Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1986-09-09 / 36. szám

új ifjúság 9 kil^heedik oidál^^ • oldal • kilencedik öl Ivóvíz a levegőből Szovjet szakembe­rek olyan — hordoz­ható — be­rendezést készítettek, amellyel vi­szonylag egyszerű eljárással kivonható a levegő pá­ratartalma, s ezáltal vízzel Iáhatók el a távoli területeken dolgozó geológusok, hegyi pásztorok stb. A berende­zésnek szélmotorral hajtott tur­binája egy szűrőrendszeren át le­vegőt szív be, s az azután a 4—5 m mélyen a földbe süllyesztett hő­cserélőbe jut. A műanyagból ké­szített hőcserélő csöveinek hideg falán elég nedvesség lecsapódik, majd az így keletkező víz belefo­lyik egy tartályba, s onnan szi­vattyúval szükség szerint kiemel­hető. A berendezés különleges szelepe növeli a légáram nyomá­sát, s csökkenti a harmatpontot. Attól függően, hogy mekkora a szélsebesség, a levegőnek a pára- tartalma és a hőmréséklete, több­kevesebb víz gyülemllk össze a „kút“-ban. A kísérletek során, a- mlkor 80 százalékos volt a levegő relatív páratartalma, két nap alatt több mint 40 1 ivóvíz gyűlt össze. Ez persze nem nagy mennyiség, de a lakott településektől, vízbe­szerzési helyektől távol dolgozó kis létszámú expedíciók tagjai számára elegendő. Ha több vízre van szükség, mód van rá, hogy több kondenzáló berendezést ösz- szekapcsoljanak. Ékírásos följegyzés a Halley—üstökösről A British Museumban őrzött ba­bilóniai ékírásos táblákon olyan följegyzéseket találtak, amelyek szerint az i. e. 164-taen és 87-ben a babilóniaiak megfigyelték a Föl­dünk közelébe érkező Halley-üstö- köst. Mezopotámiában a csillagászat az i. e. III. évezredben fejlődött ki, az 1. e. VIII. századtól kezdve a babilóniaiak napról napra föl- jégyezték a Hold és a bolygók ál­lását, azt. hogy aznap milyen volt az időjárás, havonként rögzítették az Eufrátesz vízállását, a főbb ter­mények árát, sőt bizonyos poli­tikai eseményeket is megörökí­tettek. E följegyzések között ta­lálták rá arra a híradásra, amely a Halley-vel azonosítható üstökös­nek a Föld közelébe való érkezé­séről szól. A hidrogén sem makulátlan Az SZUA Fizikai-Kémiai Intéze­tének kutatói sokoldalúan meg­vizsgálták a légkör és a „jövő“ fűtőanyagának mondott hidrogén közötti lehetséges kölcsönhatáso­kat. Az intézet munkatársai sze­rint a „tiszta“ fűtőanyagnak is nevezett hidrogén nem is annyira tiszta. Kiszámították, hogy a lég­körbe kerülő hidrogéngáz 95 szá­zaléka a troposzférában 'oxidáló­dik, vízzé alakul, a maradék 5 százalék azonban eléri a sztrato szférát, s ott — katalizátorként — elősegíti, hogy az élővilágot az ultraibolya sugaraktól védő ózon­réteg elvékonyodjék. Ezért a szak­emberek felhívják a figyelmet ar­ra, hogy a hidrogéngáz majdani tömeges energetikai célú felhasz­nálása idején fokozottan figyelni kell a gáztároló tartályok és pa­lackok szigetelésére. Ócskavas újrahasznosítása préseléssel A fémfeldolgozáskor keletkező ócskavas nemcsak beolvasztással, hanem préseléssel is újra feldol- gozhatóvá válik. Ezáltal megtaka­rítható a beolvasztáshoz szüksé­ges sok energiának egy jó része. A clausthall műegyetemen kifej­lesztett eljárással az ócskavasat először felaprítják, azután zsírta­lanítják, majd pácolással eltávo­lítják a felszínéről az oxidokat. A megtisztított fémhulladékot elő- tömörítik, majd fölhevített és kép­lékeny állapotban rudakká prése­lik. Eközben a fém állaga és szer­kezete megváltozik, úgyhogy a ré­szecskék a határfelületükön össze­hegednek. A keletkező anyag me­chanikai tulajdonságai alig tér­nek el a kezeletlen kiindulóanya­géitól, s belőle új termékek ké­szíthetők. A reggeli napocska igyekezett süt­ni, ahogy csak bírta, de a harminc­éves Misónak nem tellett benne örö­me. Ha lépteket hallott az ajtó mö­gött, minden Idegszála megfeszült, s rettegve várta a belépőt. Most... Most csapnak le rám, elvisznek oda, ahol leshetem a reggeli napocskát; jó, ha a rácsokon keresztül betér egy-egy eltévedt sápadt sugara. De megint nem ^rtént semmi. A nap ment a maga útján, kapaszkodott mind fel­jebb a kék égen, a nők pedig ugyan­olyan elragadöak, csábítóak voltak, mint annak előtte. Misót is várta az 6 kis boltocskája, az illatos hurkák, kolbászok, felsálok és lapockák, szűz­pecsenyék, és marhapacsnik, de ve­vőre várt a velőscsont, a borjúmáj Is... Nem is volt rest Mihályka, sietett nagy lármával felhúzni a redőnyt, hogy a „ccságos asszonyok“. ,,kedves kisasszonyok“, „tisztelt urak“ tudo­mására hozza, jöhetnek. Jöttek Is a kuncsaftok, és végtelen Izgalmában Mihály időnként elége­detten simított végig rozmárbajszán, Jelentőségteljesen felemelte mindkét karját, hogy jobban kitűnjenek a „nagy munkában“ kidolgozott Izmai, s Így szólt a soron levő asszonyság­hoz: — Mlvet szolgálhatok, „ccságos asszonyom“? Látom, ú) frizurája van. kár, hogy gyönyörű fejecskéjét nem az én váltamra hajtja. De hát tudom, a szíve a másé, így nem marad más a szegény hödolö számára, mint tü­körbe sírni a bánatát. Mindenkihez volt egy-két testre sza­bott kedves szava, bókja, az életböl- csességekröl nem is beszélve — Igaz, a nyelvész e „bölcsességeket" a leg- elcsépeitebb közhelyek kategőrtájéba sorolta volna, ha hallja őket. De nem­csak bóknak, bölcsességeknek volt bő­vében, 8 mankónak is. Tizennyolc órakor, amikor a re­dőnyt lehúz'a, eltűnt arcáról a mo­soly. A tekintete ilyenkor hideg volt, az arckifejezése elszántságról árul­kodott. A Snukinak becézett haver be­lemélyedve keveri a kártyát, a töb­biek mereven figyelik zsonglőr moz­dulatait. A tét: a teljes bank. A nagyszerű fickó Misónak az a véleménye, a kártya teszi az életet elviselhetővé, aki nem kártyázik, csak vegetál. Jő lap jön? Ez Itt a nagy kérdés. Ha neki kedvezett a szerencse, pléh- pofával zakója zsebébe gyűrte az ez­reseket. Bárban elverni ennyi pénzt? Ezt csak a kezdők csinálják. A- hű­tőből előhúzott egy fiaskó márkás konyakot, majd amikor a fenekére néztek, sorra került a másik is. A haverok pedig az italt kortyolgatva az élet értelméről meditáltak. Miso, ha úgy vesszük, jőtét lélek volt. Amikor SnukI azt mondta, szo­rult helyzetbe került, szüksége lenne öt ezresre, hogy odahaza betapassza a felesége száját, pontosabban azt a lyukat, amely a család anyagi hely­zetén tátongott, Miso nagylelkűen át­nyújtotta a kért összeget, és ráadás­ként buzdítölag megveregette a ba­rátja vállát. Egy városban, még ha kisváros is, mindig történik valami. A hlrdetőiro- da kirakatában naponta megjelenik ilyen-olyan hirdetés: ki köfött házas­ságot, kit temetnek, kik válnak, vagy... És ilyenkor városszerte azt rebesgetik, kit miért csuktak le. Ez nem is marékkel, hanem zsákkal lo­pott, de meg is kapta a jussát... öt évet. Emez meg nyakig benne van a pácban, egykönnyen nem éviekéi ki belőle. Másnap azonban űjfent Misőra mo­solygott 8 reggeli napocska, de öt to­vábbra is furdalta vagy Inkább mar- dosta a lelkllsineret. Ma végre azt mondom: „Elég volt, haverok. Ki mi­vel tartozik, egyenlítse ki, és kvittek vagyunk. A hazárdjátéknak befelleg­zett.“ ^ E meggyőződése vezérelte akkor is, amikor munkába sietett, és akkor Is, amikor eme elhatározásáról igyeke­zett meggyőzni a társaságot. De az­tán jött az este. Mivel töltse, mivel üsse agyon az időt? — ágaskodott benne a kérdés. Talán egy jó csaj eloszlatná az unalmát. De a szere­lem messzire elkerülte. Moziba ment egyedül. A szomszédnőjét csokoládé­val kínálta. Az nem ódzkodott na­gyon, pontosabban szólva, nem is ér­telte, mit sustorog mellette ez az is­meretlen férfi. Másfél óra múlva vége volt a film­nek. ugyanúgy a két rámenős ember kapcsolatának is. Valóban vége volt, mert a film után Miso az utcán ta­lálta magát — egyedül. Pechjére nem sokáig csatangolt, mert a balsors ösz- szehozta egyik barátjával. Tétován bá­mult maga elé, mígnem úgy döntött, betérnek egy korsó sörre. És mit nem ád a sors, útközben egy újabb haver­ba ütköztek. Amikor a kocsmába ér­tek, további három cimbora előtt állt már az asztalon a bűkergető, a sörös krlgll, és a féldecis pohár. Szemre­hányó pillantással fogadták Misöt. És ő akkor belátta, játék nélkül nem ér az élet egy lyukas garast sem. Vala- mennyiüket meghívta „barlangjába“ — és azon az estén jócskán megnőtt a mankója is. De hát tehet ő arról, ha egyszer menő fejnek született?! Ha nem hall­ja estéről estére azt, hogy nagyszerű fickó vagy, valahogy nincs a bőrében. És hogy nagyszerű fickó maradjon továbbra is, szórta a pénzt. Persze nem a magáét... És mind mélyebbre nyúlt a rábízott vállalati kasszába. Egy napon aztán fejébe vette, már­pedig Snukin behajtja az adósságot. Legfőbb Ideje, hogy törlesszen. Snuki számára azonban nagy érvágás lett volna a követelt ötezer korona. Hogy mentse a menthetőt — mint az már lenni szokott —, beköpte „Jótevőjét“. A folytatás már Ismerős: leltár, hiány, vizsgálati fogság, és öt év. Misőt ez alatt az Idő alatt legfeljebb az vigasztalja, hogy a haverok sem úszták meg szárazon a hazárdjátékot. Pop-rock az NDK-ból Í2.) Körképünket az NDK popzenéjé­ről a szólisták bemutatásával foly­tatjuk. Közülük is kiemelkedik Petra Zieger és .kísérőzenekara, a Smokings együttes. Petra már a- lapiskolásként egy pionírokból ál­ló énekkarban próbálkozott, ké­rőbb zeneiskolába Iratkozott, s itt találkozott az Erfurt nevű zene­karral. Az együttes tagjai máris felajánlották neki, bogy énekel­jen velük. Egy Ideig tehát velük lépett fel, de nem elégedett meg az addig elért sikerekkel, tovább szerette volna fejleszteni tudását. Főiskolára jelentkezett. Tanulmá-' nyal befejezése után kivált az Er­furt együttesből, mert Berlinbe költözött. Ott pedig sokkal Igé­nyesebb feladatok vártak rá: elő­ször mutatkozhatott be a televí­zió nyilvánossága . előtt, ami szá­mára sem volt mindennapi ese­mény. A Neues Leben ifjúsági lap ankétján második helyezést ért el 1984 elején. Ezután egy állandó zenészgárda csoportosult Petra köré, hogy ne kelljen váltogatnia klsérözenekaralt. A ma Is működő, sikert sikerre halmozó csapatot Burghard Lasch alapította, s a zenekar a Smokings nevet kapta. Tagjai: • Andreas Schulte, Peter Taudte, Alexander Ali Kirfe, Stefan Schirrmarcher és Wolfram Schäfer. Zenei stílusuk eddig „meghatározhatatlan“, vagy Inkább vegyes, ugyanis a kemény rocktól kezdődően szinte minde­gyik stílusfajta képviselve van da­laikban. Nemrég sikeres romániai kör­úton vettek részt. Újabb meghívá­sokat kaptak. Két évvel ezelőtt a mi fiataljaink is meghallgathatták élőben felvételeiket, hiszen a Bra­tislava! Lírán Is vendégszerepei­tek. Dina Sraat, mondhatnánk, a tragikus sorsú popénekesnők közé tartozik. Egy autószerencsétlenség következtében elveszítette férjét, ami annyira lesújtotta, hogy több mint egy évig visszavonult. Végül belátta, hogy ezt a nagy csapást könnyebben vészeli át, ha vissza­tér a pódiumra. Ekkor került bol­tokba első albuma, s 1980-ban már újra sikereket aratott számaival. Egy kisebb rendezvényen összeta­lálkozott egyik régi barátjával, Manfred Nytchcsel, és elhatároz­ták, hogy' egy közös programot készítenek elő. így készült el két hónap leforgása alatt a „Dlna Straat meghívja“ című show, a- melyben vendégként Peter Teske és a Solaris táncbalett Is közre­működött. Elindulhatott tehát Dl­na országjáró turnéja, majd ezt követték a teljes estét betöltő koncertjei Romániában. Maja néven ismerik csak az NDK-ban azt a kislányt, aki leg­először öt évvel ezelőtt tűnt fel a könnyűzenei palettán, akit e- gyébként úgy hívnak, hogy Catrin Pritsche. Catrint az édesapja ka­rolta fel, mert látta, hogy kislá­nyának adottságai vannak ehhez a szakmához. Az apa, egyébként, szintén tagja volt egy szórakozta­tó zenét játszó együttesnek. Lá­nya Is mindig arról álmodozott, hogy valaha hivatása lesz a zene, s álma elég korán valóra válha­tott. A rádió gyermekkórusában kezdte, majd zeneiskolába járt, zongorázni tanult, egyszóval fej­lesztette tudását. Számos rangos seregszemlén ért el sikereket, többek közt nálunk Is járt az Intertalent fesztiválon, de hazájában, a Rostockban meg­rendezett „Az emberek és a ten­ger“ című rendezvényen a két el­ső díjat és a közönség díját is ő nyerte. Már több nagylemeze is megjelent, s gyakran szerepel a televízióban. Bár pályája csúcsán van, állandóan énekórákat vesz, és mozgástechnikáját is fejleszti. Maja már minden műfajban pró­bálkozott, énekelt népdalt, san­zont, kemény rockot, diszkót, s bebizonyosodott, hogy elsősorban a könnyű műfaj az, ahol legjob­ban kitűnik, amely leginkább ér­dekli. Szívesen írna saját dalokat, szeretne összetoborozni egy kísé­rőegyüttest Is. Tervekkel telve néz tehát a jövőbe, ami azt Jelenti, hogy még találkozunk nevével. — rr —* NEVETŐ SZÍNHÁZ . Záray Márta és Vámosi János, amikor Svédországban vendégsze­repeitek, betértek egy olasz étte,- rembe. Vámosi gondterhelten néz­te az étlapot, aztán odaszólt a fe­leségének: — Márti, hogy Is hívják azt a kis olasz Izét, amit úgy szeretek? Záray szórakozottan odavetette: — Claudia Cardlnalel Együtt lépett fel egy esztrád- műsorban Alfonzé és Angyal Já­nos, k két népszerű parodists. A konferanszié egyszerre jelentette be őket, mégpedig így: — Következnek az utánzás nagy­mesterei! A műsor után Alfonzé elkezdte ugratni kollégáját: — Jancsikám, azért egyszer már el kellene dönteni, melyikünK utá­noz jobban. Angyal nagy komolyan bólin­tott: — Ideje lenne. Habár azt hi­szem, én nyernék! — Miből gondolod? — Hát kérlek, hogy csat egy példát említsek, a múH héten fel­léptem egy nyírségi Kis faluban, és amikor utánozni kezdtem a vo­nat hangját, a nézőtéren ülő bak- ter felpattant a helyéről, és kiro­hant, mert azt hitte, hogy befu­tott a nyolc húszas személy. Alfonzo gúnyosan elmosolyo­dott. — Erre vágsz fel? Én egy sza­badtéri előadáson éjfél előtt né­hány perccel léptem színpadra, és amikor utánozni kezdtem egy ka­kas hangját... felkelt a nap! —> in :p,ldal

Next

/
Thumbnails
Contents