Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-02-25 / 8. szám

TÜDÄST TAPASZTAlÄSSAl CYÜJTBETIM Csodagyerek nem mindennap születik. De annak is, míg a maga útját kezdi járni, a rendkívüli adottsá­goknál sokkalta fontosabbak számára az első lépé­sek, a támasz. Fontosabbak számára az emberek, akik példaképül szolgálnak, tanáesolnak, eligazíta­nak. Emberek, akik hozzáértéssel alakítják jellemét, nézeteit — életét. Mert így van. Valamennyien tisz­ta lappal születünk, amelyen nincs egyetlen folt, és amelyre nincsenek bejegyezve hősiességek, becsüle­tesség. Ezekre csak később kerül sor. Miroslav Ondrus olyan szülők A fiú férfivá cseperedett. Akik gyermeke, akiket a fiuk életének nem ismerték, azoknak a kabátja legviharosabb szakaszában, a pu- liajtókáján viselt zöld szalag IFjÚKOMMUNISTÁK Äi?; rulkodott erről. Akkor még azt hitte, hogy az érettségi vizsgával az mint anya tudta, mikor szorult együttérzésre serdülő fia. bertáskorban sem tudott volna ki hozni a sodrukból. Az apa, aki hivatásos katona, végleg beteszi maga mögött mindig akkor segített Mirónak, a- Iskola ajtaját, mikor az arra leginkább rászo- A dunai határőrséghez szólítot- rult. Erélyes és igazságos. Hatá- ta a katonai szolgálat. Az Ondrus rozott és kiváló emberismerö. Mi- családban tehát már ketten is Tóval egyenrangú félként beszélt, viselték a zöld egyenruhát. Miro Meghánytak-vetettek mindent, a- rájött, hogy míg az ember él, ö- mit az élet a családjukban eléjük rökké tanul. Állítólag a katonaság sodort, az olyan dolgokat is, ame- neveli igazából férfivá a legényt, lyek mások szerint csak a felnőt- így mondják. Miro számára az itt tekre tartoznak. Nem kellettek töltött idő két igen érdekes év Mlrónak könyvek ahhoz, hogy fel- volt, amely évek alakították, el­ismerje: az élet fontos eleme a zellálták gondolkodását, megta- beszélgetés. Az ember megwnul nult egyenesen bánni az emberek- beszélni a gondjairól, megtanul kel, és sok mindent tapasztalt, rolni úgyszintén, amelyeket ez a kitárulkozni. Elfogadni mások né- Például azt is, hogy az ember- cím magába foglal. A munkának zetelt. Tisztelni az olyan embere- nek sokszor egyedül kell magán szentelt időnek sem lehet „ettől- ket, akik képesek önmaguk és segítenie. Döntenie kell azonnal eddig“ határt szabni. Milyen is ta­mások előtt is beismerni tévédé- és helyesen. Azok közé tartozott, lajdonképpen a földmérőből lett süket. akiket a kimerítő katonai szolgá- SZlSZ-funkcionárlus Miro? És Taktika és stratégia, a katonai lat sem tett elnézővé önmagával miért? Emberekkel ezelőtt, a mé- szerepkörökből ezeket töltötte be és társaival szemben, akkor is 1- rések során is kapcsolatba került, az édesanya a családban. Kiélező- gényes maradt. 1982 januárjában És csak úgy hátat fordítani a dött helyzetekben békített, de párttagjelöltnek javasolták. szakmának?! A száraz tények is­Vannak kitüntetések, amelyeket méretében ilyen és hasonló kér­nem viselnek mellre tűzve. Ame- dések merülnek fel — törvénysze- Az Ondrus szülők írták az első lyek átadásakor az ember nem rűen. bejegyzéseket fiuk tiszta fehér áll reílektorlámpák fényében. A- Senki sem befolyásolta Mirot a lapjára. . zokban a pillanatokban az ember pályaválasztásban. Egymaga dön­Hatvanhatban az Ondrus család önvizsgálatot végez. Helytáll-e? tött. Bár az építészettől nem bú- Szeredről (Sered) Bratislavába, a Nem csalódnak-e benne? Miro csúzott el teljesen, már jobban ér- második városkerületi Poseft la- párttagjelöltként helytállt, nem deklik öt a repülőgépek. Életében kótelepre költözött. Egy katona- csalódtak benne. azonban fontos szerepet kapott a tiszt családjában egy ilyen költö- Sokan állnak a számára nagy fiatalokkal végzett munka. Nem zés nem számít különös esemény- nap, 1984.: Január 25-e mögött: kényelemszeretetből vállalta. Él­nek. Miro életében azonban az új szülők, tanárok, barátok, az a lenkezöleg. Szükség van ott a se­környezet, emberek, barátok mé- nagyszerű kollektíva, amely fel- gítségére? Minek akkor az elő- giscsak nagy szerepet játszottak, karolta, ha Mirónak segítségre nyöket latolgatni? Kiskorától o- Ezekben az években ismerte fel volt szüksége, és barátlan megve- lyan környezetben nevelkedett, a közösség erejét. regette a vállát, ha sikerült neki ahol-a problémákat megoldották. Az alapiskolához ilyen-olyan él- valami. Nagy nap volt Január 25-e nem pedig kerülgették, elsiklot- mények fűzik az embert. Az évek Mirónak és az volt az édesapjá- tak fölöttük. Nemegyszer halljuk múlásával azonban jobbára csak nak is: „Kész ember vagy. Kom- a.fiatalokról, hogy passzívak. Mi- azok elevenednek fel, amelyek ki- munista.“ ro .nem veszi őket így egy kalap tbrölhetetlenül az emlékezetünk- Nyolcvankettőben Miro Bratisla- alá. Ö másként ítéli meg azokat, be vésődtek. vában az Állami Tervező és Tipi- akiknek nem volt, ki segítsen, ta­Annak az alapiskolának, amely- záló Kutatóintézet dolgozója lett. nácsot, magyarázatot adjon. Az nek Miro a küszöbét átlépte, ép- Beosztása: földmérő szakember, ember csak olyasvalamit csinál- pen akkor adományozták a Ján És ha már valaki üstökön ragadta hat az életben, ami érdekli őt, a- Nálepka kapitány Alapiskola ne- a szerencsét, egykönnyen nem en- miben kedvét leli. Elkerülhetetle- vet. Kiváló és önfeláldozó peda- gedi el. Itt is nagyszerű kollektí- nek azonban a kevésbé vonzó, nem gógusok tanították Mirót. O ezt va és érdekes munka várta. Mé- könnyű feladatok is. De hátat for- így fogalmazta meg: „Csupa jó rések Szlovákia-szerte, az év há- dítani nekik? Azt már nem. Meg- tanltóhoz volt szerencsém.“. De romnegyed részét terepen töltöt- birkózni velük, kordában tartani hát elsősorban a pedagóguson te. Tálé, Krpáőová, Stará Lubov- az akaratot, hogy ne hagyjon ép­múlik, hogy egy osztályból jó kol- fia, Bratislava környéke — hagyó- pen akkor cserben, amikor szük- lektíva kovácsolódjék. Egy min- mányos térségek. És további ta- ség van rá, csak azok képesek, denklért... Jóban, rosszban egy- pasztalatok, amelyeket egyetlen akik nem ülnek ölbe tett kézzel, aránt. Sofia Bezáková osztályfő- tankönyvben sem talált volna meg. Tudást tapasztalással gyűjthetünk, nők abban az időben talán a leg- Szlovákia olyan ország, amelyhez Miroslav Ondrus jelenleg a többet írta arra a bizonyos fehér hasonlót nem találni. Az emberek SZISZ SZKB Szlovákiai Központi lapra. Érdekes, és komoly játékot készségesek és jók. Politikai Iskolájának a hallgatója. Játszott „gyerekeivel“. Ezt a játé- Miro mint földmérő sem nyug- Újra beült az iskolapadba. De tud- kot úgy hívták: bizalom, egymás hatott. Nem akarta, hogy csak pa- ja, hogy nem teljes értékű a funk- segítése, közös munka. A játék- píron legyen SZISZ-tag. A SZISZ clonárlus bizonyítványa, ha nem szabályok között ott volt a barát- il. Kerületi Bizottsága revíziós bi- tud bánni az emberekkel. Ság is. A tanárnő edzette tanítvá- zottságának volt aktív tagja, és Szerencséje volt. Szülei, taná- nyal barátságát a hétvégi kirán- segített a konferencia előkészíté- rai, barátai nagyszerű emberek, dulásokon, s elérte azt, hogy a sében. Lehetett rá számítani. Ez Határozott, biztos léptekkel halad kollektíva évek múltával sem esett a tulajdonsága befolyásolta élete előre az életben. Azok közé a fia- szét. további alakulását. A SZISZ vá- tál párttagok közé tartozik, akik Amikor az ember a gyermekkor roskerületi bizottságának elnöke nem veszik félvállról a feladatai- és a felnőttkor mezsgyéjére ér, egy hét gondolkodási Időt adott kát, sem a kötelességeiket. Meg- a felnőtté válás különös érzése neki arra, hogy eldöntse, akar-e kérdezhetjük: a mai fiatal esz- kerlti hatalmába. Először gondol- náluk dolgozni. ményképe? Vannak szavak, ame­kodlk el Igazából afölött, merre Latolgatott, összeült a családi lyeket nagyon gyakran klmon- tovább, hová kilépni a képzelet- tanács. Felesége és ő, mert kislá- dunk. Olyan gyakran, hogy köz- bell vonalról. Miro az alapiskola nyuk, Zuzanka ilyen fontos kér- helyszámba mennek. Mirora azon- utolsó évfolyamában két közép- désekben még nem volt illetékes ban bátran mondhatjuk, eszmény- iskola nevét is beírta a jelentke- dönteni. Elfogadta az ajánlatot, kép. Minden ízében az. És gyen- zőlapra: építészeti szakközéplsko- a fiatalokkal végzett munka meg- géivel együtt az, mert mint bárki la és repülőmechanikai szaktan- határozó tényező lett számára. más, ő sem mentes tőlük. És rossz intézet. Az építészet került ki Tisztségviselő. Ezt a megneve- napjaival együtt is az, de flgye- győztesen. A középiskolában Mi- zést nehéz egyértelműen körülír- lembe véve, hogyan teszi túl ma­ró tisztségviselő lett. Nem vonta ni. Azokat a kötelességeket felső- gát rajtuk, ki magát az ifjúsági szervezet ................................................., .. .. ............................ munkájából. Tenniakarás, a fiata­lokra jellemző alkotó nyugtalan­ság — ez természetesen mind megvolt nála. Erre tanították. így érezte. Barátaival nem beszélt o- lyan problémákról, mint pangás a szervezeti életben. Nem volt mi­kor és nem volt miért. Mindenki hibázhat. A kommunista beismeri hibáit, és nem ide­gen számára az önkritika. A kommunista nem követ el elfogadha­tatlan hibákat. Akkor is türelmes, az emberekhez, amikor más már kifogy a béketűrésböl. 0 nem felszúlító mádban beszél. Szavai ma­gyarázók, őszinték, az egyén nézeteit tükrözik. A kommunista nem irigy és nem törtetfi. Egyszerűen fogalmazva: ember. A sz6 szoros értelmében. Pályaválasztók figyelmébe Növekvő érdeklődés . I ■ jPastorek Gábor hadnagyra, a Komáromi (Komárno) Járási Ka­tonai Parancsnokság tisztjére há­rom évvel ezelőtt nem kis felada­tot bíztak. Többek között az ő fel­adatkörébe tartozik „felkutatni“ azokat a fiatalokat, akiknél fel­tételezhető, hogy sikeresen foly­tatják tanulmányaikat hazánk va­lamelyik katonai közép- vagy fő­iskoláján. A legutóbbi találkozá­sunkkor az idei tapasztalatairől faggattam. — Nem dicsekvésnek szánom, de bátran kijelenthetem, hogy az utóbbi években, a katonai isko­lákba történő toborzás terén já­rásunkban nagyon sokat javult a helyzet. Ma már nem jelent külö­nösebb gondot elegendő tanulót találnunk a katonai gimnáziumok­ba és a szakközépiskolákba. Fő­leg a Banská Bystrica-1 Katonai Gimnázium iránt nőtt meg az ér­deklődés. — Miként végzltek a toborzást? — Mint minden munkának, en­nek is több oldala van. Mi min­denekelőtt arra törekszünk, hogy jó kapcsolatokat teremtsünk a járás alapiskoláival. Ugyanakkor szorosan együttműködünk a járási pedagógiai és pszichológiai tanács­adóval, amely kitűnő segítőtárs­nak bizonyult az utóbbi években. Segítőtársaink között meg kell em­lítenem a SZISZ Járási bizottsá­gát, a Honvédelmi Szövetséget és a szakszervezetet is. Persze munkámban a legfonto­sabb és a leginkább célra vezető eszköz a személyes kapcsolat meg­teremtése. Tiszttársaimmal együtt nagyon gyakran ellátogatunk já­rásunk iskoláiba. Azokkal a tanu­lókkal, akik érdeklődnek e pálya iránt, igyekszünk baráti kapcso­latot teremteni. Tudjuk, hogy egy ilyen komoly, egész életre szóló döntéshez a fiataloknak, de szü­leiknek is jól meg kell fontolniuk mindent. Ezeken a beszélgetése­ken apró részletekbe menő ma­gyarázattal szolgálunk. Nem sze­retnénk azt, ha valaki csak azért nem jelentkezne erre a pályára, mert hiányosak, esetleg tévesek róla az Ismeretei, de azt sem, ha valaki később megbánná döntését. Szóval nagyon körültekintően kell eljárnunk. — Mi az, ami iránt leginkább érdeklődnek ezeken a beszélgeté­seken? Mit akarnak a fiatalok ál­talában megtudni még mielőtt véglegesen döntenének? — Főleg az alapiskolákat kell részletes információkkal ellátni. A legtöbbjük keveset tud a katonai iskolák tanulóinak az életéről. A kérdések zöme ezzel kapcsolatos. Sokan például azt sem tudják, hogy a katonai iskolákban is u- gyanúgy vannak szünidők, mint a civilekben. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy a katonai iskolák tanulói nemcsak a na­gyobb szünidőkben, tehát télen, tavasszal és nyáron látogathatják meg a szüleiket, hanem év köz­ben is. A tanulmányi eredménye­iktől és a viselkedésüktől függő­en akár kéthetenként is kaphat­nak eltávozást a parancsnokaik­tól. Sokat beszélgetünk még ar­ról is, hogy milyen lehetőségek várnak rájuk a tanulmányaik be­fejezése után. Ezek a lehetőségek pedig olyan nagyok, hogy nehéz lenne részletesen mindenre kitér­ni. Feltétlenül meg kell említe­nem, hogy azok, akik mindenkép­pen főiskolára is el szeretnének jutni, vállalják bátran a katonai gimnáziumokat, mert azoknak a növendékei szinte kivétel nélkül tanulhatnak tovább hazánk vala­melyik katonai főiskoláján vagy akadémiáján. — Néhány évvel ezelőtt még azt tapasztaltam, hogy a fiatalok főleg azért nem merik vállalni a továbbtanuiást katonai iskoiák- ban, mert keveset tudnak róiuk. Sok esetben azt sem tudták pon­tosan, hogyan Jelentkezhetnek is­kolába ... — Ma már ilyeh problémák nem fordulhatnak elő. A pályaválasztá­si tanácsadó minden iskolában pontosan ismeri a lehetőségeket és a feltételeket. Ha valaki úgy gondolja, hogy az iskolában ka­pott információ kevés a döntés­hez, bátran keressen fel bennün­ket, a katonai parancsnokságon minden szükséges tudnivalóhoz hozzájuthat. — Mondottad, hogy idén jó e*>—. redményeket értetek el a tobor­zásban. Ez azt jelenti, hogy már minden hely, minden iskolában foglalt? — Nem. A középiskolákban é- rettséglzők még jelentkezhetnek elsősorban a vySkovl parancsnoki főiskolára, de várják az érdek­lődőket a kassai (Kosice) repülő-, a Liptovsky Mlkulá§-1 műszaki fő­iskolán is, sőt kis létszámban még a bratislavai és a brnói katonai akadémiákra is lehet jelentke^l. Ezeken kívül a 2ilinai közlekedé­si főiskolának is van egy katonai tanszéke, amely főleg közlekedési szakembereket képez a hadsereg számára. — Milyen végzettséget lehet szerezni ezeken a katonai főisko- iákon? — Minden katonai főiskola hall­gatója tanulmányai befejezése után mérnöki oklevelet kap, s hadnagyi rangban kerül az alaku­latához. Természetesen minden is­kola más-más irányzatú, és még azon belül is van szakosodás. El­mondhatjuk, hogy bármilyen ér­deklődési kört ki tudnak elégíte­ni a főiskoláink, csak helyesen kell dönteni. — Mit tehetnek azok, akiket nem vesznek fei a civii iskoiákba, de a kérvényükben nem tüntették fel katonai iskolát. Jelentkezhet­nek ...? — Természetesen idén is lesz­nek pótfelvételik a katonai isko­lákba, de azt mindenkinek tudnia kell, hogy a keresettebb katonai Iskolákon a helyek betelnek a rendes időben megtartott felvételi vizsgákkor. Később már csak a szabad helyek közül választhat­nak a fiatalok. Mindenesetre meg­éri majd felkeresni a katonai pa­rancsnokságokat azoknak, akiket helyszűke miatt nem vettek fel a civil Iskolákba. Kamocsai Imre

Next

/
Thumbnails
Contents