Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-02-11 / 6. szám
mmmm Új ifjúság 1 tatán fephta Jonkin projesszornak sikerült gondos oltás és gondozás révén kinemesítenie azt a fát, amely a különböző évszakokban egymaga sorra termett almát, narancsot, ananászt, fügét, kókuszt és őszibarackot, az ember azt várta volna, hogy megpihen tudományos munkálkodása után. De Jonkin professzor nem az a fajta ember volt. lankadatlanul törekedett rá, hogy újabb teremtményekkel gazdagítsa a növényvilágot. Ennélfogva Bradley Adams egy cseppet sem lepődött meg, amikor egy délután betoppanva barátjához, a professzorhoz, a tudást a nagy üvegházban találta, amint éppen valamiben buzgólkodott. — Most, meg miben mesterkedik? — kérdésié Adams. — Egy rózsabokrot rávenni, hogy ibolyát virágozzék, vagy a futószölöt arra, hogy dinnyét teremjen? — Egyiket sem — felelte Jonkin profesz- szoT kissé hűvösen, mert neheztelt a tréfás hangnemért. — Nem mintha bármelyik olyan nehéz' volna. De ide nézzen! Egy kis növényre mutatott, amelynek fényes zöld leveleit piros pöttyök tarkították. Jókora cserépben állt. Három virága volt, amelynek mérete és formája is a hajnalkáéra emlékeztetett, eltekintve a tetejüktől, ahol valamiféle fedél volt, hasonló ahhoz, amelyet az Indiai répán lehet megfigyelni. — Nézzen csak bele valamelyikbe! — folytatta a professzor, és Adams kíváncsian, hogy vajon ml következik, engedelmeskedett. Keskeny csövet látott, amelyet finom, szőrhöz hasonló szálacskák béleltek. A szálak mintha mozogtak volna. A cső vagy üreg lenyúlt egészen a virág hajnalka formájú részének a fenekébe. A legmélyén egy kevés átlátszó folyadék állt. — Különös egy virág. Mi ez? — kérdezte Adams. ^ Ez — mondta a professzor némi büszkeséggel a hangfában — nem más, mint a Sarracenia nepenthls egy példányai — Es az ml? Napraforgó franciául vagy szagos bükköny latinul? — kérdezte Adams tiszteletlenül. — Kancsóka latinul — felette a profesz- szor, és kihúzta magát teljes százhatvan centiméteres magasságában. — A dél-amerikai flóra egyik legérdekesebb példánya. — Igencsak illik rá a név — jegyezte meg Adams. — Látom, víz van a fenekén. Gondolom, ez^ nem az, amelyik túl sokat járt a kútra. — A Sarracenia nepenthls egészen csodálatos növény — folytatta a professzor azon a hangon, amelyen előadásokat szokott tartani, ügyet sem vetve Adams nyegle megjegyzéseire. — A Darwin által húsevő növényeknek nevezett családhoz tartozik, és ugyanennek a fajnak más változata a Dlonaea musclpula vagy Vénusz légycsapója, a Darlingtonla, a Plnguicula és Al- drovandra, nem Is szólva a ... — Hagyja abba, professzor úri — kö- nyOrgött Adams. — A többit elhiszem anélkül, hogy mondaná. De meséljen erről a kancsókáról, ez érdekesnek látszik .. — Érdekes 1st — mondta Jonkin professzor. — Rovarokat eszik. — Rovarokat eszik? Bizony. Nézze csakt A professzor kinyitotta a polcon álló kis drótketrecet, és kivett belőle néhány legyet. Aztán elengedte őket a különös nö-‘ vény közelében. A rovarok néhány másodpercig a hirtelen szabadságtól megszédülve, zümmögve száguldoztak. Aztán lassan körözni kezdtek a furcsa virágok közelében. Egyre közelebb és közelebb repültek a vtrágkelyhekhez, oda vonzotta őket valami finom Illat meg a sz/r-- mok szélén csillogó édes szirup, melyet a természet pontosan azzal a céllal helyezett oda, hogy becsalja a szerencsétlen rovarokat a kelepcébe. A legyek letelepedtek, mindhárom virág szirmaira jutott egy-kettő. Es ekkor furcsa dolog történt. A szirmok közötti csőből hirtelen kinyúltak a vékony szálacskák, és körülfonták a rovarokat, amelyek szemlátomást szinte megrészegültek az édes anyagtól, melyet nyalogattak. A szálak összehúzódása egy szempillantás alatt a cső nyílásához húzta őket, majd lehullottak a piciny tavacskába odalenn, ahol rövid tusa után megfulladtak. Abban, hogy visszamásszanak, megakadályozták őket a hegyükkel lefelé álló tüs-> kék, mint a drótok egynémely patkányfogóban. Közben a virág fedele lezárult. ■— Nahát... szabályos légyfogó. Igaz? ■—> bökte ki a szerfelett meghökkent Adams. — Az bizony. Az elfogott rovarok adják a táplálékát. Lenyelt, majd megemészti őket, s ha újra megéhezik, újabbakat fog. — Hogyan jutott ehhez a hátborzongató szerzethez? — kérdezte Adams, és távolabb lépett a növénytől, mintha attól félne, hogy az megkóstolja. — Egy barátom küldte Brazíliából. >— De remélem, nem tartja meg .. j — Már hogyne tartanám! — válaszolta Jonkin professzor. — Talán arra Is ráneveli, hogy az asztalhoz üljön, és úgy egyen, mint az ember? — vetette föl Adams. Nevetése bősz- szántotta a professzort. — Nem kellene sokat nevelnem rajta ahhoz, hogy legalább udvarias legyen! —' förmedt rá Adamsra a kancsóka büszketulajdonosa. Adam^, látván, hogy tréfálnak nincs sikere, érdeklődést színlelt, s meghallgatott egy hosszú értekezést, a botanikáról általában s a ragadozó növényekről különösen. Sokkal szívesebben megevett'volna néhányat akár a professzor kinemesített fura hibrid növényei közül is. Amikor egy pillanatra szóhoz jutott, egy megbeszélt találkozóra hivatkozott és távozott. Néhány hónap múlva találkozott újra a professzorral. A botanikus időközben serényen dolgozott üvegházában, s a kertész, akit a dutva munka elvégzésére vett fel, észrevette, hogy gazdája sok időt tölt az üvegháznak abban a részében, ahol a kancsóka virult. Mert bizony Jonkin professzor annyira belefeledkezett legújabb szerzeményébe, hogy szinte nem is gondolt másra. Egy időre felhagyott tervével, hogy az epret őszi- baraők nagyságúra növessze, sőt azzal a dédelgetett elképzelésével is, hogy mag nélküli almát termesszen. A kertész eleinte nem értette, mi lehet abban a dél-amerlkal növényben, amit annyira babusgatni kell. Egy szép napon úgy határozott, hogy ki- deríii, és elindult az üvegháznak abba a részébe, ahol a kancsóka volt. De Jonkin professzor megállította, még mielőtt beléphetett volna, és szigorúan megtiltotta, hogy még egyszer odamenjen. A kertész csak egy pillantást vethetett a tiltott részbe. Ahogy 'letérten elkullogott, azt mormogta magában: „Nocsak, hát az a növény ugyan jól megnőni Es kíváncsi vagyok, mit csinálhatott a professzor úr ott mellette. Ügy festett, mintha etette volna!“ Ahogy teltek a napok, Jonkin professzor viselkedése furcsábbá vált. Jóformán elő sem jött a melegház déli szárnyából, csak éjjel, amikor lefeküdni ment. Agglegény volt, nem terhelték családi kötelezettségek, így minden idejét a növényei között- tölthette. Mindeddig azonban meg szokta volt osztani figyelmét a flóra birodalmában végzett számos kísérlete között. Most viszont mindig azzal a titokzatos kancsókával volt elfoglalva. Még ott is étkezett. — Kosztosokat fogadtak? — kérdezte a hentes kifutófiúja a kertésztől, amikor visz- szalndult a boltba, karján az üres kosárral. — Nem. Miért? — A professzor olyan sok húst rendel újabban. Azt hittem, többen lettek. — Nem, csak ml ketten vagyunk. Mr. Adams szokott eljönni hébe-hóba vacsorára, de mostanában ő sem jött. — Akkor magának meg a professzornak ugyancsak jó étvágya vanl — Ezt meg miből gondolja? — Abból, hogy mennyi marhapecsenyét megesznek. . — Marhapecsenyét? Ugyan, öregem, a professzor úr meg én is vegetáriánusok vagyunk! — Az micsoda? — Egyikünk sem eszik egy falat húst sem. Nem tartjuk egészségesnek. — Akkor mit csinálnak azzal a három nagy szelet bélszínnel, amelyet minden áldott nap leadok a professzornak az üvegházba?— Bélszínnel? >— kérdezett vissza elképedve a kertész. — A kutyának adják?. — Nincs kutyánk. De a hentes legénye nem kérdezősködött tovább, mert meglátta egy cimboráját, és utána sietett. „Három nagy szelet bélszín naponta! —' tűnődött magában a kertész fejcsóválva. Nagyon remélem, hogy a professzor úr nem pártolt el a vegetarianizmustól. Bár Igen gyanúsan fest a dolog. Es ráadásul sutyi- ban csinálja, mert a házban senki sem sütött vagy főzött húst, abban biztos vagyok ..." Es a kertész, akit lelke mélyéig megrázott ez a rejtély, elment a dolgára, szomorúan csóválva a fejét, mint bármikor. Arra az elhatározásra jutott, hogy mégis megnézi magának azt a helyet, amelyet a professzor olyan féltékenyen őrzött. Amikor biztos volt benne, hogy gazdája a melegház másik részében van, megpróbált benyitni, de az ajtó zárva volt, s a kertész egyik kulcsa sem nyitotta. Egy hónappal azután, hogy a kertész hírét vette a bélszínszeletnek, Adamsnak Ismét arra akadt dolga, és benézett. — A professzor úr odabenn van a Sarracenia nepenthisnél — válaszolta a kertész a látogató kérdésére. De nem hiszem, hogy beengedi magát. — Miért ne engedne? — Mert Igencsak titkolózó lett újabban, ha arról a kancsókáról van szó. — 0, szerintem engem beenged! — mond- ; tá magabiztosan Adams, és bekopogott az ajtón, amely elválasztotta a melegház elzárt részét a többitől. — Ki az? — szólt ki a professzor. — Adams. — Vagy úgy — hangzott már béküléke- nyebben. — Épp arra gondoltam, bárcsak meglátogatna. Szeretnék valamit megmutatni magánaki Jonkin professzor kinyitotta az ajtót, s Adams elképedt az elébe táruló látványtól. A melegháznak abban a részében egyetlen növény volt, a Sarracenia nepenthls egy példánya. Az azonban olyan gigászt méretet öltött, hogy Adams először azt hitte, álmodik. —- Mi a véleménye erről a tudományos vívmányról? — kérdezte a professzor büsz! “ kén. — Azt akarja mondani, hogy ez itt az a kis légyfogó növény, amelyet a barátja küldött Brazíliából? — Egy és ugyanaz. — De ... de ... — De hogy nőtt meg ekkorára, ezt akarja- kérdezni, igaz? — Igen. Hogy csinálta? — Diétára fogtam a virágot. — Ügy érti...? — ügy értem, hogy etettem. Hallgasson ide! Ügy okoskodtam, hogy ha a növény egy kicsiny virága szépen fejlődik, néhány rovaron, akkor ha több táplálékot adok neki, nagyobb növény alakulhat ki. Így alakítottam ki a programot. Először levágtam minden virágot, csak egyet hagytam meg, hogy a növény minden erejével azt az e- Üyet táplálja. Aztán elkészítettem az étlapot. Etetni kezdtem vagdalt marhahússal. Rákapott, mint egy kutyakölyök. Szinte ■ mintha még . többért kunyerált volna. A vagdalt húsról áttértem a kisebb ' kockára.' Jól láttam, hogy a virág megnagyobbodott. Aztán áttértem a ürübordára, majd egy hét ürüborda után, miközben a növény egyre hatalmasabb lett, fölemeltem az adagját egy szelet bélszínre. Es most... A professzor elhallgatott, és szemügyre vette botanikai remekművét. — Es most? — kérdezte Adams. — Most — folytatta a professzor büszkén — a kancsókám három dupla bélszínt fogyaszt el naponta; egyet reggelire, egyet ebédre, egyet vacsorára. Es íme, az eredményt Adams rádermedt az óriási növényre. E- redeti, liliomhoz hasonló méretéről akkorára növekedett, hogy a hegye majdnem elérte az üvegház tetejét, több mint nyolc méter magasan. Körülbelül négy méter magasságban ágazott el egy hatalmas virág, több mint két méter hosszú és majdnem méternyi átmérője a végén, a harang alakú szájnál, a- mely — eltekintve a fedéltől vagy takarótól — tulajdonképpen hasonlított egy irdatlan méretű hajnalka nyílására. A virág súlyos volt, s a növény szára ' nem bírta volna megtartani. Ezért rudak- ból és deszkákból hevenyészett állványzat magasodott mellette, amely függőlegesen tartotta a virágot. Hogy jobban megnézhesse és hogy etethesse, a professzor odatett egy létrát is, amelyben felmehetett egy kis padozatra, a virág harang formájú szája elé. — Itt az ideje, hogy a vtrágocskám enni kapjon — jelentette be olyan hangon, mintha egy kedves lováról beszélne. — Eeljön, megnézi, hogy eszik? — Köszönöm, inkább nem — válaszolta Adams. — Túl bizarr. A professzor megfogta az egyik dupla bélszínt a háromból, amelyet a hentesfiú hozott aznap. A hússal a kezében felmászott a létrán, és kisvártatva ott állt a vi- .rág előtt. Adams kíváncsian nézte. A professzor előrehajolt, hogy bedobja a húst a virág látott szájába. Hirtelen Adams azt látta, hogy megtán- torodik, karjával vadul kaszál a levegőben, aztán, mintha valami leküzdhetetlen erő vonzaná, elöreesett, és egyensúlyát vesztve, belebukott a kancsóka torkábat Megremegett nemcsak a virág, hanem az egész növény is, ahogy a professzor beleesett. Fejjel előre bukott a csőbe, a különös növény táplálkozószervébe, s lába egy pillanatig még kilógott, vadul rúgkapálva. Aztán teljesen eltűnt. Adams nem tudta, nevessen-e vagy megijedjen. Felmászott a létrán, és döbbenten megállt a professzor munkájának gyümölcse előtt. Lenézett a gigászi, százszoros mére-> tűre megnövesztett virág mélyébe. - Furcsa, édes, kissé émelyítő illatot ér-» zett, amely mintha úrrá lett volna érzék* ; szervein, mintha álomba ringatta volna. Küzdött az érzés ellen. Aztán lenézett, és látta, hogy a csövet kitöltő óriási szőrök vagy szálak hevesen mozognaki Épp csak ki tudta venni a professzor lábát, vagy egy méternyire a virág pereme alatt. Rugdalózott, de pillanatról pillanatra gyengébben. A szálak szemlátomást körbefonták a professzor lábát, halálos ölelésbe ; szorítva. j Aztán a virág fedele hirtelen bezárult. A - I professzor fogoly volt odabenn. j A növény emberevö lett, s fölfalta teremni tőjét! \ Egy pillanatig a félelem szinte elvette j Adams eszét. Nem tudta, mitévő legyent ■ Aztán barátjának borzasztó helyzete észre ■ térítette. j — Professzor úri — kiáltotta. — El még?, ■ Hall engem? j — Igen — jött a halk, fojtott válasz. -~i j Hát engem aztán'elkapott ez a dög! • Vad viaskodás következett, amelybe belerázkódott az egész növény. — Ne féljen, kihozomi Hol egy fejsze? Miszlikbe aprítom ezt az átkozott növényt! ; — kiáltotta Adams. 5 — Nel Ne! — hallatszott szinte könyör^ göen a növényi börtön mélyéről. i — Mit ne? : — Ne bántsa a virágocskámat! i — A vtrágocskájáV. — fújtatott mérgesen I Adams. — Szép kis virágocskája vanl Ele- L vénén fölfalná magáti De nem nézhetem I tétlenül, ha meg akarom menteni. Hol a i fejsze? I — Ne! Net — könyörgött a professzor^ < kinek hangja egyre fojtottabb lett. — Klo- I roformmall I — Mivel? ; — Kloroformmal! Ott van a szekrényben! 1 Adams ekkor értette meg, mire gondol a ;i professzor: elkábítani a növényt, hogy a '- foglyát kiszabadíthassák úgy, hogy ne essék baja a virágnak. Leevickélt a létrán, odarohant a szekrényhez, ahol a professzor gyógyszereit, i vegyszereit tárolta, s amelyet korábbi lá- 3 togatásalból már ismert, ée felkapott egy 3 nagy üveg kloroformot. Megragadott egy j törülközőt Is, és felrohant a létrán. A professzornak nyoma sem látszott. A ) növény tetőtől talpig elnyelte, ám a virág ' mozgásából, rezgéséből Adams tudta, hogy ! ' barátja még életben van. Némi kételyei voltak a finomabbik módszer sikerét Illetően, és szíve szerint inkább egy fejszével felhasította volna a virág oldalát, hogy kiszabadítsa a foglyot. De ügy döntött, hogy rgegfögadja a professzor, tanácsát. Jól átitatta a törülközőt kloroformmal, és tulajdon orrától távol tartva, odaszorította a nedves törülközőt a virág tetejére, ahol a fedele a szirom szélével érintkezett. Egy helyen egy kis nyílás volt, s Adams beöntött oda is egy kevés kloroformot. Félt, nehogy a bódító gőzök elkábítsák a professzort is, de tudta, hogy ha úgy volna is, a hatás gyorsan elmúlik. Néhány percig aggódva várakozott. Sikerül-e a terv? Sikerül-e legyűrni a növényt, mielőtt megöli magában a professzort? Adamsot emésztette a szorongás. Üjra és újra átitatta a törülközőt az erős altatóval. Aztán megkönnyebbülten látta, hogy a kancsóka fedele megmoccan. Lassan felemelkedett, és ernyedten oldalt billent, jókora nyílást hagyva. Az erős szálak, amelyek Adamsot polip karjaira emlékeztették, már abbahagyták ijesztő mozgásukat, és elengedték a professzor karját- lábát, testét. A lefelé álló tüskék, melyek a zsákmányt fogták, most ellazultak. Adams lehajolt. Lenyúlt, megragadta a professzor lábát, és mivel erős férfi volt, barátja pedig kiest és könnyű, kirántotta a virág torkából. A professzor kissé elkábult a kloroformgőztől, amelyet a növény beszívott, de más baja nem esett kalandja során. — Hát ez rosszabbul Is végződhetett vol- ' na — jegyezte meg Adams, miközben lesegítette a professzort a létrán. — Meghiszem azt! — ismerte be a botanikus. — Ha maga nincs kéznél, nem tudom, ml történt volnál Gondolom, elevenen megevett volna. — Ha csak ki nem vágja magát a virág oldalán át a zsebkésével — mondta Adamst — Micsoda?! Hogy megöljem a virágot, amelyet annyi gondokkal neveltem föl?i fakadt ki a professzor. — Hogy tönkretegyem a világ legnagyobb Sarracenia ne- penthlsét? Azt már nem! Azt hiszem, inkább hagytam volna, hogy megegyen. — Szerintem inkább emberevö növénynek kellene hívnia, mint kancsókának — ajánlotta Adams. . — Ugyan, ugyan — felelte szórakozottan a professzor, miközben a távolból a növényt fürkészte, nem esett-e valami baja, — De büntetésből népi kap sem vacsorát, sem reggelit. Majd legközelebb nem rosszal- kodlkt — tette hozzá, mintha a növény gyermek volna. — Es ajánlom, hogy ezután, ha eteti — mondta Adams —, vasvillával adja oda a bélszínt. Akkor nem lesz olyan veszélyes, L átja, ez jó ötlet — mondta a profesz- szor lelkesen. — Meg Is íogadomi Es azóta eszerint járt el. í Békés András fordítása Howard R. Garis Jonkin professzor embererő növénye
