Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-12-02 / 48. szám

új ifjúság 7 E sett sz6 már sok mindenről, de ma­gáról a 0:O-ra végződő szovjet-magyar viadalról — közvetlenül — még nemi És most Itt a mérkőzés, a 90 perc, amely alapjaiban rengette meg a magyar futballt, s amely oly szenvedélyes vitákat váltott ki a magyar közvéleményből. Tudjuk, Ismerjük az elméretezett remé­nyeinket, elvárásainkat, mely még a végső győzelem fényeit Is megcsillogtatta... Holott az egyetlen reális álláspont csakis az lehetett yolna: harmadikként továbbjutni a csoportból. Ezt tűzni ki célul, ezt vi­gyázni a mérkőzések minden pillanatában. Ez lehetett volna a reális, józan, megva­lósítható cél. A szovjetek a Mundlalt előkészítő Idő­szakot egy döntetlennel — a finnek ellen — és három vereséggel zárták. Meg-meg- botlottak a franciák is. Ez adhatott oly nagy mellényt Mezeyéknek? Ez vehette el a válogatott környékén majd mindenkinek a józan eszét? Egy kicsit távolabbra Is kellett volna te­kinteni. És levonni néhány szerény következte­tést abból, hogy Cipruson csak a vakvélet­len hozott két pontot a csapatnak. A hol­landok ellen meg a Népstadionban — ahol a tömeg örömünnepségre készült — szé­gyenteljes vereséget szenvedtünk. Holott ekkor a csapatot már nem nyomta semmi­féle felelősség... És a mexikóiaktól el­szenvedett vereség? Amely meccset három nap, három éjszaka Játszhatták volna, akkor sem tudott volna egy valamirevaló hely­zetet összehozni a magyar csapat... Erről a három mérkőzésről soha szó sem esett Mezey elemzéseiben. Csak a brazilok elleni győzelem mámo­ros, égig érő tüze... Tudjuk, milyen bra­zil válogatott ellen... És ha még kissé távolabb tekintett volna a szakvezetés? Kü­lönösképpen meg akkor, amikor kiderült, hogy a szovjet válogatott csaknem azonos a Kijevi Dinamóval. Csakúgy, mint a ml csapatunk a Budapesti Honvéd legénységé­vel. Volt bajnok a Kijevi Dinamo Is, a Bp.' Honvéd is. De milyen színvonalú bajnokság­ban jutott aranyéremhez a Honvéd, és mi­lyenben a kijevi labdarúgók? A Honvéd a BEK második fordulójában az akkor még alig Ismert Steaua Bukaresttől szenvedett megalázó vereséget — a Kijevi Dinamó pe­dig az utóbbi évek legemlékezetesebb, leg­színvonalasabb KEK-döntö mérkőzésen verte az Atletlco Madridét. És a gyors, kemény váltás — hogy kl‘ cserélték a szovjet válogatottat a Kijevi Di­namóra, hogy három héttel a Mundial előtt Eduard Malofejev ment és Valeri] Loba- novszkij jött — még direkt jól Is esett Mezeynek; mondván: három hét alatt egy csapatnál nem csinálhat csodát senki, és hogy a Kijevi Dinamo nem a világbajnok­ságra van edzve, hanem a kupadöntőre... no, a mieink edzését a Mundlalra progra­mozták, direkt... látszott ez mindhárom mérkőzésükön ... játékos a kérdés: mi lett volna, ha kö­vetjük a szovjet szisztémát? Félre a válo­gatottat, gyerünk a Honvéddal — egy-két helyen megtűzdelve. Félre Mezeyt — és Komora Imre kezébe adni a karmesteri pál­cát! Ez nálunk elképzelhetetlen, megvaló­síthatatlan lett volna... És kivitelezhetet­len is. Meg indokolatlan. Mert a mieink elhitették magukkal meg sokan másokkal is: ők az egyetlen megoldási Már Mexikóban van mindkét csapat... A szovjetek határtalan szimpátiát keltettek a sajtóban, a környezetükben maguk iránt, minket meg szinte kiutáltak Mexikóból az ottani újságírók. Még később a közönség is. Lobanovszkij nyílt volt, szimpatikusán ked­ves, a sajtótájékoztató után szíves Invitálást tett edzéseik látogatására, Mezey meg be­csapta az újságírókra az ajtót, több száz dolláros költséggel biztosította a kapuk el­torlaszolását, hogy míg a magyar csapat edz — titkosan —, gyakorolva a később megvalósítandó taktikáját, ezt senki se lát­hassa! Mit mondjak? Nem is látott ebből ember később semmit, még körvonalakban sem. Túl jól sikerült az edzői titkolózás, a fegyverek elrejiése. , Lobanovszkij az* nyilatkozta, hogy egy Ilyen helyzetben, egy Ilyen sorozat előtt a csapat már csak azt gyakorolhatja, amit tud... Mezey meg ott hirtelen, a helyszí­nen mindenféle ú) elemeket próbált. Ha igaz, ha nemcsak handabandázás volt ez Is .. Mert ha a megszokottakat, az ismert szisztémákat gyakorolták volna Détárték is, miért kellett ahhoz zárt kapu? Közben már csaknem szemben áll a két csapat. Már percek kellenek hozzá csak, és sípol a bíró. De még előtte... Belanov bármelyik edzésen fut 5,7 má­sodpercet ötven mé*^eren. Ugyanezt a távot a magyar ellenfele. Kardos hátszéllel is csak 6,8 alatt teszi megi Jó, hogy a futball nemcsak futásból áll. De ha azon dől el valami, hogy a kapu felé vezető úton ki rohan, ki csak ácsorogni tud, mindjárt más a helyzeti Belanov és Kardos között ez volt a kü­lönbség. És hogy Nagy Antal és Zavarov között mennyi volt, azt már le sem szabad írni. Mert az becsületsértő lenne az egész magyar labdarúgásra. De vajon Mezey és Lobanovszkij között reális különbség-e a hat gól? Csakneml Mezey Ideges, kapkodó, zavart. Lobanovszkij csendes, nyugodt, hig­gadtan megfontolt Lobanovszkij el tudja magát fogadtatni a környezetével, a sajtóval. Mezeyt bojkottál- ják a mexikói újságírók. Fel is jelentik. Persze ennek Mezeyre nézve nincs semmi következménye. Lobanovszkij szerény, Me­zey is az. Felvonultatja az álszerénység min­den változatát. Közben meg csöpög belőle a tudálékos gőg: ki, ha én nem, mindenki nevetséges, aki mást gondol, mint ő ... Mezey a Budafok, a Bp. Spartacus és az MTK II. klspadján nem juthatott tüzes lab- darúgóélményekhezi Mert bár mindez nem döntő — van rá cáfolat —, de azért nem árt, ha egy edző tudja, amit a játékosaiban is jó lenne tudatosíttatnia. Mezeynél olykor — a szovjet meccs előtt is, alatt is meg utána — az idegzavarok jelel mutatkoztak, ellentétben a szovjet ka­pitánnyal, aki nyugodt volt, mint az a pa­raszt, aki a tornácról nézi a jégesőt: annak most kell esni! Meglehet, hogy Mezeynek sok erénye mel­lett ez volt a buktatója; nem olyan az ideg- rendszere, amilyen egy ilyen pokolbeli tűz elviseléséhez kell. Erről nem ő tehet. Ezért őt minden jő érzésű ember csak sajnálni tudja. De ez nem elég egy 6:0-ás vereség elkerüléséhez. Azután a mérkőzés: a magyar válogatott szinte másodpercek alatt megsértődött; ezek nem azt játsszák, amit vártunk tőlük, amit Végh Antal Gyógyít 0 atlan? 4. fejezet LEVEGŐT! EMLÉKEZTETŐÜL: Előző számunkban a Nyilasi-„ügy“ bonyolódott tovább. A két edző között szerény számítások alapján Is megvan a hat gól különbség. A szakvezetés utasítására a magyar meg­figyelőknek Blohint, Cslvadzét és a gól­király Protaszovot kellett figyelni. Ezekre a megfigyelésekre épült az egész magyar hadrend... És mit ad isten? A három nagy ász kö­zül egy sincs a magyarok ellen kiálló szov­jet csapatban... Ügy járt Mezey és válogatottja a szov­jetek elleni mérkőzésen, mint az a diák, aki nem azt a tételt húzta; amit suttyomban megígért neki a tanár. Most mit lehet csinálni? Most mit ér a Gellet Imréék által szerzett, tapasztalat, megfigyelés? Pánik a magyar csapatnál, Lobanovszkij meg mosolyog. És a magyar csapat kapitá­nya? Világbajnokságról álmodozik, és ezt ország-világ előtt ki is kürtőül Majd meg, hogy világbajnokok is lehettünk volna, ha a mérkőzéseket Európában rendezik. De nem rendezték... Meg hogy partiban voltunk minden ellenfelünkkel, csak hát a meleg! Honnan nézte ezeket a mérkőzéseket Nagy Antal? Ennyire megkavarta a hőség a fe­jét? És nem akadt senki, aki felvett volna egy vödör hideg vizet... Józanod] már ki, pajtás...! Mondja egy volt válogatott, többszörös magyar bajnok labdarúgó barátom: ha egy játékosnak a fejét közvetlenül a fontos mér­kőzések időszakában — meg előtte — min­denféle eddig Ismeretlen dolgokkal tömkö- dik, a futballistában összekuszálódlk min­den, bizonytalan lesz, elbátortalankodlk, azt se tudja megcsinálni, amit máskor könnyű­szerrel. A játékos leblokkol, elerőtlenedlk. Miként most Mexikóban a szovjetek ellen az egész magyar válogatott... És hogy ezen a szinten — mondta Mezey — már nem is lehet tévedni, melléfogni, hibákat elkövetni. Dehogynem! Egy csapat felkészítésében nem hetek, hónapok alatt, de napok alatt Is el lehet követni végzetes hibákat. Egy csapatot három nap alatt is tönkre lehet edzeni... Egy mindenre elszánt társaságot is megemészthet a hetekre szóló elzártság, az ideget őrlő kényszerű együttlét. Ezt a hibát már a válogatottnál többször elkövette Barótl Lajos Is. És most sem okult belőle Mezey! Az unalmas együttlét fásultságot, tngerültséget okoz, ki kell lépni — rúgni — olykor a hámból, csak persze mértékkel, ahogy azt a felkészült, tudatos, megnevelt, eligazított profik teszik. Hogy a kikapcso­lódás a csapat hasznára történjen, hogy az a játékosokban ne tegyen semmiféle kárt. Elképzelhető, hogy mindezekről Mezeynek fogalma sem volt? Elképzelhető, de nem el­fogadható! Még akkor sem, ha ö maga soha belülről olyan csapatot nem látott, amelyik Igaz! nagy küzdelmekben edződött, szokott hozzá a pokoljáráshoz. Hisz ő maga Igazi neves futballista soha nem volt.. .1 Loba­novszkij viszont nem akármilyen kohókban állta ki a próbát. nekünk mondtak róluk. Másodpercek alatt... Hát még a negyedik perc után, amikor már kettő nullra vezettek a szov­jetek. De hát még mindig jobb két gólt kapni az első négy percben, mint a mér­kőzés utolsó négy percében. Hiszen akkor arra, hogy a csapat megrázkódjon, össze­szedje magát, esélye sincs, már csak az idő letelte miatt sem. Amíg a 4. perc után egy csapatnak még 86 perce van a feltámadásra, a fogcsikor- gatásra, a mindenre való elszántságra .. És mit mondott Mezey mester? Azt, hogy nincs a világon olyan csapat, amelyik két Ilyen gyorsan kapott gólt el tudna viselni, ki tudna bírni, amelyik két Ilyen gól után lábra tudna még állni. Ebben Is tévedett a tanár úr. Mert 1954-ben éppen tőlünk ka­pott két gólt a nyugatnémet válogatott, an­nak az emlékezetes vb-döntőnek az első per­ceiben. És mi lett ott annak a mérkőzésnek a végeredménye? Nemhogy a két berámolt gólunk után is folytattuk volna a gólgyártást, mi nem rúg­tunk többet, de közben a nyugatnémeiek rúgtak hármat! Nekik nem lett attól a két gyorsan bekapott góltól kisebbségi érzé­sük? Holott ha valakinek, valaha is lehe­tett volna, hát nekik aztán Igen, mert ép­pen ők kaptak tőlünk az előző héten egy előző mérkőzésen nem is egy hatost, ha­nem nyolc gólt., .1 De úgy látszik, az a nyugatnémet csapat más anyagból volt gyúrva, mint most ez a mienk... Mezey azt Is mondta, hogy 6 már he­tekkel előre tudja a szovjetek összeállítá­sát. És hogy így, erre készíti fel a fialt. Mezey már akkor tudta a szovjet csapat összetételét, amikor még Lobanovszkij nem.. .1 Ez volt a két edző között a mér­hető különbség. A két edző között. A két csapat között meg az a hat gól... Meg aztán Mezey szerint kellett volna a magyar csapatnak a vb-sorozat megkezdése előtt egy alapos, kijózanító vereség... ha már az a mexikói, ha már a hollandok elleni vereség nem volt elég. Érdekesl Ba­ráti meg éppen ezzel magyarázta az argen­tínai kudarcot, hogy akkor elvert bennün­ket az angol válogatott. Ki érti ezt? Azt mondtuk, hogy Mezey nem élt még át igazi nagy meccsen Igazi nagy tüzeket. Az igaz, hogy mint labdarúgó nagy mér­kőzések levegőjét sose szívta, mert a part­vonalat nem léphette át, de két világbaj­nokságon ott volt a magyar csapat mellett. Először mint Kutas megfigyelője, azután mint Mészöly Kálmán sameszé. Ettől azért több rutint is szerezhetett volna, mint a- mennylt most Mexikóban felmutatott. Miközben folyik a szovjet-magyar, és már 2:0-ra vezetnek a szovjetek, és még azt hisz- szük, hogy talán talpra áll a társaság, meg­rázza magát a csapat, jön a harmadik gól. Kardos tizenegyest csinál... Lám, itt a lassúságnak a közvetlen következménye. Futni nem tud, utolérni képtelen az ellen­felét, mit tehet mást? Felrúgja Belanovot. Miként később Garaba Is Larionovot. Ti­zenegyes az is. Ezt a tizenegyest akarta a bíró nyakába varrni Vltray Tamás. Holott ha valami tizenegyes, akkor a Garaba-belé- pő az volt... Disztl Péter... Akiről csakugyan többet hittünk. A hatból övé volt három. Az első­nél a rövid sarkot nem zárta el. A máso­dik gólt kilométerekről kapta, a kígyótér- röl, ahogy ezt mondani szokták. Hibázott az ötödik gólnál is. Szertefoszlatta hamar a hozzá fűzött vak reményeinket. Még Sallal futott a legtöbbet a labdával! Ahogy megkapta, megszerezte, azonnal meg Is Iramodott. Mindlg-mlndig hátra. Még jó eset volt, ha oldalra szaladt. A passzait is rendszerint a hátsó embereknek szánta. El­vétve oldalra is. Látott már ez a gyerek valaha is olyan hátvédet, aki ha labdát kap, megíramodik, mint egy tank, és irány az ellenfél kapuja? Bátran, keményen, fel- tartózhatatlanul. ö meg, szegénykém, mln- dlg-mindig a ml kapunk Irányába. Mitől félt az a fiú? Nem akadt senki, aki bekiáltotta volna neki: Ne félj.. .1 ha meg félsz, gyere le! Garaba? Fuldokolt. Alig kezdődött el á mérkőzés, szinte idáig hallatszott mindegyik lélegzetvétele. A költő szavaival élt: leve^ götl Mondta, hogy ö mentőkért akart kiál­tani! Rajta és a magyar csapat tagjain kí­vül ugyan ki még a mexikói vb népes me-' zőnyéből? Vagy mégis, mások is, csak raj­tuk nem vettük észre? Nagy Antal mint középpályás, mint csa-' patkapitány. Középpályás? Ki tudja? Hát­véd volt, vagy középpályás mégis? Mert nem volt se Itt, se ott. Se nem védekezett, se nem támadott. Alaposan tévedett Nagy An­talnak az a kritikusa, aki öt egy szerény, átlagos NB I-es magyar labdarúgónak mi­nősítette. De válogatottnak semmiképp. Mert itt még az NB II szintjét sem hozta. Péter Zoltán, a balhátvéd? Teljes csőd,.. Sérült volt? A sérülése akadályozta meg a formába lendülését? És ezt a szakvezetés hetekig, hónapokig nem vette észre? Éret­len lett volna ekkora küzdelmekre? És ez mindenkinek elkerülte a figyelmét? Miért kell akkor ellenőrző előkészületi mérkő­zéseket rendezni...? Akkor jobb, ha azt a dollárt, amibe egy barátságos edzőmér- közés pályabérlete került, megissza a csa­pat. Vagy átutalja a vakok számlájára. Rőth Antal... Tizennégy percig játszott. Mit csinált azalatt? Tizennégy méternél hosszabb passza egy se volt. Vigyázott, ne­hogy rossz helyre továbbítsa a labdát. Min­dig üres embernek adta. De ilyen — csak a ml tizenhatosuk előtt volt. Ott se min­dig ... Burcsa jötT be helyette, ö kapott le­vegőt? Mert motorként kezdett futballozni. Amíg látta még némi kis értelmét. Aztán leállt. Egyetlen társa sem akadt. Bár nem a leállását értve ez alatt. Senki sem vette észre, hogy Burcsa jó formában Van? Miért nem volt kezdő? jöhet Kardos! A magyar válogatott kerék­kötője. A mezőny leglassúbb embere — Nagy Antallal a jobbján. Kardos... akiről Göröcs János — Kardos újpestiben edzője — azt mondta, hogy tavasszal ő tette tönkre az egész Újpestet. Hogy kerülhet a váloga­tottba egy olyan játékos, akiről az edzőjé­nek ennyire lesújtó véleménye van? Akkor egyáltalán egy klubedzönek miért van vé­leménye, ha az nem számít, ha azt a szö­vetségi kapitány figyelembe se veszi.,.? Ott ezt Is, az ilyet Is meg lehet tenni, ahol a labdarúgás olyan, mint a ml NB I-ünk! Kardos elment a Rábához. Visszaparancsol­ták. Nem tiltakozott, maradt a Dózsában. De amikor lehetett, amtkor csak tudta, ma­gasra röpítette a bosszú szárnyas angya­lát... Nagy Antal és Kardos. A két leglátvá­nyosabb csőd. Miközben ugyanerre a posztra jelen van Mexikóban Disztl László és Csu- hay. Akiknek a 270 lejátszott percből egyet­len pillanat sem jutott. Rossz tormában voltak bizonyára, ha nem nyúlt hozzájuk Mezey György. Édes Isteneml Hát milyen lehetett az a forma, amelyikkel még Nagy Antal és Kardos teljesítménye mellett sem lehetett bekerülni a csapatbal Azután jött a Döme. Détárl Lajos, a Bp. Honvéd üdvöskéje. A csiszolatlan gyémánt. A magyar labdarúgó NB I felkent és meg­koronázott gólkirálya. Akinek számos-szám­talan magyar NB l-es mérkőzésen csak a sárhányóit látta az ellenfél. Mit is mondott róla Puskás? Hogy lehet az világklasszis, aki a középpályán se sze­relni, se ütközni nem tud? De tud gólt rúgni, és tud passzolni is. Ezt nem lehet elvitatni tőle. De ezen a 6:0- ra végződő mérkőzésen? Se passz — igazi —, se góllövés. Persze kinek passzolhatott volna? Az még csak akadt, akinek gólt lő­hetett volna — Daszajev —, de kinek pasz- szoljon? Hamar észrevette. Attól kezdve meg sem próbálkozott senkivel, semmivel. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents