Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-11-11 / 45. szám

új ifjúság 5

A

Zdrol komáromi fKomárno) Ipa- rItanul6-központ)ának egyik tantermében találkoztam velük. Bartl Erika és Öllé Márta ugyanolyan szorongva ült a hátsö padok egyikében, mint három évvel ezelőtt, amikor az első lépéseiket tették az eláru- sítöl pályán. Akkor még nem tudhatták pontosan, hogy ml vár ráluk. hiszen mindössze tizennégy évesek voltak. Azöta három év telt el. s közben megismerték a szakma alapjait. Ebbe 6 tanterembe már be sem kellene jönniük, harmadik hónapja szakgyakor- latra járnak.

Mit akarhat tőlük egy újságfrő? Megtudni, kik mosolyognak majd ránk. vásárlókra, esetleg kik fordítanak majd hátat lövőre az üzletek pultjai mögött. Amikor ezt elmondom, zavartan egymásra néznek:

— Hátat fordítani a vevőnek? Hisz alig várjuk, hogy segítségükre legyünk vásárlóinknak — mondják tiltakozva.

— Amikor szakgyakorlatra kezdtünk járni — mondja Erika —. az volt a legboldogabb pillanatom, amikor egy vevő odajött hozzám, hogy segítsek megkeresni egy árut, mert ő nem találja. Nagyon öirült, amikor a kezébe adtam, mert már azt hitte, hogy hiánycikk, amit keres. Ekkor éreztem először, hogy milyen fontosak vagyunk az üzletben.

A beszélgetés során azonban rövidesen kiderült, hogy sem Erika, sem Márta nem erre a pályára készült. Erika biokémikus akart lenni, de amikor megtudta, hogy milyen környezetben kellene az érettségi után dolgoznia, otthagyta az Iskolát, pedig a legjobb' tanulók közé tartozott. Szerencséjére év közben Is be tudott jutni a szakmunkásképző elárusítói szakára.

Márta szintén kerülővel jutott erre a pályára. Bölcsődei ápolónő szeretett volna lenni, de helyszűke miatt nem vették fel az egészségügyi szak- középiskolába. Jelentkezett elárusítónak, és néhány hónapon belül az évfolyam egyik legjobb tanulója lett.

— Az az Igazság, hogy nagyon szeretek emberekkel foglalkozni... — mondja Márta —. tenni valamit értük. Én valóban megszerettem a szakmát. és egyáltalán nem érzem, hogy kényszermegoldásként választottam.

Erika Is a legjobb tanulók egyike, de az ő magyarázata más:

— Azt hiszem én akkor tévedtem, amikor biokémikusnak jelentkeztem. Talán a szakma 16 hangzású neve csábított. Nem úgy érzem én sem, hogy a kényszer hozott erre a pályára hanem úgy hogy megtaláltam a nekem leglobban megfelelő szakmát.

# Ebben a tanteremben, amely egy kisebb üzletre emlékeztet, sajátítottátok el a szakma alapjait. Mikor kerültetek kt az Igazi üzletekbe?

— Elsőben ebben a szaktanteremben még játékos tormában tanultuk a kiszolgálás foriélvalt. Ml voltunk az eladók és a vásárlók is, de azért itt sem lehetett kasszahlánv. Másodikban azután minden megváltozott. Én egy hagyományos pultos üzletbe keJÖVŐRE

a pult mögött

rültem szakgyakorlatra. Eleinte nem hagyták, hogy kiszolgáljak, de amikor meggyőződtek róla, hogy jól számolok. és tudok az emberekkel bánni, odaengedtek a pulthoz és az áruhoz.

# Szóval másodikban történt a nagy változás, de szerintem még ennél Is nagyobb változást hozott a harmadik év vége. Igaz. még szakmun- kásblzonyítvány nélkül, de már dolgoztok. habár ezt hivatalosan szak- gyakorlatnak nevezik.

— Ez pontosan így van — kezdi a helyzetet magyarázni. — A szakgya- korlatunkat úgy szervezik, hogy a szakmunkásvizsgákig valamennyi üzlettel megismerkedjünk. Szerintem ez nem rossz, mert ma még nemigen tudná nekünk senki sem pontosan megmondani, hogy a szakmunkásvizsgák után milyen üzletbe kerülünk. Például most hentesüzletben voltunk, ahova a három év alatt egyszer sem jutottunk el. Most tanuljuk a hús- és hentesáruk szeletelését. Csontozni sem csontoztam még eddig soha, úgyhogy van mit megtanulnunk a szakvizsgákig.

• A szakvizsgák után milyen üzletben dolgoznátok legszívesebben?

— Augusztusban cukrászdában voltam szakgyakorlaton. Nagyon megtetszett. Sok kisgyerek járt oda, tudtam velük foglalkozni. De a felnőttek ts mások egy cukrászdában, mint mondjuk a hentesüzletben. A cukrászdába kikapcsolódni jönnek, jól" érezni magukat, míg a másikba a mindennapi bevásárlási gondjaikkal térnek be. Szóval, ha lehetne szeretnék cukrászdába kerülni.

# Márta, gondolom, ilyesminek te is örülnél, hiszen korábban az volt a vágyad, hogy kisgyerekek között légy.

— Nagyon jó lenne, de annak is örülnék, ha pultos élelmiszerüzletbe kerülnék, mert az önkiszolgálókat nem szeretem.

Persze mind a ketten felkészültek arra, hogy esetleg más üzletben fognak dolgozni januártól, de azért nem bánnák, ha könnyebb munkahelyre kerülnének, mert szeretnének továbbtanulni a dolgozók középlskoláiában. Hogy miért, azt Erika így fogalmazza' meg:

— Szeretünk tanulni mind a ketten. Eleve is érettségivel végződő középiskolába akartunk menni. Itt is megvan a lehetőség az érettségi bizonyítvány megszerzésére, kár lenne nem kihasználni. A többlettanulást megéri, mert más lesz a helyzetünk, mint akinek csak szakmunkás-bizonyítványa van.

Erika véleményével teljes mértékben egyetért Markó Valéria, a tanulóközpont vezetője és Telszen Veronika szakoktató Is. Mindketten csendes résztvevői voltak beszélgetésünknek. Amikor a két tanulólány visszamegy a közeli hentesüzletbe, beavatnak néhány részletkérdésbe is.

— Erikából és Mártiból biztosan jó elárusítók lesznek -r kezdi a szakok'ató. — Az Iskolában azon volOllé Mirta és Telszen Veronika

Markö Valéria

tak, hogy minél többet elsajátítsanak a szakmából. Szorgalmasak, de adottságaik Is vannak.

— Sajnos, ezt az egész évfolyamról nem mondhatjuk el — egészíti ki az

■ elmondottakat a szakoktatás vezetője. — Igaz, voltak már náluk jobbak, de gyengébbek Is.

# A négy hónapig tartó szakgya- korlat alatt, tehát a szakmunkásvizsgák előtt mire lehet. Illetve mire kell még őket megtanítani?

— Sok mindent meg kell még tanulniuk, főleg az adminisztrálást. Ide sorolnám például az áruátvételt, leltározást stb. Nagyon szeretik a pultos üzleteket, ezt hallottuk tőlük Is, de ezekben nagyobb a felelősség, és az emberekkel, vásárlókkal Is másként kell bánni. Mindenekelőtt kedvesnek kell lenniük a vásárlókhoz...

# Meg lehet ezt tanulni? Lehet ezt tanítani?

— Lehet. Főleg példamutatással, de fontos erre naponta felhívni a figyelmüket. Most a szakgyakorlat Ideje alatt minden tanulóval külön védnök foglalkozik, és az egyik legfontosabb feladatuk, hogy kialakítsák, formálják a tanulók elárusítói modorát. magatartását.

# Tehát sok függ most a védnökök személyétől?

— Arra törekedtünk, hogy a legjobb tulajdonságokkal rendelkező szakképesített elárusítóink segítsék a tanulókat a decemberi szakvizsgákra való felkészülésben. A védnökök részére Is szerveztünk továbbképzést, amelyen pontosan megismerték a rájuk váró feladatokat, nevelési elképzeléseinket — mondja Markó Valéria.

— Tudjuk, hogy tanulóink számára a szakgyakorlat Időigényes, és el Is fáradnak az egész napos munkában. Ogv döntöttünk, hogy minden hónapban egy napra behívjuk őket Ide a tanulóközpontba, és átismételjük a három év alatt átvett tananyagot. Ml valóban mindent meg akarunk tenni azért, hogy szakképzett, minden téren jó! felkészített elárusítókat adjunk jövőre a kereskedelemnek — mondja befejezésül Telszen Veronika.

KAMOCSAI IMRE A szerző felvételei

Óra van, elem nincs

A régi, jó és bevált „köves" karórát — /ö/eg az Ifjúság körében felváltotta a csillogó, modern digitális karóra. A nálunk divatba fövő első „egyszerű" típusokat azóta, már követte a zenélő, sőt a mini-számítógépes fajta, amely krómozott vagy fekete matt változatban hirdeti: viselője halad a korral.

Ogy négy éve én is kaptam egyet karácsonyra. Nem panaszkodom, bevált. Igaz, havonta sietett tíz percet, de mindig akadt, aki visszaállította. Szóval jó volt, ám az órát meghajtó elem kimerült, s az üzletekben bizony még híre-hamva sem volt a pótelemnek. De mit tesz a sors: egyik utam során a vonatban kissé gyanús külsejű egyének kínáltak eladásra kvarcóraelemeket, potom harminc koronáért. Sikerült lealkudnom huszonötre, s még büszke is voltam magamra, hogy micsoda üzleti szellem lappang bennem, meg hát új elem került az órámba. Ám nemrég ez is kimerült. Ismerőseim azt ajánlották, az órajavítónál próbálkozzam. Sorban állás közben feliraton akadt meg a szemem: „Digitális Órákba elemeket cserélünk". Bizakodásom akkor sem hagyott alább, amikor tudtomra adták, hogy elem náluk ugyan nem kapható, de a Csehszlovák Hadsereg utcai javítóban biztosan lesz, Ott sem volt, és a jövőre nézve sem biztattak nagy esélyekkel. Az Október tért üzletben ts ugyanez volt a válasz.

Már bele is törődtem. Ha nincs elem egy fővárosban, hát nincs, és ezután az Órát már csak dísznek hordtam, mert olyan mutatós volt. Ám újra a sors lépett közbe. Az egyik élelmiszerbolt polcai között egy kreol bőrű idegen szólított meg. Nem értettem, mit mond, de üres számlapú karórámra mutogatott, zsebéből pedig egy csomó elemet húzott elő, szóval megértettük egymást. Tizenöt koronát kéri darabjáért, de kettőt ideadott huszonötért is. A lényeg: Órám ismét buzgón mutatja az időt.

S a tanulság? Ne mindig ott keresd az árut, ahol van, illetve ahol lennie kéne.-— csóka

A termésbetakarítás áll hozzám a legközelebb“

55

Egy Jó kőhajításnylra a kanyargó Ipoly folyótól, közvetlenül a falu fölött kisebb hegyeknek is beillő dombok emelkednek. A tábla alján, a fordulónál várom az Ipoly- varból (Vrbovka) Efsz merész pilótáját, régi Ismerősömet, Kelemen Károlyt, és a lefelé tartó kukoricakombájnt figyelem.

— Hajmeresztő látvány ebben a meredek domboldalban Ilyen gépkolosszussal dolgozni — mondom kézfogás után.

— Hát bizony nem gyerekjáték — mosolyog. — Ha akarod, magammal viszlek egy fordulóra.

Ráállok. A gép lassan kapaszkodik felfelé. Lefelé Jövet meg úgy érzem, minden percben fölfordulhatunk. Ám Kelemen Károly biztosan markolja a kormánykereket, de úgy, hogy közben ügyel az adaptér működésére is. A fordulónál leállítja a gépet, hogy nyugodtan beszélgethessünk.

— Léván végeztem el a mezőgazdasági szaktanlntézet gépesítő-termesztő szakát. Azóta tizenhárom év telt el, s leszámítva a két év katonaidőt, minden nyáron és őszszel kombájnnal Járom gazdaságunk határát. Sok Itt az Ilyen dlmbes dombos rész. Tavaly kapta szövetkezetünk az új E 514-es gépet, úgyhogy már második Idényben dolgozom rajta. Ha arra gondolok, hogy tíz évvel ezelőtt a nyitott vezetőfülkéjű 512-seI Január közepén, dermesztő hidegben törtem a kukoricát...

— Amint látom, ezen a hatalmas táblán egyedül rovod a „köröket“. Tényleg segítség nélkül dolgozol ezen a nagy kiterjedésű kukoricaföldön? — kérdezem

— Már az aratás során is „egy kombájn, egy kombájnos“ alapon dolgoztunk. Nem tartom a legszerencsésebb megoldásnak,

mert sok dolog van egy gép körül. Ha azt akarja az ember, hogy a gép a lehető legkisebb állásidővel üzemeljen, reggelente alapos karbantartásra van szükség. Aratáskor nemegyszer megtörtént, hogy már reggel öt órakor hozzáfogtam a karbantartáshoz, hogy az Indulásig, hét óráig elkészüljek vele, holott az erre szánt Idő csak egy óra. Ez pedig kevés az alapos karbantartásra.

— Gondolom, a Jutalom sem maradt el.

Tudod, erről nem szívesen beszélek.

Az Igazság az, hogy nem vagyunk elkényeztetve anyagilag. Ha arra gondolok, hogy Inaskoromban segédkombájnosként aratáskor havi négyezret Is megkerestem, akkor a mostani négyezer korona nem sok, ráadásul egyedül dolgozok a gépen. No, de ez nem panasz akar lenni, csupán csak érdekességként mondtam el.

— Már régen tudom rólad, hogy a varból szövetkezet egyik legjobb, legmegbízhatóbb kombájnosa vagy. Többek közt ezt bizonyítja, hogy három egymást követő évben az

aratási verseny élén végeztél. Mivel érdemelted ki ezt az elismerést?

— Kezdettől kombájnra „specializálódtam“. Ebben némileg az Is közrejátszott, hogy az összes mezőgazdasági munka körül a termésbetakarítás áll hozzám legközelebb. Ez természetesen még kevés a Jó eredmények eléréséhez. Mint már az elején említettem, rendszeres karbantartás nélkül nem lehet egy gépet nagy teljesítményekre ösztönözni. Ehhez pedig az kell, hogy az ember együttérezzen vele. Ha pedig Jól működik a gép, dolgozni is öröm rajta, és a teljesítmények is nagyobbak, egyszóval minden a hozzáálláson múlik.

— Nyugodt, kiegyensúlyozott, elégedett ember benyomását kelted. Így van ez a valóságban Is?

— Családommal háromszobás szövetkezeti lakásban lakunk. Két fiam van: Péter hároméves, Tamás háromhónapos, a feleségem gyesen van. Szabadidőm egy részét szívesen töltöm személygépkocsik reparálásával, de szívesen kijárok az Ipoly partjára Is, nagyon nyugtató a horgászás. Tagja vagyok a helybeli Csemadok-szervezetnek, amely Jól működik. Kár, hog ez nem mondható el falunk Ifjúsági szervezetéről, pedig tizenéves koromban a környék egyik legjobb SZISZ- szervezete volt.

Kelemen Károly gépe pillanatok alatt felbúg, újabb kört Indul megtenni a meredek kaptatón felfelé. Mint egy magányos vándor, úgy fest a gép ezen a hatalmas kukoricatáblán.

Kép és szöveg: Bodzsár Gyula