Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-04 / 9. szám
új ifjúság 3 MŰSZAKIAK Nem a véletlen hozott össze a három fiatal mérnökkel: Szabó- mihály Attilával, Izsák Kálmánnal és Bernáth Attilával. Azért találkoztunk, hogy megismerjem a véleményüket olyan kérdésekről, amelyekről napjainkban, de főleg a CSKP KB nyolcadik plenáris ü- lése óta országszerte folyik a vita. E három fiatal mérnökkel a tudományos-műszaki fejlődés kérdéseiről beszélgettem. Érdekelt, hogyan látják helyzetüket ők, a fiatal műszaki értelmiségiek. Mindhárman már gyermekkorukban érezték a műszaki pálya vonzását. Tudatosan készültek hivatásukra. Szabómihály Attila a kibernetika, Bernáth Attila az e- lektronlka, Izsák Kálmán pedig a gépészet, illetve az építészet bűvkörébe került. Bernáth Attilát leszámítva a mérnöki diploma megszerzése után mindegyiküknek sikerült képesítésüknek megfelelő helyet találni. Attila is a végzettségének megfelelő ágazatban, egy elektronikai üzemben helyezkedett el, kénytelen volt egykori álmáról, a tervezésről lemondani. Üzemének elsősorban gyakorlati emberre volt szüksége. A termelési részleg irányítását bízták rá a Tesla nagymegyeri (Calovo) üzemében. Izsák Kálmán a Dunaszerdahe- lyl (Dun. Streda) Járási Építőipari Vállalat tervezési osztályának épületgépésze. Szabómihály Attila pedig a du- naszerdahelyi Juhocukor mérési- regulációs osztályának tervezője. Beszélgetésünket azzal kezdtük, hogy mennyire találkoztak a munkahelyükről alkotott elképzeléseik a valósággal. Sz. A.: „Szerencsés embernek érzem magam, mert a szakomban dolgozom, és éppen akkor kerültem az üzemünkbe, amikor egy új automata berendezést kezdtek szerelni. Ott voltam a szerelés első napjától egészen az átadásig. Ez alatt sok új ismerettel gazdagodtam. Külföldi szakemberekkel dolgoztam együtt. A berendezés kiválóan működik, a szerelésben eltöltött időnek nagy jelentősége van szakmai kibontakozásomban.“ B. A.: „Sajnos, én nem azt csinálom, amit tanultam, de azért elégedett vagyok.“ I. K.: „Minden pályakezdő tele van Illúziókkal. Azok a szerencsések, akiknek nem kell erre ráébredniük. Aránylag rövid idő alatt olyan beosztásba kerültem a vállalatunknál, amely végzettségemnek és érdeklődésemnek egyaránt megfelel.“ — Említettétek, hogy munkahelyeteken aránylag rövid időn helül „mélyvízbe“ dobtak benneteket, vagyis elég hamar olyan felelősségteljes beosztásba kerültetek, amelyek betöltéséhez szerintetek is nagyobb gyakorlattal rendelkező szakemberekre lett volna szükség. Most már bebizonyítottátok, hogy tudtok „úszni“, helytálltatok, de azért érdekel, hogyan vélekedtek az ilyen megoldásokról. B. A.: „Általában a „mélyvízbe“ dobásra a kényszer viszi rá az üzemek vezetőit, ez a kényszer pedig a szakemberhiány. Én legalábbis úgy éreztem, hogy azért bízták rám a termelési részleg i- rányítását, mert abban az Időben, amikor én kezdtem, kevés volt a megfelelő végzettségű szakember.“ I. K.: „Szerintem nem olyan nagy baj, ha a kezdő szakembert korán bedobják a „mélyvízbe“, kérdés azonban, hogy azután hagyják-e úszni.“ Sz. A.: „Én úgy gondolom, ha túlságosan nem atyáskodnak a kezdő fiatal fölött, de nem is a- kadályozzák munkáját, akkor azért megtanul „úszni“. És ez nagyon jó, mert a fiatal bizonyíthat. Az üzemeknek az lenne a jobb, ha minden posztra olyan embert tehetnének, akinek elméleti és gyakorlati tudása egyaránt megvan. Ez azonban, főleg a kisebb üzemekben, nehezen kivitelezhető, ezért szükséges, hogy bízzanak a fiatalokban, de ne hagyják őket teljesen magukra. Segítségre, megértésre néha még a legjobb szakembereknek is szükségük van.“ — Valamennyien megálltátok a helyeteket azokon a posztokon, a- hova kerültetek. Az eltelt néhány év alatt több-kevesebb tapasztalatra is szert tettetek. Érdekelne, hogy éppen tapasztalatok birtokában látjátok ma a helyzeteteket, illetve a pályatársak helyzetét. Sz. A.: „Elképzelhetetlennek tartom életünket a műszaki haladás nélkül, a műszaki-tudományos fejlődés pedig elképzelhetetlen műszaki értelmiség nélkül. Viszont úgy érzem, hogy társadalmi megbecsülésünk, elismerésünk, értem ezen az anyagi és erkölcsi megbecsülést, nem kielégítő.“ B. A.: „Osztom Attila véleményét, de én úgv látom, hogy utolsó mondata főleg a tervezésben és a fejlesztésben dolgozókra vonatkozik. A termelésben nincs különösebb okunk a panaszra, mert Jobban vagyunk honorálva, mint a kutatásban dolgozók.“ I. K.: „Annyival egészíteném ki az elmondottakat, hogy mindezt hatványozottam érzik a pályakezdők, akiknél még más tényezők is közrejátszanak a hiányérzet kialakulásában.“ — Véleményetek bizonyára saját tapasztalatotokon alapszik ... Sz. A.: „Részben. Amíg csakis elméleti feladatokkal foglalkoztam, határozottan éreztem, hogy kevesebbet jelentek a társaim szemében, mint ma, amikor már konkrétabb munkát végzek. Kezdetben szinte éreztem, hogy csakis azt a személyt látják bennem, aki elfoglal egy íróasztalt, de nincs nagy látszata. Persze, Időközben ■ kiderült, hogy fontos volt az a munka is, amelyet az íróasztal mögött vagy a rajztáblán végeztem, de állítom, hogy tudásomat sokkal inkább elismertettem kézzelfogható munkával. És így van ez társadalmi méretben is. Sajnos, könnyebb elismerést, megbecsülést kiváltani mindenki számára látható munkával, mint szélleml erőfeszítéssel.“ — Talán ez a kiváltó oka annak a jelenségnek, hogy a mérnökök egy része idővel a termelésbe kerül? B. A.: „Minden bizonnyal. De azért nem lehet e tekintetben általánosítani. Már említettem, hogy én nem akartam mindenáron a termelésben dolgozni. Minden vágyam és álmom az volt, hogy o- lyan helyen dolgozzam majd, ahol újat lehet alkotni, ahol tervezhetek.“ — Visszatérve a megbecsüléshez, elismeréshez, mennyire értettétek ezek hiányát az anyagiakra? Sz. A.: „Válaszomban általánosan próbáltam megfogalmazni a problémát. Az anyagi elismerés, tehát a jövedelem nem mindig a- rányos munkánk társadalmi fontosságával, habár nincs okom panaszra, mert elég szépen keresek. De így is az a véleményem, hogy az anyagi ösztönzés igen fontos. Akik kimagasló eredményeket érnek el, akik már bizonyították, hogy a szakterületükön többre képesek, mint az átlag, azokat a bérezésben Is az átlag fölé kel- ■ lene emelni. Egyetértek azzal, hogy egy kezdő nem sorolható abba a bérkategóriába, mint egy idősebb szakember. Nem az a probléma, hogy a kezdők keresnek keveset, hanem hogy a műszaki értelmiség munkája, tudása nincs úgy megfizetve, mint azt elvárnánk.“ — Kevés olyan rétege van társadalmunknak, amelynek a rohamos fejlődéssel úgy lépést kellene tartania, mint a műszaki értelmiségnek. Ehhez szerintetek milyenek a feltételek? I. K.: „Az én vállalatom támogatja azokat, akik nem sajnálják Szabőmihály Attila Izsák Kálmán Bernáth Attila az energiát az új Ismeretekre. Nálunk rendszeresek a szakmai szeminárumok, amelyeken általában a hozzáférhető, legkorszerűbb technológiáknak számító megoldásokkal ismerkedhetünk meg.“ Sz. A.: „Nagyon fontos, hogy a munkahely támogassa a műszaki értelmiségieket, a továbbképzésben. Ehhez elsősorban szakiroda- lomra van szükség. Vállalatunkban nem rossz a helyzet, de még így is előfordul, hogy csak nagy nehézségek árán tudja az ember beszerezni azt az irodalmat, a- melyre szüksége van. Viszont a fiatal mérnököknek is kezdemé- nyezően kell viszonyulniuk továbbképzésükhöz. Ennek is soksok módja van. Az önképzés, a szórakozás, a kikapcsolódás mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a társadalmi é- letbe való bekapcsolódás út az önmegvalósításhoz. Én ezt úgy próbáltam megoldani, hogy aktívan dolgozom a szakszervezetben és az Ifjúsági szervezetben.“ Kamocsai Imre FELEL0SSE6TEUESEN A Példás, segítőkész, a legnagyobb dologidőben is kész- séges, gondolkodá- ^ ^ Sábán és cselekedeteiben határozott fiatalembernek ismertem meg Kozsár Miklós mérnököt, a SZISZ Trebisovl Járási Bizottsága elnökét. A világ dolgairól jól tájékozott kommunisták közé tartozik. Felkészültsége, rugalmas gondolkodása folytán képes eligazodni a társadalmi kérdésekben. Fiatalokkal dolgozik, SZISZ-tagok, a- lapszervezetek, különböző szakcsoportok és bizottságok munkáját Irányítja, miközben egy pillanatra sem feledkezik meg egész embert kívánó tisztsége súlyáról. Miki munkahelyén az Ung-vidék barátságos kisvárosából ingázik naponta. Nem itt pzületett, de már évek óta itt lakik. — Szülőföldem Gömör, ez a gazdag etnikumú, számomra máig is vonzó barátságos tájegység. Valahányszor hazavetődöm falumba, Csoltóra (Coltovo) hatalmába kerít a nosztalgikus érzés. Bár é- vek során az Ung-vidék is a szívemhez nőtt, sok barátra és. ismerősre tettem itt szert, a családi, a rokoni szálak erősen kötnek ide, a szülőföld az mégiscsak szülőföld. Az itteni alapiskolában eltöltött feledhetetlen é- vek, a Török László tanítómtól' kapott útravaló mély nyomokat hagyott bennem, s kellemes emlékként tér vissza. Ű oltotta belém a magyar népdal és a néptánc iránti szeretetet, általa ismertük meg -ml, Sajó-partl lurkók népünk és nemzetünk kultúráját. Negyedszázad távlatból is úgy í- télem meg, ezek az évek nagy hatással voltak a kultúráért végzett munkámra, nem beszélve további életutam alakulásáról. A pelsőci (Plesivec) alapiskolából a Kassai [Kosice] Magyar Tanítási Nyelvű Ipariskola gépészeti szakára került. Itt szintén volt egy kedvenc tanára, Putanko E- mil, aki szocialista hazafiságra, erős erkölcsi tartásra nevelte az iparistákat. Érettségi után a Prágai Műszaki Főiskola Gépészeti Karára felvételizett. így lett a Sajó-partl' lurkóból, illetve kassai Iparista fiúból öt évig a főváros lakója. — Kassai diákoskodásom után nem is annyira a nagyváros, mint a kezdetben szokatlan szakmai és nyelvi összetételű emberi közeg jelentette számomra a változást. Ml, csehszlovákiai magyar diákok abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az Ady-klub találkozási helye, szakmai és irodalmi fóruma volt az itt tanulóknak, felkarolta az érdeklődőket. Legkedvesebb prágai emlékem a Nyitnl- kék népművészeti csoport megalakítása és ötévi sikersorozata, mely lényegében csak folytatása volt a kassai Oj Nemzedékben kezdett tevékenységemnek. A próbák, fellépések, vendégszereplések, de a klub élményszámba menő összejövetelei is erkölcsi fogódzót jelentettek számunkra, szinte feledtették velünk az iskolában felmerülő gondokat, bajokat, az otthontól elválasztó többszáz kilométeres távolságot, s részben a családi fészek melegét is pótolta. Az öt év hamar elszállt. Szakmai tudással, a kultúra művelése során szerzett tapasztalatokkal felvértezve és természetesen gépészmérnöki diplomával a zsebemben intettem búcsút Prágának. A barátságos száztor- nyú város belopta magát a szívembe, és azóta is örömmel térek vissza, ha csak lehetőségem adódik rá. A főváros és a klub Kozta ösz- sze élete társával, Mónikával is. IFIÚKOMMUNISTÁK A tényleges katonai szolgálat letöltése után feleségével Nagyka- poson [Veiké Kapusany] telepedtek le. Majd jöttek a gyerekek, Céaba és Miklós. A főiskolán tanultakat a Slov- naft vajáni [Vojany] üzemében kamatoztathatta a gyakorlatban. A vegyészeti gépek és gépi berendezések tartoztak szűkebb szakmájához. Pár hónap után azonban gyökeres változás következett. — A SZISZ-nek megalakulása óta tagja vagyok, középiskolásként, a főiskolán és a katonaságnál vezetőségi tagként több funkciót is betöltöttem, különböző bizottságok élén dolgoztam. A Slov- naftban is vezetőségi tag voltam, és mivel nagyon szeretem ezt a munkát, örültem a bizalomnak, hogy a SZISZ jb titkárává választottak. Egy év múlva kineveztek a jb elnökének, ami már jóval nagyobb felelősséggel és .jóval több munkával járt. Már hatodik éve töltöm be ezt a tisztséget, a feladatokat mindig tudásom és képességeim szerint igyekeztem teljesíteni, nincs miért szégyenkeznem. Érdemeit több járási, kerületi, de központi kitüntetés is fémjelzi. Hivatalból több szakbizottság tagjaként tevékenykedik, a járási pártbizottságon, s a Nemzeti Front járási bizottságának elnökségi tagja. Munkájukat most a CSKP, XVII. kongresszusát megelőző nagyobb aktivitásra, valamint a közelgő választások megszervezésére összpontosítják. Ezek a feladatok sokszor a szabadidejét is felemésztik, nem beszélve a Csema- dokban végzett munkájáról, valamint a SZISZ és Csemadok járási bizottságának közös rendezvényeiről. Internacionalizmusát dicséri a nemzetközi baráti kapcsolatok megteremtése, ápolása és bővítése terén kifejtett igyekezete. A nagykaposi Komócsa néptánc e- gyüttese, melyet évek óta vezet, már többször képviselte hazánkat a Szovjetunióban és Magyarországon. Maradék szabadidejében ki- kapcsolódás, felüdülés számára a családi házuk melletti kertecske és szőlő. A gépészet iránti vonzalma is megmaradt. Rengeteg műszaki könyvet olvas, érdeklődik a szakmai újdonságok iránt, szavaival élve amolyan műszaki politikus. Arra a kérdésr.e, hogy szerinte milyen legyen egy fiatal SZlSZ-tag, egy ifjú kommunista, azt válaszolta: — Legyen becsületes, és elvhű. Ne restelljen letenni valamit á társadalom asztalára anyagi juttatás nélkül, munkáját meggyőződéssel, szívvel végezze, és amit fontosnak tartok, morális kérdésekben sem legyen szakadék az elvek és az ifjúkommunista cselekedetei között. Polgári László (A szerző felvétele).
