Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-12-09 / 49. szám
ÚJ ifjúság 10 Szovjet filmek mozijainkban A csehszlovák szovjet barátsági hónap alatt a szovjet filmművészet legfrissebb termékeinek gazdag választéka várta a mozilátogatékat. E filmek még decemberben is műsoron maradnak, s a kínálatban a könnyed vigjá téktöl a filmdrámáig sokféle alkotás szerepel. A Szovjetszkl] Ekran fllmraövészetl hetilap az év legnépszerűbb filmje címért meghirdetett ankétjéből a grúz rendező, Gerald Bezsanov A legbúbájosabb, legvonzóbb című vigjátéka került ki győztesen. Hogy a film vonzza a közönséget, részint a könnyű zsánerrel magyarázható, részint pedig oiyan művészek népszerűségével, mint Irina Muravjeva, Leonyid Kuraijev és Alekszandr Abdulov. Irina Muravjeva tizenkét évvel ezelőtt debütált a moszkvai Gyermek- és Ifjúsági Színházban, később sikert aratott a Gyilkosság angol módra című tévéjáték főszerepében, de a nagy alkalom még váratott magára. Ezt pedig Mensov rendező Moszkva nem hisz a könnyeknek című Oscar-dijas filmje Ljudmlllájaként já'szhatta el. Később szerepelt a Miniszter akarok lenni című filmben, amelyben villamosvezetőt alakított, fis mert a művésznő híres alaposságáról, tökéletesen megtanulta a villamosvezetést. A Karnevál című film pályájának további alakulását sejteti, ennek az irányzatnak a folytatása a most vetített film is. A szovjet filmvígjátékok sorában a további kiváló alkotás az örmény kinematográfia konyhájából került ki. A Tűzvész című film sikeréhez elvitathatatlanul hozzájárul a főhőst alakító Frunze Mkrtcsjan is, aki már negyedszázada szerez dicsőséget az örmény kultúrának. Miről is van sző a filmben? Lakodalomra készülnek, de közbeszól egy tűzvész, amely elviszi a fiatalok feje fölül a tetőt. A szülök elhatározzák, hogy új házat építenek, de míg kitűzött céljukig eljutnak, megannyi akadályba ütköznek — korrupció, az építőanyag felhajtásával járó kálvária, miegymás. Ezeket a társadalmi visszásságokat sajátos örmény humorral fűszerezve pel- lengérezik ki a film alkotói. A találékonyság, összetartás, természetesen, úgyszintén jellemző az örmény népre, és e tulajdonságok segítik a film hőseit eljutni céljukig. A szovjet filmművészet további alkotását elsősorban a mesét kedvelők figyelmébe ajánljuk. Tahlr Szabirov rendező témáját a csodálatos Kelet mesevilágából merítette. A Seherezádé még egy éjszakája című film cselekménye klasszikus történet. Egy talpig becsületes derék legényről szól, aki a jóságos varázslótól bűvös sípot kap ajándékba De ahhoz, hogy e síp varázsereje érvényesüljön, gazdájának sok akadályt le kell küzdenie. Becsületességének köszönheti, hogy magát a kalifát sikerült megmentenie, jótettéért egyenesen az uralkodó udvarába kerül. Ott találkozik a megálmodott gyönyörűséges leánnyal, aki nem más, mint a kalifa lánya. A film lenyűgözi a közönséget, gyerekeket és felnőtteket egyaránt A főszerepben jetena Tonuncovát láthatjuk, akiről el kell árulni: sohasem gondolt arra, hogy valaha is filmszlnésznö lesz. Civilben ugyanis geológus. Kiváló alakítása révén ma már mind többen megjegyzik a nevét, és ha megtekintjük e filmet, ml sem felejtjük el. ]. Malecová Lulgl Pirandello: Többgyerekes agglegény című történetének nemcsak a címe, szerkesztése Is indokolja, hogy mindenekelőtt Líolának, a címszerep megformálójának kéne felkeltenie érdeklődésünket sorsa Iránt. E dráma ugyanis nem csak egy bizonyos történetet közöl. Minden, ami megesik benne, emberekkel esik meg. Kérdés: célravezető volt-e a bemutatása? Ha igen, akkor nem kétséges, hogy az eredeti cselekményt meghagyva az intenzívebb színészi jelenlétre lettünk volna kíváncsiak elsősorban. Bemutató a Magyar Területi Színházban TÖBBGYEREKES AGGLEGÉNY Ennek ellenére Dráfl Mátyás rendezői koncepciójában Callzchlo Liola sorsával elégedettek lehetünk. Nem is tudom, kit dicsérjek előbb, a szerzőt-e, aki úgy szemlélteti szereplőinek magánéletét, hogy azok környezeti viszonylatait is megmutatja? Vagy a főszerepet alakító Boráros Imrét, aki játékával remekelt anélkül, hogy a többi szereplőről megfeledkezhetnénk? Vagy mégiscsak a debütáló rendezőt kéne kiemelnem, aki úgy ébren tudta tartani érdeklődésünket, hogy az előadás végén is tapssal honoráljuk bemutatkozását? Úgy tűnik, hogy Dráflt elsősorban a külső jellegzetességek érdekelték. A színpadi képváltásokat és jeleneteket próbálta egybehangolnl a cselekménnyel, hogy Platzner Tibor díszletében és Fáblk Erzsébet jelmezeivel valós színpadi atmoszférát teremtsenek. Színészvezetése is beillik stílusvonalába, amelyet kezdettől fogva következetesen valósított meg. Rendezésének egészét nézve mégis úgy tűnik, mintha hiányozna c színpadi ösz- szetettség. Túlzottan egyértelműek a szereplők közötti alaphelyzetek ahhoz, hogy a darab többszólamú lehessen. A baj ott kezdődik, amikor megfeledkezik arról, hogy nemcsak a szerepekkel, hanem azok megszemélyesítőivel is behatóbban kellett volna foglalkoznia. Nem elég csak megőrizni a falusi környezetet, találóan „játszatni“ a berendezési tárgyakat, „bejátszatni“ a teret, miközben figyelmen kívül marad a beszéd, a hangsúly és a színpadi ritmus. Ez a dráma azért ábrázol sorsfordulókat, -hogy azokban a megelőző és az utánuk következő életkörülmények is összegeződ- jenek. A vívódás, az intrika, a megalázás bármilyen érzékeny és kimunkált — szóbeli és cselekvési végpontok nélkül bizony kevésnek bizonyulhat. A népes női szereplők sorában az életkornak nincs különösebb jelentősége, a belső feszültségeknek annál Inkább. Például Tuzza (Varsányi Mária) és Mlta (V. Mák Ildikó) viszonylatából döbLiola — Boráros Imre benünk rá az alantas praktikákra, amelyek alapjában a dráma érdemi részét képezik. Szinte egyformán Intonált szerepértelmezésüket érdemes lenne felülvizsgálni. Hiteles szomszédasszonyt nyújt Petrécs Anni reálisan felépített Carmina szerepében. Lőrlncz Margit (Gesa), Ferenczy Anna (Nimfa) és Szent- péterl Ari (Azárra) szereplése meggyőző. Amikor azonban asszony! méltóságuk elismeréséért küzdenek, szerepük követelményei alatt maradnak. A' három kacérkodó leány, Benes Ildikó (Nela), Házi Tánya (Luzza) és Keszegh Marianna (Cluzza) kedvesen incselkedik. Fegyelmezetten olvad a játékba a három Liola csemete is. S végül Tóth Lászlót kell kiemelnünk, aki sajátos módon ábrázolja az élet realitásáról tudomást venni képtelen Simoné Palumbot. Kár, hogy gyakran robbanékonyabb a szerepben előírtnál. Ez a fölösleges hangosság és az asszonyságok lármázó harsánysága főleg az 1. és 3. képben zavarja az egyébként érdekes jeleneteket. Mert van koncepciója az előadásnak! Horváth Rezső koreográfiája, Zsákovlcs László zeneszerzői munkája és a Sziget Csoport közreműködése előnyösen támogatja Dráfl Mátyás éri demes művész rendezői munkáját. Szuchy M. Emil Reneszánsz az ifjú Szívekben...!?) November 21—22-én a bratislaval Prfmáspalota tükör- termében szokatlan bemutató műsorral lépett fel az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttesének újonnan alakult kamaracsoportja. Németh Imre rendezésében és szövegkönyve alapján a 16 tagú együttes Búm elfelejtésére címmel a reneszánsz három — kora, delelő és késő — korszakából adott ízelítőt a nagyszámú közönségnek. A hangszeres és vokális zenén kívül a kor egy- egy halhatatlan költőjének műve is elhangzott, s mindez korabeli táncbetétekkel tarkítva, amelyek Katona István, az együttes koreográfusa és JuraJ Letenay vendégkoreográfus munkáját dicsérik. A kor szellemét idézték dr. Marta Stgmundova kosztüméi Is. A dramaturglallag vegyes műsorban egymás mellé kerültek a nagy németalföldi, német, angol, olasz mesterek és a magyar reneszánsz képviselői. Keszell Ferenc a műsorfüzet előszavában Így ír az előadókról: „... Kalauza! és marasztalói ők a szépnek, akik a 15 —16. ■ század kiváló mestereinek művelt oly rokonszenves vakmerőséggel párosították a Kárpát-medence nép- költészetének legszebb zenei emlékeivel — fényesen bizonyítva az anyanyelvi dallamok európaiságát, az európai zene kölcsönhatásait, azt a szépségeszményt, mely bennünk is máig él...“ Igen, párosult itt a főúri paloták művészete és a nép költészete, a nemesség és az egyszerű nép muzsikája. ' A műsor első harmadát a kora reneszánsz művek alkották. S mindjárt bevezetőként Németh Imre zoboraljal gyűjtéséből — középkori dallamok és népdalváltozatok hangzottak el saját előadásában hangszeres kísérettel. Ezt követték a franko-flamad mesterek, J. Barbireau és J. Obrecht táncdallamai, majd Écsi Erzsébet előadásában (Németh Imre gyűjtése) Egyszer két lányok — középkori magyar népballada és nagymácsédi változata csendült fel. Molnár László a nagy humanistát, Janus Pan- noniust idézte fel Pannónia dicséreté-vel, s végül T. Stolzer és J. des Prés egy-egy madrigálját hallhattuk a négytagú kórustól. A reneszánsz fénykorát P. Attalgnant 16. századbeli párizsi kottanyomdász és zeneszerző táncai — Basse dance és Tourdlon vezették be, egy vonulós, szertartásos, udvari tánc és egy rltmusosabb, gyors, ugrós tánc. A 16. századi német G. Forster és M. Franck hangszeres zenéje, táncdallamai után Francesco Petrarca és Michael Drayton egy-egy verse hangzott el [Minél közelebb ér és Búcsú a szerelemtől) Csanaky Eleonóra, 111. Molnár László előadásában, majd az angol W. Bra- de szvltszerű tánca — Allemande-Galliarde-Couranta következett. A három különböző jellegű tánc után 0. dl lasso Zsoldosszerenádjával zárult a reneszánsz fénykorát idéző rész. A késő reneszánsz korát szinte kivétel nélkül magyar vonatkozású — 16. és 17. századi művek képviselték. Itt hangzott el Tinódi Lantos Sebestyén — Az török császár kiveti az hálót és Balassi Bálint Siralmas én- néköm című műve, pár dal a Vletorisz kódexből Németh I. tolmácsolásában, jó gitárkísérettel (Bödök Klára), Itt láthattunk egy kitűnő szőlótáncot a Kájoni kódexből származó dallamra és befejezésül a lőcsei vlrginálkönyv táncdallamai hangzottak el, mintegy pontot téve a sikeres est végére. Meg kell még említeni a prágai Capella Antiqua Re- nesex együttes vendégszereplését. Daniel Spiőká vezetésével szintén reneszánsz müveket adtak elő, mintegy példaképül a jelenlévőknek. Hangszertáruk gazdagabb, eredetibb, s ez sokban elősegíti a korabeli hangzás megközelítését, nem beszélve arról, hogy 1978 óta rendszeresen koncerteznek. Nem szeretném ezt felróni az Ifjú Szívek kamaracsoportjának, mert kamarazenekarának blockflőtéi, vonósai és ütőhangszerei elegendők ahhoz, hogy próbálkozzék a zeneművészetnek ezen az igényes területén Is, hisz nyilvánvaló, hogy a Magyar Dal- és Táncegyüttes fő célja a magyar folklór megőrzése és terjesztése. Horváth Katalin
