Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-10-14 / 41. szám
Háromszázötven éves az Amerikai Egyesült Államok legrégibb és legpatinásabb egyeteme, a Harvard. A Massachusetts állambeli Cambridge falucskában 1836-ban 12 diákkal megkezdte működését az Angliából menekült puritánok alapította oktatási Intézmény, nevét pedig alapítójáról, John Har- vardról kapta. A Harvard egyetem az USA legjobb, de legdrágább felső oktatási Intézménye. Fennállása alatt hat elnököt, huszonhét Nobel- és huszonöt Pulltzer-dljas kiválóságot adott az országnak. Amerikában a felsőoktatást Intézmények között óriási a mennyiségi, minőségi, szociális és származásbell különbség, mint ahogy az ország minden téren a különbségek és megkülönböztetések országa. Az Egyesült Államok 3200 főiskolája közül az exkluzív intézményeknek ma Is elsőrangú feladata, hogy padjaiból kerüljön ki az elit. A City University New York, rö- vldebb nevén CUNY, több mint negyedmillió diák Iskolája, míg vannak olyan egyetemek, ahol a hallgatók száma alig háromszáz. E- zenklvül működnek magániskolák, amelyek. Igaz, drágák, de akik Itt végeznek, nagyobb az esélyük a jó állások betöltésére. A legtöbb magánfőiskolát a katolikus egyház tartja kézben, mégis az a- merlkal diákság 85 százaléka a nyilvános főiskolákat látogatja. A bevezetőben már szóltunk az elit Iskolákról, az USA-ban vagy háromtucat felsőoktatási Intézmény Ilyen. A polgárháborúk kirobbanásakor, 1861-ben az USA-ban 250 különböző főiskola működött, amelyek többsége az egyház vagy a szekták kezében volt. Az Ipari termelés fellendülésének Idején vállalkozó bankárok alapították főiskolákat, s ezek mindmáig az ő nevüket viselik. Ilyen többek között a John Hopkins, a Carnegie és a kaliforniai Stanford e- gyetem. Az amerikai főiskolák úgy festenek, mint egy-egy tőkés vállalat, és alá vannak rendelve a Board of Trustees-nek. Ezen Igazgatási testület pedig felsőbb érdekeket képvisel. Tagjai többnyire Iparmágnások, befolyásos bankárok, visszavonult vagy még mindig aktív politikusok, nyugalmazott tábornokok. Például a Columbia egyetem Igazgatótestületének több mint a kétharmada hatalmas Ipari társulások képviselője. A számítástechnikában példának okáért monopolhelyzetet élvez az IBM. Minden egyetemnek megvan a maga tőkéje. A Harvard egyetem vagy a legnagyobb amerikai műszaki főiskola, a Massachusetts Institute of Technology több mint egymllllárd dollárral gazdálkodik. A Harvard egyetem évi bevétele 60 millió dollár, aminek a 32 százaléka a tandíj, 19 százalékát a gyűjtésekből, 18 százalékát az a- dományokból befolyó összegek teszik, 11 százalék eredetéről nem adnak számot, 20 százalék pedig állami támogatás, másképpen fogalmazva az adófizetők zsebéből vándorol az egyetem kasszájába. A főiskolák nemcsak az irányítótestület és az adományok jóvoltából rendelkeznek hatalmas vagyonnal, hanem azért Is, mert az élvonalbeli egyetemek különböző részvénytársaságok tulajdonába tartoznak. Említettük már az IBM számítástechnikai társaságot: 47 amerikai egyetemet birtokol, aminek az ára számára 200 millió dollár. A General Motors 100 millió dollárját fektette Amerika 45 e- gyetemébe. Ezek az anyagi áldozatok természetesen mindig is határozott célt követnek, és ezzel bezárul az a bizonyos ördögi kör. A Stanford egyetem például szoros kapcsolatban áll a kaliforniai katonai Ipari kombináttal. Munkáltatójától például hadi célokat követő megrendeléseket kap. így az egyetem részt vesz a rakétaHáromszáz éves a Harvard egyetem Mennyit ér a diploma az USA - ban? kutatásban, legújabban pedig Reagan elnök cslllagháborús programján dolgozik. A washingtoni Georgetown egyetemről kerülnek ki az amerikai kémszolgálat, a CIA emberei. Az egyetemek anyagi helyzetével és összeköttetéseivel szorosan összefügg az oktatás színvonala. A Yale egyetem diákjai hétmillió kötetes könyvtárban készülhetnek a vizsgákra, míg a Massachusetts Institute of Technology hallgatói az USA legkiválóbb laboratóriumaiban gyakorolhatnak. A második világháborúig az a- merikai főiskolák csak a gazdag szülők gyermekei előtt álltak nyitva, elvétve került be egy-egy rendkívüli tehetség a szegény rétegből. A háború után bizonyos törés állt be, a hadviselt katonák ösztöndíjat kaptak. 1952-ben az amerikai diákság 51 százaléka a nyilvános főiskolákat látogatta. További kedvező változásokat hoztak a hatvanas évek; az emberi jogokért harcoló mozgalom eredményei a felsőoktatásban Is megmutatkoztak. Az állami költség- vetés elosztásakor előnyt élveztek a nyilvános Iskolák, és továbbtanulási lehetőséget kaptak a kisebbségi tehetségek. Állami vagy bankkölcsönt kérhettek tanulmányi kiadásaik fedezésére, a- melyet aztán tíz éven belül kellett visszatéríteniük. Ezenkívül a nagyobb városokban lehetőség nyílt a tanulmányok mellett munkát is vállalni. Ezeknek az Intézkedéseknek köszönhető, hogy főleg a nyilvános főiskolákon megnőtt a diákok száma. Az amerikai magániskolákban 1952-ben megközelítőleg egymillió fiatal tanult, a nyilvános Iskolákon a diákok száma valamivel több volt. 20 évvel később azonban már így festett a helyzet: magániskolák 1067 000 (3 százalékkal több), a nyilvános iskolákat pedig 5 019 000 diák (vagyis a két évtizeddel e- lőbbl szám négyszerese) látogatta. A hatvanas évek végén a munkaerőpiacot megtöltötték az' ab- szolvensek, úgyhogy 1970-ben ú- jabb probléma jelentkezett: a friss diplomások munkanélkülisége. A hetvenes évek végéig a főiskolai végzettséggel rendelkező munka- nélküliek aránya meghaladta az általános munkanélküliséget. A helyzet rohamosan romlott az 1974. évi nagy válsághullám után. 1965-ben 530 000 fiatal fejezte be egyetemi-főiskolai tanulmányait, és ezeknek csak a kétharmada talált végzettségének megfelelő állást. Egy évtizeddel később 1 080 000 diák hagyta el az egyetem falait, és csak a 47 százalékuk talált végzettségüknek megfelelő munkát. Szőkébb szakképesítésüket pedig mindössze harminckét százalékuk kamatoztathatta. Vészesen rossz a helyzet a pedagógusoknál (Itt egyébként közbeszólt a népesedés csökkenése), úgyszintén sok a munkanélküli biológus, matematikus, gyógyszerész, jogász és más, humán végzettségű szakember. Hogy a lét- fenntartásukhoz szükséges anyagiakat előteremtsék, a diplomások felcsapnak pincérnek, áruházi eladónak, tűzoltónak, biztositól ügynöknek, reklámirodák alkalmazottainak, benzinkutasoknak, és még sorolhatnánk, hol mindéből keresik mindennapi kenyerüket. Sokan azt remélve, hogy a tudományos cím elnyerésével köny- nyebb lesz az elhelyezkedés, munkájuk mellett továbbképezik magukat. Az állami költségvetés pedig évről évre arra kényszeríti az é- rlntetteket, hogy szorosabbra fogják a nadrágszijat. Reagan elnök fellépésével azonban ez a konzervatív gazdaságpolitika még Inkább megnyilvánult. Ebből kifolyólag az iskola-, az egészségügy, A Los Angeles Times Karikatúrája: „A diploma megszerzése ntán a legfőbb gond állást találni.* a szociális politika elsősorban a magántámogatásra számíthat. Példának okáért az oktatásügyre előirányzott összeg Reagan alatt több mint a felére csappant. így tehát az állami támogatásra szorult Iskolák kényszerhelyzet elé kerültek, csökkenteniük kellett a tanerők létszámát, az Intézmény felszereltségét gyarapító anyagiakat, és megnőtt ezeken a főiskolákon is a tandíj. Ez a szorult helyzet magával hozta a főiskolai tanulmányokra fordítandó költségek növekedését. A nyilvános Iskolákon 1975-től az évi tandíj 1645-ről 5300 dollárra nőtt, a magániskolákon pedig az eddigi 3120 dollár helyett 11 200- at kell fizetni. Márpedig ha tekintetbe vesszük, hogy több mint 36 millió amerikai polgár él a létminimum alatt, vagyis egy négytagú családra számítva az évi jövedelmük nem éri el a 10 600 dollárt. E réteg képviselői mindinkább meg vannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy továbbtanuljanak. Az állami támogatásra — juttatásokra, kölcsönökre — megszabott összeg tizenkét év alatt 40 milliárd dollárról 16 mllllárd- ra csökkent. Fordított helyzet alakult ki a főiskolákon. Eddig az Iskola kegyeiért könyörgött a jövendő diák, most a fiatalokat próbálja az Iskola padjaiba csalogatni — hasonló reklámfogásokkal folyik ez, mint az üzleti szférában. Az üzletek pedig, mint Ismeretes, reklámoznak a végtelenségig. Sajnos, ebben az esetben e reklámok e- gyenesen drasztikusak. A kaliforniai egyetem például forgalmas helyeken így kínálja szolgálatait: „Egyedül amit adhatunk, az az átkozott nagy műveltség!“ Az elmúlt tizenkét év alatt megkétszereződött az amerikai főiskolások száma. A 11 millió diák azonban csak optikai csalás, mert a nyilvános főiskolák hallgatóinak a fele kétéves szakkurzust látogat, amit mindennek lehet nevezni, csak nem egyetemi tanulmányoknak. Ezeket a tanfolyamokat valamikor az iskolarendszer hatáskörén kívüli magániskolákban látogatták az érdeklődők. Az elmúlt években ezt a jövedelmező oktatási formát jobbára megkaparintották az egyetemek. Az elég magas tandíj fejében a végzősök az Illető egyetem címével ellátott diplomát kapnak, és ez a díszes papír azt az Illúziót kelti bennük, hogy talán többet tudnak, mint nem egyetemen végzett társaik, tehát állást is hamarabb találnak. További szociális vonása a mai amerikai főiskoláknak, hogy a diákság kétharmada tanulmányai mellett dolgozik is. Régen azt mondták: a diák azért tanul, hogy majdan dolgozzék; most a fordítottja Igaz: ahhoz, hogy tanulhasson, a kemény konkurrenciaharc- ban munkahelyét megtartva dolgoznia kell. Sajnos, arról nincsenek kimutatások, hány friss diplomásnak kell végzettségének nem megfelelő állást vállalnia, hogy ne gyarapítsák a munkanélküliek táborát. De az amerikai lapokban e- gész sor hihetetlen esetről vehet tudomást az olvasó. Rowland Steb- blns például, aki a Harvard Jogi Karán végzett, és barátja Timothy L. Hogen a Yale egyetem abszol- vense szeretett volna olyan munkakörben elhelyezkedni, hogy a környezet védelmét szolgálja. A megannyi hasztalan próbálkozás után egy kis vállalatot hoztak össze, amely New York állam Monroe városából a szemételhor- dásról gondoskodik. Az újságok közölték a féynképüket, amint a szemeteskocsit kiürítik a lerako- dötelepen. Ezzel azonban még nincs vége az esetnek. Az International Herald Tribune és az AP hírügynöksége esetükkel példázza, hogyan kell megoldani a munkanélküli diplomások helyzetét. MŰEMLÉKEK VÉDELMÉRE Svédországban kidolgoztak egy teflonon alapuló ú] el tárást, amely megvédi a műemlékeket és más történelmi tárgyakat a korróziótól. A védőanyag teflon- fluor és szénvegyületből áll. Taszítla a vizet, ellenálló az ipari vegyi anyagokkal szemben, nem zárja el a levegőtől a tárgyak felületét, és megyéd! a műemlékeket a fagykároktól. Az űj védőréteg fatárgyak oltalmazására is alkalmas, csak akkor a tárgyra először egy speciális átlátszó lakkréte- get kell alapként felvinni. Az űj eljárást bronzszobroknál és régi fegyvereknél már alkalmazták a műemlékek és műtárgyak gondozói Svédországban és Dániában. A DOHÁNYZÁS ELLEN Legalább félmillió ember hal meg évente Európában a dohányzás okozta betegségekben — közölték a napokban az Egészségügyi Világszervezet képviselői egy koppenhágai sajtóértekezleten. A szervezet által Indított dohányzásellenes kampány része az ENSZ 2000-lg meghirdetett egészségvédelmi programjának. Mint dr. Jo Elrlk Asvall, az Egészségügyi Világszervezet európai regionális irodájának igazgatója közölte, a dohányzók mintegy egynegyedének életét rövidíti meg e káros szenvedély. A szervezet adatai szerint Európában minden harmadik ember dohányzik, ám e tekintetben nagy eltérések vannak egyes országok között. A 250 millió európai dohányos éveníe átlag 1800 cigarettát szív el. Ez a legmagasabb érték a világon. A dohányzást tekintik „felelősnek* a tüdőrákos megbetegedések 90, a krónikus hörghurutos és tüdőtágulá- sos megbetegedések 75, míg a vérellátási szívelégtelenségek 25 százalékáért. Statisztikai adatok szerint a nők között Is egyre terjed a dohányzás, különösen azok között. akik munkahelyükön stresszhatásoknak vannak kitéve. statisztikák A betűvetést előmozdító nemzetközi társaság, amely nemrég Rómában ülésezett, bejelentette, hogy az utóbbi 15 évben nőtt az írástudatlanok száma a világon, és meghaladta az egymilllár- dot. Annak ellenére, hogy több országban számos erőfeszítést tettek az írástudatlanság felszámolására, az a- nalfabéták száma továbbra is nő, s az 1970-ben számon tartott 760 millióhoz még 300 millió adódott. Az összlakossághoz viszonyítva a legtöbb az írástudatlan Afrikában (163 millió], Ázsiában (785 millió), Latln-Ame- rlkában (50 millió) és az arab országokban (60 millió). Könnyen megállapítható, hogy az írástudatlanság térképe egybeesik a gyen- génfejlettség térképével. DISZKRIMINÁCIÓ A Race Relations Charity Runnymede Trust brit társaság tanulmányt végzett, a- melynek során kiderült, hogy a faji megkülönböztetés Nagy-Brltannlában igen elterjedt és növekedőben van. A munkaadók egyharmada például diszkriminációs magatartást tanúsít a munkát kereső színes bőrű személyekkel szemben, az alkalmazásban levő színes bőrűek pedig alacsonyabb állásokat töltenek be, és kevesebbet keresnek, mint a fehérek. Nagy-Brltanniában 2,4 millió színes bőrű él, ami a lakosság 4,3 százalékának felel meg.
