Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-09-16 / 37. szám
új ifjúság 7 Száraz Pál: Éva Siegelová: AZ ELVESZTETT ÚT Házunktól az erdószéllg negyedórái út vezet, |61 Ismerem, sokszor jártam erre. -s most mégis letértem róla. anélkül, hogy észrevette.m volna. Valamelyik szeszélyes kanyarodó csalhatott meg. Vagy másfél órája bolyongtam már Ide-oda. hegynek föl. völgynek le, átgázolva fél ölnyl széles, kavicsos patakokon és szűkOlö ösvényeken, amelyek áthatolhatallan mogyorócserjék sűrűjébe vesztek. Eleinte még mulattatott Is a helyzet romantikája. De ahogy esteledve az árnyak nőni kezdtek, a délutáni esőtől fölledt levegőjű, nedves lombok függönye pedig csak nem akart ritkulni: valami különös. szorongó érzés fogott el. Fák és bokrok nagy magányossága lehelt Izzadó homlokomra, s a csend titokzatos, láthatatlan Indái szinte fojtogatva fonódtak körém. Sehol egy teremtett lélek. Végre fáradtan, lihegve álltam meg az egvik vörösfenvö tövében. Lábam alatt vastag, síkos és ruganyos szőnyeg ropogott: lehullott tülevelék évszázados avarja. Az erdő hallgatott. Az Ilyen hallgatás más. mint a csend. A csend néma és süket, A hallgatás mögött mindig elevenen érzik a meg.szólalás lehetősége a vl.sszatartás drámai feszültsége. Semmi sem moccant. Csak holmi apró bogarak keringőztek halk döngéssel a kopasz fenvőlör- zsek közt, fátyolszerflen libegő rajokban, könv- nyfl ezflstpáraként. Tanácstalanul néztem körül. Az elvesztett út nem volt sehol. De már nem is Igen bántam. A szokatlan némaság, a levelek csendje, ágak hallgatása, mintha álomban hallott muzsika lett volna, lenvűgözött varázslatával. Már nem nyugtalankodtam, csak álltam, s gvrtnvBrködve hallgattam a csendet Egyszer csak megzőrrent az avar. A földi- eper sűrű levélsátra alól egy tömzsi erdei nvú! ugrott elém. összerezzentem, de nem mozdultam. A váratlan jövevény a fülét hegyezte, majd hátralapttotta, s szentjánoshngárszemével hunyorgott. '■ Féltem .. . mellem zihálni kezdett, remegtem. Hirtelen elöntött az Indulat, nagyot dobbantottam a lábammal, s kezemet ütésre emeltem. A nyúl rémülten menekült Ide-oda cikázva. 6n mindenütt a nyomába siettem, bukdácsolva a fák ágai között. ..Csak utána, hajtsd, ne ereszd, mindjárt eléred!“ — diktálta valami különös belső szándék. Minden hiába! A nyűi eltűnt. Valahol rést talált a kiálló gyökerek alatt, és nyoma veszett, épp oly váratlanul, mint ahogy fölbukkant. Micsoda bosszúság! Itt, ez a nyomorult csalán még ráadásul hólyagosra marta a kezemet! Arcomon forró cseppek gvöngyöztek végig az örült hajszátől. A szivem kalapálva vert. Lihegve kapkodtam levegő után. Percek, hosszú reszkető percek teltek el így. Hirtelen megrázkódtam. leges hidegség mart a hátamba, s a torkomat mérges undor szorította. Halálos szégyen borzongása futott át rajtam. Ml volt ez? Ml bajom nekem azzal a szerencsétlen állattal? Mit akartam vele. . ? S akkor dermesztett csak meg a szédítő réminél: „Megölni, megölni . , — motyngtam magam elé. Igen. semmi kétség, meg akartam ölni. De miért? Talán az erdő? A csend? Az egvedflllét? Egyszerre minden kapcsolat nélkül, szinte logikátlanul vlllámlotl bele a tudatomba az út. az elvesztett út kényszerű gondolata. Egészen bizonyos: az volt az oka mindennek. Rémiitlen tekintettem körül. A rugalmas fű- levél szőnyegen lusta nvújtózással dőlt el a fák Ijesztően hosszú árnyéka. Odébb, a rozsda- színű fenyötörzsek ritkuló rácsán túl méregzöld dombhát púposodott. Akár a mesebeli zöld disznó, olvan valószínütlenni ragyogtatva ordő- sörtés gerincét. Szégyenkezve. megalé.zoftan siettem arrafelé. Ott nem messze a domb mögött ereszkedik lefelé az út, melyet elveszítettem. Most már csak felszaladok a dnmh teleiére, s biztos, hogy megtalálom. .Aztán egyenesen megyek tnvább. többé nem térít le róla semmilyen rejtélyes útvesztő. AZ ELSŐ MUNKAHELY Komoly elhatározásokkal léptem be első munkahelyemre — Legyenek készségesek, szorgalmasak, barátságosak és lelkiismeretesek! Ezekkel a tulajdonságokkal vihetik a legtöbbre — ismételgettem magamban az életbe bocsátó tanári intelmeket. A portán egyenruhás férfi állta utamat. — Hova, hova, kislány? Mutassa csak a táskáját! Tegnap hasonlóképpen jártam azzal a pimasz Pupaneccal a raktárból. U- gyanilyen ártatlanul meresztgette rám a szemét, s ma megtudtam, hogy egy egész doboz palackozott bort csempészett be a szolgálati Volgán. Persze, az én kézitáskámban nem lapult semmiféle fiaskó. Beléptem az ü- zembe. ' — Hol találom a könyvelési osztályt? — szólítottam meg egy arra haladó, ahogy mondani szokták, javakorabeli férfit. — Nahát, maga kis virűgszál — csípett az orcámba bizalmaskodón —, tán csak nem azt a vén sziplrtyó Prtíkovát keresi? Velem jobban járna! Kegyesen rám kacsintott, majd egy paskolással arra a bizonyos helyre, ahol — mint azt hajdanában nagy búsan Tu- win is megállapította — a legszebb lábak is végződnek, elindított a lépcsők felé. Az emeleten a takarítónő vett á pártfogásába. Amint megtudta, hogy űj lány vagyok, rákezdte: — Ha jót akar, MrkváCiková előtt tartsa a száját! Besúgó! A nagybácsija fiának az unokatestvére a káderos. S Kolozub, az Igazgató, a vén kandúr Sprnágelovával szűri össze a levet. Tudjuk mi jól, honnan az a sok feszes pulóver, amikben páváskodik! A könyvelési osztály elé értünk. E- lőbb körülnézett, majd a fülembe súgta: — S igyekezzék kijönni Trpákkal! Beleszólása van a jutalmak elosztásába! Végre benyithaltam elkövetkezendő munkahelyemre. Aho^y bemutatkoztam a három új kolléganőmnek, első dolguk volt, hogy — mint újoncot — kávéért szalajtsanak a büfébe. — Nem keli sietni! — nyugtattak' meg. — A főnök a hétvégi házának az alapjait betonozza. Meg aztán ha itt lenne is, rendszerint velünk kávézik ... Indultam hát. hogy teljesítsem első megbízatásom. Útközben a sokat hallott tanácsokat ismételgettem magamban: — r.egyenek készségesek, barátságosak, szorgalmasak és lelkiismeretesek! Ezeket 'a tulajdonságokat becsülik a legtöbbre minden munkahelyen ... Vércse Miklós fordítása Ä Z Ifjúsági mulatságon, az üzemi művelődési teremben beategyilUes látszott. Énekesnöiük fs volt. Csak az liven fiatal táb képes követni e gyors szerzemények tempójátt Az énekesnő hangja Iskolázatlan volt, s a te.ste pedig szüntelen ringott. A zenészek tőt órát is látszottak, néha még többet is. szinte látni lehetett, hogy kedvük telik benne. Az üzem másik felében, a szerelőcsarnokban az éjszakai műszakban dolgozó ötvenéves Stefan [anták ült egy fémforgószéken, és az Ifiabb Micha! Potoőannak arról mesélt, hogy milyenek Is voltak az ö korában, harminc évvel ezelőtt a mulatságok. Potoőan belekeverte a beszélgetésbe a lányokat, az élményeket, a gyorsan születő és hamar elmúló barátságokat — Néhány évvel ezelőtt — fogta halkabbra a hangiál Stefan janták —. már nős voltam, sőt. Renáta Is, az. aki már férjnél van, a világon volt. megismerkedtem egv ruhaUzletben dolgozó fiatal lánnyal. Mindig az élszakaí műszak után találkoztunk. Nyáron eljártunk a városon kívülre, ahol kevesebben láthattak meg. Amikor már el kellett volna válnunk, nem akart elengedni. Néha még el Is sírta magát... Janták belevilágított a saját képébe az elemtámpával, amelyet egy pillanatra sem engedett ki az éjszakai műszak alatt a kezéből. — Soha sem maradhattam vele sokáig, sietnem kellett a családhoz, mert nem a- kartam elválni az asszonytól. A lány gyakran felhívott a munkahelyemen, végül meg kellett vele szakítanom a barátságot... De menjek már! — áll fel az éjszakai műszak vezetője. Stefan janták. — Le kell állita-, nőm 8 gőzt az elosztóállomáson. Reggelig már, remélem, senki sem akar tusolni. — Aligha — legyint a kezével Mlchal Potoőan. — Te mit Is csinálsz most valójában? — Erősítőt. — Engem is érdekellek valamikor a rádiók, Az apró tranzisztoros rádióban megszólalt Armstrong hangja. — Elmúlt. Te Is elfelejted majd az egészet. Ezeket a tranzisztoros rádiókat Is. — Nem hallgatla meg? — ja. ez az a fekete énekes? Amikor beleftíj a trombitájába, kitágul a pupillája... — Fehér zsebkendővel törölgeti mindig az izzadságot a homlokáról. Akár reggelig elhallgatnám őt. — Engem már ma leginkább a fizetési szalag érdekel— világított Stefan lanták a lába alá — és esetleg az. hogy megkapjuk-e már végre a zatártalomért járó pótlékot. Egyszer majd téged is utolér mindez, meglátod. Kiment az udvarra, Armstrong éneke lassan elhalt mögötte. Az udvaron összefutott, a bundába bújt portással. — Huszonnégyórásat húzok — dicsekedett amaz —, a portásnő helyett. Beteg a hatéves gyereke — Az a kislány gyakran beteg, sűrűn kell helyeftesltenl. — És mi van a mulatsággal? Valahogy nagy a csönd ... — érdeklődött a portás. — Az már befejeződött. A teremben legalábbis már sötét van. Valahogy ma nekem Is gyorsan elszaladt ez a műszak — tekintett Stefan lanták az órájára. — A szfverösítőt már bevetted — kérdezte a pohár felé mutatva. — Egv cseppet sem. — Nekem aztán Igazán megmondhatod. — Megmondanám, de mindig ott van nálunk a rendész. — Láttam. — Ha csak egy csöppet Is megérezné, nem hagyná meg csak ügy magának. — Megyek, leállítom a gőzt. — Én meg megyek, kerülök egyet — búcsúztak el egymástól, és a portá"» elnyelte a sötétség. Stefan Janták elindult az öltözők felé. Meglepte a fény a fürdőben. .Beroent előbb az elosztó épületébe, és szinte beleizzadt, annyit tekerte a túlfűtött pincehelyiségben a csap kerekét. Kilépett az udvarra és a hőcserélő fölé húzott alacsony fészer tetegvintett kezével a portás —. ez az ő zenekaruk egyetlen lassút sem jájszik. — Egyetlen tangót vagy valcert sem? — Arra nincs idejük. Én mindig leginkább a valcert meg a tangót szerettem. Sőt, a csárdást talán még Inkább. Csak az volt a baj, hogy kevés lány tudta igazán jól járni. A zénekar még csak elkezdte a polo- nézt, én máris a körben voltam. — „Hej, merre Is jár az én szerelmem?“ — zendített rá önkénielenUl a portás. — Jaj, azok voltak aztán a szép idők. Egészségünkre! — emelte fel a mustárospoharát, és fenékig ürítette. — Még most Is, ha elindulunk az öreglánnval a Szalmakunvhöha. a tizenhármas végállomásnál elég tói elszórakozunk Rendelek magamnak egy korsó sört. és elég. ha megtlátom a zenekart, máris megjön a kedvem. Dolgoztam a GuDuSan Kraus: PIRKADATKOR jére hágott. Lehasalt a kátránypapírra, és belesett a hosszúkás ablakon a párás fürdőbe. De akárhogy is mereszgette a szemét, 8 párában majdnem semmit sem látott. Az összes zuhanyzó csapja ki volt nyitva, az énekesnő az egyik csaptól a másikig szaladt. mígnem az utolsónál a fiú karjaiban fejezte be. A nevetés'elhalt. Ebben a pillanatban Janták óvatosan leereszkedett a fészerről és a gözcsapra gondolt. Ha akarná. a csapból pillanatokon belül hideg víz folyna. Ezért visszatért a csap kerekéhez, és beleizzadt a tekerésbe. Kilépett az udvarra, kigombolta az overalllát, majd előhúzott egy cigarettát. A körútjáról visszatérő portás fázósan húzta válla közé a fejét. — Nézd. a fürdőben még világítanak — figyelmeztette. — A fűtő van ott — gyújtott cigarettára Stefan Janták. — Ilyen hamar fájrontot akar csinálni? — Az elpancsolna akár egész nap Is. — Az éjszakai műszak ötkor kezd fürödni. — Hatig kellene, hogy dolgozzanak, csak azután mondhatnák, hogy vége. — KI látja meg őketi — Azért a portán van valamim... — kacsintott rá a portás. — Egy krupica nem Is ártana — világf- tott barázdált arcába Stefan Janták. Elindultak a portára, leültek a szögletes telefonasztal mellé. A portás kinyitotta a szekrényt, elővette az üveget a fehér borral, és két mustárospoharat tett az asztalra. Öntött, és egyiket odanyújtotta jan- táknak. Kinn hajnalodott. — Milyen volt a mulatság? — kérdezte Stefan Janták nevetve, és lopva a fürdő felé pillantott. Ott benn még mindig világítottak. — Semmi rendeset nem Ismernek — lemon gyárban, a kábelgyárban, a Dimitrov Művekben, mindenhol jóban emlegetnek. Csak sajnos, az volt a baj, hogy sehol sem ^ volt valami jó főnököm, sehol sem tudták rendesen kiszámítani a béremet. A katonaság előtt dolgoztam én még a Hekler-féle téglagyárban Is, az volt még csak a kemény munka, a forró téglák kihordása a kemencéből! Aszerint fizettek, hogy mennyi téglát sikerült eladni. Ha nem tudtak túladni a portékán, jött a Hekler', és azt mondta. nem lesz fizetés, mert nem vitték el a téglát. Megvártuk, amíg eladták, és csak aztán kaptuk meg a pénzt. Egyszer egy héten fizettek. Cigány férfiak és lányok is dolgoztak ott velünk ... — Azt sem tudták, hogy szombaton lesz e fizetés vagy sem? — Tudtuk, hogy hány téglát adtak el a hét alatti.. Hekler nagy úr volt, az egész „Dórkapli“ az övé volt. A kemencét néhány napon át fűtöttük. Idényben ez tizenkét órás műszakot jelentett. Az idény fél évig tartott, tavasztól őszig. Télen senki sem építkezett. senkinek sem kellett a tégla. E,gy- szer eljött utánam egy cigánylány, a szemem majd ki gúvadt, ahogy ránéztem. Csalogatott maga után, de az elején ehitasf- tottam. Elnevette magát, és elment. Másnap aztán újra eljött a boszorka! Nem hagyott békén. Akkor épp égettünk a kemencében, nem hordtuk a téglát, úgyhogy volt elég Időm — öntött magának a borból, és folytatta: — Egv nap aztán már nem tudtam ellenállni, és elmentem utána a hűlő téglarakások mögé. Nekltámaszkodott az e- gytk téglarakásnak, felhúzta a szoknyáját, és kigombolta a blúzát. Magasabb volt, mint én. Azután mindennap eljött utánam, a „sápadt férfi“ után, ahogy 6 mondta. Féltem, hogy a többiek megtudják. Sok cigány szokott ugyanis várakozni a Hekler-féle téglagyár előtt. Nem kért pénzt, de még ennivalót sem akart elfogadni. Csak csendesen odajött, rám nézett, és én elindultam utána a téglarakások közé. Később elmentünk messzebbre Is, a téglagyár mögé, a gödrökhöz, ahol az agyagot bányászták. Ott esetleg csak a gyerekek bukkanhattak volna ránk, azok jártak csak oda játszani. Egy szép napon, amikor szintén eljött utánam, a téglahordáshoz kellett volna, hogy menjek. mert épo „kiégett“ a kemence. Vissza szeretett volna tartani. Könyörgött, hogy még maradjak, de amikor látta, hogy in-i dulóhan vagyok, elkezdett cigányul szitkozódni. Én meg azonnal elmenekültem. De másnap Ismét eljött, mintha ml sem történt volna. .Nem volt kihívó. Én Ismét elindultam utána, mert már égtem a vágytól. Hosz- szú fekete haja a vállára hullott, leeresztette egész a hátára, hogy ne érezze annvl- ra a téglák melegét. Ahogy volt. úgy volt, de megkönnyebbültem, amikor először, másodszor sem jött el utánam a munkába. Végül már egyáltalán nem mutatkozott. — Összeházasodtál volna vele? — .Nem, arra nem gondoltam. Nem tudtam volna elképzelni, hogy gyerekeim legyenek egy cigánylánytól. — Én megint, amikor már nős voltam, megismerkedtem egy tizenöt évvel fiatalabb lánnyal, eladó volt a ruhaüzletben. Akkor már világon volt a kis Renáta is — fogta halkabbra és bizalmasabbra a hangját Stefan lanták, annak ellenére, hogy a portán rajtuk kívül senki sem tartózkodott. — Itt a porta előtt találkoztunk mindig azzal az én elárusílónnmmel. Műszak után kifurikáztunk trolival a város szélére, hogy a lehető legkevesebb ember láthasson bennünket, az asszony mindjárt mindent megtudott volna. De szerelmes is volt az a lány belém! Amikor búcsúzkodtunk egymástól, még el Is sírta magát. — Világított maga elé Stefan janták. — Aztán egyszer eljött Ide az üzembe a Katalin bálra barátnőjével. A- kárcsak most, akkor is éjszakai műszakom volt, és hajnalra megvárt. Elvittem a fürdőbe, és megengedtem az összes csapot. — Az aztán az igazi! — Ha kllestél volna, akkor sem láttál volna semmit. Teli volt párával az egész tusoló. — Én emlékszem arra az elárusltónörel — Kötve hiszem! — Magas, szőke hajú volt! — Nem, sötét haja volt. Volt mit csinálnom, hogy megtartsam a karomban. — Kérdezősködött utánad, emlékszem. — Nem, az valaki más lehetett. Csak akj kor hagytuk abba. amikor hallottuk, hogy jön valaki a folyosón azok közül, akik öj-: szakai műszakban voltak. Végül magunkra kaptuk a ruhánkat, és kisietfOnk a fürdőből. Elvezettem a hátsó kijárathoz. Míndl.g ott várt rám, csak délben búcsúztunk el egymástól — állt fel Stefan janták. A fészer fölött, a szellözöáblakokban még mindig világítottak. ■— Ne menj még — szólt a portás, üveggel a kezében —, folvtasdi M ár mennem kell. Már nincs sok bátra — nézett az órájára —. rövidesen vége a műszaknak — mondta, és kilépett az udvarra, ötig várt, aztán elment a fürdőbe, fejezzék már he. mert ha észre-: veszi őket valaki az éjszakai műszakból, fölösleges kellemetlenség támad az egész“ bői. Németh István lorditásá
