Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-07-15 / 28. szám
f* r p üj ifjúság 5 U tunk 15 reggelére ébredünk. Többezer kilométer megtett út van már mögöttünk. Anatóliát járva — talán kicsit illúziórombolónak tűnik —, legkiválóbb közlekedési eszköznek a menetrendszerint közlekedő autóbuszok bizonyultak. Rendkívül gyorsak, megbízhatók, és olcsók. Keleten azonban, ahol a járatok a szokásosnál kissé ritkábbak voltak, ezt a kényelmet esetenként felcseréltük az autóstop kalandjával. összeszedjük a holminkat, búcsút intünk a vendéglősnek, akinél az éjszakát töltöttük, s kiállunk az országúira, öt perc sem telik el és megáll egy teherautó. Rozzant, öreg járgány, üres Coca- Colás üvegeket szállít. A zsákok hátra kerülnek, ml pedig bezsúfolódunk a sofőr mellé. Hamarosan elmarad mellettünk a Van-tó. Az út egyre meredekebbé válik, a motor Ingerülten rángat, A teherautó szinte lépésben halad, kanyar kanyar után tűnik fel. Hirtelen — ki tudja honnan — egy egész sereg apró kölyök bukkan fel a kocsi mellett. Kezüket szájuk előtt lengetik. Igyekeznek túlüvöltenl a motor zaját: cigarettát kérnek. Egy darabig futnak még mellettünk, aztán lemaradnak. A hágón megállunk, sofőrünk leugrik, sorra ellenőrzi a gumikat: Ijesztően forróak, de bírják a strapát. Az út lassan kiegyenesedik e- lőttünk, a sofőr gázt ad. Az út- mentl fák és sziklák őrült alag- útjában rohanunk. Eszembe jut annak az amerikai fiúnak az esete, akivel még Dogu Beyazlt-ban találkoztunk. Mint mesélte, egy teljes bukfencet tett meg vele a fékező teherautó, mire — csodával határos módon épségben maradva — sikerült megállniuk. Szó ami szó (bár súlyos balesetet nem láttunk az országutakat járva), európai mércével mérve kissé agresszíven vezetnek a törökök. A nagy autókon mindenütt ott a felirat: „MASALLAH“, amit valahogy úgy fordíthatnánk, hogy: „Mindnyájan Allah kezében vagyunk.“ Ez a kissé fatalista felfogás aztán erősen rányomja bélyegét az országúti közlekedésre Korábban rendkívül nagy gondot jelentett a benzinkutak hiánya. Sok száz kilométerre kellett egy kamionnak magával vinnie az üzemanyagot. Márpedig a benzinnel töltött hatalmas tankoknak a legkisebb koccanás Is elég volt, hogy a levegőbe repüljenek. A sok kiégett váz ott feketéink ma is az országutak mentén. Napjainkban azonban már kicsit jobb a helyzet. Sőt! Nem csak a benzin és az úthálózat minősége, hanem a közlekedés szó szerinti biztonsága is sokat Javult. A katonai hatalom felszámolta az a- narchlát. (Törökország több tartományában még ma is érvényben van a szükségállapot, bár ezt az átutazó turista kevéssé érzékeli.) Tény. hogy a parkoló autók és kamionok ma már nem szabad prédái az űtonállóknak, mint néhány évvel ezelőtt. Az országban — viszonylagos — rend uralkodik. Visszaemlékszem a fogadós szavaira: „Néhány éve mindenkitől félni kellett! Nem lehetett tudni, ki a gyilkos, és ki az ar- kadas. azaz jóbarát“ — magyarázza. Csontos ujjaival (mint veszélyes pisztolyokkal), ide-oda csapkodott, nagy szemelt körben forgatva Jelenítette meg az egykori áldatlan állapotokat. De ma — sötét vonásia elsimultak —, ma mindenki szereti a másikat, hiszen béke van. (Hát Ilyenek ezek a törökök). Visszaemlékezésemből egy erős rántás szakít ki. Vezetőnk sűrűn és hosszan emlegeti Allahot és az ő egyetlen prófétáját: Mohamedet. Mint a vízfolyás, káromkodik. De hát ml történt? Néhány fiatal gyerek ugrott az útra, szinte e- gyenest a kocsi elé. Kezükben kő vei, kiszáradt görönggyel esnek neki a mozgó autónak. Arcukat félelemmel vegyes düH torzítja, hallom amint a göröngyök szétModern épületek az Egei tenger partján Mindent látni Törökországban durrannak a rakományon. Csilingel a sok cólás üveg. Egy pillantás az útra, s minden érthetővé válik. Az aszfalt feketénk a sok kiömlött vértől. A padka szélén pedig ott vannak kiterítve az áldozatok: a birkák. Felhasított testtel, egymásra dobálva csapzottan hevernek. Lehet vagy 15 darab is. A nagy autók, kamionok nem sokat törődnek az út mellett legelő nyájakkal. Nem lassítanak eléggé, ha egy-egy állat rátéved a padkára, vagy ha a pásztor át akarja hajtani őket a túlsó oldalra így aztán sok a gázolás, nem ritka a tömeges szerencsétlenség sem. Mert valóban szerencsétlenség ez azoknak az embePamukkale; a mésztufagátak sok száz méter hosszan borítják a domboldalakat Orartnrn egykori dicsőségét ékfrás hirdeti a vani vár tövében reknek, akiknek legféltettebb kincsük, gyakran egyedüli vagyonuk az a néhány jószág. A gyerekek pedig — akikre rábízták a nyájat és nem tudnak majd elszámolni az állatokkal — ml mást is tehetnének, dühödten meghajlgál- Ják az arra járó kocsikat. Hiszen az igazi tettes már messze jár. Sajnos több hasonló esetet láttunk még az úton. Mire Bitlisbe érünk, már alacsonyan jár a nap. A várost állítólag még Nagy Sándor alapította. Teherautónk örült tempóban vágtat a kanyargós szűk utcákon. Az árusok ijedten menekítik az úttest szélére teregetett portékáikat. Késő éjjel érkezünk meg Diyar- bakirba. Túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy panzióba menjünk, marad hát a buszpályaudvar. Egy csendesnek tűnő sarokban összetolunk néhány széket, a zsákok a fej alá kerülnek, s már alszunk is. Világosságra és zajra ébredünk. Odakinn hangosan járnak a motorok, a csarnokban gyerekek kínálják a frissen sült péksüteményt. „Smlt! Smiit!“ — harsogják egymást túlkiabálva, fejükön egyensúlyozva a nagy pereces tálcát. Az 1-t elnyújtják, a szavak elejét összekapják a végivel, soha nem is tudtuk meg, hogyan is hívják valójában ezeket a mindig ropogós szezám maggal meghintett karikákat. Egy öreg odainti a kiabáló smlitárusokat, a fiúk rögtön meg is rohanják. Az eladás jogát a legnagyobb (s egyben persze a legerősebb) legényke szerzi meg. Az öreg nagy odaadással turkál a perecek között. Végig tapogatja a halom szélén levőket, majd kihúz egyet legalulról. Megforgatja, megnyomkodja, láthatóan elégedett vele. Nagy gonddal, nehogy akárcsak a morzsák is a földre hulljanak, tördeli a smiit. A pirosra sült szezámmagok lepattognak a perecről, de az öregen nem fognak ki. Buggyos nadrágjáról — ujját kicsit benyálaz- va —, egyenként csipegeti fel a szemeket. Továbbállunk. Az Adyjaman melletti Nemrut-hegyet keressük fel, ahol I, Antiokhosz rövid uralkodásának dicsőségét kilenc méter magas istenszobrok hirdetik. Sokan az ókor nyolcadik csodájának tekintik a középkorban teljesen elfelejtett kolosszusokat. Átkelünk a Taurusz hatalmas vonulatain, s az Akdeniz (azaz a Földközi-tenger) mellett haladva egyre nyugatabbra jutunk. Az Égeí-tenger partján még egy utolsó hosszabb pihenőt tartunk. Felkeressük Pamukkálét: óriási, vakítóan fehér mésztufalépcsők egy domboldalon. Mellette egy 6- kori város, Hierapollsz romjai. A legszebben, legépebben fennmaradt görög római város azonban alighanem Efezosz. A széles utcákat üzlethelyiségek, templomok övezik. Az ókorban kifaragott köveket ma turisták tízezrei koptatják nyaranta. Törökország sokfélesége ez ezer darabból összerakott bizánci mozaikképeket idézi. Sok-sok tarka négyszög egymás mellett, mesz- sziről nézve mégis egységes látványt nyújt. A (görög-római), -bizánci hagyományokon felépülő török birodalom egy-egy városát, történetét felidézve talán jobban megértjük a mai Törökország kénves és összetett bel- és külpolitikai helyzetét Is. Az ország keleti és nyugati részének gazdasági aránytalanságai, a görög—török, s a többi nemzetiségi probléma, az AtatOrk-féle ország-újjászervezés szükségessége, mind-mind érthetőbbé válik Kisázsia távoli és a közelmúltbeli változásait figyelve. Főzy István hAzassAg Susan Steffy és Gary Welp, akiknek mellkasában más szív dobog, mint a- mellyel megszülettek, nemrég kötöttek házasságot. ..Ha valaki ezelőtt egy évvel házasságot jósol nekem, hülyének nézem“ — ielenfette ki Gary Welp 35 éves taxisofőr, akin 1984 januárjában hajtottak végre szívátültetést. Felesége. Susan, akin egy évvel ezelőtt végezték el ugyanazt a műtétet ugyanabban a satnt- louisi kórházban azt mondotta; e házasság minden újszíves számára bizonyíték arra. hogy nem lesz hátrányos helyzetben, s hozzátette: „Soha nem kell feladni a harcot“. A házasságkötést szertartásra meghívták a szívátültetést végző orvoscsoport tagjait, valamint egy személyt, akit a fiatalok nem is ismertek még: annak a kislánynak az édesanyját, akinek a szíve most Susan Welp mellkasában dobog. NAGY LABON JAR Csak a cipőt vették le a manilai repülőtéren Gabriele Bruniről. de abból előkerült a bűnjel: majdnem egy kilogramm marihuana. A 22 éves olasz állampolgárságú Brunl nyolc hónapig pizzát sütögetett a Fü- löp-szigetek egyik kis üdülőszigetén. Hazatérése előtt úgy döntött, hogy nagyobb összegre kellene szert tennie. ezért vállalkozott a kábítószer-csempészésre. Ennek sajátos útját választotta; négy számmal nagyobb cipőt húzott a lábára, s hogy a cipő ne ..lötyögjön“, a hézagokat marihuánával ..töltötte ki“. VÉDETT „ÖREGEK“ Védett területnek nyilvánították a Kls-Kaukázusban található platánerdőt. A Zangelán azerbajdzsánl város közelében lévő völgyben ugyanis 500—600 éves fák élnek. Hosszú élettartamukat a szakemberek e sajátos mikroklímának tulajdonítják: a platánerdö a Baszut- csa) folyó völgyében van, ahol a fákat nem éri erős szél. sebességkorlátozás BÉCSBEN Az osztrák fővárosban a gépjármüvek újabban maximum 50 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedhetnek. Bécs polgármestere 1,2 millió schillinget utalt ki az ellenőrzéshez szükséges radarberendezésekre. számítógépek a lengyel iskolákban A Jelenlegi ötéves tervidőszakban mikroszámítógépekkel látják el a lengyel közép- és általános iskolákat, 1990-ig pedig számuk eléri a 75 ezret. Elsőként a pedagógusok számára szerveznek tanfolyamokat. Már megkezdték a megfelelő didaktikai programok és tankönyvek szerkesztését Is. Az oktatási Intézményekben az ELWRO 800 Junior típusú számítőgépet használják. KISKÖRŰ KABITOSOK Egyre több kisiskolás fogyaszt kábítószert Belgiumban. Erre a salnálatos jelenségre egy Brüsszelben nemrég megjelent tanulmány figyelmeztet. A felmérések szerint néhány iskolában a 13 évesnél fiatalabb gyerekek 14 százaléka fogyaszt rendszeresen kábftő- szert. A helyzet az. Iparilag fejlett vidékeken a legsúlyosabb.
