Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-09-30 / 39. szám
Ú| Dénes György: József Attilához Betelvén veled, sorsoddal megveretve kérdezzük, hová lettél, te nyugtalan, te kitaszított elme, senki fia, szegény eltévedt Attila, ki tündököltél s hirtelen elestél? Nem te voltál a szklzofréniás, valaki más, a világ örült meg körülötted, te rongyos messiás. Volt-e, aki megfürdette benned szellemét, hogy hegycsúcsokra lásson, és veled legyen egyedül az emberektől nyüzsgő pusztaságon, Pest kövén s a szárszói magányban? Árva voltál szomjú gyerekként is, s Öcsödön hol cinnel űztél varjat, már elboruló szemedet takartad. Kenyéradód várt, hogy megbotozzon, ki tisztességre s szeretetre vágytál. Bizony, nem győztél te a rosszén, és üszkösödő sebedet vakartad,' míg fegyvert csörgettek felajzott birodalmak. S te, ki fellndultál volna ellenük, dideregtél a hónapos szobában s harminchat fokos lázban égve szólongattad rég megholt anyádat. Bizony, meglelted hazádat; a sírgödröt, mely költőnek kijár, s bár veled is szól ez a század, még rémült arcán a gyalázat, s kegyelemért kiált. lasztékos jelenségek. A ruházatukat méltósággal hordják, a nyakkendőjük akkurátusán megkötve, az alsóneműjük fehér és almavirág-illatú. Szeretem az almavirág-illatot. ök nemcsak úgy egyszerűen beszéltek, ők rakták a szavakat. Egy kissé hasonlóan rakták őket, egy kissé hasonló volt az intonációjuk is, de ez semmi esetre sem lehetett az epekő, amely az én szerelmem útját állta. Talán, gondoltam, a béklyóimnak egyike a féle-, lem, az, hogy találkozhatnak. Ahol félelem van, ott más érzelemnek nincs helye. Azonban Csütörtök akkor jelent meg, amikor Hétfő és Kedd sportot ű- zött és Szerda a szaunában ült. Szerda akkor csengetett, amikor Csütörtök, Hétfő és Kedd a futballnak hódolt. Kedd jött, amikor ... Mivel nekik egészen bizonyosan nincs szándékukban a ritmusukat önkényesen Amíg azt felfogtam, meglehetősen gyötrődniük kellett. Például Hétfő számára vonakodtam a hajamat, mint a felesége, lófarokká szorosan összekötni. Minden alkalommal fejfájást kaptam a sok csattól és csíptetőtöl. Hétfő megbüntetett egy elmaradt hétfővel. Gyűlölöm a szabad hétfőket, és fájdalom- csillapító tablettákat nyeltem. Keddnek sokkal könnyebb dolga volt velem. Neki szüksége volt a csípőben — mármint az enyémben — egy egészen különleges, erotikus lengésre, a- melyet én kevés gyakorlás után magamévá tettem. Szerda a lábikrája masz- szírozása után kívánkozott. Végezetül Csütörtök, öt egy mély, zengő hanggal kellett dédelgetni. A felesége ölébe szokott kuporodni, mondta, és neki csak azután szabad az 6 gondjairól csevegni. Nem nagyon hangosan és nem túl gyorsan. Hosszan nyújtott Bärbel Blanke: Képtelen vagyok szeretni K éptelen vagyok, szeretni. Erre a nyomasztó felismerésre jutottam egy évvel ezelőtt tavasszal. Mindannyian szerettek. Csak én voltam a kivétel. Éppen egy pincérre panaszkodtam — ahelyett, hogy szerettem volna őt. A kivételeknek is megvan a létjogosultságuk. Milyen könnyén tud valaki kivétel lenni, anélkül, hogy akarná. Azzal vigasztaltam magam, hogy a kivételek mindig a szabályt erősítik. Tehát valami hasznuk van. De mindig csak valamire hasznosnak lenni, az huzamosan nem megy. Elhatároztam, hogy felkeresem az emberközi kapcsolatok egyik tanácsadó állomását, ahol az ember kivételből . szabállyá tudja magát gyógyíttatnl. Biztosítottak róla, csak akkor tudnának segítő kézzel beavatkozni, ha még egyszer, de ezúttal a partneremmel e- gyütt jönnék. A magam részéről bizonykodtam, hogy partnerem egy sincs, csak négy szeretőm. Ez viszont nem volt szabály a kivételok között. Ezt éreztették velem. De nekem bizalomra van szükségem, ezért eltiltottam magam a további odalátoga- tástól, és elhatároztam magam az öngyógyításra. Nincs terápia a kórelőzmény feltárása nélkül. Ennek eredménye: már kétszer voltam szerelmes: az óvoda egy B csoportos gyerkőcének a szeplőibe és a fehér egerekbe, amelyeket Ottó nagyapa egy fiaskó rum után látott. Ezután óvatosan, kitapintottam és kitapogattam a viszonyt a lelkem és a négy szeretőm között. A négy mindegyikének hetenként egy este volt a számomra ideje. Ez okból neveztem őket az egyszerűség kedvéért a meghatározott látogatási napjuk után Hétfőnek, Keddnek, Szerdának és Csütörtöknek. Péntektől a házas emberekre a családi körben van szükség. Hétvége az én lelkiéletem számára nem létezett. Amitől féltem, beütött. Nekem mind a négyet szeretnem kellene. Tiszta, vámegzavarni, a jövőben is számíthatok rá, hogy ők. Hétfőtől Csütörtökig, hétfőtől csütörtökig fognak jönni. . Marad a félelem, hogy helyettük egyszer a hitvesükkel fogok szembenállni. Természetes! Ez a lappangó veszedelem volt az, amely hátráltatta a mély vonzódást. A feleségek szerfelett takaros, érzékeny teremtések voltak, akik tulajdonképpen nem szolgáltak rá, hogy a társas estjeinkről ki legyenek zárva. Ebben mind egyetértettünk. Mégis látogatásokként megvalósult egy házasságvédőtan két főkomplexuma: a házasság jelentősége és az ehhez tartozó asszony, és a magatartás krízishelyzetben. Kimunkáltuk a riasztást 1-től a 3-ik fokozatig, rendezett sorrendben: megerősödő gyanú, fürkésző fázis, személyes megjelenés, és az én szárazgyakorlataim a lemondás tanulásából álltak. Nem, leleplezéstől nem kellett félnem. Hétfőtől csütörtökig szeretnem kellett volna, már az én magasabb emberi színvonalam miatt is, amelyet csak nekik köszönhettem. Ök voltak azok, akik belőlem azt a nőt alakították, aki nem bizakodik többé kicsinyesen a saját Énjében. Most már toleránsnak, kulturáltnak és kiművelt ízlésűnek nevezhettem magam. Nem tört ki belőlem többé fesztelenül a nevetés, és láttam, hogy a plakátok a falon, kamaszos dolgok voltak. Hétfőn rézkarcok díszítették a lakószobámat, kedden ezeket kartonra ragasztott Busch-kópiákkal cseréltem ki, és szerdán és csütörtökön — hála isten, mert a kultúra pénzbe kerül — kis takaros táblácskákat alkalmaztam virágokkal és jeles mondásokkal, mint: „Szembe, rózsám, ha szerecc, ha nem szerecc, elmehecc.“ Madártani Ismereteim is bővültek. Mielőtt Kedd elindult volna, kinéztem az ablakon, olyan emberek után, akikkel ö jobb, ha nem akad össze, és mondtam: csak egy fekete rigó, hallod? Helyesbített engem, hogy ez egy cinke. így tanultam meg, hogy olyan cinkék is léteznek, melyeknek rigóhangjuk van. Ha arra gondolok, mennyi energiát kellett fordítsak a megjelenésem szub- llmálására! Hétfő számára bő szoknyát hordtam alsószoknyával. Ö olyan szívesen látta a feleségét ebben az öltözékben, nekem is kitűnően illett. Ked- del megtanultam a dirndlit becsülni. A hitvese született bajor nő volt. Szerdát az otthonos otthonkámban fogadtam, és Csütörtököt a magam kötötte ruhában. Azelőtt nem kézimunkáztam. Csütörtök olyan kedves volt és elcsente a felesége kötésmintáját. így ámbár még csak zsákhoz hasonló képződményt mutattam fel, mégis — kezdet. A jóakarat a tettben mutatkozik meg. Mozdulatok Szaporodnak szokásaid. ' A beidegzett kéz odatéved a szívedhez.' Csillagos az ég? Szemed keresi társ-szemüvegét. Belépsz a szobádba: könyvek, könyvsorok, szomjadat betűkkel olthatod. Hol van Babits? Most öt szomjúhozod, a villanyt kell csak fölkattintanod. Zsong a zene: a vers, a vers, a vers. Percekből órák, a versekkel betelsz. A sezlonról a gyűrött párna rég a földre csúszott: meggyötört cseléd. Lehúnyod fájó szemedet, szállsz, repülsz. Tudod-e hova? Ember vagy még? Észlény? Vagy automata? mondatokra volt szüksége a szundikáláshoz. Kemény gyakorlás után a hangocskám képes volt a nap apró-cseprő ügyeit mollban elzümmögni. Nem nagyon hangosan és nem túl gyorsan. Mind meg voltak elégedve. Én is, de a megelégedettség mégsem szerelem. Szeptemberben történt egy szerdán. Az asztalon fűszeres saláta, pikáns kolbászfajták és csemegesajt illatozott. A Pickwick- tea éppen megkapta a zamatét, és a pezsgő hidegre volt állítva. Készen álltam a lábikramasszázsra, és a legszebb otthonkámban vártam az én ínyenc Szerdámra, amikor a telefon csengett. Netalán le akarja mondani? Hétfő volt a készüléknél. A hangja lázas izgatottsággal csengett — lúd- börös lettem. Hétfő harmadfokú riadót fújt. A felesége úton van hozzám. Egészen mellékesen a címem után tudakozódott, és egyáltalán nem rendezett jelenetet, de ezt az ember már ismeri.' Mielőtt összeszedtem magam, megjött Szerda. Még mindig lúdbőrösen reszketni kezdtem, és Szerda éppen egy takarót akart körém tekerni, amikor a csengő ismét élesen megszólalt. Még soha csengetést ilyen destruktiven szólni nem hallottam. Egy nő azt mondta, hogy ő Hétföné. Elrohant mellettem. Elfoglaltam a begyakorolt harcálláspontot, a krízisben alkalmazandó biztonsági szabályzat szerinti válaszfordulataimat formuláztam, de Hétföné a legcsekélyebb jelét sem mutatta annak, hogy a férjéről lebeszélni óhajtana. Egyáltalán nem látott engem. Ehelyett inkább Szerda hirtelen támadt sápkórosságáról és hidegleléséről gondoskodott. Miért dermed meg Szerda, ha egy Hétfőné így egyszerűen berobban? Kérdeztem magamtól. Az én Szerdám Hétfőné számára egy Csütörtök volt! Közel állt a gyanú, hogy a többiek a hét többi napján szintén nem a családért, sportért vagy kártyaügyekben voltak úton, hanem intimebb hobbikért. Talán az én Hétfőm a csalódott Szerdáné számára egy Kedd volt. Keddné hétfőn az én Csütörtökömet vigasztalta, és ennek számára Kedd egy Szerda volt. A napnál világosabban állt már e- lőttem, miért nem voltam szerelmes. Kezdettől fogva élhetett bennem a sejtelem, hogy ők. Hétfőtől kezdve Csütörtökig, nem voltak hűek a feleségükhöz. Részvéttel meg akartam szorítani Hétfőné kezét, de visszariadtam, ö nem Hétföné volt! ö a legkevésbé sem fesIHsna HnlépzyoTá: Feke'e boszorka tett úgy ki, mint ahogy én szoktam, amikor hétfő volt. Egy elkoptatott farmert hordott bő Inggel és lófarok helyett kusza loknikat. Megkérdeztem: Ön valóban Hétföné? Biztonsággal válaszolt: Bizonyosan, ám nemsokára Szerdáné. Megcsipkedte Szerdát, aki a szavait gyorsan megerősítette. Azután lehúzta a nyakkendőjét, és óvta öt attól, hogy valaha is ezt az izét ismét hordja. Szerda bólintott. Az átkozott rózsaszínű ing, mondta a hölgy. Szerda igeneit. Nos hát, igyekezz! Szerda szaporán belebújt a kabátjába, és hagyta magát a lakásból kiránclgálni. Mind a négyet kihúztam a naptáramból. Ez bátor dolog volt, mert nemcsak a lyukas hétfőket gyűlölöm. Szerencsére azonban ez az, elhatározás segített: eszembe juttatta a szomszédomat, aki engem többször hiába hívott meg. Ez abban az Időben volt, amikor még nem mutattam fel magasabb emberi színvonalat. Az otthonkából egy overallba szálltam át, levágtam a hajamat bubifrizu- rásra, és kifestettem magam olyan feltűnő módon, mint az az asszony, akit már régen nem látok az oldala mellett. Azután bekopogtattam nála. De ő nem akart megismerni. Én vagyok, mondtam. Előzékenyen mosolygott, és becsukta az ajtót. Hogyan hagyhattam figyelmen kívül: az overallos asszony szőke volt! Hazarohantam, klszőkítettem a bubifrlzurá- mat, és újólag kopogtam, a győzelem kissé több bizonyosságával a térdemben. Vetkőzzem le, kívánta. És amikor be- leegyezöleg bólintottam, elégedetten becsapta az ajtót. Az orrom előtt. A zóta szerelmes vagyok és meztelenül szaladgálok ide-oda. Az emberek utánam néznek, és a fejüket csóválják, de én szerelmes vagyok. És csak arra várok, hogy ő végre felhív. Nirschy Ott Aurél fordítása
