Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-07 / 1. szám

Amszterdami körséta Estére érkeztünk meg Hollan­dia gazdasági életének központ­jába és legjelentősebb kereskedő- városába, Amszterdamba. Ez az ország legnagyobb városa. Talán ebből ered, hogy a hollandok — de olykor mások Is — Amszter­damot tekintik az ország nemzeti fővárosának. A csatornákról a tengerre Nem bántam meg, hogy a va­csora után a szokásos kóborlás helyett a sétahajózást választot­tam. Évekkel ezelőtt Velencében volt hasonló élményem, csakhogy Itt a gondola helyett nagy és szo­katlanul alacsony motoros hajók várták az utasokat a város köze­pén levő kikötőben, A széles és helyenként egészen keskeny csa­tornákat csaknem nyolcszáz ma­gasabb és alacsonyabb híd íveli át, s köti össze a várost alkotó kilencven szigettel. Útközben ér­tettem meg, hogy különösen az óváros néhány hídja alatt a pár declméterrel magasabb hajók már ét sem fértek volna. Csodáltam a kormányos ügyességét. A szőkébb fordulókban valóságos bűvészmu­tatványokat végzett, amíg beju­tott vagy kijutott az egyik csa­tornából a másikba. Közben e kellemes vízi útról nagyszerűen láttam az erősen ki­világított várost, és klgyönyörköd- tem magam „nyugat Velencéjé­nek“ körképében. Az Amszterda­mot érrendszerűen behálózó csa­tornák összeköttetésben vannak a zárógáttal elrekesztett IJssel-tóval és az északi-tengeri csatornán át a nyílt tengerrel, ahová ml Is kihajóztunk. Apró motoros hajónk szinte elveszett a partoktól nem messze horgonyzó, kivilágított ha­jóóriások között. Hajókázás köz­ben megtudtuk, hogy Amszterdam vízszintjének az egyensúlyba tar­tására nagy szükség van, mert ha a víz a szükségesnél alacsonyabb­ra süllyedne, nem csupán a csator­nák válnának használhatatlanná, hanem a várost tartó mintegy 700 ezer cölöp korhadásnak indulna, és az épületek összeomlanának. A nappali város Másnap délig még gyalogosan Is megjártam a várost,, ahol a pri­vilegizált, száguldozó kerékpáro­soktól Inkább kellett tartanom, mint a villanyrendőrt Jobban tisz­telő autósoktól. A kerékpárosok sávja ugyanis közvetlenül a Járda szélén húzódik, s oda nem taná­csos figyelmetlenül belépni... Nappal Amszterdam már nem nyújtott olyan csodálatos képet, mint éjjel. A várost átfogó csa­tornák — a grachtok — és az ezeket metsző keresztcsatornák partjaira sokféle hulladékot sodor ki a víz, amelyek a hidak lábá­nál, helyenként megakadnak és torlaszokat képeznek. Magam lát­tam, hogy az élelmiszer-automa­ták mellett étkezők közül sokan nem a szemétkosárba, hanem a földre dobták a burkolóanyagot vagy akár az üdítőital pléhdobo- zát. De Jutott a szemétből a par­kokba is éppen elég. A királyi rezidencia volt a tá­jékozódási pontom. Ideérve azon­ban meg kellett állnom, mert a palota előtti téren, bukósisakos holland rendőrök Igyekeztek fel­állítani a szerteszét heverésző, bizarr öltözékű fiatalokat. A kü­lönféle hajszinű punk-rockosok közül többen szembeszegültek a burzsoá rend őreivel, akik aztán egykettőre használni kezdték gu- mlbotjukat. A néhány perces, nem tervezett látványosság után meg­gyorsítottam lépteimet, mert Ide­jében el akartam Jutni a százéves fennállását díszklállltással ünnep­lő és a legtöbb Rembrandt-fest- ményt őrző Rljks Múzeumba. Idő szűkében így is csak futtában néz­hettem meg azokat a termeket, ahol a hollandok legnagyobb fes­tőművészének, Rembrandtnak a képein kívül többek között sok Van Dyck-, Frans Hals-, Rubens-, Tlzlano- és Tintoretto-művel Is találkoztam. Kíváncsiságból bementem a ki­járat melletti vetítőterembe Is. Itt ugyanis nonstop vetítik a mú­zeum képeit, és az egyes szekto­rokban — a hollandon kívül- — öt világnyelven hallgathatók meg az ismertetések a múzeumban ki­állított művekről. Két fülkagylót én Is kipróbáltam. Okos megol­dásnak tartom, de nagyon kellett sietnem, így hát alig őrzök né­hány mondatot az akkor hallot­takból. Térképemmel Ismét nekivágtam az ismeretlen nagyvárosnak, hogy megkeressem a Prisengracht 263 számú házat. Itt lakott a háború Idején Anna Frank, a hitleri fa­sizmus áldozatává vált kisleány, akinek fennmaradt naplója nem­csak vádirat, hanem megrázó kor­dokumentum Is. Ide azonban már, sajnos, nem Jutottam el, mert el­tájolódtam a „grachtok“ között, és Amszterdamban rekedtem vol­na, ha a beváltásra tartogatott guldenjelmnek csaknem az egy­negyedét nem költöm taxira. Délután ugyanis már Hoek van Hollandban kellett lennünk, a- honnan Angliába hajóztam. PhDr. Párkány Antal Egyedülálló népi jálékgyűjlemény Csaknem 20 éve gyűjti, tanul­mányozza és népszerűsíti a népi Játékokat GennagyiJ Bllnov moszk­vai orvos, a Szovjetunió művésze­ti szövetségének tagja. Gyűjtemé­nyében több mint 2 ezer agyag-, fa-, szalmabábu, fantasztikus me­seállat és madár van. Hogyan kezdett Játékokat gyűj­teni Bllnov? Iskolás korában Afrikáról áb­rándozott, minden keze ügyébe kerülő könyvet elolvasott róla. Az orvosi egyetemre Is azért Jelent­kezett, hogy eljusson Afrikába: hiszen egyetlenegy hajó sem In­dul hosszú útra hajóorvos nél­kül. Amikor Bllnov megkapta dip­lomáját, a haditengerészeti mi­nisztériumba ment, és azt kérte, hogy helyezzék olyan hajóra, a- mely Afrikába közlekedik. A fia­tal orvos kérését megértőén fo­gadták, de várnia kellett. A várakozás Idején Bllnov sza­bad óráit könyvtárakban és mú­zeumokban töltötte. Egyszer az Ermltáz.sban felfedezett néhány XII századi üzbég Játékot. Magá­val ragadta azok egyszerűsége és plasztlcitása. Egész úton hazafelé Moszkvába nem hagyta nyugton a gondolat, hogy valahol már lá­tott a régészeti ásatásokon elő­került agyagjátékokhoz hasonló­kat, sőt a kezében Is tartott Ilye­neket. Következő nap felkereste egy festő barátját, ahol valóban meg­találta a csodalovat és madarat, amelyek nagyon hasonlítottak a- zokra az ősi Játékokra. Barátja elmondta, hogy ezt az „állatker­tet“ a nagymamájától kapta, aki Üzbegisztánban él, nem messze Buharától. GennagyiJ hirtelen é- ietcélt változtatott, elhatározta, hogy „a szárazföldön“ marad és elmegy Ozbeglsfetánba Hamro a- nyóhoz... Nézegetem Hamro Rahimova állatkáit. Egyik sem olyan, mint az Igazi. Nézzük ezt az oroszlánt. Farka rövid és hajlított, mint egy sarló, a feje inkább kutya —, mint oroszlánfej. De éppen ezál­tal ragad meg, hogy a fantázia Ilyen különössé alakította. • Következő évben Bllnov Tádzsi­kisztánba ment, egy kis városba, Ura-Tübébe, az egykori népi Já­tékkészítő műhelybe. Bllnov az asztalra teszi a ma­dár és állat formájú agyagslpo- kat. Magyarázza: — Ilyeneket készítettek Tádzsi­kisztánban az ősi Időkben Is. Ezek Gafur Halllov Játékkészítő faze­kas munkál. Ma már kevés Ilyen művész van. Bllnov gazdag műhelyében a központi helyet az orosz népi Já­ték foglalja el. Miben látja ennek különlegességét a gyűjtő? — Az orosz népi Játékokban — mondja Bllnov — gyakorlatilag teljesen hiányzik a vallásos té­ma. Nem találtam bibliai témájú figurákat, amelyek oly gyakoriak a nyugati művészet alkotásaiban. A XIX. század végi, XX. század eleji hazai játékokban fellelhetők a szatirikus motívumok, ami ért­hető, hiszen ebben az Időben volt a legerősebb a nép elégedetlensé­ge a cári önkényuralommal szem­ben. Ebből az időből valók a pa­pok, a városi urak, sőt magának a cárnak szatirikus ábrázolása. Az orosz Játékra a legjellem­zőbb, hogy hiányzik belőle a ke­gyetlenség. Még a legvérengzőbb vadállat Is kedves, bájos. Az o- roszlán aranyos és nyájas, a vi­dám krokodil balalajkázlk. Az o- rosz Játék kétségtelenül fejleszti a gyermekben a Jó tulajdonságo­kat: a szépség értését, a termé­szet szeretetét... GennagyiJ Bllnov szenvedélye a játékok gyűjtése, fizetésének Je­lentős részét áldozza új darabok megszerzésére, s egyre több he­lyet foglal el a lakásból növekvő gyűjteménye számára. Szabadsá­gát azzal tölti, hogy bejárja az országot, ÚJ játékokat keresve. Fe­lesége mondja, hogy nászútjuk is gyűjtőkörút volt az Ugllcs kör­nyéki falvakban. Állandóan keresi azokat, akik nem hagyják, hogy a népművészet forrása elapadjon. Bllnov nemcsak „felfedezi“ a Játékkészítő mestereket, hanem azok alkotásaiból kiállításokat szervez, alapos kutatómunkát foly­tat, cikkeket ír a legtehetsége­sebb művészekről, könyvet a gyer­mekjáték történetéről. A gyűjtők táborában egyike a- zoknak, akik nem tartják lakat alatt gyűjteményüket. — Eleinte barátaimnak, munka­társaimnak mutattam meg szerze­ményeimet — mondja Bllnov. — Azután „villámkiállításokat“ kezd­tem rendezni. Például rövid elő­adást tartok egy üzemi klubban az orosz népi Játékokról, vagy a Játékkészítésről. Magammal vi­szek egy bőrönd Játékot, és en­gedem, hogy mindenki kézbe ve- ■“gye őket. Összetörik? Megragasz­tom ... Nekem az a fontos, hogy azokat kézbe vegyék. Kiállításokat rendezek a városi vagy körzeti helytörténeti múzeu­mokban. Gyakran ajándékozom „gyermekeimet“ múzeumoknak, így a zagorszkl Játékmúzeumnak, az értékesebbeket és ritkábbakat az Ermitázsnak, az Orosz Mú­zeumnak és egy sor többinek. összesen több mint 700 Játékot ajándékozott a gyűjtő Moszkva, Leningrád, Gorkij, Jaroszlavl, Du- sanbe és Szamarkand múzeumai­nak. Oleg Kocsladze APN Új ifjúság 5 A moszkvai városi párt- bizottság december 24-i ü- lésén szervezési kérdések­ről tárgyait. A tanácskozá­son Viktor Grisint felmen­tették a városi pártbizottság első titkári tisztségébői, mi­vel nyugdíjba vonult. Ebbe a tisztségbe Borisz Jelcint, az SZKP KB titkárát váiasz- tptták. Az ülésen Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára is részt vett.- ♦ ­A fajUIdüző Déi-afrikai Köztársaságban közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt és alatt is folytatódtak a zavargások. A rendőrök az ország több városában dur­ván rátámadtak az apartheid felszámolását követelő tün­tetőkre. Winnie Mandela, az ismert polgárjogi harcos, a bebör­tönözött Nelson Mandela fe­lesége, akit a rendőrség le- tartőztatott, majd nem sok­kal később szabadon enge­dett, visszatért a sowetoi gettóba. A rendőrök Winnie Mandela házát lezárták, s nem engedték őt be a laká­sába. Ezért úgy döntött, hogy Fokvárosba utazik, és az ünnepeket annak a bör­tönnek a közelében tölti, ahol a férjét fogva tartják.- ♦ ­Algériában megkezdődött a Nemzeti Felszabadítás! Front (FNO) párt rendkfvü- li kongresszusa. A tanács­kozáson az ország pártszer­vezeteit 5000 küldött kép­viseli. A legfontosabb napi­rendi pont a Nemzeti Char­ta — az algériai forradaiom alapvető programdokumen­tuma — fij szerkesztésének a megvitatása. A Javaslatot a kongresszus előtt széles körű országos vitára bocsá­tották. E dokumentum meg­erősíti a nép hűségét a for. radalomhoz, s azt, hogy folytatni kívánják Algériá­ban a szocialista orientáció útját, erősítve az ország po­litikai és gazdasági függet­lenségét. Sadli Bendzsedid, az FNO főtitkára, államfő beszédé­ben nagyra értékelte a Nem­zeti Chartáról megtartott or­szágos vitát. Kiemelte, hogy az elmúlt időszakban Jelen­tős változások történtek az országban. Hangsúlyozta: AI. géria külpolitikája továbbra is a nemzeti függetlenség és szuverenitás megszilárdí­tására irányul. A kongresszus záródoku­mentumok elfogadásával ért véget.- ♦ ­Az SZKP Központi Bizott­sága üdvözlő táviratot kül­dött az Indiai Kommunista Párt Nemzeti Tanácsának a párt megalakulása 60. év­fordulója alkalmából. A jelenlegi bonyolult nem­zetközi helyzetben a kom­munisták különleges felelős, séget viselnek a béke sor­sáért. A Szovjetunió nagyra értékeli az Indiai KP aktív küzdelmét, a békéért, az a- tomháborús veszély ellen. Az Indiai KP jelentős mérték­ben hozzájárul a szovjet­indiai kapcsolatok fejleszté­séhez. A szovjet párt központi bizottsága ugyancsak táv­iratban üdvözölte a megala­kulásának 100. évfordulóját ünneplő Indiai Nemzeti Kongresszus pártot. A táv­irat hangsúlyozza: a szov- Jet-india barátság szép pél­dája két nagy ország békés és gyümölcsöző egymás mel­lett élésének, s fontos té­nyezője Ázsiában és az' e-‘ gész világon a békeszerető erők erősödésének. Amszterdam. \ éjjel Nyogat Velencéje

Next

/
Thumbnails
Contents