Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-09-16 / 37. szám
új if|úság 9] íkiléQcedlk • kiréncedík oÍ •’ /V ' ■ \i Hordozható gázforrasztó Távol a hálózati áramcsatlakozás lehetfi- ségétől, gyakorlatilag bárhoi iehet forrasztani/ zsugorítani, hegeszteni az új nyugatnémet Steinel GI 1000 gázforrasztóval. A 135 wattos forrasztópákának megfeielő készülék az öngyújtókban használt butángázzai működik és 100—13 000 fok közötti hőmérséklet hozható létre vele. Különböző előtéteket lehet ránsavarozni; forrasztónsúcsot, forróleve- gő-fúvókát katalizátorral, így nagyszerű szerszám a laboratóriumokban, a szervizmunkákban, de az otthoni barkácsműhelyekben is. Elektronikus „izzólámpa” Száz évvel feltalálása után az e- lektronika meghódítja az izzólámpát is. Az új „izzólámpa“ elektronikus ü- zemü és DL’LUX EL a neve. Az Osram gyár újdonsága nagy fényhasznosítású, hosszú élettartamú parányított fénycső, amely egyesíti magában a hagyományos izzólámpák előnyeit: a tömör építési módot, az egyszerű kezelést és a kellemes fényszínt is. A 7. 11, 15 és 20 wattos DULUX megvilágítás-erőssége a hagyományos 40, 60. 75, illetve 100 wattos izzólámpáénak felel meg. A beépített elektronikának köszönhető a villogásmentes azonnali gyújtás, a minimális hőfej- lödés és a kis önsúly. Az energiafogyasztás az ötödrésze a hasonló teljesítményű izzólámpákénak. A 80 százalékos energiamegtakarítás gyorsan kiegyenlíti az elektronikus „izzólámpa“ drágább árát. Energiatakarékos edények Kitűnően lehet sütni-főzni a kifejezetten a villanytűzhelyekhez kifejlesztett új edényekben, ugyanakkor jelentős mennyiségű energiát lehet velük megtakarítani. A Vitramic márkanevű Uvegkerá- mia edényekben gyorsan felforr-megsQI az étel, kisebb az energiafelhasználás. Különösen vastag aljuk gondoskodik az egyenletes hő- eloszlásról, és forró állapotban is tökéletesen felfekszenek az üveg- kerámia főzőlapra. Pál célratörő fiatalember volt, akár kőfejtőben is képes lett volna dolgozni egy-egy hétvégen, esek hogy anyagi helyzetén javítson. Szülei, flty- tyet hányva öt ven évükre, még minv dig házasságuk virágkorát élték. Ha kedvet kaptak tengernél tölteni a szabadságukat, hát elutaztak. Végigjártak már egy sor tengerparti üdülőt, de ha a fiuk egy százast akart tőlük kikunyerélnl, átnyafogták az e- gész estét, hogy nekik egy fölösleges petákjuk sincs. Egy diszkóban aztán megismerkedett Ottóval. Az újdonsült, huszonhárom éves haver, akár egy szemfényvesztő, amelyik zsebébe nyúlt, onnan húzott ki egy-egy zöldhasút. Egyáltalán nem okozott neki gondot spanyol pezsgőt hozatni az asztalukra. A tüzes italt kortyolgatva aztán így fordult Falóhoz: — Barátocskám, a pénz az utcán hever, elég csak észrevenni, kinyújtani érte a kezedet, no meg egy kis ügyesség sem árt... És élsz, mint Marci Hevesen. Aztán már elárulta azt is, hogy nagy vállalkozásra készül, és szüksége lenne egy belevaló segítőtársra, s ö éppen őrá, Pálra gondolt. Pál elkomorodott; — Ugye, lopásról lenne sző ...? — Ide figyel], ne játszd meg nekem az ártatlantl Tolvaj népség az egész világ. Nézd. az apám egyszer beleszaladt a kocsijával egy útszéll fába. Nem akadt egyetlen autós sem, aki bevitte volna öt a kórházba. A- mtkor aztán nagy sokára megkönyö- rölt rajta valaki, amíg a kórházban feküdt törött csontjaival, az otthagyott járgány fogyogatni kezdett. Bezzeg most már nem átallották leállni a sofőr urak! Már csak kíváncsiságból Is megnézni a roncsot, és persze vitték, ami mozdítható volt — suj- kolta bele érvelt, hogy nem érdemes bízni az emberekben, annál kifizetődőbb lopni. Azt azonban ravaszul eltitkolta Ottó, hogy már kétszer lebukott, hogy szülei hallani sem akarnak róla, és ő egyáltalán nem hajtandó mindent elölről kezdeni. A fölényes, magabiztos és tapasztalt ember benyomását igyekezett kelteni. Nagy sokára Pavel A két címbara beadta a derekát; kijelentette, hogy megpróbálja. Éjszaka aztán kivonultak a lakótelepi tágas parkolóba. Ottó volt a vigyázó, Pál meg a végrehajtó, vagyis aki gürizett. Amikor leszerelte az e- gyik személyautó kerekeit, neki kellett biztos helyre is cipelni őket, utó- végre ezt is gyakorolni kell, hogy megszabaduljon felesleges félelmétől. Ottó vállalta az üzletkötői szerepet. Vevő pedig akadt mindig. Nem kérdezték azt, hogy honnan az áru, csak azt, hogy mennyiért. És mert olcsóbban megkapták, mint a 'holtban, gondolkodás nélkül vitték a szajrét. Ottó egy napon kijelentette, hogy új kocsit vesz magának. Az öreget, amely már tragacs, a kutya sem a- karja megvenni, de talán alkatrészenként még talán elsüti. Egyébként jelentéktelen külsejű ember volt Ottó, amolyan hajlott hátú törpe. Aki nem Ismerte, azt hitte, hogy még a légynek sem árt, és hálás minden jó szóért. De bezzeg ha kettesben maradtak Pállal, Igencsak szabadjára engedte világ ellen táplált gyűlöletét. Mindent lefitymált maga körül, és egyedüli vágya az volt, hogy egyszer ő legyen az alvilág, főleg a tolvajok királya. Arról álmodozott, hogy majd neki Is lesz egy hűséges bandája, és neki nem lesz más dolga mint parancsolni, és bezsebelni a hasznot. Ki hitte volna róla, hogy ez a jelentéktelen emberke, aki másképpen nem is tudott járni, mint óvakodva, settenkedve, napközben mi célböl tanulmányozza a parkolókat? Az emberek azt hitték, bizonyára ö Is szeretne egy meseautót, de egyelőre annak is örül, ha a máséban gyönyörködhet, ha ott bóklászhat a sok idegen masina között. Egy alkalommal aztán Pál a találkozójukra magával vitt egy lányt is, akiről azt hitte, talán szeretni is tudná. Ezzel az okton- dl tettével azonban felbőszítette társát, akiről tudta, hogy nincs szerencséje a nőknél. Még a csúnyábblkjaí is hamar meggondolták magukat. „Ennek az embernek lagymatag a keze, a jelleme sem lesz más“ — gondolták, és félreálltak. Ottó szórakozottan nézett a barátjára, majd nyeglén odavetette: — Ez aztán csak a virágszál. Tetszik. Te pedig tűnésl — Mit képzelsz?! — A főnököd vagyok vagy nem? Ha nem hordod el innen azonnal az irhádat, bemártalak a rendőrságeni Vedd tudomásul, énrám aztán nem bizonyíthatnak semmit. Olyan alibim van, amibe Sherlock Holmes sem tudna belekötni. Pál megszeppent, és csak magában álkoződva eltűnt. A legközelebbi kiruccanásra Invitálva, Így vigasztalta Ottó a hoppon maradt társát: — Közöttünk más törvény uralkodik. Ez a falka törvénye ... Pár hónapig ment ts minden simán. Tünögettek az autók kerekei, ajtajai .. .• Virágzott a két vállalkozó cimbora boltja. Amikor lebuktak, Ottó inkább hasonlított egy rakás szeren-, csétlenséghez, mint kétszemélyes banda kérlelhetetlen főnökére. Mindenért a szüleit kárhoztatta, hivatkozott satnya alkatára, sírt, könyörgött, majd amikor látta, hogy ez sem segít, kijelentette: — Pál csábított a rossz útra, neki kellettem, hogy nyugodtan garázdálkodhasson. Amult-bámult a másik vádlott, nyelte dühét, jőtormán szóhoz sem tudott juinl. A szenátus elnöke azonban így fordult az első számú vádlotthoz: — Ismerjük egymást, Napőieonka. A mesét hagyd másoknak ... — Ml közöm van, kérem. Napóleonhoz?! — tiltakozott képmutatóan Ottó. öt évet kapott. Társa sem úszta meg szárazon, három évig neki sem kell pénzt kunyerálnta a szüleitől. Pechjük volt, mert az életet megédesítő cukorba só ts keveredett. De ez már így szokott lenni... NEVETŐ SZÍNHÁZ Puccini Toseája is azon operák közé tartozik, amelyek arra vannak hivatva, hogy egy-egy színházi évadot zárjanak. De ennek is megvan a maga magyarázata: mindössze kilenc szólista kell hozzá, s közülük Is csak három a „csillag“. A kórus az első felvonásban még megjelenik a színpadon, a másodikban csak a színfalak mögül hallja a közönség, a harmadik felvonásban a kivégzőosztagnak még énekelnie sem kell. A cselekmény szempontjából e fontos kivégzési jelenet nem 1- gényel különösebb művészi talentumot az osztagot alkotó szereplőktől: bevonulnak, lőnek, távoznak. Általában diákok vállalják ezt a szerepet, hogy egy kis pénzt keressenek maguknak. A San Francisc6-1 Opera művészei azon az emlékezetes nyáron, 1961-ben féllábbal már szabadságukon voltak, a diákok Is szétszéledtek a városból, így az igazgatóságnak nem maradt más választása, a kivégzőosztagba onnan szerezni embereket, ahol tud. Csak hát ezek a lasszóval fogott „színészek“ azt sem tudták, mi fán terem az opera, nem hogy még a Tosca cselekményét is ismerték volna. Próbát tartani? Szó se leliet róla! A Tosca valamennyi operatársulat könyökén Jön ki. így nem maradt más megoldás, mint a kioktatás. A rendező mindössze any- nylt mondott az újdonsült színészeknek: „Ha Int az Inspiciens, katonás léptekkel bevonulnak, felsorakoznak, az elítéltre céloznak', várnak, míg a tiszt felemeli a kardját, és lőnek ..„Rendben, de hová menjünk utána? Hogyan vonuljunk le a színpadról?“ „Követik a főszereplőt!“ — hangzott az amerikai rendezőkre jellemző válasz. Elérkezett a jelenet. A közönség feszülten nézte a tizenkét bevonuló katonát, majd ezt a feszültséget döbbenet váltotta fel. Két ember volt a színpadon, egy férfi és egy nő. De melyik az elítélt? Ez volt a nagy talány. Ráadásul mindketten rettenetesen tragikus képet vágtak, ami egyébként érthető is volt, hiszen aki kivégzés előtt áll, nem fog ujjongani. Az opera címe Tosca, bizonyára azt a kövérkés művésznőt kell kivé-* gezni — gondolták. Egyébként setri volt már idejük sokáig latolgatni, mert a tiszt intetett, a katonák Toseára céloztak, de ámulatukra nem a hősnő omlott össze élettelenül, hanem a színpad másik végében lévő színész. Az asszony, akinek már szerintük holtan kel* lett volna feküdnie, kétségbeeset* ten az élettelenül elterülő férfi fölé borult. De hogyan tovább? Az utasítás úgy hangzott, hogy kövessék a főszereplőt. Mivel a férfi halott, ö már nem jöhet számi* fásba. De ott van Tosca, aki két* ségbeesetten rohan a várfalak felé, hogy a mélybe vesse magát. Miközben a függöny ünnepélyesen leereszkedett, a nézők még láthatták, amint a kivégzőosztagnak mind a tizenkét katonája kö* veti a főszereplőt a halálba..,- . <i<.V V' • V '• ■ V vi 4
