Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-10-14 / 41. szám
új A festő m Odell fe — Nem! — Nem Is akartál a fővárosban maradni? — De, gondoltam rá, csak amikorra befejeztem a főiskolát, úgy éreztem, meg kell válnom ettől á környezettől. Elidegenedtem az egésztől, azoktól az állapotoktől, amelyek ott körül veszik az embert. Nem akartam folyton rohangászni, másokhoz Igazodni. Igaz, hogy most nem Járhatok mindennap kiállításokra, nem látom mások munkált, de ez Is Jő valamire ... Arra például, hogy csak ö^nmagammal, saját elképzeléseimmel foglalkozzam... — A képeid azt mutatják, hogy megvan a saját elképzelésed, sőt, a világ Is, amelyet ábrázolsz. A kiállításon, és Itt a műtermedben Is elég sok az olyan kép. amelyek azt mutatják, hogy Ismered a környezeted, sőt. Izgat és látod is, ami körülötted történik. Ilyen sokat tanulmányozod a kisvárosi életet? — Nem, egyáltalán nem tanulmányozom, és ezek a képek nem Is valamilyen konkrét eseményt, esetleg látott Jelenetet örökítenek meg. — Hát? — Ezek csak űgv bennem vannak. Nem kell külön tanúim,ányoznom őket. Rég 1e- rakődtak bennem, é« most sorban felfisz- nak, felbukkannak. Előbb csak elkezdek rajzolni, magamnak yalaralt — mondja, és előkeres néhány rajzot, vázlatot, kis festményt. és a falon lőgő egyik gyermekjele- netet ábrázoló rlalfesíménvre mutat. — Ha Balázs István festőmilvész ÉRZEK A TAJBAN DRÁMÁT ei Rimaszombatban (Rimavská Sobotal egy csendes, szerény, fiatalember, akit úgy hívnak, hogy Balázs István Ez a fiú, akitől még gimnazista korában kaptam egy tusrajzot, s azt közöltük is az Oj Ifjúságban, tavaly befejezte a képzőművészeti főiskolát. Festőművész lett. A diploma átvétele után visszaköltözött szülővárosába, s ott, egy év után megrendezte első önálló, több meglepetést okoző kiállítását. Kíváncsi voltam rá, ezért, amint tehettem, siettem is megnézni, majd pedig három hőnap múlva Ismét felkerestem a fiatal művészt, hogy beszélgethessek vele és láthassam a legújabb alkotásait. Előbb a művészeti népiskola rajzszakos osztályán találom. A gyerekekből kevés viszi valamire, esetleg az egyik, akit a szülei vagy a nagyszülei faluról hoztak be — tudom meg tőle. — Hihetetlen, milyen jó a képi emlékezete — mondja Pista, és a fiú buldozért ábrázoló tusrajzára mutat, amely tényleg 16. — Boldogulsz? — kérdem, amikor elindulunk a velencei hangulatokat idéző hátsó udvaron keresztül megközelíthető mű. termébe, ahol öreg matrónák székelnek, szurtos gyerekek bámészkodnak. — Nem panaszkodhatomi Kezdetben u- gyan mutatkozott köztem és a szüleim között egy kis feszültség, de aztán hogy megkaptam az ösztöndíjat, majd pedig vettek Is tőlem néhány képet, megnyugodtak. Látták, hogy azt, amit a rendes polgári állással elő tudnék teremteni, azt fgy Is meg fogom tudni keresni .. — Azóta viszont van még állásod Isi — Ez csak Ideiglenes, amíg a kolléganő gyermekgondozási szabadságon van ... — Tulajdonképpen mindig meglep, ha valaki 8 főiskola után visszatér a szülővárosába. Nem bántad meg, hogy hazajöttél? végignézed ezt a néhány rajzot, festményvázlatot, majd pedig összehasonlítod ezzel a nagy képpel, magad is láthatod, hogy meglehetősen eltávolodtam az eredeti |ele nettől. Itt, ebben a képben már csak az eredeti rajz egyik eleme maradt meg, és tulajdonképpen ebből lett a kép. Az egész mintegy letisztult bennem, kikristályosodott ... — Mindig Tgy jársz el, ez a módszered? — Nagyjából... Van, hogy egy élS le- lenetet, máskor valamilyen képet, de az Is meglehet, hogy fényképet látok, és ebből Indulok ki. Ezt tanulmányozom, rajzolga- tom, ízlelgetem az ízét. vizsgálgatora a kom- pozfctóját, belső gondolatiságát, majd pedig amikor kiforr bennem képpé alakul, megtalálom 8 mondanivalóját, lesz olyanná, a- mllyen ez a kép is ., . — A tájképeid is Így születnek? — Ré.szben. . Persze, az egészen más dolog. Én amikor ralzolnl, festeni kezd'em, még a főiskola előtt és u'án Is. sokat Jártam a nagyszüleimhez, Vecseklöre és máshova Is. Sok vázlatot készítettem később pedig festettem is kinn a tájban. Most már nem Járok ki annyit, részben mert nem akarom magamat Ismételni részben meg azért, mert éppúgy, mint a telene’eknél, a tájkép Is bennem él. Amikor kifeszítem a vásznat, vagy felteszem a táblát az állványra, megelevenednek bennem a réel hanvulotok, képek. Azelőtt persze még szükségem volt vázlatra, esetleg magára a tájra Is. de ma már erre nem mindig van szükségem. Itt benn, de ha kimegyek is valahova, képes vagyok egyszerre megfesteni azt, amit elkezdek. — Ott helyben? — Igen, és talán ezek a legjobb képeim. Ezeknek a képeknek megvan az Igazi egysége, feszültsége .. — Hogyan lettél valójában festőművész? Szüleid vagy a tanítóid, tanáraid ösztönöztek erre? — Itt születtem Rimaszombatban de a szüleim később Breznóban dolgoztak és laklak Apám asztalos, és csak ott kapott állást. Később aztán már itt Is adódott munka, Így tfz-valahány év után visszaköltöztek Rimaszombatba. Én szerettem látszani, voltak barátaim, de a ceruza, később pedig az ecset sem volt egészen Idegen tőlem. Sőt, egy Idő után egyre megbízhatóbbakká váltak ... — Miért? — Magam sem tudom ... Megbízhatóbbak voltak, mint az Iskolatársaim. Szerettem e- gyedül lenni... Egy idő után egyre többet foglalkoztam velük. Emellett sokat olvastam Amikor például kijártam Vecseklöre, elolvaslam Tolsztol Háború és béke című művét .. — De a rajz. a festészet... — Igen, ez Is... Volt Itt a városban néhány amalór festő, akik dolgoztak, kiállítottak. és én.' is közéjük kerültem. Sőt, rövid időn celül kiderült, hogy én legalább olyan lói tudom azt csinálni, mint ók. Ekkor kezdtem még intpnzfvebben foglalkozni az egész gondolattal. Eltártam a város e- gylk festőmnvészébez, tanultam, maid a középiskola befeiezése után jelentkeztem a képzőművészeti főiskolára. Az első próbálkozásra ugyan még nem nyertem bebocsátást. de másodszorra már igen, és befeleznem Is sikerült ... Már ott a főiskolán Is arra törekedtem, a képnek legyen egysége, belső rendje, ahogy az a természetben van, ahol minden rész egybeolvad, s ahol minden mindennel összefügg. Érzek a tájban belső drámát, feszültséget, és ezt szeretném és pröbálom Is kifejezni. Németh István Október eleji tallózás a Rádió műsoraiban Az október 3-1 Napi krónikát Protlcs János szerkesztette a tőle megszokott rutinnal. A hírek, amelyeket Tóth Erika válogatott — kifogástalanok voltak. A beszámolók, riportok, jelentések rovatban Vámos László és Nagy Imre tudósítását emellük ki. Vámos László a Safárlkovől téglagyár Igazgatóhelyettesét, Szappanos mérnököt faggatta: miért maradtak le a tervteliesitésben. Nagy Imre pedig a Poprádi Magasépítő Vállalat panelrészlegének vezetőjét kérdezte lemaradásuk okáról Mind a két érintett talált kifogást, nem Is egyet. Jő volna. ha a riporterek év végén Is meglátogatnák ezeket az üzemeket, s megkérdeznék: vajon mire mentek? Említést érdemel még'Kamocsal Imre riportja a komáromi JKomárno) honvédelmi hét eseményeiről. Az október 4-1 Szombat reggelt HaJák Béla Jegyezte, E műsorban az volt a rendhagyó, hogy karcolatokra, Jegyzetekre szorítkozott, kivéve Nagy Imre beszélgetését egy kelet-szlovákiai kertészeti szakemberrel. Miklósi Péter a takarékossági napokról olvasta tel ok 's Jegyzetét. Megkapó volt Csizmadia Márta Ural karcolaté az őszről, a szőlő- és bortermelés hagyományairól. Batta György a kassal |KoélcoJ Nemzetközi Békemaratonröl Irt han.gviaíos történeti áttekintést. Hrltz Jülla zenei anyaga előnyösen egészítette ki a szövegrészt. Mindebből láthatjuk, a ]6 karcolat, jegyzet emeli a műsor színvonalát, éljünk tehát vele. A Fiatalok a mikrofon előtt című műsorban Frldrlch Magda szerkesztő a bratlslaval magyar gimnáziumba kalauzolta el hallgatőlt. A Jedlik Anyosről elnevezett matematika-fizika szakkör diákjai vallottak munkásságukról, versenyekre való felkészítésükről. Beszélt a szakkör munkájáról a matematika-fizika tanárnő és Turner Miklós, a természettudományok doktora, aki maga is Itt érettségizett. Bár sok fpntos dologról szó esett, mégis hiányosnak tetszett a műsor, hiszen arra Is kíváncsiak lettünk volna, tulaldonképpen miért szerették meg a szakkör tagjai a fizikát és matematikát, hiszen többnyire viszolyognak ezektől a tantárgyakul. Hiba volt az Is. hogy csak a műsor elején Je- ientették be“ hol Járt a szerkesztő. Aki netán később kapcsolta be rádióiét, vagy rosszul hallotta a belelentést, nem tudhatta, melyik Iskolában készült a beszélgetés. — Dénes —■ Sikert hozott az idei első bemutató Az évad első bemutatója után az az érzésem, hogy a Magyar Területi Színház tudatosabb mflsorvezetés — pro bono publico —, elsősorban a nézők Javát Igyekszik szolgálni. Színházunk Ismeretter jeszlö és szörakoztatő hivatásénak egyik hasznos és sikeresen fel- úlltott feladatává vált az ifjúságnak szánt be- mutatök rendszeresítése. S ezek közül Is a mesejáték. A gyerekek szeretik a mesét. Szinte naponta egy gom&nyomás, és máris Itt az est! mese. Vagy a megvásárolhatö mesekazetták és -lemezek sora áll a tandelkezésűkre. Hát még ha ,,emberi hang“ meséli el nekik, és élő színdarabban Játsszák el a cselekményt, a .,hoI volt, hol nem volt...“ Ismert kezdő mondatával. amelynek emlékét azután, még felnőtt korukban Is megtartják emlékezetükben és továbbadják unokáiknak. A most bemutatott tartalmas és munkaigényes bolgár meseláték Is bizonyéra emlékezetűkben marad mindazoknak. akik megriézlk az előadást, mert nemcsak tanulságos a cselekménye, hanem kitűnő szórakozást Is biztosit. Az előadás rendezője, Konrád József érdemes művész leien van a cselekményben, a tárgyilagos szlnészvezetésben. Kellemesre, kedvesre hangolta az előadást, amelynek hatását csak emelik Zsákovics László kitűnő zenebetétei, Kmeczkő Mihály ötletes versszövegel, a- melyek a bolgár Pancso Pancsev; A négy ka- lap(os) című Játékát még teljesebbé tették. Kopöcs Tibor díszlete és Jelmezei J6I hatnak a színpadon. Horváth Rezső koreográfiája sok groteszk elemmel gazdagítja a produkciót. Drátl Mátyás (Petko gazdal és Ferenczy Anna (Gena néni) érdemes művészek megnyerő egyéniségükkel, mértéktartó színészi eszközeikkel adekvát helyzeteket teremtenek. Kitűnő szerepet kapott a Bratlslaval Színművészeti Főiskola két végzős hallgatőja. Házi Tánya (Bonka) és Mlkola Róbert akik nagy örömet szereznek a gyerekeknek fordulatos Játékukkal, váltakozö Jelenlétükkel a mozgalmas cselekményben. Különös gonddal megszerkesztett központi szerepet kapott Benes Ildlkö, aki a mesemondót alakítja. Humorosan beállított énekszámai, mérsékelten groteszk előadásmódja művészi rangra emelt Játékát, s ezzel megbízható pillére lehetett az előadásnak. A rendezői koncepció és a dramaturgiai elképzelés tehát Jó volt; az előadás sikerűit, a közönség megelégedetten tapsolt. Ml kell még? Esetleg elmélyültebb színpadi egység, több oda- és egymásra figyelés vagy netán a szf- nészstllusok nlvellálása szükséges a pontosabb és művészibb Játékokhoz? Mert bizony sok minden kell egy színvonalas előadáshoz, a- melynek Jő kltndulőpontját, örömünkre, ez alkalommal felfedezhettük. Ez felbátorft arra Is (talán], hogy derűlétöan tekintsünk a további bemutatók elé, és várjuk azt a nagy pillanatot, amikor színházunk végre-valahára beköltözhet saját székházába, ahol mindez majd természetessé válhat. (sznchy) Beszédes irodalmi nevek Ki ne emlékeznék még gyermekkori olvasmányaink egykori hőseire, az o- lyan indián nevekre, mint a Börharis- nya, Sólyomszem, Ravasz Róka. E neveket olvasva, hallva rögtön a mesék világában érezzük magunkat, de sejtjük azt a különbséget is, ami pl. elválasztja őket az olyan valóságos személynevektől, amilyen pl. az Arany János, Petőfi Sándor, Verne Gyula stb. Ez utóbbiakról tudjuk, hogy valóságos, korábban élő személyeket neveztek meg. Azt Is tudjuk az Ilyen személynevekről, hogy más szavaktól, főnevektől eltérően voltaképpen már nincsen logikai tartalmuk, jelentésük, értelmük, s ha látszólag hasonlítanak Is egy-egy szóra, mint pl. az Arany családnév az arany anyagnévre, e hasonlóság csak látszólagos, s ennek alapján nem szabad értelmet belemagyarázni a személynevekbe. A népmese! és az Irodalmi hősök neve viszont nagyon sokszor valamilyen jelentést is hordoz, mint pl. az említett Indiános nevek, de hasonlóak még a Babszem Jankó, Fanyűvő, Bolond Istók, Kukorica Jancsi stb. Ez utóbbiakat beszélő neveknek hívjuk, ezzel is kifejezve, hogy a név bemutatja a szereplő valamely fontos testi vagy lelki tulajdonságát, eseüp-» múltját. Azt a jelenséget, hogy az író, művész már a név megválasztásával is igyekszik jellemezni a szereplőt, Irodalmi névadásnak nevezzük. A művészek számára fokozott, különös jelentőségük van a neveknek s magának a névadásnak is. Az Irodalmi névadástól a csehszlovákiai magyar Irodalom sem Idegenkedik, az Irodalmi Szemle egyik elbeszélésének jellegzetes alakja pl. Szamary Oszkár. (1985. 874. 1.) A beszédes Irodalmi név közelebb viszi az olvasót a szereplő jellemének megértéséhez és megítéléséhez. A név nélkül az elbeszélés, Irásmű érthetetlen maradna az olvasó számára. Ennek szemléltetésére íme egy részlet Móricz Zsigmond Fillentő című elbeszéléséből: „Volt az én kis barátomnak, „Fillen- tőnek“ más neve Is, de már arra nem emlékszem. Csak így hívtuk őt, mert sose mondott Igazat. Mikor pedig erősen ráripakodtak egy-egy hazugság után, lesütötte kis konok fejét, s rendesen azt dunnyogta: — Én nem hazudok. — Hát? — Csak flllentettem. A sok fillentés után rászáradt a Fll- lentő név .. I Korábban már említettük, hogy a nyelvészet mai álláspontja szerint a valódi idegen személyneveket nem helyes lefordítani, s jobb eredeti formájában meghagyni. De érvényes-e ez a szabály az irodalmi nevekre Is? Ügy látszik, nem, mert bárhogyan fordítanák Is a szöveget, Mórlcs Zsigmond elbeszélése minden nyelven érthetetlenné válna a Fillentő név lefordítása nélkül. A példa ellenére a szakemberek véleménye erősen megoszlik a kérdésben. Vannak, akik ellenzik az Irodalmi nevek fordítását Is. Ezt persze elég nehéz lenne a gyakorlatban is érvényesíteni. Daniel Defoe kiváló angol író Robinson Crusoe című regényében Robinsonnak a neve a világ csaknem minden fordításában eredeti formában szerepel, ezzel szemben Péntek nevét már lefordítják. Ogy látszik, a beszédes nevek szinte elvárják a fordítást, a többi Irodalmi név pedig nem. Az Irodalmi Szemle (1986. 44. 1.) Ián jonáS Csend című elbeszélésében a Hrico, Julka, Miío, Va- sif, PetruSko eredeti formájukban maradtak, de a tehén már BUszke névre hallgat, s talán a Cuóko kutya nevét Is jobb lett volna Inkább magyar kutyanévvel helyettesíteni. (TT)
