Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-12-16 / 50. szám
Mintha szőnyeget borítottak volna az aszfaltra. Vajon mi lehet az aszfalt feketéjénél is feketébb? Ahogy közeledik az autóbusz a sötét takaróhoz, egyre jobban kivehető az úttesten gubbasztó varjak sziluettje. Buszunk belehajt a varjúcsapatba, és mint a villám zár a fekete melegftőfölsőt, úgy szeli ketté a madárszőnyeget. A varjak ijedten röppennek szét mindkét irányba. A tovaszálló komor felhő lassan elvezeti szememet a tokaji hegyekhez,, amelyeket a köd miatt épphogy csak sejteni lehet. Nagy kapós (Vel'ké Kapusany) felé tartok. N agykapos valahol a világ végén van, ott még a fák Is lefelé nőnek — gondolhatja az újságíró a főváros szerkesztőségi szobájából. Pedig minden csak nézőpont kérdése, éppúgy lehetne Nagykapos a világ közepe is. A közeli Sárospatak például jelentőségét tekintve hosszú Ideig szinte Magyarország közepének számított. Sok nevezetes személyiséget adott e tájék a magyar történelemnek és Irodalomnak. Gondoljunk csak Dobó Istvánra, II. Rákóczi Ferencre, Erdélyi Jánosra. A kálvinista központ, Sárospatak közelsége és Erdély tőszomszédsága a régmúlt időkben nagy hatással volt a környékre. Ha a térképre nézünk, azt látjuk, hogy Nagykapos majdnem határváros. És olyan messze esik Szlovákia fővárosától, hogy szinte már el sem látni odáig. E keleti tájék tanulni vágyó fiatalságának legnagyobb része annak idején a pataki kollégiumról álmodozott. A maiak vajon miről? Talán Nagykaposról? Három középiskolája van a városnak. Egy gimnáziuma, amelyben magyar és szlovák nyelven tanítanak, egy szlovák elektrotechnikai szakközépiskolája, amely a vajánl (Vojany) hőerőmű leendő szakembereit neveli, és egy mező- gazdasági szakközépiskolája. Az utóbbi minden évfolyamában egy magyar és egy szlovák osztályt nyitnak. Ha a magyarban állattenyésztést tanulnak a diákok, akkor a szlovákban növénytermesztést. A szakokat évente váltogatják. / rtam már Kapóson, de hogy a mezőgazdaságit merre találom, azt nem tudom. A véletlenre hagyatkozva szállók ki az autóbuszból a város főterének vélt részében. Egy csinos, fiatal lány, jön szembe velem. Érdeklődöm az Iskola felől. AZ ISKOLÁT MEGSZEREnÜK. D — Itt állunk előtte! i— mondja csodálkozva, s kissé furcsán méreget. Talán azt hiszi, hülyéskedem, vagy ismerkedni akarok. „Elég ócska trükk“ — gondolhat-, ja magában. — Én Is oda járok' — teszi még hozzá. — Milyen az iskola? — kérdezem, ha már így összehozott a szerencse egy mezőgazdásszal, ne járuljak tudatlanul az igazgató elé. — Én nagyon megbántam, hogy Ide jöttem. Nem az Iskola miatt. Az tetszik. De mihez kezdjek, ha elvégzem? Menjek el valamelyik szövetkezetbe? Állást biztosan kapnék, szükség van állattenyésztő szakemberekre. De tudod-e, mennyi a kezdőfizetés? Havi 900 —1000 korona. Akkor már inkább a vasutat választom, vagy eláru- sltónőnek megyek. — KI akar érettségi után a mezőgazdaságban dolgozni? — ezt már a negyedikesektől kérdezem, miután sikeresen rátaláltam az épület bejáratára. Szóval ki akar...? Egy-két kéz lassan, bátortalanul a magasba emelkedik, pedig nagy ez az osztály, legalább harmincán ülnek a teremben. — Hát akkor hová? Legtöbben a vasúthoz mennének. Főként esernyőbe (Clerna nad Tlsou), ott jól megfizetik a munkát. — Állattenyésztést tanultok? — Igen. f ék után az érdekel a legjobban, hogy találok-e olyan diákra, aki eredetileg is mezőgazdasági dolgozónak készült, ebbe az Iskolába akart jönni, és nemcsak úgy került ide, hogy máshová nem sikerült bejutnia. A másodikos magyar osztálynak teszem fel ezt a kérdést, ök ugyancsak leendő ■— vagy nem leendő — állattenyésztők. Vajmi kevesen vannak azok, akik évek óta tudatosan Ide készültek. Kis Tünde például egy esernyői szaktanlnté- zetbe vágyott, mert a vasút volt az álma. Llska Hajnalka SplSská Nová Vesbe, Palágyl Enikő Rozsnyóra (Ro2flava) az egészségügyi szakközépiskolába, Hornyák Ludmilla sportiskolába készült, de egyiküknek sem sikerült valóra váltaniuk gyerekkori elképzeléseiket, így mindannyian ide jelentkeztek. Akadt azért olyan diák Is az osztályban, aki eredetileg is Ide vágyott. Például Jónás Beáta, akit általános iskolai tanárai épp le akartak beszélni e kapóst iskoláról, mégis eljött, és ami lényeges: nem bánta meg. Dohányos Béla igazgatóhelyettes azt állítja, hogy diákjaiknak majdnem a száz százaléka eredetileg is ide jelentkezik. Nagyon kevés olyan példát tudna mondani, hogy valakit utólag vettek volna fel. Nincsenek gondjaik az osztálylétszámmal, mindig teljesítik a tervet. A Terebesl (Trebl- sov) járáson kívül a Kassa-vidékf (Koäice-vidiek), a Kassal és Rozsnyói járásból Is érkeznek tanulni vágyó fiatalok. Abban viszont 6 Is egyetért a tanulókkal, hogy nem vonzó a mezőgazdasági pálya, alacsonyak a kezdőfizetések. Aki teheti, máshol keres állást magának. — Milyen a diákok továbbtanulási vágya? — Nagyon kevesen jelentkeznek főiskolára, s még kevesebb az olyan, akit fel is vesznek közülük. Látván az iskola jól felszerelt tantermeit, hallgatva a diákokat meg kell állapítanom, hogy ez az oktatási intézmény nem tehet a nagy elvágyódásról. — És a városról ml a véleményetek? Milyen Nagykaposon dlá- koskodni? — teszem fel a kérdést mindkét osztályban, a negyedikben meg a másodikban. Legtöbben azt állítják, hogy nem túlzottan jó. Kevés a szórakozási lehetőség, szinte teljes a mozdulatlanság a városban. — Tudjátok-e, hogy nyáron ezzel a környékkel ismerkedtek a honismereti kerékpártúra résztvevői? Néhányan látták ugyan a bicikliseket, de a diákok zöme tőlem hallott először a rendezvényről. — Hát a borsi (Boräa) művelődési táborról tudtok-e valamit? Ugyanannyit, mint a kerékpártúráról. Az Iskolát és a kollégiumot dicsérik. A negyedikeseknek viszont nagy bánatuk van. Ügy tűnik, hogy, nem lesz szalagavató ünnepségük, pedig ők már régóta készülnek rá. Talán még nem késő ős reméljük, hogy ha az Oj Ifjúság is szól a negyedikesek érdekében, az eredmény nem marad el. Hiszen egy szép diákhagyományról van szó. E zt tapasztaltam a Nagykapo- sl Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Elszomorított, hogy az ország e jó termőföl- dű vidékén ilyen kicsi a mezőgazdaság vonzereje. Tenni kellene valamit, mert utánpótlás nélkül lassan elfogynak a környék mezőgazdászai. KLINKO KÖBÉRT A szerző felvétele' az iskolában készültt Komárom JKomárno) központjában a napokban a befejezési munkák folynak az új városi művelődési központ épfiietén, amely rövidesen otthont ad a Matesznak is. Bagin Klára igazgató így körvonalazta a központ küldetését: „A művelődési központ célja, hogy a CSKP művelődés-politikai elveivel összhangban megteremtse a polgárok alkotó kulturális munkájához a feltételeket, kielégítse a lakosság Ilyen irányú igényeit, segítse a polgári ügyek testületéinek tevékenységét és szervezze a város lakosságának kulturális-társadalmi életét, ezenkívül a művelődési központ ad otthont a Magyar Területi Színháznak Is A fiatalok körében bizonyára nagy érdeklődést fog kiváltani a városi művelődési központ mellett létesítendő audiovizuális stúdió, a- mellyel szeretnénk fórumot teremteni az amatőr filmesek helyi mozgalmának. Az itt készülő programokat később felkínálják az Iskoláknak és a tömegszervezetek- nek; együttesek, szakkörök működnek majd a központban. Magas művészt színvonalú programokkal várjuk majd az Igényes látogatóinkat Is. A szakszervezet művelődési és a csehszlovák-szovjet barátság háza mellett városunk olyan létesítménnyel gyara podik, amelyben korszerű színpadtechnika és számos klubhelyiség van. Szlovákiában manapság keŰj városi művelődési központ vés város dicsekedhet a közművelődési Intézmények ilyen választékával. A városi művelődési központ már összeállította rendezvényeinek tervéi a legközelebbi Időszakra. A Magyar Területi Színház dramaturgiai tervéljen a bratlsla- val, a nitral és a trnaval színház vendégszereplését is figyelembe vettük. Az említett színházakkal évente megrendezzük a szovjet drámai alkotások ciklusát. A Szlovák Filharmónia együttműködési szerződést kötött járásunkkal, hogy teljesítsük a másodfokú iskolákban folyó esztétikai nevelés feladatait. Ez az együttműködési szerződés egyben záloga az évente megrendezendő Lehár-fesztlvál művészi színvonalának is, ugyanis a városi művelődési központ e fesztiválok fő rendezője lesz. A lakosság zenei igényét kívánja kielégíteni a Komáromi Zenei Tavasz, illetve Komáromi Zenei ősz rendezvénysorozat, amelyet szlnFelvételeinkcn a városi művelődési központ közvetlenül átadása előtt, és igazgatója, Bagin Klára. tén a Szlovák Filharmóniával e- gyüttműködve rendezünk. A művészeti szakköri munkában nagy jelentősége lesz majd az alakuló kamarazenekarnak, a fúvós- zenekarnak, a gyermek-néptánc- együttesnek és -zenekarnak, továbbá a számítástechnikai klubnak és a már említett audiovizuális stúdiónak. Az új helyiségekben jobb körülmények várják a filmbarátok klubjának tagjait. Mind a fiatalok, mind a felnőttek körében nagy érdeklődést vált majd ki a műkedvelő együttesek fellépése. Illetve a különböző zenekarok hangversenye Az űj városi művelődési központ fiatal közönsége nem pihen az épület átadásáig sem. hiszen már az Idén vonzó műsorral várja a látogatókat. A lebonyolított műsorok közül kiemelném Kaszás Júlia orgonahangversenyét és Václav HudeCek hegedűművész, valamint a Moyzes-kvartett .fellépését, az Ukrán Szlmfonlkuspk sikerét, Václav Patejdl, Peter Nagy fellépését és még számos más sikeres műsort és összeállítást. Tudjuk, hogy nagy feladat vár ránk, de megteszünk majd mindent a Matesszal együtt, hogy a zene, az élőszó, a kultúra minden ágazata méltó otthonra találjon.“ Dr. Bende István Fotó: Nagy Tivadar
