Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-07-08 / 27. szám
UJ L ^ 19 Jan VlCelc repülőmérnök nevével már a ZENIT 84-en találkozhattak a látogatók. Az idei kiállításon egy könnyű gyakorlógép modelljével szerepelt. — A világ repülőgépgyártása elsősorban a gépek üzemeltetésének gazdaságosságát tartja szem előtt. A mi modellünk üzemanyagfogyasztása 30 százalékkal kisebb 8 hagyományos modelleknél. Ha figyelembe vesszük a nálunk gyakorló hívatásos repülök számát, akkor a megtakarított üzemanyag nem kevés. Az ötletnek eleinte szinte egyetlen támogatója sem akadt. Érthető, hiszen hazánkban a hagyományos, dugattyús repülőmotorok fejlesztése a hatvanas években megszűnt, és Vlőek mérnök merész ötlete éppen ebben rejlett, a perspektivikusnak kikiáltott lök- hajtásos motorok dugattyússal történő helyettesítésében. Az új gyakorlórepülögép azonban végül Is világon van, és ez a legfontosabb. A két év alatt azonban nemcsak Jan Vlőek, aki különben az Aero Vodochody tervezője, végzett kemény meggyőző munkát, hanem más érdekelt vállalatok fiataljai Is, mint például a Mora- van otrokovlcel gyárának tervező- csoportja, és a jinonlcel Motorlet SZISZ-esel. Vita volt az ötletről a Letéctvl a kosmonautika című szaklapban. Az új repülőgépmotor születése iskolapéldája annak, milyen nehéz és hosszadalmas út vezet minden ötlet megvalósításához. A modell időszerűségéről és korszerűségéről a kétkedőket a 36. párizsi repülőgépkiállítás győzte meg. A Motorlet ifjúsági Somplex- racionalizáló brigádja az új motorral kapcsolatos valamennyi feladatot szabadidejében oldotta ES ŰTlETESStG Felvételünkön az L—19 gyakorlórepülögép modellje látható ötletek' és ötletesség — szakemberek véleménye szerint ez jellemezte a ZENIT 86 kiállítást. A látogatók csaknem háromezer tárgyat tekinthettek meg, amelyek között szerepeltek bonyolult e- lektronikai műszerek, merész gyártási és termelési rendszerek, de ötletes tanulmányi segédeszközök is. Az alábbiakban csupán kettőt mutatunk be olvasóinknak. meg. Munka közben is támadtak új ötleteik, úgyhogy az L—19-es valóban minden szempontból megfelel a korszerű repülőtechnika legszigorúbb követelményeinek. Eddig például senkinek sem jutott eszébe olyan'műszer tervezése, amely lehetővé tette volna, hogy a pilóta akrobatikus mutatványok közben történetesen fejjel lefelé Is figyelhesse a motor olajrendszerének működését. Az L—19 már Ilyen műszert is tartalmaz. Villany — Trabant A Trabantról köztudott, ho^ a világ legnagyobb gépkocsija. OÍten- hatan is elférnek benne. Hogy olcsó, az sem titok. A, „ml“ Trabantunknak van még egy különlegessége. Száz kilométer mindössze négy korona ötven fillérbe kerül neki. — Hogy lehet ez? — csodálkoztak a ZENIT 86 látogatói. — Hiszen a kocsinak nincsen motorja! — Van bizony — állítják a konstruktőrök, Egon Sedláöek és Miroslav Novák mérnök —, de nem a klasszikus kétütemű. Az általunk módosított Trabant, a 601 SE Elektric villamos meghajtású. Az akkumulátor feltöltés után városban ötven, városon kívül hatvan kilométert is lefut. S közben a sebpsségmérő gyakran közelit a nyolcvanas felé. — Nem félnek a rendőrségtől? Hiszen ez mégsem mindennapi jármű! — Trabantunknak jő a bizonyítványa. Egyébként a Honvédelmi Szövetség bárkinek segít, aki úgy gondolja, hogy holnaptól hasonló villamos járművel akar közlekedni. — Ez a kocsi azért mégsem családi autó, hiszen hiányoznak a hátsó ülései. Talán az akkumulátor miatt kellett eltávolítani? — Valóban, százhúsz kilogramm súlyú az akkumulátor, és ez pontosan annyi, amennyi a kocsi megengedett maximális terhelése. Egon Sedláöek most a műszerfalra mutat; — Nézze, itt ez a műszer pontosan mutatja, hogy mi a helyzet az áramfogyasztással, így tudom, meddig mehetek még el anélkül, hogy kimerülne az akkumulátorom. A kocsiba számítógépet Is beépítettünk. Ha hosszabb ideig áll a garázsban, s közben kimerülnek az elemei, ez a számítógép automatikusan rákapcsolja a töltőberendezést. — ön építész. Nem tartja furcsának motoros kedvtelését? — Igen, építész vagyok — mondja Egon Sedláöek —, munkámban azonban, sajnos, nem tudom Igazán kiélni alkotó ösztöneimet. Nincsenek meg hozzá a körülmények. Talán nem kell bemutatnom ÚJ lakótelepeinket, az egy kaptafára felhúzott épületek rengetegét. Az emberek lassan csak a- ludni járnak haza. A garázsomban viszont kedvemre bütykölhetek. Az autó olyan mint a nő, ha színházba készül: soha sem elégedett magával, az autón is mindig akad javítani-, szépítenlvaló. Tanalmányi eredmények — Igen, az év legszebb napjai ezeki Túl az Izgalmakon, túl a „ka- rikázás“ előtti utolsó feleléseken, végre másról is beszélgethetünk, mint az iskolai teendőkről. A suliról, legalábbis az első évről már múlt időben sokkal felszabadultabban, szólhatunk — mondja a kapára támaszkodva Hornyák Attila egy jókora mosoly körítésében. Senki sem a rózsák kapálására, a 'dlszbokrok gyomtalanítására gondolt ezután, hanem a csevegésre, a lavinaként elindult beszélgetésre. A köréra sereglett elsősök egymásnak adják a szót. Ki hogyan emlékszik a glmlben eltöltött első évre? — tettem fel az első kérdést. Mosoly, kuncogás, „hát“ ozás. mor- mogás. — Hát szép is volt. meg kicsit nehéz is. Főleg 8 kémiával és a matematikával tusáztam, mert ugye Aba- rán (Oborín) az alapiskolában ebbe nem mélyedtünk bele ennyire mint Itt — folytatta Attila. Popely Emília: — Szeptember elsején persze még nem tettem volna a kezem tüzbe azért, hogy jeles tanulóként végzem az első évfolyamot, de azért nem szeretnék átesni a ló túlsó oldalára sem. hiszen sok van még előttem, főiskolára készülök, majd az Itt eltöltött négy év után. — Engedd meg, hogy én mtnt tanulmányi felelős — vette át a szót VÉGRE SZÜNIDŐ! Hétágra (Qt a nap az Dng-vidék székhelyén. A június végi. szeszélyesre fordult Időjárás ugyancsak meg- trétálja a riportert, és ingujjra vetkőzteti. A Nagykaposi (Vefké Kapuáany) Gimnázium épületéhez kíizaledve messziró) szembetűnő a lazítás, nincs már tanítás, csupán az iskolakert „frizuráját“ ápolja egy két osztály. A tanáribao is amolyan év végi rendezkedés folyik. Az elsősök osztályfőnökével, Géczi Lajossal kiballagunk az iskolakertbe, hogy a' fák, rózsabokrok, tnják árnyékában beszélgessünk az I. B. diákjaival. a szimpatikus Diőszeghy Andrea —• elmondjam rövid számvetésem idevágó észrevételeit. A 23 fős osztályunkból senki sem bukott meg, így szeptemberben mindannyian találkozunk. Négyese sem lesz senkinek a hármas £wégi kirándulás pedig már ugye jó jegy, a nevében Is benne van. Három tiszta egyes tanuló van az osztályban, és hogy mindannyian lányok, ebből hadd ne következtessek most semmire. tulajdonítok. Itt volt huzamosabb 1- deig, éjjel-nappal együtt az osztály és sok esetben az egymásrautaltság is rányomta bélyegét kapcsolataira. Szünidei tervek nad Vltavou nevezetességeit — summáz az osztályelnök. — Jő kis osztály vagyunk az biztos —• mondja az osztályelnök Vályi Csilla — és ez nemcsak a tanulmányi eredményekre értendő. Támogatjuk, segítjük a gyengébbeket nemcsak a tanulásban, de másban is. Nagyon jó volt az a prágai és dél-csehországi kiruccanás, amelynek közösségerősítö és kollektívaformáló jelentőséget is ff íáSI .»w 1 Elsősök — voltak A dél-csehországi kirándulás hálás beszédtémának bizonyult. — Először Itthon tettük meg az útvonalat térképen — mondja Tokár Edit. — Osztályfőnökünkkel, aki mindvégig idegenvezetőnk is volt, már itthon alaposan felkészültünk, több könyvet és propagáclós anyagot is áttanulmányoztunk. Beiártuk Prágát, Ceské Budéjovicét és a látványosságokban gazdag dél-csehországi kerület több városát. Igaz, hatszáz koronánkba került, az egész, de megérte.-T Nekem Prága nagyon tetszett — szólal meg Mártha Andrea. — A Vencel tér sajátos világa, az Orloj varázsa, s az U fleku hangulatában nekünk ts ízlett 8 sör. nem beszélve a Vitaván tett sélahajőzásról, Prágáról azt mondják, vendég.szeretö város. Szerintem ez fordítva Is érvényes: aki ide látogat, az megkedvelt, megszereti. és örökre szívébe zárja, mindig visszavágyik, — És nézz ide! — lobogtat egy fényképet Barkó Zsolt. — Azt hiszem, liven felvétellel is kevesen büszkélkedhetnek. A vár főbejáratánál a dísz- őrség egyik mozdulatlanul álló katonája köré sereglettek a lányaink, és egy pillanatra osztálytársukká fogadták. Együtt kaptuk őket lencsevégre. Volt jókedv, huncutkodás ezután is, de ez a jelenet feledhetetlen marad az egész osztály számára. — No és akkor még nem beszéltünk Cesk^ Krúmlovról, ahol megnéztük a hírneves várat, a lipnői víztárolót, Prachatice-Volary, Hluboká — Lányok, fiúk, ki mit tervez a kéthónapos aranyszabadság idejére? — Ml egyelőre az előírások értelmében nem megyünk építőtáborba, így több lesz a szabadidőnk. A kapo- siakkal máris elhatároztuk, hogy nem leszünk „hűtlenek“ egymáshoz a szünidő alatt, és összejövünk, találkozunk majd, közös mozllátogatást is tervezünk — kezdi a téma fejtegetését a tanulmányi felelős. — Én a rockzene megszállottja vagyok, és barátaimmal elhatároztuk, hogy közösen elmegyünk valamilyen rockkoncertre. De jő lenne megnyerni az Oj Ifjúság poptotójának födlját Is. Mindenesetre benevezünk — fejti ki mondandóját Hornyák Attila. — Ml családi kirándulást tervezünk újságolja Barkó Zsolt. — Apuék még nem döntötték el, a Tiszához vagy esetleg a Laboréhoz megyünk-e, de mindenesetre sátorozni fogunk. Minden nyarunkat így töltjük és nagyon jól érezzük magunkat. Sokat fürdünk, gyalogtúrákat teszünk, szalonnát sütünk, és távol a világ zajától a természetben „búvárkodunk“. Sok érdekes tapasztalattal, új Ismeretekkel gazdagodva térünk mindig haza az egyhetes útról. — Én Budapestre készülök rokonainkhoz — teszi hozzá Diőszeghy Andrea. — Nagyon örülök ennek az útnak, mert a magyar lövárost még csak futólag láttam, de most alkalmam nyílik behatóbban Is megismer-^ kedni vele. Azt hiszem, a két hónap alatt a másodikos könyveket ts fellapozom majd, no nem azért hogy valamit bemagoljak, csupán érdekel, ml minden vár ránk az elkövetköze tanévben. Sok minden elhangzott még a szünidőre tervezett látogatások, kirándulások, belföldi és külföldi utak kapcsán, azonban minden hozzászólásból, minden megjegyzésből nyilvánvaló volt az öröm, hogy végre elérkezett a vakáció. Polgári László (A szerző felvételei) Hornyák Attila, Popely Emília, Barkó Zsolt és Mártha Andrea beszélgetés közben
