Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-02-18 / 7. szám

IB Nemcsak mozflgép]aTftdl( — A jelenről könnyebb Is, egy­szerűbb is beszélni — mosolyodik el Stefan Drotár mérnök, az is­kola Igazgatóhelyettese. — Az is­kola közkedveltségére nem pa­naszkodhatunk, hisz úgy is mond­hatnám, telítve vannak az osztá­lyok. Nem csupán mezőgazdasági szakmunkásképző vagyunk, mint ahogy az a köztudatban él, ha­nem autószerelőket, géplakatoso­kat és esztergályosokat is neve­lünk a környék üzemei számára. Iskolánkat jelenleg 530 diák lá­togatja, akik szlovák, illetve ma­gyar nyelven tanulnak. Fontos még tudni, hogy a szakmunkás- képző hároméves. Aki érettségiz­ni szeretne, ennek elvégzése után felvételizhet, kétéves továbbkép­zőben szerezhet szakérettségit. A magyar ajkú diákoknak a három­éves tagozat kelet-szlovákiai ha­táskörű, míg a továbbképzőbe már Közép-Szlovákláből 1 érkeznek. Egyre nagyobb az érdeklődés is­kolánk iránt a magyar diákság részéről. Ezt az osztályok létszá­ma is hűen tükrözi. Sajnos hely­szűke miatt egyelőre nem nyitha­tunk újabb osztályokat. Azért mondom, egyelőre, mert a jövő­ben változhat a helyzet, ugyanis 1988-ban új iskola épül. Az első ütemben az új iskolaépület, a tor­naterem és az ebédlő épül majd fel, a második ütemben a műhe­lyek, sportpályák stb. A tervdo­kumentáció elkészült, az első fi­tem anyagi fedezetét és kivitele­zőjét is sikerült biztosítani. Szafko László tanár kalauzol az iskolában, ű közvetlenül a mező­gazdasági szakmunkásképző meg­alakulása után jött ide, így sza­vai egy élő lexikon tanúságaiként hatnak. — Ez itt a régi malom épüle­te, később diákotthont' varázsol­tunk belőle —• mutat az udvar túloldalára. — Az udvar '«végében egyszintes épületben vannak az osztályok. Egy utcahosszal odább a műhelyek. Bemegyünk az emlékszobába, ahol faliújságokon, korabeli fény­képeken, írásos dokumentumokon tárul elénk az iskola múltja és jelene. Medzev 1966-ban, az itt hagyományos kovácsmesterség hatszázéves jubileumán kapott vá­rosi rangot, s ez az iskola fejlő­désére is rányomta bélyegét. A szovjetunióbell Boriszovl Mező- gazdasági Szakmunkásképzővel 1973 óta tartanak baráti kapcso­latot. Kölcsönösen látogatják egy­mást, a nyári épitötáborozást is közösen szervezik. Az iskola diákjait szerződés kö­ti egy-egy mezőgazdasági üzem­hez, gyakran ezek az üzemek is támogatják az iskolát. Ennek kö­szönhetően az idén például negy­ven diák megy sítanfolyammal egybekötött jutalomüdülésre. Az emlékszobában látható elismerő oklevelek, vázák és egyéb tár­gyak az iskola honvédelmi tevé­kenységét dicsérik. Évek óta jó eredményeket érnek el. A minisz­térium országos döntőjének szin­te állandó résztvevői, az elmúlt évben második helyen végezlek. Tovább Indulunk a műhelyek i- rányába. Bent folyik a munka. Ma a láng- hegesztést tanulják a harmadikos diákok — két függőleges vasle­mezt kell összehegeszteniUk. Kí­sérőmtől megtudom, a hegesztés tudományát tökéletesen el kell sajátítaniuk a tanulóknak, hiszen szakvizsgát tesznek belőle. A há­rom és fél év alatt 160 órát he­gesztőnek lánggal és ugyanennyit szentelnek az fvhegesztés elsajá­títására Is. Ezzel egyidejűleg meg kell tanulniuk fej felett munka­gödörből is hegeszteni A szak­vizsgát követően igazolványt is kapnak, amely mint állami vizs­gát tett hegesztőket minősíti őket. — A három Iskolai év után fél­éves szakgyakorlatra megy min­Az ezredforduló szeUerei A mezőgazdaság nagymérvű géposftése, az antomatizáclé térhö- dftása Igényli a művelt, gyakorlatias gondolkodású embereket, a főiskolát, egyetemet végzettek mellett a perspektivikus kSzépkáde- reket. Eíek a mezőgazdasági szakközépiskolákban és szakmunkás- képzőkben szereznek képesítést. A Medzevi Mezőgazdasági Szak­munkásképzőbe azzál az elhatározással látogattunk el, bogy bete­kintést nyerjünk az iskola jelenébe és kicsit a jövőjébe is. Stefan Drotár mérnök, Ziizana Belayová igazgatóhelyettes den diákunk az anyaüzeméhez, más szóval munkába áll leendő munkahelyén. Majd decemberben visszajönnek a háromnapos el­méleti és gyakorlati vizsgákra — mondja magyarázatképp Szafko tanár elvtárs. Előttem három munkahelyen is folyik a hegesztés. Bodnár Pál ép­pen most fejezi be munkadarab­ját, leveszi szemüvegét és elége­detten felsóhajt. — Hogy sikerült? — érdeklő­döm. — Érzésem szerint egészen jól! — hangzik a gyors válasz. — Honnan jöttél és hová szól a szerződésed? — Csicseri (Cicarovce) vagyok és az ottani efsz-szel kötöttem Kassai Ferdinánd: A csicseri szövetkezet- - ben szeretnék dolgozni szerződést, de még az is lehetsé­ges, hogy folytatom tanulmányaim egész az érettségiig. Közben Bácskái Pál Is átadta már a lángnyelvű hegesztöpisz- tolyt az utána következőnek. El­mondja, hogy ö ugyan a kisgé’resi (Maiy Hores] de a nagygéresl (Vefky Hores] szövetkezethez kö­ti három évre szóló szerződés. Szereti a mezőgazdaságot, a gé­peket és ez az előmenetelén Is visszatükröződik. A szakvizsgák­tól ő sem fél különösképpen. Indulunk tovább. A továbbkép­ző első osztályosai éppen szüne­tet tartanak, így lehetőség nyílik a beszélgetésre. Amint kiderül ér­dekes osztály ez, alig két napja, vagyis január 6-án kezdődött szá­Töth jözsef beállítja a motortesztelőt Koronczi Tibor: Ha nem U 61, da nagyszerűen felszerelt iskolánk van mukrá az Iskolai év. Kassal Fer­dinánd mindjárt meg is magya­rázza. — Decemberben fejeztük be há­rom és féléves tanulmányainkat, Ide az elmúlt év májusában fel­vételiztünk. Munkaadóm a Csicse­ri Efsz is szorgalmazta, hogy szakérettségit szerezzek, négyszáz koronával támogat havonta. — Van közietek olyan, aki más iskolából jött ide? — kérdeztem a körülöttem állóktól. Többen is je­lentkeznek, de elsőként Koronczi Tibor szólal meg. — Én ragyolcl (Radzovee) va­gyok és a bozital [Buzitaj szak­munkásképzőből jöttem. — Milyenek az első benyomá­said az Iskoláról, a városról? — Még valóban kevés ideje va­gyunk itt ahhoz, hogy véleményt mondjak. Ogy tűnik, ha nem Is éppen új, de jól felszerelt a me­dzevi iskola. A város rendezett, barátságos ... Ahogy hallottam a szabad időt kellemesen töltik el a tanulók, a SZISZ muukája sok­rétű. Ogy gondolom nem fogok unatkozni... Zuzana Belayová másodikos diáklány az iskolai SZISZ szerve­zet elnöke. Mindenekelőtt a szer­vezet felépítéséről tájékoztat. — Minden osztály egy-egy a- lapszervezetet alkot. Bekapcso­lódtak abba a szocialista verseny­be, melyet az osztályok között hirdettünk, és amely a tanulmá­nyi eredményektől az általános aktivitásig az Iskolai és iskolán kívüli élet minden mozzanatát ma­gába foglalja. Központi rendezvé­nyeink közül említést érdemelnek azok a baráti estek, melyeket a Csécsi (Ceíejovcej Mezőgazdasá­gi Szakmunkásképzővel közösen szervezünk. Erre évente kétszer kerül sor, egyszer nálunk, rend­szerint a városi művelődési ott­honban, másszor Csérsen. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Kelet-Szlovákla metropolisa, Kassa (Kosice) csupán 36 km-re van városunktól. Iskolánk autó­buszával gyakran járunk színház­ba, rendszeresen látogatjuk pél­dául a Thália előadásait. Az uszo­dának Is gyakori vendégei va­gyunk. Iskolánkban két érdekkör is működik, melyek biztosítják a szabad idő kellemes eltöltését. A sportolni vágyók élvezhetik a jég­pályát, vagy a közeli malomhegyi síterepet. A már említett honvé­delmi csapaton kívül főleg a jég­korong-, röplabda- és futballcsa­patunk ért el sikereket. Legújabb kedvenc időtöltésünk a színját­szás. Sokan jelentkeztek a Dráb Mária nevelőnő által vezetett szín­játszókörbe. — Mennyire egységes a diák­ság? Nlrics-e széthúzás a külön­böző szakmát tanuló diákok kö­zött? — vetem közbe kérdésemet. — Nincs. Habár a mezőgazdá­szok tetemes létszámfölényben vannak, de barátként becsülik a más szakmát tanulókat is. Azt hiszem, így van ez rendjén. Ro­konszakmákról van szó, egy cél érdekében cselekszik mezőgazda- sági gépjavító, esztergályos, autó­szerelő és géplakatos. Az itt el­töltött évek alatt sokoldalúan kép­zett, rátermett szakemberekké a- karnak válni. Polgári László ]A szerző felvételei) Három lány — albérletben Már két napja sikertele­nül próbáljuk megjavíttatni a televíziónkat és csak most tudatosítjuk, milyen jelentő- i séggel bír életünkben a technika e vívmánya. Mind­hárman lemondóan ülünk és várunk. Hátha csoda törté­nik, hátha a készülék „ma­gától“ megjavul és mi meg­nézhetjük közkedvelt soro­zatunk folytatását. A tévé azonban sötét és süket. Hir­telen eszembe jut: — Talán az antennával van baj... fel kellene men­ni a házblzalmihoz, hogy se­gítsen ... Felmegyünk. A házbizalmi először hihetetlenül néz ránk. majd bekapcsolja sa­ját készülékét és diadalmas tekintettel mondja: Látják, nem az antennával van baj, a hiba a maguk készüléké­ben van. És hogy bizonyítsa Igazát, hordozható készülé­két lecipeli a harmadikról, bekapcsolja albérleti laké. sunkban, és nem kis kár­örömmel kiált fel: — Hát nem megmondtam, hogy a maguk készülékében van a hibái Még magyaráz valamit, de közben látom, hogy lakó- ' társaim a házbizalmiban, de főleg hordozható kis tévé- készülékében megoldást lát­nak, reménykedő arccal hoz­zák leány-közösségünk ré­gen dédelgetett kincsét, a cseresznyepálinkát. Az üveg félig kiürül, a házblzalml közben elmondja a tegnapi, az aznapi, sőt a másnapi 1 tévéműsort is, majd hirtelen 1 feláll, mondván, pár perc 1 múlva kezdődik a íolytasá­sos film további része a té­vében ... Sajnálja, hogy épp most, szombaton romlott el a készülékünk, dehát mit tehet? Ilyenkor ki kell vár­ni a hétfőt, mert szombat­vasárnap még a tévészere­lők Is pihennek — ülnek a tévé előtt. Mi Is szeretnénk így pihenni, gondoljuk és él bennünk a remény: hátha a bőbeszédű bizalmlnk kői. csönzl hordozható kis ké­szülékét .. Nem, nem köl­csönzi. Ellenkezőleg, össze­csomagolja a kis tévét, mi­közben sajnálkozik és kelle­mes pihenést kívánva kivo­nul a lakásból. Bizonyos va­gyok benne, hogy nem érti, miért nem kísértük ki, mint ! ahogy abban Is, hogy ott fenn, a harmadikon felesé­gének a mai fiatalok telhe- tetlenségéröl, hálátlanságá­ról fog beszámolni. lakab Gizella

Next

/
Thumbnails
Contents