Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-01-07 / 1. szám
új ifjúság 7 R» Keszeli Ferenc irodalmi paródiái „Ha feljössz hozzám, mutatok egy fényképet a bom- bázásról.“ Ezt mondta az asszony, így kezdődött a tör. ténet. A férfi gyanútlan volt, s jóhiszemfiségét a későbbi évek Igazolták. Mások a csábítás ócska triikkjé- nek tekintették volna ezt az invitálást, elvégre egy fénykép a bombázásról vagy egy bélyegalbum, tulajdonképpen egyre meg. A lakásban az asszony az egykoriakról, egy lányról mesélt, aki falusi lévén nagyon babonás teremtés volt. őszintén bevallotta: ettől a lánytól tanulta ö is a babonát, ily módon pedig a félelmet is. Ne tégy az ágyadba tányéraknát, mert felrob. ban, ,4e ha meg akarod ’álmodni, ki lesz a vőlegényed, András napján egy férfl-alsópantallőt tegyél a párnád a^á. Ne forrald a. petrólumot, de ha a gyorsforralóba ólmot teszel, és szilveszter éjszakáján belesercinted az érintetlen hóba, akkor megtudhatod, hogy másnap hányadika lesz, sőt, azt is, hogy melyik esztendő veszi a kezdetét. Az eredendő férfiszemérem ezúttal igen távolról, alig hallhatóan adta le a figyelmeztető jeleket, így aztán rá se hederített a derengő plstyogásra. Levette az alsó- pantallót, gondosan összehajtogatta, berakta az asszony monogrammal kivarrott fejpárnája alá, aztán kiment a konyhába. Amikor visszajött, az asszony már aiudt. Nem volt az arcára írva, vajon kiről is álmodik. Nézte az asszony arcát. A_ férfi olvasni szeretett volna róla. resztette föl, amikor az álombéli kérő éppen kopogott az ajtón. Már egy órája rostokoltak a téren. Megálltak itt, ott, átmentek a túloldalra, de bizony egyetlen pozieióból sem tudták határozottan felidézni, hol is volt hajdan a képújság. Ami pedig különös, az asszony egyáltalán, semmilyen képújságra nem emlékezett. A férfiban pedig még nagyobb lett a határozatlanság. A Prior áruház feljárójához vezette az asszonyt és pontosan megmutatta, cipője sarkával az aszfaltra rajzolta a régen lebontott Albán resti helyét. De bizony, az asszony nem emlékezett, mégpedig azon egyszerű ok miatt, hogy életében sosem volt eme jeles vendéglátói létesítmény szolgáltatásának élvezője. A férfi szomorúan állapította meg, hogy következésképpen az asszony fülének semmit sem mondanak az olyan nevek, mint az A1 Caffé, a Faika, a Kotva, a Dax, alias Krlváft és hasonlók. A térről tehát úgy távoztak, hogy még a fényújság pontos helyét sem tudta felidézni. Megkérdezni pedig — bármilyen fontos volt — nem akarta senki más emberfiától. Pedig lett volna kitől, hiszen számtalan jól fésült idős polgár korzózott az utcán, s akadt egynéhány tántorgó lumpen, akik ha a fényújságra nem is, de a lebontott kocsmákra biztosan emlékeztek volna. Még Sönenácl Is szembejött velük: keménykalap, fehér selyemsál, fekete felöltő, angol pantalló, sétapálca... Duba Gyula' A macska nem fair a bőrébe Aztán az egykori fényújságra gondolt. Igen, volt valahol ebben a városban egy fényújság, amely esténként a világ híreit, a mozik műsorát, a nyertes Sportka-szá- mokat és a várható időjárást közvetítette. Emlékszik rá,hogy amikor a városba költözött, sokat olvasta ezt a fényújságot, mert könyvre, mozijegyre nem volt pénze. Amit a szülei küldtek, az igen kevéske volt. Miből is küldtek volna, ha egyszer odahaza éppen vajúdott a parasztvilág, és az eladó cséplőgépre, a padláson dohosodó gabonára meg a hatlovas hintóra ugyanúgy nem akadt vevő, mint ahogy a hat ló egyikére sem. De hol is volt az a fényújság? Ja igen: persze: a Manderla homlokzatán, a Grand ablakai fölött. Vagy mégsem ott, hanem a tér túloldalán, a Nagy Szív falán, azon a klinkertéglás homlokzaton, a Hydrostav ablaksorai alatt? A férfi elsápadt. Életében ez volt az első találkozása az emlékezetkihagyással, vagy nevezzük inkább emlékezetzavarnak. Mert tudta ő, hogy azok a betűk esztendőkön keresztül, estéről estére ott masíroztak a falon. Csak éppen nem emlékezett rá, hogy melyik falon. Lehet, hogy mind a kettőn ...“ Ült az ágy szélén egy szál felsőpantallóban és döntött: lel kell ébreszteni az asszonyt. Elvégre ő az ősi városlakó, neki tudnia kell, melyik épületen is volt az a fényújság. Mert most hirtelen nagyon fontos lett a számára, annyira fontos, hogy ha ki kellett volna mondani, bizony ki sem tudta volna mondani. Az asszony szeméből könnyen kiverte az álmot, s ai mosolyogva, kedvesen nyitotta tel a szemét. — Emlékszel arra a fényújságra, ott a téren? — Miféle fényújságra? ' — Hát nem tudod? De hiszen tudodi Ha kiléptél az Albán resti ajtaján, vagy ha a régi. Kő téri Ryba ajtaján, léptél ki, és éppen este volt, akkor szemben a falon fénybetűk futottak, és a moziműsört... — Miféle Albán resti? Miféle műsört? — Nem műsört, műsort mondtam, és az Albán étteremről beszélek, ahol egy nagy akváriumban halak úszkáltak, és bár az ötvenes évek végét írtuk, nyugodtan kiválaszthatta magának a vendég a vacsorának való dunai pontyot, amit aztán albán módra készített el a ^zakács, és... időnként ívtak is... Az asszony tágra nyitott szemében az aggodalom furcsa jelei kezdtek ködlenl. — Az istenért, miket beszélsz? Szedd össze magadl A férfi összeszedte magát. Higgadtan, józanul avatta be az asszonyt, a problémájába. Áz ősi városlakó asz- szonyt, aki minden téglát és minden sírkövet, minden macskakövet, kerékvetöt, vízköpőt, minden kariatidát és minden Atlaszt, minden régi és még régebbi utcanevet, házat, lakót Ismert e városban. Akinek tehát nemcsak az Albán restauráciára, de arra a fránya fényújságra is emlékeznie kell, amelyikről 6, a faluról jött ember — íme, utólag nem tudja megállapítani, vajon melyik épületen is volt. Márpedig ez hirtelen nagyon fontos. Mert Igenis, ö is tud valamit erről a városról, ha nem is annyit, mint a művelt őslakók némelyike. Igen, neki is vannak emlékei, elvégre tízegynéhány esztendeje él itt. — Kérlek, öltözz fel. Lemegyünk a térre és ott, a helyszínen biztosan fel tudjuk majd idézni, melyik épületen Is volt a fényújság. Az asszony engedelmesen felöltözött, s mert áldott lélek volt, még csak azt sem reklamálta, hogy nem álmodhatta végig az álmát, ml több, a férfi akkor ébIgen, a férfinak Sönenácl [Schöne Ignác, Ignatlo, Ignatius... stb.) fekete pantallójáról jutott eszébe a saját alsópantallója, ami ott maradt az asszony fejpárnája alatt, s amit eddigi élete során ő maga és az ősei nemkülönben — egyszerűen csak gatyának neveztek. E felismeréstől hirtelen fázni k^ezdett, s mert éppen a hónapos szobája közelében haladtak, megkérte az asszonyt. Jöjjön fel hozzá. — Mit mutatsz nekem? — kérdezte az asszony. — Háát, fényképeim nincsenek, de... Amikor a rossz szagú szobába léptek, a férfi letér' depelt a padlóra. Az asszony azt hitte, leánykérés következik. De nem. A férfi még mélyebbre hajolt, és az ágy alól előhúzta a katonaládáját. A ládából kiemelt egy négyszögletes pálinkásüveget, s mint egy kegytár- .^gyat, fennkölt gesztussal, az asszony kezébe tette. Az üvegben valami fekete folyadék látszott, tele volt vele. Az asszony enyhe fejbiccéntéssel megköszönte, aztán fény felé emelte az üveget, de a következő pillanatban kétségbeesett sikoltással el is dobta, mert az üvegben nem folyadék, hanem valami szőrös akármi volt. Az üveg nem tört Össze. A férfi fölemelte, és nem volt benne biztos, hogy éber-e vagy sem az állapota. Ügy rémlett előtte, mintha az üvegben egy jól megtermett, nagy fekete macska szűkösködött volna. Az asszony közben kirohant a szobából, de a férfi észre se'm vette, mert teljesen belefeledkezett az ámulatba. Hogy mit keresett a macska az üvegben, és hogyan került egyáltalán akárcsak a szobába Is? Érettségi után elvitték katonának. A katonaságnál a katonák azzal szórakoztak, hogy gyufaszálakból Eiffel-tornyokat meg hajókat építettek bele a kiürült pálinkásüvegek belsejébe, aztán a csecsebecséket hazaküldték a falujukba a lányoknak. De a férfi ügyetlenül bánt a pinzettával, és ostoba haszontalanságnak tartotta az Ilyen türelemjátékot, ezért ő egy egészen másfajta kísérletbe kezdett. A végcélja az lett volna, hogy az üvegbe ne tárgyat építsen, hanem az üveg nyakánál lényegesen termetesebb élőlényt telepítsen bele — lehetőleg ne vízisiklót, ami különben befér az üveg nyakán. Volt a kaszárnyában egypár macska, akik hangos éjszakai pásztoróráikkal igencsak megkeserítették a katonák életét. Mint ambiciózus genetikus, úgy döntött, megkísérli, hogy mesterséges úton macskát állítson elő a pálinkásüveg belsejében. Ez lett volna hát a magyarázat? Időközben gyakorlatra mentek, s megfeledkezett volna az egészről? És íme, most itt áll, kezében a pállnkásüveg. benne a macska, ráadásul fekete. Imbolygóit a szoba kö- . zepén. — Honnan ez a macska, hiszen az nem fér az üvegbe — állapította meg, amikor magához tért. Közben nagy lett a csörömpölés. A macska az Igen kifejlett menekülési ösztönével a bezárt ablak üvegén keresztül mint a puskagolyó, távozott. De hogyan került az ide be? — tűnődött még sokáig, akárcsak azon, hogy hol is lehetett a városban az a fránya fényújság. — A macska nem fér az üvegbe, de a fejébe sem, ez az egész, az biztos. Persze, még nagyon sokáig hallotta ott benn azt az éktelen csöröm- lést, és közben már azt sem tudta, hogy hol van, s hogy miért is van ott* ahol. De ott volt, ott volt és állt, és nézett maga elé, mert hiszen mit tehet az ember, ha már a macska úgy is kiszökött az ablakon, mint a szellem a palackból. Török Elemér Kanászének Rátértem egy mellékútra, jegenyefa mellé, kútra. Kút mélyéből vizet mertem, a Rondámra tizet vertem. Vigasztalód] kicsi szenteml Rólad többé nem pletykálnak! Piszkos szájú szomszédasszonyok golyvás nyakát kitekertem. Aki megszól, kaphat százat, reá gyújtok kilenc házat. Reá gyújtom a tanyáját, elhajtom a birkanyáját. Tőzsér Árpád Kiűzetés Mittel úü rejteleméiből Mittel Űr, ki nem tévesztendő Ábellel össze, tehát MittePúr, ki Ármin névre hallgatott — 1862. szeptember nulladik napján úgy döntött, hogy két megíratlan vers között majd felfal egy banánt. E döntéshez a praktikum vezette, miszerint a művelet semminemű eszcájgot nem igényel, nem kell hozzá családi konyhaaáztal, emésztési bonyodalmakat nem okoz, következésképpen a salaktalanítás műsorát is kényelmes polgári feltételek mellett garantálja. Mittel úr egyébként korántsem volt praktikus elme, csak kereste rendszerint a rációt. ám mindig elvonatkozatva, és soha a saját kényelme szerint. Nyilvánvaló tehát, hogy a felmerült szempont rendhagyó esetnek számított Mittel úr életében, aki ezek után bement a zöldségesboltba, ahol türelmesen sorba állt, bár a türelem ugyanúgy nem volt az erénye, mint a civil cölibátusban tett szüzességi fogadalom. Miután lassan sorra került és eldadogta e mérsékelt falánkságot sejtető óhaját, az eladó azt mondta: Niks dájC! Mittel úr föl sem háborodott. Vett egy lavórt és kiment az agórára, ahol szépszámban rajzoltak mohó, de készséges kistermelők. Hahó! — kurjantott valaki Mittelre. Körültekintett s már látta is. ki szólt. Hehe! — röffeníett Mittel a szarvaslövö föveg faragott sültje (sild) alól, és arcán megjelent a mogorva derű. A pult mögött egy hatalmas kötényben. K. F. állt, a pálya szélére sodródott taccsköltö, kiről az hírlik mostanában, hogy Sommerein peremén az anyaföldből igyekszik egzisztálni, mivel ő már korábban rájött a kézenfekvő avantgarde trükkre, miszerint a megíratlan vers teszi a költőt igazán naggyá és szabaddá, kivált, ha még a glosszátor és parodizatör kényszert is mellőzni képes, s orrát a kultúrtörténetbe nem dugá. De ha eljön az Idő, kievez majd a nyílt tengerre, ahol a ladikban megírja regényét s onnét csak a Nobeldíjjal együtt tér vissza a szárazföldre, vissza a nyájas ünneplők közé. Űk ketten erről beszélgettek el derűsen, majd Mittel úr vevőnek visszavedelvén, aprópénzt csörgetve mondta volt: Kérek egy kilő banánt! Készséggel — szólt az eladó s már mérte Is a pult alól. KIgúvadt közben Mittel úr jámbor szeme, mert látni volt kénytelen, hogy minő a banán. Dadogni kezdett Mittel úr, majd harsány kacajra váltva, majdhogynem könnyes szemmel kérdező: ml ez?l — Csak semmi pornográf asszociációi — jött a válasz, aztán rögtön a magyarázat is. „Kevesen veszik tudomásul, hogy tájainkon az egyetlen stabiláras gyümölcs a banán. És a legdrágább perszel Kg/17 KCs-t tevő viszonyok mellett sem jövedelmez eszményien, még akkor sem, ha magad termeled, s nem a macondói banántársaság ültetvényeseivel állsz szerződésben. Ennek ellenére én termelni kezdtem, mert egy angol utazótól igazán megbízható csometepalántát vehettem, akarom mondani, palántacsemetét. Pénzelt, pénzelt, de nem pénzelt eléggé. Töprengtem tehát: mit tehetnék?! Neveljek inkább nutriát? És akkor harsam bennem a heuréka. így kereszteztem > a banánt nutríával. Lásd, e fürtök ily módon lettek szőrösek.“ Csak nézett, nézett Mittel úr az ifjú pályatársra, kinek ígéretes, de feledett költészetéből csupán a groteszkre való különös hajlam roncsai maradtak. Ez tényleg groteszk — dörmögte némi rokonszenvvel Mittel úr, — mi több, kézzel foghatóan az, bár e érintés kelthet némi undort, mert szőrös banánt simítani különös kéj bizton nem lehet. Ám ha tekintjük magát az ötletet, a flóra és fauna abszurd szintézisét, a zoológia és agronómia obszcén nászát, — bizony az minket belátásra int. S kötelez némi csodálatra is, bár ízlésesnek korántsem mondható, mikor a tenyészkan a banánfára mászik, mikor széttárja combját a fa. De ami ennek útján létrejön, nem mondom! — bólintott Mittel úr- Néml töprengés után pedig így szólt: Ikergyümölcsnek mondhatnánk, ha nem /lenne a megnevezett egyúttal haszonállat is. Márpedig kétségek nélkül az. Gyümölcse ízletes, szőrméje pompás fényű, s negyedszáz kilónyl termés bőven kiad egy pazar bundára elegendő nyersanyagot. Jöhet a szűcs, íme a drága szőrme! Nincs mese! — szólt határozottan Mittel úr — A mai benzinárak mellett kétségtelenül tilos verset írni. Ebben maradtak. És K. F. elégedetten nézett Mittel úr után, ki íávoztában zsebből ette a dinnyét. Aztán hirtelen felkiáltott: megyanl Ezentúl szőrös dinnyét is termeleki Ahhoz majd szűcs se kell. Az ám a szép jövő: egyetlen dinnyéről lehúzok két kész szörmesapkát s nyár múltán, a fűtési idény kezdetével leülhetek írni a regényt. Mittel úr visszafordult és ajánlatot tett: társnak beáll. Mert a sapkákat Igencsak szerette és azt se bánta, ha éppen szőrösek.
