Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-11-25 / 47. szám

új ifjúság 10 cnuonueLvcnK Ikes igeragozás íktelen helyett Talán már nem Is emlékszik mindenki arra, milyen szövegből Indultunk ki. Minthogy to­vábbra Is ez marad kiindulópontunk, megta­lálhatjuk lapunk 44. számában. Az ottani szö­vegben hangzott el a következő mondat: „Gyöj- jék el, oszt Ihat, amennyit akar, má úgyis rég nem vöt nálunk“. Előre kell bocsátanunk, hogy nem a szö­veg népiességét kltogásoljuk. Az idézett mondat kérdéses szóalakja a gyöj- Jék, s azt kell megvizsgálnunk, mennyiben sza­bályos, mennyiben szabálytalan, s egyáltalán mire vezethető vissza a szabálytalanság. Ajánlatos azonban bizonyos rendet tartanunk, s előre tudni, hogy ezekre a kérdésekre nem lehet választ adni egyetlen cikkben, ezért csak fokozatosan tisztázzuk majd. Az egyszerűség kedvéért talán helyes lesz sarkítva feltenni a kérdést: melyik a szabályos alak, a győjjék (JöJJék) vagy a jöjjön. Először talán azt kell tisztáznunk, hogy for­málisan mi tekinthető ikes, illetve iktelen igé­nek. Ikes Ige az, amelyik Jelentő mód egyes szám harmadik személyében -ik-re végződik, 111. más módok harmadik személyében szintén megőrzi a -k végződést, pl. Jő) iszik, innék, igyék; ihatik, ihatnék, ihassék. Másodszor: a kérdéses Igealakot meg kell tisztítanunk azoktól a toldalékoktól, amelyek némileg zavarhatják vizsgálódásunkat, vagyis meg kell kapnunk az ige szótári tőalakját az egyes szám harmadik személyű Jelentő módú. alakot. A győjjék igealak egyes számban és harma­dik személyben van ugyan (6 győjjék), de za­var bennünket a feltételes mód; ugyanis a győjjék a következő ragozási sor tagja: (én) győjjék, (te) gyöjjél, (ö) győjjék (???). Ugyan­ez az Ige Jelentő módban ragozva így hangoz­hatnék (most már mellőzve a népies mellék- zöngét): (én) jövök, (te) jössz, (ő) jön. Ér­dekes, hogy ebben a rendszerben, vagyis Je­lentő módban az (6) jön harmadik személyű forma helyett senkinek sem Jutna eszébe az (ö) jövlk „Ikes“ formát használni; s ez ter­mészetes Is, mert hisz nem Ikes Ige, s a ,,jO- vlk“ alak csak a képzeletben létezhet. Ez viszont azt Is Jelenti, hogy a jön Igének mindenféle módban, sőt a ható Igéknek Is meg kellene őriznie Iktelen mivoltát, tehát hogyha Iktelen Ige Jelentő módban, akkor Iktelennek kellene maradnia (és nem végződhetnék -k rag­gal) felszólító módban: 6 jöjjön (és nem Jöj- Jék); feltételes módban: ő jönne (és nem Jön­nék); ható Igeként: (ő) jöhet, jöhetne (és nem ■Jöhetik, Jöhetnék). A jönnék, jöhetnék nem Is­meretlen alak ugyan, de nem 3, személyben használatos; hanem első személyben, s ezt Jól • mutatja a következő ragozási sor Is: (én) jön­nék, (te) Jönnél, (6) Jönne; (én) jöhetnék, (te) Jöhetnél, (6) jöhetne. Példánkban azt tapasztaltuk, hogy a jön Igét felszólító módban szabálytalanul, Ikes Igeként használták: JöJJék. Senki se gondolja azonban, hogy a győllék alak valamiféle elszigetelt Jelenség. Móricz Zslgmond az Orl muriban az egyik' szereplő szájába adva a szót így ír: ,,{a szolnoki basa azt mondta/, építhetnek /ti. templomot/, de a tornyának Mekka felé kell fordulni. így osztán Mekka Ide, Mekka oda, mondták az atyafiak, Inkább mekkázunk, de legytk templom azlste- nlt, gróf úr.“ A Tesz Igét Itt Is Ikes Igekénf ragozták. A nyelvjárásokban Is gyakran hallhatunk a szabályos menjen, adjon helyett menjék, 'ad­ják alakokat: sőt az (61 zongorázik — zongo- ráz, (6) tévézik — tévéz Is váltakoznak egy­mással. Egyelőre azzal zárhatjuk a kérdést, hogy be­mutatott mondatunkban a jöjjön lett volna a szabályos forma, s a köznyelvben, főként pe­dig az Írott nyelvben ehhez kell ragaszkod­nunk. Ez persze mit sem változtat azon a té­nyen, hogy a tájnyelvben továbbra is élő alak marad a győjjék, ajdék, menjék. Ugyanakkor le kell szűrnünk azt a tanul­ságot Is, hogy az Ikes — Iktelen Igék különb­sége hovatovább csupán a szótári alakra (ő Jön — 6 eszik) korlátozódik, de a ragozási rendszerben ez a különbség már nem mutatko­zik meg még az Iktelen Igéknél sem követke­zetesen. (TT) JUBILÁL A VÖRÖSMARTY KLUB A hatvanas éveket az ifjúság aktivi­zálódása évelnek nevezhetjük. A fiata­lok általános műveltség utáni vágyát nem elégítették ki az oktatási intézmé­nyekben és a szakkörökben szerzett Is­meretek. Az élet megnyilvánulásairól, a költészetről, az általános emberi kap­csolatokról Is tudni akart, az egyete­mes kultúra mélyebb megismerésére vá­gyott. Érezhető volt, hogy az Iskola és az addigi életforma között keletkezett vákuumban fontos szerep hárul az ala­kuló klubokra. Ekkor már Ismert volt a prágai Ady Endre Ifjúsági Klub és Bratislavában a József Attila Ifjúsági Klub, amelyek az egyetemisták sikeres klubtevékenységé­ről tanúskodtak. A sikeren felbuzdulva két lelkes fiatalember Tóth Lajos és Szatmáry György elhatározta, hogy tfág- sellyén jSafa) is Ifjúsági klubot alakí­tanak. Céljuk pedig az volt, hogy át­gondolt és céltudatos szórakozási le­hetőséget nyújtsanak az Ifjúságnak. Á klubtagok évi 30 koronát fizettek és az előadásokon csakis a tagság és a meg­hívott vendégek vehettek részt. A táv­lati tervek között szerepeltek tudomá­nyos előadások és Irodalmi estek, film­vetítéssel egybekötött útibeszámolók. Három év múlva a klub a Csemadok já­rási bizottsága titkárának. Pásztor Fe­rencnek a javaslatára megváltoztatta a nevét, mégpedig abból a megfontolás­ból, hogy mindenki korhatár nélkül tag­ja lehessen. így lett a Csemadok vág- sellyel szervezete mellett működő Vö­rösmarty Klub. A hallgatóság létszáma általában száz körül mozgott. Régi Is­merősök és új arcok, és olyanok akik évek óta nem taláikoztak, most itt kö­zös asztalnál cserélték kl véleményü­ket, szórakoztak, beszélgettek. Az első tíz év mérlege alapján el­mondhatjuk, hogy a klub munkája si­keres volt. A vezetőség 360 előadást szervezett. A hazai ismert előadókon kí­vül neves külföldiek is emelték a klub­estek színvonalát. A nevezetes történel- mL.évfordulók alkalmából az alapiskola pionírjai verset mondtak, így bizonyít­va tehetségüket. A vegyes kórus tagjait a pedagógusok tanították be, de vas­tapssal jutalmazta a közönség a tánc­számokat Is. Tárgyilagos mérlegelés után megálla­píthatjuk, hogy az első tíz év a klub „aranykorszakának“ mondható. A tag­ság létszáma 380 fő volt. Természete­sen a klub fenntartásához, a helyiség használatához és a meghívott előadók elszállásolásához megfelő anyagi fede­zetre volt szükség, amelyet a klub ve­zetősége a tagsági díjakból és az éven­ként februárban megrendezett hagyo­mányos gyertyabál bevételéből gyűjtött össze. Sőt a klub pénzügyi háztartása évenként aktívummal zárult. Az előadá­sokra a résztvevők a környékbeli fal­vakból Is eljöttek. Évek múltán a klub látogatóinak a létszáma csökkent, mi­vel a falvakban Is megteremtődtek a klubok megalakításához szükséges fel­tételek. A klub fennállásának másik tíz éve sem volt zökkenőmentes. A nehézsége­ket a klubhelyiség körüli bizonytalan­ság okozta. Két és fél évig nem volt hol gyülekezniük a tagoknak. Az összejö­veteleket a város különféle épületeiben, a művelődési otthon tanácstermében, ét­termében, a vendégfogadóban és az alapiskolában tartották. A kényszerű vándorlás és bizonytalanság kihatott a tagságra, elkedvetlenítette, és a vezető­ség sem tudott határozott választ adni a következő gyűlés idejére és helyére vonatkozólag, így az emberek lemorzso­lódtak. Az említett vándorévek után 1981-ben Ismét otthonra talált a klub a Centrál Szálló kávéházának termében. Érezhe­tően hiányzott azonban egy központi szervezet, amely a klubmozgalmakat 1- rányította volna, de a Csemadok Köz­ponti Bizottsága mellett rövidesen meg­alakult a klubtanács, amelynek irány­elveit tiszteletben tartva végzi munká­ját a vezetőség. Rövid Időre Katona László vette át a stafétabotot elődjétől, ő lett a klub vezetője, de mert munká­ja a Duslóban, lakóhelye falun volt, míg a klub Sellye városában működött, ezt a hármas feladatot nehéz volt közös nevezőre hoznia. Utódának Takács Évát választották, aki nagy ügyszeretettel látja el önként vállalt feladatát, és mint pedagógus, korunk fiatalságának alapos Ismerője. Fennállásának második évtizedében Is hasonló mederben folytatta tevékeny­ségét a klub. 1978 januárjától már csak kéthetenként találkozik a tagság. A létszám csökkent, de még így is 180 estén tartottak közérdekű előadásokat ismert írók és művészek. A rendszeres esti összejöveteleken kívül kirándulá­sokat és színházi látogatásokat szerve­zett a klub vezetősége, megtekintették például Budapest, Sopron, Győr, Pan­nonhalma, Dunakanyar, Esztergom, Sze­ged, IVIohács nevezetességeit és történel­mi értékelt. ^ A műsort lapozgatva kitűnik, hogy számos hazai és külföldi személyiség tette színvonalassá a klub estéit. így Nagy László költő, Kristo Gyula egye­temi tanár, Maros Endre, a TIT főmun­katársa, Katona Imre docens. Fodor István író. Dobos László, Csontos Vil­mos, Püspöki Nagy Péter, Halász Pé­ter, Faragó Laura, Lehel Zsolt, Karol Vlachovsky író, Vojtech Kondrót költő, Peter Andrugka, a Slovenské pohiady helyettes szerkesztője. Lukács József ar­cheológus, Demjén Zoltán, Ágh Tibor, Oláh György, Lacza Tihamér, Nagy Gé­za farmakológus. Hosszú hallgatás után újra életjelt ad magáról a Vörösmarty Klub, és fel­kéri az érdeklődőket, hogy a 20. évfor­duló ünnepsége alkalmából, amelyet 1986. november 29-én tartanak 14.30 órai kezdettel, tiszteljék meg jelenlétük­kel a klubot. A felsoroltak azt bizonyítják, hogy a kezdeti és későbbi felmerült nehézsé­geket legyőzve a Vörösmarty Klub él, dolgozik, rendszeres klubestéket szer­vez a művelődni és szórakozni vágyók' számára. E. Réső Zoltán HÉTVÉGI MŰSOROK A povember 15-1 Szombat reggel, amelyet Szénás! György szerkesztett, több társadal­mi, közéleti kérdést érintett. Molnár Jenő, a rádió munkatársa a Bratislaval Útkarban­tartó Vállalat illetékesét kérdezte, hogyan készültek föl a télre, a havazásra, a hó el­takarítására. A válasz ezúttal Is megnyug­tató volt (de az Is Igaz, nem mindig si­kerül ígéretüket megtartani). Béres József riportja a csehszlovákiai és magyarországi határmenti lakosság kölcsö­nös munkavállalásáról tudósított. Miklósi Péter ezúttal a hivatal packázá- sairól beszélt, a hanyag ügyintézésről, a- mely akadályozza az előrehaladást éé lép- ten-nyomon bosszantja a lakosságot. Lacza Éva a Lévai (Levice) Járásból ho­zott riportot. Abel Gábor, a Csemadok Já­rási titkára Ismertette a Járási kulturális napok idei programját. A műsorból nem hiányzott a friss, áloműzö muzsika sem. Kiemelkedő volt Lörlncz Kató Tollal és mikrofonnal című műsora, amelyet Szigeti Lászlóval,' a Nő munkatársával készített. Már a téma sem volt mindennapi: a taka­rítónőket emelték kl az élet szürkeségéből. Ügyes fogásnak találom, hogy a műsor ele­jén nyolcadikos lányoktól kérdezte a ripor­ter: ki szeretne takarítónő lenni. Nemleges válaszokat kapott. Jó, hogy ifjúságunk már csak hallomásból ismeri a hajdani cseléd- sorsot, és olyan munkakört választ, amely valóban tetszik neki. Takarítónők azonban ma Is kellenek, ma is vállalni kell ezt a munkát. Lőrlnczné munkaügyi előadókat, takarítónőket szólaltatott meg. Tehát a leg- llletékesebbektől hallottuk, hogyan lesz ma valaki takarítónő, bár ezt a munkakört bi­zonyos rétegek még ma is alantas foglal­kozásnak tartják. Pedig a hajdani cselédek és a mai takarítónők helyzete között vllág- nyl az eltérés. Igaz, hogy sokan ma is meg- szorultságból választják ezt a foglalkozást, a munkaadónak azonban nincsenek klszol- • gáltatva, mint hajdan, hanem másokkal e- gyenragú dolgozók, vállalatuk alkalmazot­tai. Némelyek öntudatosan kiállnak munká­juk mellett, mások bizonyos ellenérzéssel vállalják, A múlt még kísért. A műsor ezzel kapcsolatban sok kérdésre választ ad. Szép volt a Kosztolányi Édes Annájából vett re­gényrészlet Is. Csak dicsérni lehet a két szerkesztő Igényes munkáját. A Fiatalok a mikrofon előtt című műsbr szerkesztő-riportere, Fridrich Magda a Du* na utcai magyar tanítási nyelvű gimnázium­ba látogatott. Körképet készített arról, ho* gyan Ismerkednek a tanulók a számítógé­pekkel, korunk technikájával. A műsor, mű­szaki jellege ellenére, lekötötte a figyel­met. A vasárnapi kulturális híradó, a Fáklya is érdekes volt. A műsor szerkesztője, ZsI- garcsik Katalin Strasser Györggyel, a Hét főszerkesztőjével beszélgetett a lap 30 évé­ről, majd a galántai (GalantaJ Kodály Zol­tán Daloskör ugyancsak 30 esztendős mű­ködéséről, sikereiről és nehézségeiről be­széltek az illetékesek. Nagy Ilmre pedig á Fábry-napok alkalmából Szeberényl Zoltán tanárt, esztétát faggatta a hazai magyar irodalomról. A gondosan szerkesztett műsor híven tükrözte hazai magyarságunk kultu­rális életének közeli eseményeit. — Dénes — AFORIZMA Rejtvényünkben Gárdonyi Géza egylS szép gon­dolatát fejthetitek meg. VÍZSZINTES: 1. Daruk. •. Az aforizma eisfi ré­sze. 11. Behajlított tenyér. 12. Kettős mássalhangzó. 13. Mohamedán pap. 14. Svájci város a francia ha­tár közelében. 15. A félmajmok közé tartozó, Ma­dagaszkáron honos majomfajta. 17. Spanyol, né­met és norvég gépkocsijelzés. 18. össze-vlssza ken! 19. Buddhista templom. 21. Egyformák. 22. Hatá­rozórag. 23. Földrengés sújtotta iráni város. 24. A ravaszság jelképe. 26. Nyílik a rózsa. 28. Fran­cia folyó, Párizsnál ömlik a Szajnába. 30. Útsza­kasz. 32. Fordítva: orvosok neve előtti rövidítés. 34. Portugál tengerész és felfedező (Bartholomeu 1450—1500). 35. Városrész röviden. 36. Fás nö­vény külső, vastagabb burka. 37. Fordítva: női becenév. 38. Trópusi kúszónövény. 40. Káposzta- féle. 41. Hangszer névelővel. 42. Könnyebben moz- díthatóvá tesz, ellenállása csökken. 44. Finom ki­dolgozású kecskebör. 46. Arab férfinév. 48. Szarvas­fajta. 49. Sima egynemű betűi. 50. A nátrium vegy- jele. 52. Magához kéret. 54. Cigarettázik. 55. Pusz­tít. 57. Szalagosán rétegezett színes kvarcfajta (éh.). 58. Sajnál, de téli jármű Is. 59. Angol grófi cím. 61. Kutyaház. 62. Színvonal, minőség, mérték. FÜGGŐLEGES: 1. Az aforizma második része. 2. Az USA tagállama, fővárosa Augusta. 3. Vércsator­nák. 4. Talál (éf.J. 5. Személyes névmás. 6. Az orrban mint érzékszervben keletkezett érzet. 7. Epilepszia. 8. Római számok, összegük ezeregy. 9. Mutatószó. 10. Francia író (Donation Alphonse Francois 1740—1814). 15. A kisebbítendő és a ki­vonandó közötti különbség. 16. Síkban vagy tér­ben körülhatárolt forma. 19. Visszakap! 20. Előfor­dul. 23 Újság. 25. Katonaságnál: készenléti állapot névelővel. 26. Ilyen állat a szú. 27. Lószín, de régi büntetőeszköz Is. 29. Támadó jellegű nyugati ka tonal tömb röviden. 31. A tea alkaloidja. 33. Va laminek a hőmérsékletét folyamatosan emeli. 3E Verne egyik kapitánya. 41. Mar betűi keverve. 43 Bródy Sándor regényének címe. 45. Egyfajta spor tot űz. 47. A szótőhöz járulnak. 49. őszi mezőgaz daságl munkát végez. 51. Barna bőrű nép. 53. Nesz télén, zajtalan. 54. Tüzet éleszt. 56. Tér betűi ke verve. 58. Kelmét készít. 60. Leró egynemű betűi 62. Kettős mássalhangzó. Beküldendő a vízszintes B. és a függőleges 1. számú sorok megfejtése. A 45. szám rejtvényének helyes megfejtése: Szü­letésünkkor nem hozunk semmit, halálunkkor nem viszünk semmit. Könyvet nyert Bugár Erika, Samorín.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents