Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-12-09 / 49. szám

fújlfífeágSl

Bekir Yildíz;

A fekete ruhás menyasszony

s

ara kinézett. Az éjszaka világosabb volt, mint az este. Ha a nap megvilágítja a holdat, ilyen az éjszaka a fennsíkon.

Az ablak előtti foltra esett a pillantása. Annak az embernek a vére volt az, akit a férje ölt meg. Mini ha vérzett volna a (öld. a sötétje oszló éjszakéban.

Sara mélyet sóhajtott.

Gyönge volt, de megpróbált reménykedni. Az ö Istene tegnap óta hátat (ordított neki. Azért, mert a férje kioltott egy emberéletet, hamarabb a teremtönél.

A fejét — amely részesévé vált (érje bűnének — az ablakrácshoz támasztotta Sara. Szeme újra a véres földre tapadt. Olyan volt eleinte a vér, mint egy mozdulatlan árnyék. Aztán mintha lélekkel telt volna meg a közepe. . A férje hirtelen észrevétlenül tűnt föl a nyomában. Kezében pisztoly, bosszú a szívében ,.. Valamit beszéltek a szomszéddal, indulatosan hadarva. Az ura tüzet nyitott.

— A szomszéd vére — sóhajtott újra nagyot Sara, amikor magára maradt a plrosló földdel.

Csordultig telt a szíve (élelemmel, ezért gyorsan becsukta az ablakot. Minden gondolat kirepült a fejéből. Úgy járt-kelt a szobában, mint egy eszelős. Nekiment a földön fekvő gyerekeinek, A lánya lábáriéi a földre esett.

Sötét siratódalba kezdett, akárha sohasem érte volna a fennsíkot a holdfény.

— Mondd csak úgy, anya, hogy áldozati bárány vagyok én — mondta Genzua.

A kOszöbön ültek. A reggel a faluból már-már a földekre is .kiköltözött. Sara a lánya haját simogatta.

— Inkább lőjék le az ' öcsédet, magzatom? — kérdezte.

— Hisz olyan kicsi még... Csak nem lőnek egy Ilyen kicsi gyerekre.

— Várnak, drágám. Az Itteni néo nem felejti, ha vérontással adós.

— 0, én szerencsétlen fejem — sóhajtott Genzua alig tizenhárom éves hangocskáján. — Én Is kicsi vagyok. Ne áldozz föl engem. Nem lehetne valami mást tenni?

— Ha te nem mégy, akkor földet akar a halott családja — mondta Sara. — Ha nem volna börtönben az apád, nem is bánnám, én a földet...

Genzua körbejáratta a tekintetét. Hirtelen nagy nagy ürességet érzett. Mély lélegzetet vett.

— Ha már erre vagyok ítélve, adj el, ha akarsz.

Sara az ajkába harapott. Szeretet áradt szét benne.

— Köszöni neked anyád, amit a nemzetségünkért teszel Na, gyere, hadd szedjelek rendbe.

— Már ma kell engesztelnünk a véremmel? — húzta össze magát még kisebbre Genzua.

— A halott családja lemondott a vérontásról. De türelmetlen.

Genzua kihúzta magát. Tizenhárom éves kislányteste még éveken át nőhetett, tagjai gömbölyödhettek volna. Boldog vagy boldogtalan napokat töltött volna az apai házban Még nem régen is így képzelte. Most viszont arra gondolt, hogy miután az apja által kiontott vér ellenében, engesz- telésO! az ő vérét ajánlják föl, már csak megmarad ekkorácskának, s életútja is keskeny és sötét lesz. Képtelen volt az anyja nyakába borulni és sfrnl. Talán a sírást Is elfelejtette, amire pedig lett volna joga.

Sara megfogta a lánya kezét. A könnyű test most nehéz volt. Genzua ellenállt, mint az áldozatra kiszemelt, kapálődzó, bégetö t bárány, amikor meglátja a kést.

— Holnap küldj csak, anyám. Ma este aludj te az egyik oldalamon, a másikon meg a testvérem.

— Édes kislányom... — mondta reménytelenségtől fakő hangon Sara. — A halott családja nem akarja, hogy a vár kihűljön.

Ma akarnak téged. Meg kell annak lenni, amit ők mondanak.

Bementek a szobába. Sara levette a ládáról a takarókat, derékaljakat. Genzua diófa ládáját akarta kinyitni.

— Vetkőzz — mondta Sara.

Genzua belenézett a kinyitott ládába. Szíve megenyhült, amikor meglátta a hozományát, a nagyanyjától rámaradt, anyjától ajándékba kapott darabokat, és azokat is, amelyeket maga hímzett, amióta csak bánni tudott a tűvel.

— És ezek? — mutatott Genzua az alep- pól selyemmel hímzett párnahuzatokra.

— Mind Itt marad. Hiszen nem lesz lakodalmad.

Genzua az anyja lábára fonódott. Mélyről, jólesően szakadt föl belőle a sírás.

— Kihez megyek én, anyám? Lagzi nélkül, minden nélkül?

— Honnan tudjam én azt, Genzuára. Vagy elvesz valamelyik fiuk, vagy eladnak másnak. Nehéz napok járnak rájuk Is.

A nap magasra hágott, az árnyékok megrövidültek, mind kevesebb lett a hűvös hely.

Sara kinyitotta a kaput. Senki nem volt kinn. Pontosan szemben voltak a halottas házzal. A ház mélyéről siratóének hallatszott. Idős asszony jajongott, minden szép szavával a fiút siratta ..,

Genzua anyja háta mögé rejtőzött. Nemsokára át kell mennie abba a házba, amelynek még a falai Is siratödalt rejtenek.

— Ne fél] — mondta Sara. — Allah nagy. Mindent úgy csináljunk, pontosan, ahogy kell...

— Értem, már miért nem lehet fehér menyasszonyi ruhában, miért kell feketében a halottas házba mennem — jajdult (öl Genzua.

Aztán elhallgatott. Eszébe jutott a testvére. Anya és lánya sokáig álltak a nyitott kapu küszöbén.

— És a testvérem? —• szólalt meg Genzua végül. — öt hogy lássam? Bár csak ne ment volna el a kecskékkell

— Ha a sors úgy akarja, majd látod öt — mondta az anyja

A remény hegynél hatalmasabbnak tűnt Genzua szemében.

— Értem. Csökoltatom öt. Üzenj apámnak, hogy a lánya csókolja a kezét, és hogy elment.

Anya és lánya úgy ölelkeztek össze, mint akik nem látják egymást soha többé. A két test egymáshoz simult.

Amikor kibontakoztak az ftlelésből. Sara fölvett egy követ a földről. A halottas ház kapujára célzott a kővel. De nem hajította el, nem tudta elhajítani.

— Figyelj, magzatom — fordult a lányához. — Ha eladnak messzire, mássz föl a tetőre. Dobj egy követ az ablakunkra. Szeretnélek még egyszer látni, mielőtt elmégy.

— Jő — mondta Genzua, anyjáért össze- (acsarodö szívvel —. megígérem, hogy nem megyek el messzire úgy, hogy ne láthass.

Könnyű szél lebbyrit. A por levegőbe emelkedve szállongott. A halottas házból sötét csillagokként az égbolt felé szállt a sirató.

S

ara megdobta a kövei a halottas ház kapuját, de az nem nyílt ki. Ojabb és újabb köveket dobott a kapura. Végül elhallgatott bent a siratóének. Lassan kinyílt a kapu. Senkit nem lehetett látni. Mintha valami varázslat tárta volna ki. Genzua megremegett. Tizenhárom éves testét az Öreg korára kicsire töpörödött nagyanyjának ruhája fedte. Megindult a halottas ház felé, jogot szerezve így az apai háznak a további léthez ...

Tamási Edit (ordítása

Bekir Yildix a fiataiabb török irtklatom képviselője. Novelláinak, elbeszéléseinek cselekménye az Eufrátesz és Tigris felső, törökországi szakaszán, Szíria és Törökország határvidékén Játszédnak, ahol régi hagyományok kötik az emberek gondolkodás- médJáL

E

gy sivatag szélén üldögélek. A másik előttem kezdődik. Mögötte bizonyára további következik. Ogy látszik, hogy a Földön más egyéb nincs is már, csak sivatag. Meg néhány roskatag panelház. Azokban élek. Ma Itt, holnap ott. Néhanapján találkozom hozzám hasonló szerencsétlennel. De nagyon kevesen maradtunk, alig mutatóba.

Három hónappal ezelőtt kezdődött az egész. Egy nyári hétköznapon, amely semmiben sem' különbözött a többitől. Forrón tűzött a nap, rekkenő hőségben fürdött a város, emberek tömege hullámzott minden Irányból. Felszálltam az autóbuszra, és elővettem az újságot. Szerencsére magasabb termetű vagyok az átlagnál, úgyhogy az autóbuszban eléggé kiemelkedem (Illetve klemelkedtalmainak, szuperhatalmainak vezetői előtt (ott voltak még a kishatalmak fe^ jel Is), közvetlenül előttük klözönlött belőle egy rakásnyi zsák formájú földöntúli lény. Nyomban felzárkóztak, s mielőtt az ENSZ főtitkára elmondhatta volna üdvözlő beszédét, amelyet az öt- venre is tehető helyettes titkár három nap és három éjjel szerkesztett, maguk vették át a szót:

— Tisztelt Földi Utazók! Ahogy azt bizonyára önök is tudják, naprendszerünk mozgásban van, s útja során áthalad a QRT/137-es galaktika! szektorból az RQT/061-es szektorba. Ebből kifolyólag megbízást kaptunk határőrségünk harmadik osztályától, hogy bolygójukon útlevél- és vámvizsgálatot tartsunk.

Arra már nem emlékszem pontosan,

Vít Ha§kovec:

KÉREM AZ OKMÁNYOKAT!

(Tudományos-fantasztikus elbeszélés)

tem, mert autóbusz ma már egyáltalán nem közlekedik) a zsúfolt tömegből, s így a többiek feje fölött tájékozódtam a geopolitikai helyzet legújabb fejleményeiről. A kioszk még most is ott áll ugyan a régi helyén (úgy látszik — mint a panelházakat —, ezt sem tekintették műemléknek), hanem az újságok végleg eltűntek. Nem is volna miről írniuk. Ha csak arról nem, hogy a sivatagok egyre sivárabbaki Azon a napon olvastam az újságban, hogy a Mont Palomar és más obszervatóriumok csillagászai megfigyeltek három óriáskorongot, ezek átszelték a Jupiter pályáját, s az aszteroidákon át a Földünk felé tartanak. Az UFO mindig Is érdekelt, pártfogója vagyok (Illetve voltam) a földöntúli lényeknek. Most már más róluk a véleményem. Másnap már a rádió Is Jelentette, aztán képeket is közölt a tv. Nyilvánvaló volt, hogy mesterséges testekről van sző.

Az emberiség megtette az előkészületeket az első kapcsolatfelvételre. Részünkről, mármint az emberiség részéről tehát megvolt a jóakarat. Fogadásukra létrehozták az ENSZ szuperreprezentációs bizottságát, és a riporterek, fotósok, forgatók hada akkora volt, hogy a szállodatársaság kénytelen volt háromezer sátrat rendelni számukra (a szállók megteltek élenjáró tudósokkal és opltilkusokkal). Az újságíróknak köszönhetőén azt is tudom, miként zajlott le az egész. Jó munkát végeztek. Nyugodjanak békében!

Megtörténtek az előkészületek, a korongok egy nappal később el Is érték Földünket. Kettő orbltálls pályára állt, a harmadik leereszkedett a Szaharában. Pár kilométernyire a Föld fölött lebegett, de még így Is eltakarta az égbolt felét. A küldöttségek, tudósok, riporterek, ufológusok és a bámészkodók hada a látóhatárig ellepte a Szaharát. Aztán hirtelen klgyűlt a korongon egy kör alakú fény, közepéből hatalmas henger ereszkedett alá. Mint valami ormány nyúlt a földre. Olyan fekete volt, mint maga a korong, s mintegy százötven méter vastag. S ahogy végre megállt, kinyílt az alja, s közvetlenül az elnökök, titkárok meg a világ nagyhamit mondott erre az ENSZ feje. Azt hiszem, hogy semmit. Nos, aztán már ment minden sorjában. Az orbitális pályán keringő két korongból számtalan apró szonda rajzott ki, s szétrepültek minden irányba, hogy a bolygó valamennyi négyzetméternyi területét lefényképezzék. A földön tartózodók minden adatot regisztráltak a rádiójuk útján, s egyre komorabbá vált az ábrá- zatuk. A galaktika iéfinánca végül megszólalt:

— Hát Igen, ki gondolta volna?! Titkos ügynökeink — akik az utóbbi években figyelték bolygójukat — jelentései tehát megalapozottak voltak. Nem akartam elhinni, de most a saját szememmel Is látom. Ekkora csalást! Hozzá foghatóval nem találkoztam egész pályafutásom alatt. Másfél milliárd köbkilométer vizet akarnak átcsempészni a határon! Ráadásul még meg is sózták! Micsoda arcátlanság! Minden vizet elkobozni az utolsó cseppig! S a büntetést majd csak ezután szabjuk ki. Fizetni fognak, hogy belezöldülnek!

A rákövetkező két hét alatt kiszivaty- tyúzták az óceánjainkat, tengereinket, folyólnkat és tavainkat. De még a sarkvidékek jégmezőinek sem kegyelmeztek. S ha már itt voltak a földtekén, ellenőrzésük alá vontak mindent. Elég körülnézni. Valaha Itt állt Petrin. S a mögött a száraz folyómeder mögött (a Moldva folyt ott) ott volt az Óváros. Hogy semmi sincs ott? Hát. persze. A 294-es paragrafus: műemlék csempészése. Mindent elkoboztak, ami csak érték volt Európától Ausztráliáig. Csupán a panelházakat hagyták meg. Ogy látszik, nincs annyi kulturális értékük, hogy vonatkozzon rájuk a galaktika 294-es paragrafusa.

V

égül kisütötték, hogy fertőző vírusokat és baktériumokat Is szállítunk. Olyan tökéletesen sikerült fertőtleníteniük bolygónkat, hogy belepusztult maga az emberiség is. Tulajdonképpen én magam Is csak tévedésből vagyok itt, úgy mutatóba. Már nem fertőzök meg senkit. Egy sivatag szélén üldögélek. A másik előttem kezdődik.

Vércse Mtklös fordítása

Fokozatosan érkeznek a szavazatok az év slágerlistáiéra. Szokásos év végi összeállításunkat és értékelésünket az 52 számban olvashaijáiok Nagyon sok levelet is kaptunk, amelyekben megírtátok a véleményeteket különféle könnyűzenei eseményekről, nagylemezekről stb. Ezek közül a legjobbakat a következő hegekben olvashatjátok.

HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA

1. Elén: Klasika

2. Peter Nagy: Láska le tu s naml

3. Miroelav Zblrka: Dr. Jekyll a Mr. Hyde

4. Pavol Hammel: Cierna ovca, biela vrana

5. Jiva; Smútok stanfc

I. Dalibor Janda: OheA, voda, vítr 7. Olympia: Koukám dél B. Lshotaky — Hammel — Modo«: Kapely starnú

9. Midi: Mám tislc meslacov

10. Marika Gombitová: Chlapcl v pascl

1. Dolly Roll: Mexiko '

2. Elad Emelet: Idegenek a városban

3. KFT: Utcai zenekar

4. V’Moto-Rock: Fekszem az ágyon

5. Pataky — D. Nagy: Gyere, örült I. Lord: Csakis a lényeg

7. Komár Lászlé: Lola

8. Demjéu Ferenc: Szerelem első vérig

9. Bikini: MlelOit elmegyek

10. Omega: A Föld árnyékos oldalán

VILAGLISTA

1. A-Ha: Vadászat lent és fent

2. Madonna: Papa, ne prédikál)

3. Rod Stewart: A szivem minden dobbanása

4. C. C. Catch: összetört szivek szállodája B. Bronski Beat: Gyerünk, gyerünk

I. Alphaville: Táncolj velem

7. Chris Thompson: Amit egy nS akar

8. Double: Az 6 szivének kapitánya

9. George Benson: Amíg a város alszik

10. Kim Carbes: Tánc a világitötoronyban

zsAkbamacska

Színes posztert nyert Ssalay István slád- koviOovöl, Horváth Andrea illésházi (Nov? Zlvot-EIiáSovce), Pásztor Diana pozbai. Sin- ka Mária Ipolysági (SahyJ és Csank Zsuzsanna losonci (LuCenec) olvasónk.

OLVASÓINK ÍRJAK

Kajko Lea tornai (Turnianske Podhradle] Olvasónk az YPS együttest mutatja be:

A hazai rockzenei világunk egyik egyre inkább elOretörO formációja az alig két éve alakult YPS együttes. Fennállásuk rövid tartama alatt Is már Jelentős sikereket könyvelhettek el. Eddig 3 kis és egy LP lemezük Jelent meg YPS címmel. Az országot Jelenleg a Staré dlhy — Régi tartozások elnevezésű koncertprograrajukkal Jér- jék, de felléptek már Magyarországon, Bulgáriában, Lengyelországban és a Szovjetunióban Is.

Nekem a kelet-szlovákiai turnéjuk során volt, alkalmam velük találkozni. A fiúk elmondták, hogy Jelenleg ű) koncer'programjukon dolgoznak és készül az új nagylemez. A munka mellett természetesen akad Idejük arra, hogy odafigyeljenek más együttesek zenéjére Is. Rengeteget Járnak más együttesek koncertjeire. Szabadldelét mindegyikük saját kedvtelésének szenteli. Janó StaCka — szőlógitár. ének — a képzőművészetnek hódol; Janó Kapusta •— basszusgitár, ének szeret félrevonulni egy-egy jónak ígérkező könyvvel; az együttes dobosa. Maros Manhardt a sakk szerelmese, és végül az együttes clownja, Janó Hangon! — szó- lógitár, ének — szívesen forgatja a fözö- kanalat. Róla elmondhatni mind játékával, mind előadásmódjával a műsor központja, mozgató rugója. Olyan eleganciával kezeli hangszerét, hogy szinte lehetetlen elhinni, hogy tényleg az 0 hangszere szól, és nem csupán csak felvétel az egész. Kár, hogy szövegmondása nem elég érthető.

Oj számaik közül a legsikerültebbnek tartom a Máriát, amely a sorköteles katonákról és kedveseikről szól. — pp