne­vezte. A legdrágább Jegy ezekre az estekre 250 dollárba került. A mű­vészeti élet elitje mellett sok fiatal is bejutott. A színház előtt nagy tö­meg, még jeggyel Is nehéz volt be­jutni. Styron, aki a pszichológiai pró­za mestere, megkért engem, hogy sze­replése előtt mondjak néhány szót. Így én mutattam be Styront az ame­rikai publikumnak. Engem pedig Tom Wolfe, az „új zsurnallzmus“ megala­pítója. Azt hiszem, hogy ez érdekes kezdeményezés, jó lenne, ha mondjuk Bulat Okudzsava moszkvai estje előtt, tegyük fel Joan Baez osztaná meg gondolatait Okudzsava művészetéről. — Végül tarveiről kérdezem, mi­lyen műveken dolgozik jelenleg? —• Oj vers- és prőzagyűjteménye- met adom le nemsokára a kiadóba. Mark Zaharov, az Ismert színházi ren­dező ajánlotta M, hogy színpadra állítja egyik poémámat opera formá­jában. Foglalkoztat az Ifjúság sorsa. A kiadóban kéziratok kallódnak a bürokrácia útvesztőiben, s ez megöli a tehetségeket, ez sok író munkáját érinti. Nehéz utat törni a szokatlan hangú írásokban. Valamit tenni kell ez ügyben. Korunkban, a változás ko­rában szükség van a megújulásra, az irodalom megifjftására. s a fiatalok­nak gyorsabban kell „futniuk a kifu­tópályán“, s megkezdeni a repülést. —APN) PERELIK VÉGH ANTALT A büntetőeljárásból szóló törvény megfelelő rendelke­zése értelmében a nyilvá­nosság kizárásával kezdett foglalkozni a Budai Közpon­ti Kerületi Bíróság azzal a magánvád alapján hozzá ke­rült két üggyel, amelyek mindegyikében Végh Antal író ellen — rágalmazást ál­lítva — érkezett feljelentés: az egyik Kenyeres Imre fut­balledzőtől, a másik östrel- cher Emil menedzsertől. Mi­ként az MTI tudósítójának a bíróság illetékesei elmond­ták; magánvádas ügyben — tehát amikor valós vagy vélt sérelme van valakinek, de csakis az ő döntésétől függ, hogy kér vagy nem kér or­voslást a törvényszéktől — az eljárás első lépésében a bíróság megkísérli kibékíte­ni a feleket. Amennyiben ez nem sikerül — most egyik ügyben sem sikerült —, a továbbiakban már mint ma­gánvádló és magánvádlott jelennek meg a bíróság előtt az érdekeltek. Ilyen tárgya­lás e szóban forgó ügyekben várhatóan a jövő év elején lesz a Budai Központi Ke­rületi Bíróságon. DEPRESSZIÓS GYEREKEK Amerikai orvosok szerint a depresszióban szenvedő szülők gyermekei maguk sem a legegészségesebbek, gyak­ran küszködnek szociális és egészségügyi problémákkal. Amerikában 220 depressziós szülő gyermekeit tanulmá­nyozták, és összehasonlítva őket az érzelmileg stabil szülők gyermekeivel, megál­lapították, gyakran görcseik vannak és lelki betegségek­ben szenvednek. Lassabban fejlődnek, mint a többi gye­rekek, szomorúak és ked­vetlenek. EGY KIGYO miatt Pakisztánban egy kígyó miatt fegyveres összetűzés történt. Amikor egy autóbusz egy faluba ért, egyik utasa észrevette, hogy egy kobra kúszik az úton. Automata puskával felfegyverkezve ki­ugrott az autóbuszból és többször Is rélötf a kígyó­ra. A közeli házak lakói azt hitték, hogy fegyveres táma­dás érte őket, és agyonlőt­ték az utast. Ekkor társai kiugrottak az autóbuszból, és a faluban fegyveres harc alakult ki, amelynek során még egy ember vesztette éle. tót. FEJBŐL Egy kínai telefonos-klsasz- szony 15 QOO telefonszámot tud fejből. Ezt nemrég be Is mutatta egy postai szim­póziumon Beijlngben. Ott mintegy ezer kíváncsi kér­dezte ki a 26 éves nőt. öt évvel ezelőtt kezdett el dől- goznl, tehát Igen rövid Idő alatt sikerült megjegyertrt ezt a rengeteg telefonszá­mot. NEM LEHET Az egyik egyiptomi bíró­ság úgy döntött, hogy nem engedélyezi a férfiak és a nők közös sírba való temet­kezését, mivel ez ellentétben áll az Iszlám tanítással. Vi­szont ugyanakkor engedé­lyezi az egymás mellé való temetkezést, ha külön sírba helyezik az elhunytakat. Az ítéletben' nincsen megszab­va, hogy milyen távolságra kell lennie a két sírnak egy- mástól. Hogy, hogy nem, ez a fontos „apróság“ elkerülte a bírák figyelmét. Oj veoooltas SARGASAC ELLEN Szovjet tudósok új, olcsó védőoltást készítettek a sár­gaság ellen. Sikerült a he­patitisz vírusának génjeit belekeverni a feketehlmlö elleni védőoltásba. Ezt a hibrid vakcinát most mind­két betegség ellen fel fog­ják használni.

Next

/
Thumbnails
Contents