Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-12-09 / 49. szám

U] D étári az első számú honi magyar fut­ballista. Milyen edző lehet az, aki egy ilyen labdarúgótól annyit hoz ki, mint amennyit Döme ezen a mérkőzésen mutatott? Vagy valóban csak ennyi van benne? , Détárl Lajos mint világklasszis... Ahogy ezt a mexikói vb előtt hittük, gondoltuk, hirdettük. Aztán'három meccs, és alig egyet­len Igazi kapuralövés. Egyetlen nagy szóló sem a kapu előtt, sem a mezőnyben. De több hiba a labdák levételénél. Irányítás? Szervezés? A társak felrázása? Mint ahogy ez a legnagyobb tudású csapattag esetében •arható... Döme álldogált, bóbiskolt olykor a sa­ját árnyékában. Mi történt vele? ö se mond­ta el, Mezey sem tudta... Semmi, semmi nem történt vele, csak mindössze annyi, hogy ö is a magyar csapat tagja volt. Meg­esett ez ott másokkal is... Klprlch — a jobbszélen. Aki elkápráztatta a bécsi publikumot... Na, itt nemi Leg­feljebb ha azzal, hogyan került ez a gye­rek az újólag nagy hírnévre szert tett ma­gyar válogatottba? Hogy? Ogy, hogy nem volt más, nem volt nála jobb? Nem isme­rem személyesen. Csak azt tudom róla, amit hajdan az egyik mestere, dr. Lakat Ká­roly mondott: érnek még téged csalódások a futballpályán, fiam... Téged is, meg azt az edzőt is, aki bízik majd benned. Klprichl És még 6 sem a mélypont. Ha­nem egy Bognár György nevű gyerek. A magyar válogatott középcsatárposztjánt Ott, ahol valamikor egy Deák, egy Szilágyi I., egy Hidegkúti Nándor és Albert Flórián meg Tlchy Lajos szerepelt. Hogy a máso­dik-harmadik garnitúráról szó se essék... Meg Törőcsikről és Nyllapl Tiborról... Bog­nár György a magyar válogatott csatársorá­nak tengelyében .. .1 Ezt már nem tehet sza­vakkal minősíteni. fiS^y került oda? Maga adta meg erre a kérdésre a választ, mond­ván; öt már régóta ismeri Gyuri bácsi. Is­merte, Ismeri? De hát ha ismerte, hogy vihette magával Mexikóba? Volt szeren­csém látni néhányszor az MTK junior csa­patát. Köztük ott Bognárt is. Láttam, de sohasem vettem észre. Mezey igen. Biztos neki jobb a szeme. Egészen biztos... ős ő mesteredző is... Mindegy, most nem erről van szó... hanem ez a Bognár gyerek... Legalább hat MTK junior játékos van, aki ilyen lett volna. Ilyen semmilyen. Oravecz, Magyar, a vörös Balogh, Jővén, a két Hor­váth, ha nem is csinált volna többet, ennyit egész biztos! Vagy ha nem kellett volna Bognárnál fiatalabb center a csapatba, miért nem nézett szét Mezey a magyar öregfiúk bajnokságában? Az NB II-bent A területi bajnokság hat csoportjának majd 120 csa­patánál. Mányon, Zsámbékon, Tökön, a BLSZ- bajnokság mindhárom osztályában .. .1 Sze­gény Bognár György. !gy mostanában ma­gyar labdarúgót nem fürösztöttek meg .., Elég lesz neki megszáradnia ez után a fürdetés után. Róla mondta azt Fodor — a nemrég odébbállt MTK-s jobbszélső —, hogy ha Bognárt viszik a válogatottba, ak­kor az ő bal lábának a klskörmőt is vi­hetnék ... Azután a csapat balszélsője. Esterházy Márton, aki előzőleg gólokat rúgott, szá­guldozott, aki a leglátványosabban, a leg- szfnvonalasabban tudta átdobni a magyar szakvezetést, meg a magyar közönséget isi Mert elhitette magáról, hogy ő valamit tud is ehhez a futballjátékhoz. De amit Mexi­kóban mutatott, az egy csatárjálék paródiája volt mindössze. Pedig hajdani mestere, Tl­chy Lajos nem volt Esterházyról rossz vé­leménnyel. Azt mondta róla, hogy Marci egy Igazi NB II-es csatár. Hogy itt Mexikó­ban még az sem volt? Hogy ez az NB ll-es szint manapság már a magyar nagyváloga­tottba való bekerüléshez is elég? Sőt olyan lett a helyzet, hogy ebből már nemzetközi szinten is meg lehet élni. És amíg Esterházy bóbiskolt, gunnyasztott a pályán, a kispa- don ott ült Hajszán Gyula. Az Otős-vágös, rohamnzós balszélső, aki gólokat is tud rúg­ni. Lehet, hogy ő még nagyobb csalódás, még látványosabb csőd lett volna? Lehet­séges. Mert 8 labdarúgásban egy pályára nem küldött játékossal senki nem bizonyíthat semmit. De akik ott vannak — ott voltak a pályán —, azokkal Igent Azt, hogy ők nem... ez biztos. Minden más csak felté­telezés... De he a játékosaink feltételez­hetnek; ml vagyunk a világbajnokok, ha Eu­rópában van a vb — akkor ml miért ne? Lebota, a Honvéd Szabó Lajos SE volt és a Dunaújváros jelenlegi balszélsője többet ért volna ott akkor, mint az egész magyar csatársor! Mondom én. Bizonyítsa be valaki az állításom ellenkezőjét! Mit őrt volna Le- h3ta? Vagy bármelyik magyar NB ll-es csatártársa? Nulla gólt ők Is rúgtak vol­na...! És azután jött még Dajka, a Budapesti Honvéd középcsatára. Mint center bizonyí­tott már egyszer-kétszer, nem lehet róla túlzottan rossz véleményt mondani. De itt, Mexikóban a szovjetek ellen mint balhát­véd? igaz, néhányszor előzőleg kipróbálták már őt a védelemben is. Nem úgy, mint Róthot, aki az életben soha még jobboldali középpályás nem volt... Igaz, Itt se... No de a Dajka balhátvéd- játéka. Elfeledkezett magáról, hogy ő most nem center, 6 most bekk. Rúgott egy gólt, a saját csapatának a hálójába. Ezért nincs is őt miért okolni. Megesik ez nagyobb futballistákkal is. Arról, hogy a magyar csapatban nem volt vezéregyéniség, már esett szó. De lehetett volna? A Mexikóba kivitt 22 játékos közül bárki Is: aligha. Ahhoz el kellett volna vinni,. előzőleg ki kellett volna próbálni például a békéscsabai Pásztort. De hát öt már leírták, ö már öreg. öreg a 33 évével? Mások ott Mexikóban — közel a negyven­hez — nem voltak öregek?“ De elég a feltételezésekből. Nézzük a válogassa, klvlgye öt Mexikóba, és betegye ott a csapatba. És ne cserélje le... És azután magyarázatot se adjon a történtek­re. Hogy ne tudjon, ne értsen semmit... Mert még lllovszky Rudolf Is azt nyilatkoz­ta, hogy ezt a Bognárt, ezt még ö sem tette volna be a csapatbal Mert valószínű, hogy lllovszky Rudolf Is látta a Kijevi Dinamo — Atletico Madrid mérkőzést. Csak Mezey nem. Mert ha Igen, hogy képzelte ő Bog­nárt szembeállítani a szovjet védőkkel? Milyen kár, hogy nem látott Mezey György ez év, tavaszán egy nálunk Budapesten meg­rendezett mérkőzést. A CSZKA Moszkva csa­patát — amely a szovjet bajnokság 11. vo­nalában szerepel, s amely ellen a Bp. Hon­véd junior csapata állt ki. Bognár György­höz hasonló felkészültségű legénykék. Az a mérkőzés nem 6:0-ra végződött. Hanem éppenséggel 7;0-ra. Hogy ütköztek, hogy rohantak, hogy so­dortak azon a mérkőzésen a szovjet védők! Végh Antal Gyógyít0atlan? 4. teJezet/2. rész LEVEGŐT! EMLÉKEZTETŐÜL: Előző számunkban arról esett szó, amely alapjaiban rengette meg a magyar futballt. cáfolhatatlan valóságot. Azt, hogy ez a mér­kőzés végérvényesen lezárta a magyar lab­darúgás idáig tartó korszakát. Már ez alatt a meccs alatt — a mérkőzést követő der­medt percekben is — azt éreztük; ebből elég volt, itt mindennek végei Itt újra kell kezdeni mindent, itt most legfőbb ideje, hogy jöjjön a nagytakarítási Mert ha a magyar sport vezet és még most sem érzi ennek az elodázhatatlan voltát, akkor bi­zony nemhogy a fizetősüket nem érdemlik meg, de még hideg vizet sem. Akkor ná­luk nincs a magyar sportnak, a magyar futballnak konokabb ellensége :.. A bizonyítványt kiosztották. A dolgozat megméretett, elbíráltatott. Itt mindenki elég­telenre vizsgázott. Itt mindenki megbukott. Itt mindenki egyes dolgozatot írt... Csak­hogy ... ha egy osztályban egy tantárgyból mindenkinek elégtelenre sikerül a dolgo­zata, milyen következtetést kell hogy le­vonjon ebből az, aki a dolgozatot megíratta? Akkor vajon a gyerekek tudásával van a baj? Mindegyikükével? Akkor hogy lett az az osztály felkészítve a dolgozat megírásá­ra? Gondoljuk csak végig ezt az egész me­netet... Azt, hogy az osztályban senki még egy elégségest se... Mindenki elégtelen... Kit vesz Ilyenkor elő a tanfelügyelő? A jó Igazgató? A gyerekeket? Ilyenkor a tanár nem először a maga munkáját elemzi? Nem a maga módszereit vizsgálja meg? Erre az elemzésre, erre a vizsgálatra nem volt hajlandó a magyar csapat vezetése mind a mai napig. Pedig már eltelt azóta jó néhány hét... És se mélyreható elem­zése, se őszinte feltárása a hibáknak. Csak a semmitmondás, csak a sunyi eloldalgás az öltözők vidékéről. És lehet, hogy nincs is ebben semmi rosszindulat, semmi meg­átalkodott gonoszság? Lehet, hogy a ma­gyar labdarúgás vezetése nem is képes az őszinte elemzésre, a mély feltárásokra. De akkor mit kerestek, mit keresnek azon a poszton, ahova állították őket? Akkor nem azok a felelősek, akik kinevezték tisztsé­gükbe ezt az egész társaságot? Vagy hogy senki nincs ebben az országban, aki Jobb, megfelelőbb lenne, mint ők? Ez az, ami nem igazi Ez az, amit nem hihetünk el egyetlen percig sem! Nincs olyan magyar edző, aki mégis tu­dott volna valamit mondani a szovjet-ma­gyar mérkőzés szünetében,, a 3:0 után? Nincs? És ha van? Akkor miért nem ő ült a magyar válogatott klspadján? Akkor miért az került oda, aki, imára kulcsolt kézzel I csak az eget nézte... miközben potyogtak i hatig. Aki a révületben, kábulatban magát sem tudta ébren tartani. Hát akkor hogy tudott volna egy egész csapatot? Végzetszerű volt mindez? Megállíthatat­lan, feltartóztathatatlan, kivédhetetlen? Per­sze. de ehhez az is kellett, hogy olyan já­tékosok is ott legyenek a pályán, mint Bog­nár György. Aki sárgásbarna fuvallatként gomolygott a pályán a két félidő évszáza­doknak tűnő hosszú kilencven percében. És ! ehhez az is kellett, hogy valaki kinézze, ki­Azok a II. osztálybeli hátvédek. Ha Mezey látja ezt a meccset, lehetséges, örökre el­felejti Bognárt? A léggömb kipukkadt... A varázslat oda. Szólni kell még a játékvezetőről is. Aki­nek, mint írtam, Vitray a nyakába akart varrni egy gólt. De aki a legkorrektebb, a legtisztességesebb módon vezette ezt a mér­kőzést. Ml róható tel bűnéül? Legfeljebb ha az nem, hogy hagyta a magyar csapa­tot hat gólt kapni. Mert' egyébként köze sem volt a mérkőzéshez, annyira könnyű feladatot jelentett számára ennek a meccs­nek a levezetése. Hiszen úgyszólván nem Is állt szemben egymással a két csapat. A mieink hátat fordítottak a küzdelemnek már a mérkőzés első másodperceiben. A magyar futball az esztendők óta elkövetett bűpök miatt állt az ítélőszék előtt ezen a mér­kőzésen. És a szovjet válogatott kíméletle­nül végrehajtotta az ítéletet. Ezt Is lehet mondani. Pedig nem így volt. Mert ha Rácék kíméletlenek, ez a mérkőzés 12:0 ra vég- ződikl De a negyedik gól után leálltak a szovjet T-34-esek ... Mint amikor páncélo­zott járműből ló egy ezred egy kerékpáros­szakaszt. És amikor ott a szakaszban már nmn él senki... Minek akkor már ott to­vább tüzelni? A negyedik gól után a szögletekhez már fel sem jöttek a szovjet csatárok, meg a középpályás sor se... És még akkor min­dig talpra állhatták volna a magyaroki Rúg­ni akkor egy-két gólt. Mert azért egy 4:1, egy 4:2 mégsem 6:01 És ahogy az később kiderült, ez nem­csak a becsület megmentéséhez lett volna elég, hanem a továbbjutáshoz Is. És ott már jöhetett volna bármi. Mint ahogy például a szovjet csapatnak jött. Nem várt módon vereség a belgáktól. És ml még egy kistapaszt se kaphattunk a sebeinkre. Mert ha legalább utána továbbgázolnak a szovjetek az elődöntőig, a döntölgl Egy vi­lágbajnok csapat taposott volna bele ben­nünket a földbe... Nem, csak az a csapat, mely nálunk egy lépcsőfokkal fentebb máris megbotlotti Amelyiktől azért mégis kide­rült, hogy ők sem Igazi profik. De azért tőlünk sok minden megkülönbözteti őket. Mezey egy Ilyenfajta különbözőségben lát­ta a kudarcunk okát. Már amilyen keveset elmondott a meglátásaiból. Hogy ml amatőr ország vagyunk. Már ami a társadalmi be­rendezkedésünket illeti. Ez igaz. De az ilyen­fajta amatőr országok közül aligha mi va­gyunk a leggyengébbek! Ott azért mégis­csak tartunk, ahol a lengyelek, a bolgárok. Akik szintén elbuktak, de nem úgy, ahogy mi. Föl-fölcslllannak még a szovjet-magyar mérkőzés képei. Ki tudja, hány évig fogják még ezek a képek kísérteni a magyar lab­darúgást ...? Hányunknak lesznek ezek a képek még álmainkban is visszatérő kísér­tetek? Az a ll-es, amelyet Garaba hozott össze — amelyről már oly sokszor esett szó, s amelyet Jevtusenko fölé lőtt. És amellyel 7:0 lehetett volna a végeredmény. Alig értette valaki — talán egyedül Me­zey György, de elképzelhető, hogy még ö se — a szövetségi kapitány logikáját, hat hát­védet tett be a csapatba — és ezt a mécs­esét vitathatatlanul a magyar védelem vesz­tette el. A szovjet-magyar mérkőzés napján Salgó­tarjánba szólított a kötelesség. Barátommal el is Indultunk, jó Időben az útra. És azután mit tesz a sors, ha nincs az embernek igazi megbízható, jó kocsija. Amelyet nem profik csinálnak, csak amatőrök... Újpalota után, még mielőtt rátértünk volna a műútra, be­ragadtak Zasztavám első fékjei. De úgy, hogy se té, se tova, egy lépést se, még az útról a járdára sem voltunk képesek fel­tolni azt a dögöt, pedig hat járókelőt is felkértünk a segítségadásra. Történt, ami történt, de egyértelmű volt, nekünk el kell jutnunk Salgótarjánba. Ki­szabtuk az úthoz az időt, amiből már annyi se volt, hogy valakit telefonon keresve, fel­szólítva, megkérve, remény lehetett volna rá, jön a kocsijával, és visz bennünket Tar- jánba. Hanem egy taxi. Amit ott menten el le­het kapni az útszéien. Csakhogy ha egy taxi nálunk vidékre visz utast, előbb be kell jelentkezzen a központba, az utas adja le a személyi igazolványának a számát, az adatait. így derült ki, hogy kik is vagyunk ml voltaképpen, akik taxival Salgótarjánba i- gyekszünk. És aztán még ki sem értünk az autóútra, a taxisunk — mint minden magyar taxisofőr — kifejtette a labdarúgásunk iránti elköte­lezettségét. Valamikor ő is kergette a bőr- golyót. — Azt tessék megmondani, hogy mi lesz ma a szovjet-magyar mérkőzés végeredmé­nye? Mondom, hogy három null! — Én Is így gondoltam — lelkendezik jótevőnk —, szóról szóra én Is hármat gon- doltaml Mert ugyebár, egy a Marci részé­ről, az holtbiztos, azután Dömének is be kell találnia legalább egyszer, a harmadik­hoz meg ott van Kiprlch, Bognár, Nagy Anti, Péter Zoltán, Kardos, Garaba vagy még Róth is. A harmadik gólra képes az egész csa­pat... — Csakhogy — mondom — ezt a három gólt én nem így értettem! Hanem úgy, hogy azt a három gólt, azt mi fogjuk kapni. De úgy, hogy ml nem rúgunk egyet sem! — Nocsak! — húzta tel az orrát a sofőr. — De hisz, Végh űr, maga ért a labdarú­gáshoz! Eleddig ezt én Is elhittem! Aztán amikor hozzátettem az előbbiekhez, hogy ón úgy vélem, lehet ebből a háromból hat is — útitárs barátom rá a tanú, nem­csak a taxink sofőrje —, akkor ő niár nem is minősítette labdarúgó-elméleti tudomá­nyomat! Hanem egyszerűen szóba sem állt tovább velünk. Úgy tettük meg az utat Bu­dapest alól Salgótarjánig, hogy egyetlen szót se szólt többé hozzánk az a sofőr. Csak amikor fizetni kellett. A meccset nem együtt néztük meg vele. öt hazaküldtük, minket meg a mérkőzés után alkalmi fuvarra bízott a könyvtáros. — Látod — mondom a barátomnak —, nem az itt most az igazi baj, hogy ki fo­gunk kapni, hanem az, hogy ezt a nép el sem tudja képzelni. Ez lesz az Igazi baj, ezt nem fogja tudni megemészteni a tömeg. — Ennyire biztos vagy a vereségünkben? — Ennylrel — És mire alapozva? ' — A Kijevi Dinamó játékára. Azok úgy sepernek el minket, mint őszi faleveleket az orkán ... — Van benne valami... De azért a 6:0-ra én sem mertem volna esküdni. És bárhol elmondani sem mertem volna: ki akar egy magyar vereség mellé esetleg előzetesen még egy különruhát is? Később — hazafelé jövet a 6:0 után — mondja tanult barátom, hogy azért én hiába vagyok olyan rossz véleménnyel Mezey mód­szereiről, nem olyan tehetségtelen az az ember. Mert aki így lóvá tud tenni egy csapatot... És az a csapat sem olyan te­hetségtelen, mint amilyennek én hirdetem, hiszen... Mert az a csapat, amelyik így lóvá tud tenni egy országot... Abban a csapatban mégiscsak kell lenni valamlneki Túl azon az összeszedett hat gólom Meg ahogy levegő után kiáltottak a fiúk... Mert nincs a világon ma labda- rúgócsapat, amelyik erőteljesebben kérne levegőt egy sportág számára, mint ahogy ott Mexikóban a mieink tették. Magára ves­sen mindenki, akinek módja van rá. hogy levegőhöz juttassa a magyar futballt, és nem teszi... Csak nézi, hogy szemünk lát­tára fullad meg egy országban a legnép­szerűbb sportág. De mielőtt ez bekövet­kezne, végre kéne hajtani az ítéletet az MLSZ-en isi Azt az ítéletet, melyet az MLSZ mondott ki saját magára, Mexikóban! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents