Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-02-04 / 5. szám

I

új ifjúsági]

EGY

GAZOM TALÁLT

P ár évvel ezelőtt már-már úgy tűnt, hogy bezárják a Klrályhelmeci (KráFovsky Chlmec) Középfokú Szaktanlntézetet, az egyetlen magyar tanítási nyelvű szakmunkásképző Iskolát a Bodrogközben és környékén. Az Iskola gazdája a Kablo vállalat fiöküze- me volt, amely azonban elhamarkodott döntéssel létesült. A végén annyira leszűkült a termékszerkezete, hogy csak kábeldobokat gyártott — azt is csak szükségmegoldásból és kis mennyiségben —, amihez nem kellett úgyszólván semmilyen szakértelem. Szakemberekre sem tartott igényt, s felmerült az iskola felszámolása.

Szerencsére közben történt egy s más. A gyárban és a pártszervekben voltak emberek, akiknek nem volt közömbös az üzem és az alkalmazottak sorsa. Szorgalmazásukra a gyár megváltozott termékszerkezettel átment a krompachyi Szlovák Elektrotechnikai Üzem hatáskörébe, és egyszeriben fellendült a termelése. Ma főleg üvegipari edzőkemencéket és elektromos indítóberendezéseket gyárt állandóan növekvő mennyiségben.

Az üzem vette védőszárnyai alá a kis híján megpecsételt sorsú szakmunkás- képző iskolát is, ahol nyilván soha nem felejtik el, mekkora érdeme van ebben a SZEÜ Igazgatójának, Szedlák Jánosnak. Ú] korszak kezdődött tehát a Ki- rályhelmeci Középfokú Elektrotechnikai Szaktanlntézet életében, amelyről és az előzményekről senki sem nyilatkozhatna érdemlegesebben, mint Blmba György igazgató, aki 1959-től, az Iskola fennállásától tanít benne, négy éve pedig Igazgatója. Még emlékszik arra, hogy egy barakkban kezdték három osztály- lyal. Az oktatás ma is meglehetősen mostoha körülmények között folyik. Az elméleti és a gyakorlati is három-három helyen. Az Iskola tulajdonképpeni főépülete egy hosszú parasztház, ame- , lyet hozzáépítéssel bővítettek hat tantermesre.

— De a legfontosabb kérdés, az Iskola léte vagy nemléte megoldódott — mondta nem titkolt derűlátással Bimba György igazgató. — 1984. szeptember elsejétől tartozunk a Szlovák Elektrotechnikai Ozerphez, és soha nem leszünk eléggé hálásak Szedlák János i- gazgatónak meg a vállalat vezetőségének, hogy ennyire szívükön viselik az Iskola ügyét. Bár még így is maradtak megoldatlan kérdések.

E megoldatlan kérdések közé tartozik, hogy a korábbi több szakma helyett ma elsősorban három fő szakmára képeznek szakembereket: gépi mechanikusokat, elektromechanikusokat és fémmegmunkálókat. Ezenkívül a Járási Építővállalatnak és a Járási Ipari Vállalatnak képeznek még kisebb számban ácsokat, kőműveseket és asztalosokat. Ezek a fiatalok az anyavállalatnál részesülnek gyakorlati oktatásban. Éppen amikor az Iskolában jártam, zajlottak a három és fél évig tartó tanulmányi idő záróvizsgái. Száznyolcvanán járultak a vizsgabizottság elé, köztük az utolsó férfiszabók, akik még a régi iskolából maradtak. A huszonnégy végBernát László

zős közül csak nyolcat tudtaS elhelyezni, s többnyire lányokról van szó.

— Az Iskola szempontjából határozottan fejlődés állt be, amióta a Szlovák Elektrotechnikai Üzemhez tartozunk, és meggyőződésem, hogy a jövő az elektrotechnikáé — folytatta fejtegetését az iskolaigazgató. — De mint született helmecit, bánt a dolog, hogy annyi fontos szakma oktatása egyszerűen nem áll módunkban. Különösen a lányok kerültek hátrányos helyzetbe, mert egyszerűen megszűntek a nőknek is alkalmas professziók. Mivel a környéken nincs magyar tanítási nyelvű szaktaniijtézet, olyan helyzet állt elő, hogy a felvett harminc tanuló közül —- ha nem számítom a másik osztályt, amelybe azok kerülnek, akik nem fejezték be az alapiskolát — huszcmöt lány. Elképzelhető, hogy ezek a lányok | gépi mechanikusokként vagy fémmeg- | munkálókként fognak dolgozni? Hiszen a gyár mai termékszerkezete megköveteli, hogy a munkások elég nagy munkadarabokkal manipuláljanak, amire a nők, ugye, képtelenek, sőt a törvény sem engedélyezi számukra. Korábban több szakma közül választhattak, ma azért jelentkeznek ide, mert nincs más lehetőségük, és a legújabb Iskolatörvény értelmében tovább kell tanulniuk. Kérdés, hogy ez megoldás-e, mert a fiúkat viszont kénytelenek vagyunk visszautasítani, akkora a túljelentkezés.

Ha ez így megy tovább, sürgősen változtatni kell a gyár termékszerkezetén, hogy a nőket is alkalmazhassák. Pillanatnyilag olyan jó a kapcsolat az anya- vállalattal, hogy az az érzésem, ennek

Koros Szilvia A szerző felvételeit

sem lesz különösebb akadálya. A másik gond, hogy kevesen jelentkeznek az ács- és kőművesszakmákra. Régebben nem voltak Ilyen jellegű problémáink, és reméljük, hogy ez csak átmeneti állapot, mert most, hogy egyenesbe jutottunk, egyre jobb feltételek között folyik az elméleti és gyakorlati oktatás.

A végleges megoldás sincs már mesz- sze. Az idén átadják a gimnázium új épületét, amelyre már módfelett szükség volt, és a régi épületet a szaktan- intézet kapja meg. A vállalat és a járási pártszervek is nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy megoldják az iskola gondjait. Az épület alapos felújításra szorul, és a gyakorlati oktatásra még így sem lesz alkalmas, de legalább már kimozdulnak a holtpontról. Az újjáépítést a városi nemzeti bizottság vállalta, és már el is készült a terv. A vállalat kétmillió koronát fordít ebben az ötéves tervben a szociális ellátás fejlesztésére, ötmilliót pedig a műszaki taneszközök, berendezések, gépek korszerűsítésére, pótlására.

— Eddig ugyanis elavult, kivénhedt gépeket kaptunk, amilyeneket a gyakorlatban már alig használnak — fűzte hozzá az igazgató —, pedig az lenne a helyes, ha a jövő szakemberei éppen a legkorszerűbb gépeken sajátítanák el a szakmát. Csak így tarthatnak lépé.st a korral, a tudományos és műszaki haladás eredményeivel.

Simon László Igazgatólielyettes társaságában ellátogattam a gyár tanműhelyeibe. A gyakorlati oktatásért felelős pedagógus sorra megmutatta a gyárcsarnokban önerőből fokozatosan létrehozott műhelyeket. A korábbi helyzethez képest már ez is nagy előrelépésnek számít.

— Az itt található műszerekkel, eszközökkel és berendezésekkel a tanulók teljesen önálló niunkát végezhetnek

— tájékoztatott Fedor Gyula főmester,

— Az idősebbek képesek önállóan hálózati szerelést tervezni és végezni, villanymotorokat javítanak, tekercselnek, hegesztenek, fém alkatrészeket készítenek. Az utolsó négy hónapban már a termelésben dolgoznak, és a beilleszkedés egyáltalán nem okoz nekik gondot. A legtöbben minden nehézség nélkül elérik az öreg, tapasztalt szakemberek teljesítményét. Tanulóink jó e- redményekkel vesznek részt a vállalat különböző ZENlT-versenyelben, és csupán a nyelvi nehézségek miatt kerülnek olykor hátrányba. ílgészen más szakképzés folyik már nálunk, mint tízhúsz évvel ezelőtt az egyetlen rosszul felszerelt műhelyben.

A királyhelmecl Elektrotechnikai Középfokú Szaktanintézet tehát egyenesbe jutott, s ha megoldódnak a felvetett gondok, egész biztosan még kiválóbb szakembereket nevel a népgazdaságnak, mint eddig. Már nem csak azok jelentkeznek ide, akik tanulmányi előmenetelük miatt máshol nem felelnek meg. Jelentkezőkben nincs hiány. Találomra választottam ki kettőt a tanulók közül,

Bernát László elsős, gépi mechanikusnak tanul. Hogy miért választotta a szaktanlntézetet?

— Mindig nagyon szereltem a gépeket. Édesapám repülőszerelő, sok mindent megtanultam tőle. Az alapiskola utolsó évében egy kettesem volt, fizikából. Mehettem volna máshová is, de nem bántam meg, hogy a szaktanintézetet választottam. Kevesellem egy kicsit a gyakorlati oktatást, de ez talán azért van, -mert még csak elsősök vagyunk. Ügy érzem, ha befejeztem a tanulást, esti iskolában érettségi bizonyítványt szerzek.

Koros Szilvia másodikos, elektromechanikusnak tanul. Ez a szakma lányoknál kicsit szokatlan.

— Lehet, hogy szokatlan, de éri Is szeretek a gépekkel, villamos berendezésekkel babrálni. Igaz, eredetileg a kassai (Koáice) ipariba készültem, de aztán értesültem, hogy Itthon Is nyílik elektro szak, és ennek hallatán megmásítottam a szándékomat. Én sem bántam meg. Már a villanyvezetékek bekötését ,és a biztosító berendezések’ szerelését tanuljuk. Az alapiskolát három kettessel fejeztem be, tavaly színjeles tanuló voltam. Én is szeretnék leérettségizni.

A

z iskolaigazgatótól megtudtam, hogy az érettségivel záruló esti iskola megnyitása jóvá van hagyva, s csak idő kérdése, hogy erre' sor 1 kerüljön. Sőt, előbb-utóbb teljesen áttérnek az érettségivel záruló szakoktatásra. Meglehet, hogy két-három éveri belül Királyhelmecen érettségi bizonyítványt is adnak a szakmunkáslevél mellé.

Palágyi Lajos

ERZSIKÉ A PULT MÖGÖH

Valljuk be, nekUnk vásárlóknak kifogyhatatlan téma a kereskedelmi dolgozók munkája. A vásárló szeret általánosítani, s ráadásul még ha tájékozatlan is a kereskedelem dolgaiban, valóban mindenben a bolti dolgozókat hibáztatja. Ennélfogva észre sem veszi, hogy boltjainkban szép számban akadnak kedves, figyelmes és előzékeny eladók, akiket lehetelen nem észre venni, ha a vevő is figyelmes.

Egy ilyen figyelmes, készséges elárusítónövel Ipolyságon (Sahy) a Zdroj 014-06 számú élelmiszerboltjában találkoztam. Ügyességét, kedvességét látva, nem átallottam megkérdezni az Uzletvezetőnőt, Stec Mar- gitot, hogy ki ez a nagyon kedves szőke kislány.

— Szőke kislány? — csodálkozott el egy

pillanatra, majd gyorsan ,.kapcsolt“. — ja], az Erzsikére gondol, ö már fiatalasszony.

— Mindig ilyen kedves vagy a vevőkhöz?

— kérdeztem az alig húszesztendős Erzsikét, Kseüák Mariannát. •

A váratlanul jött dicsérettől elpirult, a-' kadozva, szinte mentegetőzve mondta:

— Nincs ebben semmi különös, ilyen a természetem. Aztán meg azért Is, mert szeretem a munkámat, az embereket.

— Sok hozzád hasonló eladónőre lenne szükség az üzleteinkben ...

— Eredetileg fodrásznőnek készültem, de nem bántam meg, hogy végül itt kötöttem ki. Megkedveltem a kereskedelmi szakmát, szeretem a munkámat, annak ellenére, hogy nem könnyű és nagyon fárasztó egész nap talpon lenni. Amikor elérkezik a záróra 1- deje, alaposan elfáradok.

A továbbiakban elmondta, hogy 1984 decemberében végezte el Léván (Levice) a kereskedelmi szakmunkásképző iskolát. Diákévei alatt aktív SZlSZ-tagként dolgozott az iskolai Ifjúsági szervezetben. Azóta, hogy állásba lépett, sajnos, nincs sok Ideje a SZISZ-munkára. Nem Is csoda, hiszen mindennap hajnali félötkor kel, mivel ötre már

bent kell lennie az üzletben. Fél hatkor nyitnak, de előtte még ki kell rakni az árut a hűtőpultokra, át kell vennie a pékárut, a tejet a tejtermékeket. Este fél hatkor zárnak, hat óra Is elmúlik, amire hazaér. Szerencsére helybeli lakos, nem kell utazással töltenie szabadidejének egy részét.

— Az egész napi fárasztó munka után mi jelent számodra felüdülést?

— 1 Szeretek kézimunkázni, olvasni. Bár- mennjyire furcsán hangzik is, kedvelem a meséket, még most is veszek magamnak meséskönyveket. Legjobban a zongorázás pihentet. Ha a zongorához ülök, elfelejtem minden gondomat, nem érzek fáradtságot. Négy évig Jártam zeneiskolába, legszívesebben Beethoven és Csajkovszkij-darabokat játszok.

Beszélgetésünk után a főnöknője megjegyezte, hogy Erzsiké valóban nagyon szorgalmas, tavalyelőtt jutalomként nyolcnapos lenlngrádl kirándulásra javasolta őt. Részt is vettek rajta a férjével, és szép élményekkel tértek haza.

Kép és szöveg: Bodzsár Gyula