Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-07-08 / 27. szám

új ifjúság 5

A

mikor elolvad az utolsó hó a földeken, Calgaryban, a Sziklás hegység keleti lankáinak közelében fekvő félmilliós városban — Kanada „olajvárosá- ban“ — gyülekezni kezdenek a környék indiánjai. Teherautón, öreg vagy éppen az olajjövede- lemböl vásárolt amerikai „országúti cirkálóval“, Oldsmoblle-lal, a- vagy, éppen lóháton igyekeznek Calgaryba. július elején itt rendezik a földkerekség egyik legnagyobb rodeóját, a stampede-et — a vadlovakat megülö bátor cow- boyok bemutatóját. Már az első rodeón — 1912-ben — ott gyülekeztek az Indiánok is. S azóta is tábort vernek Calgaryban, évről évre felállítják sátraikat, a tlpi- ket, bőrruhában, sastollból készült fejdfsszel tündökölnek, puha bör- mokasszlnban járnak, és némi borravalóért elszívják a békepipát a látogatókkal az amatőr fotósok kedvéért. Hasonló nyári Indiántalálkozóra kerül sor Banff- sokban is. A nyár általában két hónapig tart ezen a vidéken, mert gyakran már augusztusban leesik az első hó a Sziklás-hegység, a Rocky Mountains környékén. Az őszi melegek, a nálunk vénasszonyok nyaraként emlegetett „indián nyár“ errefelé ritkaság. Alig csendesednek el a stampede dobjai, véget érnek az idillikus indiánképek: Ülő Bika, Csendes Bagoly, Sétáló Róka és társai visszatérnek a rezervátumokba, és folytatódnak a szürke hétköznapok...

De az utóbbi évtizedben már ezek a hétköznapok sem olyan e- seménytelenek a 300 ezer kanadai indián számára. Mert ennyi Indiánnal számol a statisztika, de

Indián nyár

^ ^ ,i X,

0»

fa

•■§ . e • 0) • M fi

S'g.

u a

BS

X

'S °

Sil

fa

c8 e e

n M

tr. (Q

^ H

O

>

M

> —

SQÍ

fa

(Q (S

X X

^0 0} X a

B» ^

X« 3-■s

S"

S 'S'

•O Sf

az őslakosság ivadékaival együtt egymillió háromszázezren vannak. Hétköznapjaikból nemcsak öntudatra ébredésük, hanem az ősi földeken talált olajból követelt juss és Jogaiknak az új alkotmányba való beiktatásáért indított küzdelem is felrázla őket. Kanada indiánjai egykoron a brit korona képviselőivel kötötték szerződéseiket, de az észak-amerikai ország legutóbb önálló alkotmányt kapott, amely még nem foglalja magába maradéktalanul az őslakosok jogait. Az indiánok küldöttei 1980 végén Brit-Kolum- biából vonattal utaztak Kanada fővárosába, a Csendes-óceán partjától 7000 kilométerre fekvő Ottawába. Dobpergés kíséretében kétezer indián és eszkimó találkozott és követelte az egyenjogúságot, az „ősi szokás szerinti előjogaik“ érvényesítését.

Egyes olajtársaságok eddig sok millió dollár kártérítést fizettek az indiánoknak, s ma már az indián nő egyenlő jogokat élvez a fehér nővel — ha fehér bőrű férfi asszonya lesz .,. De a vita, a tárgyalás folytatódik a kormánynyal az igazi egyenjogúság gazdasági és politikai feitételeinek megteremtéséről. Mert ma még az Indiánok átlagéletkora tíz évvel rövidebb, mint a fehér kanadaiaké, három indián közül kettőnek nincs munkája, és ragályszerűen terjed közöttük az alkoholizmus ...

Mindezt feledtetik — igaz csupán néhány napra — a rodeo, az indián nyár színei.

T. S,

Ä súlyosan megterhelt motorkerékpár a sivatagi útvonal puha homokjában csúszkálni kezdett. Barátom, Curny megpróbálta a masinát lábbal elkapni, de hiába, leesett róla. Jobb lába kificamodva feküdt a háromszáz kilós motorbicikli alatt. így írja le a negyvenhárom éves Bodo Reinhardt motorkerékpártúrája kezdetét. Barátja már Algériában megsérült, majd kettős lábtörés- sel repült vissza hazájába. így Reinhardt Yamaha XT 500 Enduro típusú motorjának nyergében egyedül indult útnak. Algírból, a Földközi-tenger partjáról el akart jutni Mombasába, az Indiai-óceánhoz.

Miután mindezt túlélte, nyugodtan állítja, hogy az utazás „nem volt kaland“, holott már Észak-Afrikában kalandosan kezdődött a dolog.

Még a legmélyebb Szaharában is léteznek aszfaltozott utak, bár ezeket gyakorta homokkal fújja be a szél. A homokviharok pokoliak. Gyakran Reinhardt csak húsz méterre látott el. Éjjel Is tombolt a vihar, a- mikor közvetlenül az út mellett lefeküdt pihenni. Újból és újból ki kellett ráznia hálózsákjából a homokot, nehogy élve temesse el a sivatag.

Nigériában a teherautó-sofőrök veszélyeztették öt. Az út mentén kilométerenként feküdt egy-egy autó- roncs. Az egyik nap a motorosnak háromszor kellett az árokba menekülnie, hogy a teherautók el ne üssék.

A sivatagi és az öserdel utakhoz hasonlítva, az aszfaltozott szakaszok tiszta örömet jelentettek.

Méternyi mély gödrök, vízmosások Is előfordultak, amelyeket a trópusi záporok töltöttek meg vízzel és latyakkal.

Még a hihetetlenül párás levegőben és a harmincfokos hőségben is az NSZK-beli utazó bőrruhában, csizmában és kesztyűben aludt, fején bukósisakkal. Nem bízott a moszkitóháló- ban, amely felett vérszomjas rovarok ezrei zümmögtek.

Mindig meglepetést szereztek a vámőrök és a rendőrök. Nigériában a formalitásokat a titkárnő elintézte, miközben a főváraos megkérte, hogy mutassa meg neki a motorkerékpárját. Kamerunban a határőrök már délben részegen hevertek az épület veYamahával Afrikában

Egyedül robogott végig motorkerékpárral Afrikán a düsseldorfi Bodo Reinhardt. Az Egyenlítőtől délre a túrából tortúra lett, mivel szúnyogokkal kellett harcolnia. A moszkitók úgy összecsípték, hogy a bukósisakját is alig bírta felhúzni... De más kalandokban is része volt.

rendáján, és meghívták öt, hogy igyák velük. Végül magának kellett a papírjait lebélyegeznie.

Egészen másként történt Zaireban. A vámparancsnok egy személyben rendőrfőnök és bevándorlási hatóság

is volt. Udvariasan és lassan intézte a formalitásokat. Reinhardtnak az ottani valutából egész készletét oda kellett adnia, hogy gyorsabban kezeljék az okmányait. Így is harniinchat órájába telt, amíg tovább mehetett.

—

FRANCIAORSZAG

Több napi szomjazás után egy oázisban az ottaniak vendégszeretetét élvezte. Kamerunban egy étteremben a francia vidéki kosztol kóstolbatta — egy elzászi asszony jóvoltából, kinek férje Kölnből származott, s akt az Italmérést vezette. Zaireban egy olasz épltőmunkások társaságában vacsorára bort ivott, majd pedig videón egy olasz westernt nézhetett. A Zaire folyó mellett Klsanganlban Reinhardt az Olympia Szálloda vendége volt. Ezt a hotelt egy görög házaspár vezeti, ők vendégeiknek a dzsungelban görög specialitásokkal, zazikivel és ou- zóval kedveskednek.

Meglepően sok európai utazgat Afrikában. A Közép-afrikai Köztársaságban, Boall vízeséseinél — például — Reinhardt egy átalakított katonai teherkocsival közlekedő tizenkét hollanddal és egy régi autóbusszal kalandozó spanyollal találkozott. Az illetők Kelet-, illetve Déi-Afrika útjait járták.

Négy napon át Reinhardtot gőzhajó vitte, mégpedig a Gungu. Felfelé a Kongó-folyón, Lisalától Klsanganllg. A csaknem kétszáz méter hosszú hajó két nagy pontont tolt, amelyekre kétszintes acélkablnokat forrasztottak. Az emeleten a második, a földszinten a harmadik osztály kapott helyet. A- latta utaztak a bennszülöttek — gyermekeikkel, ingóságaikkal. Itt aztán voltak tyúkok, kecskéki S minden mennyiségben szúnyog, bolha és svábbogár! Az I. osztályú étteremben a jegelt víz annyira szennyezett volt, hogy a düsseldorfi utazó Katadyn- szűröje két liter utón eldugult. (Ez a szerkezt teszi a vizet az európaiak számára egyáltalán Ihatóvá.)

Tizenegy héttel a start után, Bodo Reinhardt végre Kenyába érkezett. A határ mögötti turistaszállódéban a hitelkártya ismét magától értetődő fizetési eszköz. Az étteremben falióra függ, ébresztőszerkezettel. A pincér megkérdezi; — Hogyan szereti a tojást? — Ismét a civilizációba érkezett. Mombasáig, a célig már csak ezer kilométer kitűnő aszfaltutat kell megtennie.

M

ég kellemesebb volt a hazatérése. Miután Mombasában eladta motorkerékpárját, felszállt egy Jumbóra, és nyolc óra alatt hazaért Düsseldorfba.

Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára üzenetet intézett Nakaszone Jaszuhiro japán kormányfőhöz, amelyben korábbi levelére válaszolt. Az üzenetet Abe Sin- taro japán külügyminiszternek adia át Tokióban a

Szovjetunió nagykövete.

Mihail Gorbacsov üzenetében megállapítja, hogy a

Szovjetunió síkraszáll a japánnal fenntartott sokoldalú politikai, kereskedelmi, gazdasági. tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatok bővítéséért és elmélyítésé ért, s kihasznál minden a- dódó lehetőséget erre. A

Szovjetuniónak ez a következetes politikája megfelel mindkét ország népei létérdekeinek.

Az SZKP KB főtitkára pozitívan értékelte a szovjetjapán külügyminiszteri tárgyalások idei két fordulóját. Ezek a megbeszélések megerősítették: ha mindkét fél reális álláspontra helyezkedik és tudatosítja ó- riási felelősségét a mostani és az elkövetkező nemzedékkel szemben, és egymás megértésére törekszik, akkor a konkrét gyakorlati e- redmények sem maradnak el. A tárgyalásokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a politikai párbeszéd közösen megkezdett útja helyes és perspektivikus.

Az üzenet a továbbiakban megállapítja, hogy a kétoldalú kapcsolatok kérdéseinek megoldásakor nem lehet eltekinteni a nemzetközi vonatkozásoktól. „Megértjük az önök amiatti aggodalmait, hogy elégtelen az előrelépés a leszerelés, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés terén, aktív tettekre van szükség, hogy az emberiség megszabaduljon a nusztulástől való állandó félelemtől. Első ez irányú lépést jelenthetné a nukleáris robbantások leállítása. Japán tudja, hogy mit jelent egy ilyen atomrobbantás és az emberekre nézve milyen következményekkel jár“ — szögezi le az üzenet. Mihail Gorbacsov meggyőződését fejezte ki, hogy Japán szava sokat nyomhat a latban, és hangjára valószínűleg sokan hallgatnának,

Mihail Gorbacsov köszönetét mondott a japán miniszterelnöknek a Japánban teendő látogatásra szóló meghívásért, és leszögezte, hogy a közeljövőben adódhatna Is ilyen lehetőség. Egyúttal azt is közölte, hogy a Szovjetunióban is szívesen látnák a japán miniszterelnököt.

Moszkvában sajtóértekezletet tartottak az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésének azon programjáról, a- melyet júniusi budapesti 0- lésükön fogadtak el a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén. Az újságírók kérdéseire Vlagyimir Pet- rovszklj, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese és Nylkolaj Cservov vezérezredes, a szovjet fegyveres e- rők vezérkari főnöke válaszolt.

Vlagyimir PetrovszklJ a Varsói Szerződés indítványainak lényegét úgy összegezte, hogy azok a két európai katonai tömb szárazföldi erői és taktikai légiereje állományának a jelenlegi szinthez viszonyítva 25 százalékos csökkentését irányozzák elő. Ez a csökkentés mindkét oldalon több mint félmillió katonát jelentene. A Varsói Szerződés első lépésként javasolta, hogy egy vagy két év leforgása alatt 100—150 ezer fővel csökkentsék egyszerre mindkét oldalon a szembenálló hadseregek létszámát.