Új Ifjúság, 1986. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1986-09-02 / 35. szám
új ifjúság 9 kilencedik oldal - kilencedik oldal - kiléncédik öl A passzív dohányzás Atommeghajtású tengeralattjáró mint foglalkozási ártalom A nem dohányzó Gun Palm csaknem két évtizeden át egy stockholmi Irodának olyan — rosszul szellőző — helyiségében dolgozott, a- melyben több kollé- gá)a rendszeresen dohányzott. A hölgy férje felhagyott a dohányzással, de akkor is, amikor még dohányzott. tartózkodott attól, hogy ezt a felesége jelenlétében tegye meg. Az asszony 1980-ban 53 éyes korában a tüdőráknak egy olyan fajtájában beiegedeit meg, amely szinte kizárólag dohányosokat sújt. s 1982 elején meghalt. Még a halála előtt a foglalkozási ártalom elleni biztosításra vonatkozó törvény alapján kártérítést követelt, de követelését a helyi társadalombiztosítási hatóság elutasította. A halála után, 1983-ban a családja fellebbezett, s négy — szakértőként meghallgatott — professzor úgy nyilatkozott, hogy ha nincs más, nyomósabb érv, a „passzív dohányzás“ egymaga elegendő ok lehet arra, hogy valakit a tüdő kórós működésében megnyilvánuló biológiai változás érjen. Az Illetékes legfelsőbb bíróság végül úgy ítélkezett, hogy a hölgy valószínűleg szobatársainak a dohányzása miatt betegedett és halt meg, tehát a munkavégzésével kapcsolatos ártalomnak lett az áldozata. Ezért úgy rendelkezett, hogy a biztosítóintézet fizessen ki a családjának 1000 dollárnak megfelelő összeget temetkezési költség címén, az elhunyt gyermekeinek pedig 19 éves korukig akkora összegű évjáradékot, amennyi anyjuk évi jövedelmének a 20 százaléka. Ez az ítélet — az első Ilyen jellegű a világon! — a svéd országos e- gészségügyi szervezet vezetője szerint remélhetőleg hozzájárul majd ahhoz, hogy a dohányzást a társadalom ne tekintse magától értetődő szokásnak, s megerősítse azt a törekvést, hogy mindenfelé olyan környezetet hozzanak létre, amelyben az emberek nem dohányozhatnak. Az egyik francia hajógyárban még az idén elkészül a Saga-1 nevű, hagyományos hajtású kis tengeralattjáró. Egy kanadai-francia konzorcium azt tervezi, hogy 1988-ban Kanadában egy 1,5 megawattos,,tehát nagyon kis teljesítményű atomreaktort épít e hajóba, s ekkor az új nevet kap majd: Saga-N. A vízhűtéses kis reaktor viszonylag erős — 20 százaléko.sra — dúsított uránnal fog működni. A hőcserélőben a hűtővíz freonnak adja át hőjét, s az hajtja majd a hajómotorokat. A reaktor bármilyen hűtési zavar esetén önműködően leáll. Ha a tengeralattjáró netán elsüllyedne, a veszélyes mélység elérése előtt a reaktoron betörik egy acélablak, azon behatol a tengervíz, s ekként a nyomás még azelőtt egyenlítődik ki, hogy a reaktor tartálya összeroppanhatna, s a nukleáris fűtőanyag szétszóródhatna. • Maga a reaktor a hasadóanyag cseréje nélkül hét évig működhet. A tengeralattjáró egy-egy útjának lehetséges időtartamát tehát nem a fűtőanyag csekély mennyisége, hanem a személyzet tűrésképessége korlátozza. Ezt mintegy harminc napra becsülik. Működési hatósugarának pedig az szab határt, hogy ha az atomreaktor leáll, a tengeralattjárónak a meghagyott hagyományos motorral kell tudnia visszatérnie a bázisára. .A Sagának hatfőnyi személyzete lesz, s hét búvárt vihet majd magával; az 6 munkaterületük 600 méteres mélységig terjedhet. A védön^ű utolsó, legnagyobb tagja Hollandia léte és jóléte régóta a tengertől függ. 1300 kilométer hosszú gátjai és védőművel nélkül nagyvárosai — Amszterdam. Rotterdam és Hága — víz alá kerülnének. Az 1953. évi hatalmas viharban északnyugati szél tört a holland partok felé, a víz átszakitotta a gátakat, s a viharos hullámokban csaknem kétezer ember lelte a halálát. Az i950-es é- vek végén elhatározták, hogy az áradás okozta károk csökkentésére 700 kilométerrel megrövidítik a tengerpartot. A legtöbb gondot az Antwerpen és Rotterdam között elterülő deltavidéket magába foglaló Zeeland tartomány okozta. Három tengeröblét az 1960-as és .az 1970-es években lezárták. Közülük kettőnek hajözsillpjel is vannak. De ba a 9 kilométer széles Ooster Shceláét Is gáttal zárnák el, ez megzavarná a terület ökológiai e- gyensúlyát. Ezért ott egy olyan védő- művet építettek, amelynek hatvankét acélkapuját viharos hullámverés Idején le tudják zárni. Két mesterséges sziget szolgált építési bázisul, ezek később a védömü részeivé váltak. Két darus hajó róluk szállította helyükre azt a hatvanöt betonpillért (ezek tömege egyenként 18 000 tonnáig terjed!), amelyek a kapukat hivato*^tak tartani. Nehogy ezek a pillérek az apály és a dagály Idején gyorsan á- ramló vízben elmozduljanak, kövekkel rakták körül őket. Végül úszódaruk emelték a helyükre a 260—480 tonna tömegű nyithatö-zárhatö acélkapukat. A zeelandl védömOrendszer- nek ezt az utolsó és legnagyobb — mintegy kétmilliárd dollárnak megfelelő összegű beruházással megépített — tagját ez év októberében — avatják fel. Arcában volt valami carmenes, szóke haja miatt azonban inkább azt mondhatták volna róla. vadóc entel- lektüel. mintsem szép cigánylány. O- lyan volt Lilla mint egy operaházi kísértet, „akt“ címet tévesztve az o- perett kapuját döngette. Legalábbis Igyekezett jö benyomást kelteni. Nem szívesen riasztotta volna el magától az érdeklődő ifjakat, a sör- és knédll- pocakot eresztett férfiakat. Tudta, többségük nem ugrik fejest az ismeretlenbe, még akkor se, ha kockáztat. A siker kulcsa: jó benyomást kelteni a teremtés koronáiban. Fél éve már, hogy befejeződött az a két évig tartó javító-nevelő „kúra“, amelynek, ha tetszett, ha nem. a paragrafusok parancsára alá kellett magát vetnie. Ez alatt a fél év alatt megpróbált élni így Is meg úgy is, de legfőképpen élete amúgyra sikeredett. Amikor Ismét számot kellett adnia a szabadulása óta eltelt időről, neklszegeziék a kérdést: — Még mindig .. .7 Még mindig ötszáz koronáért osztogatja a szerelmet? — Még mindig, egy kúlönbséggel: most már nem ötszázért, hanem kilencért. Tudják, már nem vagyok kezdő. a korral a gyakorlat !s megnő, a medicfnial Ismeretek a kisuljamban vannak, tehát haladok a korral... A rendőrhadnagy hallva e nyílt vallomást, az írógéphez lépett, hogy jegyzőkönyvbe vegye., Lillának azonban annál több esze volt, hogy engedje magát olyan könnyen sittre küldeni. Ha mindent jegyzőkönyvbe mondana, néhány évig újra „élvezhetné“ a börtön hűvösét jobb lesz Inkább más ikat bemártva, mentenie az_trhá jál, és ha ez sikerül, új életet kezd. Utóvé.gre a bírö is csak ember, és méllánvoMa majd elhatározását, rá adásul az igazságszolgáltatásnak nem érdeke a bűnözők számának gyarapítása. Azt állította, ö igazán mindent elkövetett, hogy Jó útra térjen. Volt LILLA tisztességes állása. Szalagmunkát végzett, az automata naphosszat töltötte a palackokat. Csörgött megállás nélkül a folyadék, majd a fiaskókra kupak és címke került. Fontos munkának tartotta, amit csinált, ennek következtében hasznos embernek hitte magát. És ami a leglényegesebb, egyre távolabb érezte magát a lejtőtől. Hogy a mester szemet vetett rá, és pimaszul, sőt sértőn közeledett felé, ö arról Igazán nem tehet. „Cicukám van már egy s más a rovásodon. így semmiség számodra, hogy engem is boldogíts...“ A harminckét éves Lilla pedig a világért sem akart letérni a jó útról, azért tántorlthatatlanságát egy jókora pofonnal hozta a főnöke tudomására. A férfiút méltóságában és hiúságában megsértett mestert elöntötte a vér: „Engem egy cafat fog kioktatni!? Majd én megmutatom neki!“ A munkatársnők mi sem természetesebb a férfi oldalán voltak Felháborodottan fordítottak hátat Lillának. Egytkük- másikuk a kudarcok ejtette sebeiket gyógyltgatták a történtekkel. Lillának sem kellett több, becsapta maga mögött az ajtót, és alászolgája. S hogy kímélje magát a további kudarcoktól, más munkahely után már nem Is nézett. A borozóban csupa hasonszőrű között érezte magát, olyanok között, a- ktknek már valamilyen kihágás terheli a múltját, vagy éppen lebukás vár rájuk. * — Te marha, ml a francnak tolakszol a rendes emberek közé?l Ott csak csupa ökörséget tanulsz! — oktatta öt ki Stella, aki ezt a „bölcsességet“ akkor ötlötte ki, amikor az elmegyőgyintézetben öt értelmiségi ítölgy gyógylttatta neurózisát körülötte. miközben örültek, hogy betegek, mert legalább nem kell lónevel- ten viselkedniük. A rendőrhadnagy ezzel a megállapítással lepte meg a kihallgatottat: — Elég sok terhelő bizonyíték van arra, hogy bájaival tartotta el magát, da azt Is tudom, hogy találkozott rendes emberekkel is. Hát Igen. Lillát a véletlen összehozta egy özvegy nyugdíjas férfival, aki azért figyeli fel rá, mert rettenetesen hasonlított megboldogult feleségére. Szerette az asszonyt, és hogy magányát elűzze, lakásába vitte Lillát. Nem kívánt tőle semmit, csak hogy mellette legyen, és megoszthassa vele a magányát. Ezt a szívességet a férfi kétezer koronával hálálta meg. Egy Ideig, míg újra tisztessé.ges helyet találok magamnak, megleszek ebből a pénzből — gondolta Lilla. — Biztosan találok helyet, hiszen az o- lyanok után, mint én, két kézzel kapnak. Itt is, ott is hiányzik az ember. Ha minden jól megy, összejön az autó megjavíttatásának az ára. a hétvégi ház megvan, élhetek vígan. A- ranyemberl — morfondírozott Lilla. De alighogy gondolatainak végére ért, a kétezer koronának bottal üthette a nyomát, barátaival azt óbé- gatták, mindig akad egy hülye, akit át lehet ejteni, Addig dőzsöltek, míg egy villamosjegy árát is eldözsölték. A főpincértöl kért kölcsön, hogy rend- betegye magát, és elindult a nagy szafarira. Végül ö esett csapdába. — Ha majd közeledik a nyolcvan- kilencedik év vége, kezdhetem számolni a napokat, és azután majd új életet kezdek... — mondta a bíróságon Lilla, és engedelmesen étadta magát sorsának, pontosabban szólva a törvénynek. Pop-rock az.NDK-ból (1.) A világ különböző tájain népszerű a könnyű műfaj, mert szórakoztat, mert kellemes élmény egy-egy előadó lemezét vagy koncertjét meghallgatni. Az NDK-ban különösképpen népszerűek az Ilyen jellegű pop rock fesztiválok, tévéműsorok, mint például a nálunk !s sugárzott Ein Kessel Buntes, a Tempo tv-show-k, a Drezdában évente megrendezett Grand Prix slágerfesztivál, és még sorolhatnám. Most Ismerkedjünk meg néhány o- lyan neves előadóval, akikkel gyakran találkozhatunk a képernyőn vagy a különféle seregszemléken. Tizenegy éve működik már az NDK egyik sikeres csapata, a Karat, a- molymsk lemezeit mi is megvásárolhatjuk. A csapat első nyilvános fellépése 1975 febfuárjában volt, s már akkor is több daluk a slágerlisták éle felé törekedett. Ez annak köszönhető, hogy az együttes nem a teljes ismeretlenségből Indult, hiszen három tagja már korábban is együtt Játszott. Mielőtt színpadra léptek volna, rendelkeztek szakmai tapasztalattal, Így előre összeállították a részletes programot, nagy gondot fordítottak a, megjelenésre, a színpadképre, a világításra és természetesen a hangzás minőségére. A tagok; a csapat vezetője és egyben basszusgitárosa Henning Protz- man, billentyűse Ulrich „Ed“ Swillms, a másik billentyűs Thomas Kurzhals, ének, gitár Herbert Dreilich, szölö- gitár Bernd Römer, a dobos Michael Schwand!. Bernd és Michael csak 1978-ban léptek az együttesbe mint amatőrök. Michael már korábban is foglalkozott a zenével, sőt zeneművészeti főiskolát is végzett. A Karat együttessel először 1976 nyarán Berlinben több ezer néző előtt léptek fel. A csapat négy tagja járt zeneiskolába, ahol a klasszikus zenével is foglalkoztak. Ez is sokat segített nekik a későbbi tevékenységükben, főleg a zeneszerzésben, a kompozíciók összeállításéban. Kedvenc zeneszerzőik Sibelius, JanáCek, Bach, Brahms, Schumann és mások. A dalaik szövegét először hírneves szövegírókkal íratták, majd 1979-ben Norbert Kaisert kérték fel erre. Kaiser korábban verseket Irt, de sehol sem közölte őket. Amikor kézhez kapta az első zenei anyagot, másnapra összehozott egy szövegkompo- zlclót, amelyet aztán csiszoltak még. Először mindig a zene készült el, csak utána írták meg a szöveget. Azonban vannak olyan számaik Is, amelynek ötletét egy-egy ]6 szöveg adta, például a „Babák“ vagy a „Bolondok hajója“ címűekét. A „Kék bolygó“ című, nálunk Is ismert lemezük zenéjével és szövegével a legjobb albumaikhoz tartozik; témája a világbéke megőrzése, a dalok háborúellenesek. A Karat együttesnek hazáján kívül főleg az NSZK-ban, de más országokban is vannak rajongói. Ez annak köszönhető, hogy szerzeményeik az emberek jó tulajdonságairól szólnak, s koncertjeikre a nyüzsgés, a „csupa élet“ jellemző. Stílusukat semmiképp sem befolyásolják a különféle rövid életű divathullámok, mint amilyen például a break Is volt. A csapatról, a közelmúltban egy könyv is megjelent, amelyben a szerző, Karoline Gerlach részletesen ecseteli a zenekar pályafutását az indulástól napjainkig. Négy lány a tagja annak a fiatal, de hivatásos NDK-bell együttesnek, amelynek Mona Lise a neve. A zenekar 1982 februárjában alakult, tagjai: Lisclntte Recznick — billentyűk, ének, Christine Powlleit — ének, Antja Wittösch — gitár és Elizabeth Illés — basszusgitár. Az együttes zenei műfaja a kemény rock, habár az Indulásnál Inkább csak slágerzenét játszottak, s szövegeikre a naivitás volt jellemző. Később viszont dalaik témaköre megváltozott, megkomolyodott, s egyidejűleg a stílusváltás Is bekövetkezett. Nehéz elképzelni, hogy fiatal lányok hard rock zenét játszanak, hiszen erre nagyon kevés példa akad a világon, mégis sikerült bebizonyítaniuk, hogy e műfajban is otthonosak. A keraényrock-hangzást, igaz, lágyítja a női énekhang, a zene ennek ellenére lüktető, dübörgő. Koncertprogramjukba, általában húsz saját szerzeményt sorolnak be. Ezek a dalok a tinilányok életéről, hétköz- napjairöl, az Iskoláról, a szerelemről szólnak, s ezért Inkább a lányoknak címezték. A* csapatnak mégis több fiúrajongója van — s nem Is nehéz eltalálni, miért. A Mona Lise első nevezetes fellépése tavaly volt az NDK-ban megrendezett békekoncerten, és többször láthatta őket a magyarországi közönség is. Az idén már a televízió képernyőjén is találkozhattunk velük, hiszen vendégszerepeitek az Ein Kessel Buntes című Bzőrakoztató műsorban. — rt — Nevető színház Psota Írén néhány hetet New Yorkban töltött, ahol többek között felment a világ legmagasabb épületeként számon tartott The World Trade Center tetejére is. Az Idegenvezető buzgón magyarázott; — Amint látják, elég magas rács veszi körül a kilátót, mégis az öngyilkosok kedvenc helye ez. Psota megborzongott. — Mondja kérem, gyakran ugranak le innen az emberek? — Nem, kérem. Csak egyszeri Kabos töprengő arcot vágott. — Azt nem tudom! Olyan sűrű volt a köd, hogy nem tudtam, hol vagyokl Haumann Pétert gyakran látni a színházak nézőterén. Az egyik főpróbán a darab szerzője megkereste a művészt, és izgatottan így szólt: — Örülök, hogy Itt vagy! Tudod, hogy sokat adok a véleményedre! Hogy tetszett? — Kellemes meglepetés volt a darabod — felelte a művész. — Rövl- debb, mint vártam... Kabos László néhány kollégájával egy dunántúli kisvárosban vendégszerepeit. Visszafelé Jövet autójukkal o- lyan ködbe kerültek, hogy kénytelenek voltak az országút szélére húzódni és leállni. A sofőr bosszankodva próbálta letörölni az ablakot. — Esküszöm, ilyen ködöt még életemben nem láttam... A hátsó ülésről ekkor előrehajolt Kabos. — Én már láttam. A sofőr hitetlenkedve nézett kollégájára. — Hol? Seregi Lászlót, az Operettszínház rendezőjét már hosszú idők óta üldözi egy ifjú szerző a darabjával. A- mlkor végre Seregi elolvasta a darabot és találkozott a fiatal íróval, az Izgatottan várta a véleményét. Seregi gondterhelten lapozott a példányban. — Sajnos, a darab végével van baj. — Micsoda? Tessék csak megmondani nyugodtan! Ml a baja a darab végének? — Hát, túl messze van az elejétől! — tp — dal > kilencedik oldal - kilencedik oldal rkil^hi^
