Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-09-23 / 38. szám

/ ej Beszélgetésen palócoknál A közelmúltban beszámoltunk róla, hogy a Ftilekl (Fllakovo) Városi Mílvelödési Otthonban megnyílt az Ifjúsági klub. Megtiszteltetés számunkra, hogy az út- donsült itiklub egyik első ténykedése az volt, hogy beszélgetésre hívták az Űj Ifjúság munkatársait. Számunkra mindig ünnep, ha az olvasóinkkal talál­kozunk, ez a beszélgetés azonban kétszeresen Is ünnep volt, mert ezúttal közvetlenül értesülhettünk arról, ho­gyan tette meg első lépéseit a város Ifjúságának várva várt klubja. Külön örömünkre szolgált, hogy a műve­lődési otthonban megtekinthettük a Palóc konyha el­nevezésű néprajzi kiállítást, amely a környék század- eleji háztartási eszközeit, tűzhelyeit mutatja be. Megbizonyosodhattunk róla, hogy a városi Ifjúsági klub alig három hónap alatt máris nagyon sokat tett azért, hogy a fiatalok kultúráltan és hasznosan töltsék el a szabadidejüket. Mázik István, a művelődési otthon Igazgatója és Jurecsek Éva klubvezető szerint meglepő, hogy aránylag rövid Idő alatt a fiatalok mennyire meg­kedvelték az ÚJ Intézményt. Pedig csak az lehet a tag­ja, aki egyúttal tagja a Szocialista Ifjúsági Szövetség­nek, és bizonyos eredményeket mutathat fel a mozgalmi munkában. Ez első pillantásra úgy tűnik, hogy ez meg­különböztetés a szervezeten kívül álló fiatalokkal szem. ben, ám Jurecsek Éva teljesen más véleményen van. — A klub befogadóképessége és lehetőségei. Jóllehet a felszerelésünk egészen kiváló, korlátozzák az egyes megmozdulásokban részt vevő fiatalok számát. Termé­szetesen nem zárunk ki eleve senkit sem a munkából, de úgy hiszem, mégis azok érdemlik meg a legjobban, hogy használják a drága video- számítástechnikai és egyéb berendezéseket, akik már tettek Is valamit az Ifjúsági mozgalomban. Mellesleg a Szocialista Ifjúsági Szövetség mindenki előtt nyitva áll, semmi akadálya, hogy bárki is a sorainkba lépjen és tettekkel bizo­nyítson. Akik elmondhatják magukról, hogy a klub taglal, a törzsállomány, vagy ötven fö, már eddig Is bizonyí­tották, hogy értelmes foglalkozásokkal töltik az ide­jüket. Beszélgetés közben leszűrhettük, hogy meglepően tájékozottak a társadalmi és politikai élet időszerű kér­déseiben, sőt. még a tudományos és műszaki forrada­lom napjainkban zajló Jelenségeiben Is. Kritikusan szemlélik a világot, de éppúgy igényesek önmagukkal szemben is. Beszélgetés közben sokan felvetették a város életé­nek egyik legégetőbb kérdését, a vízellátást. Élesen bírálták, hogy a nap túlnyomó részében nincs, a lakó­házak felső emeletein jóformán csak éjszaka folyik a víz, és Jó lenne, ha az ú|ságok foglalkoznának a kérdéssel. Sokan majdhogynem azt követelték, hogy a sajtó oldja meg a kérdést. A Jelenlévők közül végtelenül józanul és hozzáértően válaszolt nekik Albert István, aktról utólag kiderült, hogy a gépállomás hegesztője, és a legutóbbi válasz­tás óta a vnb képviselője Felrótta nekik, hogy amikor 8 válasziógyűléseket tartották, akkor csak nagyon kevés fiatal jelent meg rajtuk, hogy előterjesszék jogos vagy kevésbé jogos követeléseiket. Most utólag már könnyű okosnak lenni. Röviden elmondta azonban, hogy már elkészült a tervezet a város vízellátásának megoldására. Utólag azt Is megtudtuk, hogy Albert István már azt az ÚJ szellemet képviseli, amelyet a legutóbbi válasz­tás óta Kasza István, a vnb új, fiatal elnöke is kép­visel. Az Ifjú „városatyák“ roppant vehemesen láttak hozzá a város évek óta húzódó szociális és politikai kérdéseinek megoldásához. Ennek az igyekezetnek az eredménye az új Ifjúsági klub Is, amelyről bizonyára még sokat fogunk hallani. ir’tágyi bajos LAPUM TARTALMÁBÓL Tolatok — az egyik leg­nehezebb szakma — ez a 3. oldalon közölt ri­portunkból is kitűnik Egy berepülő pilóta portréja — 4. oldal Mire lesz képes az új szövetségi kapitány? — — 6. oldal Új Hajtásoík a 7. oldalon Veronika válaszai az e heti számunkban is a 12. oldalon SZÜRET Folö: Schnelczer Frigyes Erik a sxőlű, hajlik á-vetssfi. A régi gnrögnk a szfílőmfivelés feltalálójának és védnökének. Din­■ > J . . . nü.sznsz istennek tiszteletére nagy­szabású ünnepségeket rendeztek, amelyeknek jellegzetes része volt az őrjöngésig fokozódó tömegtánc. Az ünnep szertartásaival kapcso­latban alakult ki Athénban a szín- iátszás, a görög dráma. Sok dráma ma is szürettel kez­dődik. Nem a szőlő a dráma oko­zója, nem is a szüretelő munká­sok, hanem a bogyós gyümölcs al­koholos leve. a bor. Az ital mér­téktelen fogyasztásának következ­ménye nem egy családi tragédia. Bár a szőlő művelésében az u- tóbbi időben a gépesflés folytán nagy változásokat tapasztalunk, a termés betakarítása évszázadok óta ugyanolyan módszerrel törté­nik — kézzel. A szüret persze lé­nyegesen könnyebb, vidámabb munka, mint a szőlőkapálás vagy a kötözés. Nagy ünnep volt az eleinknél, számos vidám népszo­kás fűződik hozzá. A szüret kez­detén riogatás, lövöldözés, utána ünnepély, maskarás felvonulás, élén a borkirállyal, szőlőkoszorú, szüreti fa készítése. Szüreti mulatságokat faluhelyen még ma is rendeznek, alkalmat nyújtva a fiatalságnak az ismer­kedésre, szórakozásra. Ez a nagyszabású betakarítási munka elképzelhetetlen lenne a diákok segítsége nélkül. Számos középiskola diákja vette kezébe az ollót, vödröt, hogy segítsen a ter­més begyűjtésében. Mindannyian tanúsíthaíják, hogy ennek a mun­kának még ma is megvan a va­rázsa — nem csak azért, mert nem kell iskolába menni. Szer­kesztőnk, Klinko Róbert a szenei (Senec) gimiseket „leste“ meg munka közben. Ezae:

Next

/
Thumbnails
Contents