Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-09-30 / 39. szám

új ifjúság 5 H ajnalban Indultunli el, mert. az éjjeli utazás sok kelle­metlen meglepetéssel jár, s a vezetés sem elég biztonságos. Miután Nagykanizsa után Letenye és GoriCan között átléptük a ha­tárt, Maribor felé tartva kezd­tünk ismerkedni a jugoszláv táj­jal. Gyönyörű hegyes vidéken ha­ladtunk el, volt úgy, hogy pilla­natok alatt eleredt az eső, de tíz kilométer után már ragyogó nap­sütés fogadott. Ljubljana felé két­szer haladtunk az autópályán. Meglepetés volt számunkra a fize- törámpa. Az autós a szakasz ele­jén megkapja a belépési papírt,- s az autópálya végén, vagy ahol letér róla, megfizeti a használati díjat. Aki látni akarja Szlovénia központját, Ljubljanát, le kell tér­nie az autópályáról, mert a vá­ros mellett halad el. Megéri ezt a kis kitérőt, mert van itt sok látnivaló. A város sok barokk é- pületével az osztrák Salzburgra emlékeztet. A rövid pihenő után már száguldottunk is tovább, hi­szen úticélunk az Isztria félsziget egyik legszebb üdülővároskája, Rovlnj. A legnehezebb útszakasz Koper előtt várt ránk. Itt sok emelkedő­vel kellett megküzdeni, s közben olyan sűrű volt a forgalom, hogy 20—40 km-es szakaszon csak lé­pésben lehetett haladni. Ilyen ú- ton csak az ügyes motorosok tud­nak száguldani az autók között. Koper város panorámája, majd a Poreő és Rovínj között elterülő 9 km hosszú és 600 m széles Límski- fjord mindenért kárpótol. Már 20 kilométerrel Rovinj előtt hirdetik a reklámtáblák, hogy aki Ide lá­togat, az nem csalódik. Letérve a Pula felé vezető fő- útről, 5 kilométer után már meg is érkeztünk Rovinjba, amely egy sziklás félszigeten terül el, kö­rülvéve buja növényzettel, gyönyö­rű pálmákkal, s persze mindenütt az Adriai-tengerrel. Első tapasztalatunk mint kem­pingezőknek, nem volt a legjobb. Azt bár megtudtuk, hogy hat kem­ping várja itt a turistákat, de hogy melyik milyen színvonalú, azt már nem tudták megmondani. Nem maradt más hátra, végigjártuk va­lamennyit, s végül a város nyuga­ti részén, a gyönyörű fenyvesek között felvö Beográd autókem­pingben kötöttünk ki. Ennek kap­csán hadd jegyezzem meg, hogy a kempingezés szempontjából Ju­goszlávia a legaktívabb európai országok egyike. A legszebbek és egyben legjobban felszerelt kem­pingeket a tengerpart erdő borí­totta területein találni. Miután megkaptuk a nyilvántartási kár­tyát, elkezdődött a „honfoglalás“. A többi kempinghez viszonyítva, ahol helyszámot is adnak, itt sza­badon választhat a turista, hogy hová telepedjen le. Már késő este volt, mikorra elkészültünk a sá­torveréssel, ős először hajtottuk fejünket nyugovóra idegen földön, kint a szabadban. Reggel gyönyörű napsütésre éb­redtünk. Az első, amit megtud­tunk, hogy a szomszédaink dánok, olaszok és magyarok. A baráti kö­szöntések után a pécsi turisták, akik már több éve járnak Ide, Is­mertettek meg bennünket a kem­ping szokásaival, és lakóival. Jól fel van szerelve, van elegendő szociális berendezés, üzlet, ven­déglő. A part bár sziklás, de a fürdési lehetőségek Ideálisak. Azt tapasztaltuk, hogy az Ad­riai-tenger szép, tiszta, a legjob­ban átlátszó tengerek közé tarto­zik. Ennek egyik oka, hogy ma­gas a víz sótartalma, 39 gramm egy liter vízben. A hajóról még a 10 m mélységben levő tárgya­kat Is láttuk. A mindennapi für­dés, csőnakázás, a szörfözők ü- gyességének csodálása, labdajáté­kok a tengeren, a különböző or­szágok embereivel való Ismerke­dés jelentette számunkra Itt két hétig a kellemes hétköznapokat. A fürdőzést, strandolást megun­va, naponta ellátogattunk a kem­pingtől 5 kilométerre fekvő, cso­dálatos városba, Rovinjba. E szép fekvésű olaszos város, ahol a nyá­ron negyvenezernél Is több ember T «1311 A rovinji kikötS egy része Sátorral az Isztria félszíMen tartózkodik, Pulától 34 kilométer­re terül el. Már a római korban is volt itt település. A teraszosan épített házak fölé magasodik a 18. századból való hatalmas ka- tedrálls. A 60 méteres toronyból gyönyörű kilátás nyílik a város­ra, az ódon épületekre, paloták­ra, a szűk utcákra és természete­sen a tengerre és a környék szi­geteire. A torony tetején mindig a szél irányában forog a 3 méter 80 centi magasságú szobor, amely a tengerészek védőistenét ábrá­zolja. A szép barokk és reneszánsz paloták mellett forgalmas szemé­lyi kikötők, üzletekkel teli utcák, modern szállodák, vendéglők töm­kelegé várja itt a látogatót. A szó­rakozás központja a Monvl kultu­rális központ, ahol mindenki vá­laszthat a gazdag, sokrétű műso­rok közül. Állandóak voltak a vi- deodiszkők, a neves jugoszláv é- nekesek fellépései, kéthetente szépségklrálynőt választottak, sok ötletes műsorral tarkítva a látvá­nyosságot. Nemzetközi filmfeszti­vált is rendeznek. Közkedveltek a városban megrendezett nemzetkö­* ■ ■ > í ft U A lit zl tengeri halászversenyek. A ki­kötőben motoros taxik közleked­nek, mindenütt van látni- és cso- dálnivaló. Ügyesek a fiatal főis­kolás képzőművészek; megrende­lésre portrékat készítenek. Külö­nösen hangulatosak a kisvendég­lők, mindenütt sok ételkülönleges­séget kínálnak. ízlett a pizza, a- melyből vagy tízfélét készítenek, csodálattal néztük a kagylókat és más tengeri csemegéket, rákokat fogyasztó ínyenc vendégeket. Nem volt bátorságom megkóstolni, pe­dig biztosan ízletes lehetett. Lép- ten-nyomon kapni itt finom fagy­latot, de a legjobbat mégis Eme­rüli Kermüdinnél árulták. Tíz­tizenötféléből válogathattunk, s mindegyik mellett ott volt a gyü­mölcs is, hogy a vendég könnyeb­ben tudjon „tájékozódni“. Tetszett a kedves kiszolgálás meg a han­gulatos zene. A város nevezetességei közé tar­tozik az akvárium is, amelyet Ra­dar Boskoviö intézménye üzemel. Mindenféle tengeri növényt és ál­latot látni itt. Hangulatos a város gyümölcspiaca, a bazár, ahol a Bolhapiac a tengerparton legolcsóbb gyümölcsök közé a na­rancs tartozott, persze nem sza­bad az első árnak bedőlni, tudni kell alkudni. Különleges a tengeri kikötő melletti bolhapiac, minden­ki azt ad el, amit akar. Naponta nagy volt itt a forgalom. Élmény volt hallani a bábeli zűrzavart, s látni a sok bóvli mellett hasznos dolgokat is, de ezeket jó pénzért lehetett csak megvenni. Minde­nütt hullámzott a tömeg, de min­denki figyelmes volt a másikkal szemben, senki sem sietett, kivár­ta a sort. Hangos veszekedést, kia­bálást nem hallottam sehol. Az itt lakók szeretik városukat, de az ide látogató turistákat is. Minden­ki kedvesen eligazítja az Idegent. Előfordult, hogy egy barátságos beszélgetés után még otthonukba is meghívják új ismerősüket. Szinte hihetetlen, hogy 20—25 é'o'Pi ezelőtt Rovinj még csak je- Ipotéktelen városka volt, csekény ideeenforgalommal. Ha este te­kintünk s^ét a katadrálisról, cso- dálátds a látvány a környékre, a kivílágftótt városra, a fényekre. Ezt .leírni egyszerűen nem lehet, ezt át kell élni, látni és hallani kell... Minden napnak, amelyet a kem­pingben töltöttünk, megvolt a megismételhetetlen hangulata. Be­szélgetések az új barátokkal és ismerősökkel, sokszor kézzel-láb­bal. Bizony a nyelvtudás itt is kincs lenne mindenkinek. Estén­ként Jugoszláv tánc- és népzenét hallgattunk. A nagyon magas árak miatt nem tehettük meg, hogy be­ülünk valamelyik szórakozóhely­re. Sok ötletet és meghökkentő dol­got is láttunk, ötletesek voltak a sátor mellett a hordozható függő zuhanyzók és a kis csapokkal el­látott víztömlők. Malacsütés sem volt meglepetés, amikor a jó ba­rátok búcsúztak. Dán szomszéda­ink, Jesper Andersonnék Is így búcsúztak, s ekkor arra gondol­tam, milyen jó is lenne, ha min­denütt ilyen békésen élnének egy­más mellett a különböző nemzetek képviselői, mint mi itt. A becsületesség is Jellemző volt itt. Bárki a sátra előtt hagyhatott bármit, vagy kint a strandon, so­hasem veszett el senkinek semmi­je. A kempingünk előtt egy újvi­déki magyartól vásároltam napon­ta a gyümölcsöt. Az egyik nap e- béd alatt a standja előtt csak az áruját találtam, de Pétert, az el­árusítót nem. Nos, leültem és vár­tam. Eltelt csaknem egy óra, ez­alatt meg-megálltak az emberek, nézték a szép gyümölcsöt és to- vábbálltak. Mikor megjött a „fő­nök“ az ÚJ áruval, csak nevetett azon, hogy így itt merte hagyni a standját: „Nem loptak el még itt tőlem semmit“ — mondta. Erejét is bemutatta nekünk a tenger. Akkora hullámok csapdos- ták a sziklákat, hogy senki sem mert bemenni a tengerbe. A ször­fözők példaképe Mário, a kis olasz volt. Nem bírta nézni, ha valaki ügyetlenkedett, vagy egyszerűen nem tudta uralni szörfjét, máris ott termett, oktatott és tanított. Csak ő tudott szárazon kilépni a partra a száguldó szörfözés után. Különös élményeink közé tarto­zott a medúzahalászat. Mivel a csípése fájdalmas — én is érez­tem a hatását — minden reggel kifogtuk hálókkal az észlelhető kis medúzákat, vadásztunk a göm­bölyű tengeri sünikre is. Nem volt kellemes, ha valaki belelépett egy ilyen kis tüskés labdába. Persze nem kell azért megijedni, de nem árt az óvatosság. ízlett a tartósí­tott alpesi jugoszláv tej meg az édes kalács, amely hasonlít a ml kuglófunkhoz, mindkettő az étren­dünket tarkította. Elérkezett az ott-tartózkodásunk utolsó napja. Búcsúzás a sok új ismerőstől, baráttól, címek, apró ajándékok cseréje. Távozóban ar­ra is gondoltam, milyen sok szép élmény várja az embert a termé­szetben, a szabadban, ha nem más szervezi a szabadidejét, hanem sa­ját maga. Csak merni kell egy ki­csit lemondani a megszokott ké­nyelemről. Dr. Bende István elégették Mexikói katonák egy ka­szárnyában nemrég -eléget­tek 1,5 tonna tiszta kokaint, az eddigi legnagyobb meny- nyiséget ebben az országban. A kábítószer értéke 600 mil­lió dollár volt, az elmúlt é- vekben kobozták el ország­szerte. A kokaint a hadügy­miniszter és más vezető sze­mélyiségek jelenlétében sem­misítették meg. hogy ezzel is hangsúlyozzák a nagy me­xikói kábítószer-ellenes ak­ció jelentőségét. BRIT százévesek Nagy-Britanniában tavaly 4000 százéves ember élt, 75 százalékuk nő volt. Ezt az adatot azzal kapcsolatban hozták nyilvánosságra, hogy a legöregebb brit, John Wil­liams, a napokban ünnepelte 109. születésnapját. Érdekes, hogy Willlamsnek egyáltalán nem voltak meg a feltételei a hosszú élethez, mert 60 évig bányászként dolgozott. Tavaly pacemakert kapott, jól érzi magát, elég sokat sétál, A legöregebb brit nő, a 113 éves Anna Williams két hónappal ezelőtt ünne­pelte születésnapját. Ártatlanul a börtönben Japánban, Hokkaido szige­tén egy bíróság bebizonyí­totta, hogy néha rögös út vezet az igazsághoz, de vé­gül is el lehet jutni hozzá. Joslnlcu Umeda 29 évig síny­lődött a börtönben, s végül is kiderült, hogy ártatlan. Azzal vádolták, hogy 1950 októberében részt vett egy fegyveres rablásban, amely­ben egy embert meg is öl­tek. SZAmITÖGÉP AZ Építkezésben Az NDK-ban a sokemele­tes házak tervezésébe be­vonják a számítógépet. A rostocki építő-szerelő válla­latoknál kidolgozott elektro­nikus számítógéprendszer se­gítségével 25 százalékkal le lehet rövidíteni a tervezés Időtartamát. A tervezők 4000 l^ülönböző épületelemmel rendelkeznek, melyek közül a számítógép kiválasztja a megfelelőbbeket. A TILALOM HATASA A dohányzásnak a munka­helyen való betiltása hozzá­járul ahhoz, hogy a dolgo­zók lényegesen lecsökkent­sék az elszívott cigaretták számát — állítja dr. Michael Martin amerikai egyetemi tanár. Példának a Bell tár­saságot hozta fel. ahol ta­valy júliusban hozták meg a dohányzási tilalmat, és egy évre rá a dohányosok 25 százaléka elhatározta, hogy leszokik e káros szenvedély­ről. Azok, akik nem szoktak le a dohányzásról, egyhar- madára csökkentették az el­szívott cigaretták számát. SOK A KIGYÖMARAS SRI LANKÁBAN Sri Lankában kígyómarás következtében évente 800 ember veszti életét. Az ál­dozatok főleg férfiak. Leg­többjüket a mezőn támad­ják meg a kígyók. A leg­gyakrabban a kobrák, a ke­resztes viperák és az úgy­nevezett indiai mérgeskígyók támadnak. A halálesetek számát csökkenteni lehetne, ha az áldozatot gyorsan or­voshoz tudnák szállítani, hogy ellenmérget kapjon.

Next

/
Thumbnails
Contents