Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-06-25 / 25. szám

új ifjúság 3

Nézeteltérések és együttélés

A házasélet jellege és összhangja bizonyos (okig már a házasságkötést megelőző Időszaklől ts függ; ahol a házasulandók látták, hogy a közöttük fennálló ellentétek elvi természetűek, s józanul ítélték meg helyzetüket, inkább búcsút mondtak egymásnak. A házasság tehát bizonyos kiválasztás eredménye, vágy a zavartalan együttélés után, mivel mindkét (él abból a meggyőződésből indult ki, hogy kötelékük a bölcs megfontolás igaz eredményeként jött létre. Az életmód minden egyént meghatározott irányban formál, s az ifjúkorban szerzett képzetek szellemében egy „új“ embertársával óhajt együtt élni. Ha a két e- gyén életmódja hasonló, nem lesz annyi ok a nézeteltérésekre, mint amikor különösképpen nagyok az ellentétek, s mind a két fél más értékek után vágyakozik. Ez a magyarázata, hogy két ember első és leggyakoribb összecsapásának oka többnyire éppen az a nézeteitérés, amely előző fejlődésükből és egész életmódjukból következik.

Tehát a házasság tartóssága szempontjából különösen fontos a házastársi együttélés első Időszaka. Az együttélés első esztendőit mintegy próbaidőnek tekinthetjük, ilyenkor derül ki, vajon az élettársak ille- nek-e egymáshoz, le tudják-e küzdeni az „apró nézeteltéréseket“ és ki tudják-e alakítani a házastársi élet egybehangolását.

Próbaévek

Az első esztendők nehézségeinek mértéke az égvén! tulajdonságtól függ. Viszont minden házasság esetében érvényes, hogy az élettársak különböző szokásokkal rendelkeznek, eltérő módon töltik szabadidejüket, és másképpen elégítik ki szellemi szükségleteiket. Fontos tehát, hogy eleinte mindkét fél nagy megértésről tegyen tanúságot, nehogy a kisebb ellentétek súlyos összeütközésekben robbanjanak ki. De az első Időszakban annyira fontos türelmesség- nek semmi köze az engedékenységhez, sőt ellenkezőleg: az ember türelmes és ugyanakkor elvhü is lehet.

Az együttélés kezdetén a házastársak nemcsak arról győződhetnek meg, hogy ki milyen a valóságban, hanem bizonyos normákat és elveket is elfogadhatnak, amelyekkel együttélésüket szabályozzák. Sok ember olyan jövendőről álmodozik, amely sohasem valósulhat meg, de már maga az a tény, hogy az emberek bizonyos kötelezettségeket vállalnak sorsuk legjobb alakulása érdekében, már ez is képessé teszi őket a kölcsönös alkalmazkodásra. Csupán ott, ahol a kiábrándulás rendkívül erős és a házastársak közötti összeütközések nagyon élesek, kizárólag ilyen esetben történhet meg. hogy már nem jelentkeznek azok az erők. amelyek föltámasztbatnák az elhalt reményeket.

Az alkalmazkodás fontos tényező

De csak olyan jellemek fejthetnek ki hatást egymásra, csupán azok az emberek érthetik meg egymást, akiket kölcsönös szeretet és megértés kö-t össze. Az ember élete végéig változhat és alkalmazkodhat. Lehetetlen megvonni azt a határt, amelyen túl az ember már nem fogékony a külső hatások iránt, ám kétségtelen, hogy a hatások befogadására főleg a legnagyobb szerelem Idején képes- Az emberek némelyike könnyen alkalmazkodik a másikhoz és elismeri társa értékeit. Például a férj vagy a feleség . bizonyos cselekedetet csupán azért hajt végre, hogy ezzel megelőzzön valamilyen nézeteWérést. Ha az ilyen cselekedetek ismétlődnek, olyan szokássá válnak, a- mely az embert házastársának sajátos életmódjával ú|y köti össze, hogy magatartást nem a kényszer és a következmények félelme határozza meg. Az alkalmazkodás a házastársi együttélés igen fontos és bonyolult tényezője, főként korunkban, amikor a házastársak a család egyenjogú tagjai, mégpedig saját igényekkel, az életmód és a cselekvési szabadság minden vonatkozásában.

Oj élmények

A házastársi együttélés egyensúlyát semmi sem veszélyezteti jobban, mint épp az új élmények hiánya Olyan helyzetekben, amikor az új élmények szükséglete a házastársak között nem fejlődik egyenletesen, s a férfi igényei aránytalanul nagyobbak, könnyen kialakulhat az elhidegülés légköre, amely pedig az új Ismeretségek hajszolásának első feltétele. Így azután mindkét fél meggyőződésében egészen törvényszerfi- leg gyökeret ver a rosszindulat a vele együtt élő társával szemben.

iség, házasság, szerehsn

(Segédanyag a SZISZ oktatási köreinek munkájához

Elsőrendű kötelességünk védelmezni a gyermekeket és az ifjúságot mindaz ellen, ami veszélyezteti egészséges fejlődésüket, gondoskodni arról, hogy elsajátítsák a szocialista életmód értékeit.

A fiatalok nevelésében, alapvető jellembeli tulajdonságaiknak kialakításában érzelmi, erkölcsi és szellemi értékeinek megteremtésében kulcsfontosságú szerepet játszik a család. A párt és a szocialista állam továbbra is arra fog törekedni, hogy a család képezze társadalmunk egészséges alapját. Ami aggaszt bennünket, az a válások magas száma. Ez arra mutat rá, hogy jobban kell gondoskodnunk a felnövekvő nemzedéknek a házasságra és a szülői szerepre való felkészítéséről.

Idézet a CSKP Központi Bizottságának politikai beszámolójából, amely a XVII. kongresszuson hangzott el.

Kétségtelen, hogy a szerelem ősidőktől foglalkoztatja a fiatalokat. £s tudomásunk szerint a következő években sem várható lényeges változás ebben. A teljes emberi élet része ez, amely ennél fogva több, mint magánügy. Megnyilvánulásaiban és következményeiben mindenképpen. Mi azt szeretnénk, ha a lányok és a fiúk kapcsolatát az őszinte barátság, az egymásért érzett felelősség, a kölcsönös tisztelet jellemezné — általában és a szerelemben is. Az emberi tartalom nélküli, külsőségeiben lealacsonyító, megalázó kapcsolat egész életre szóló károkat okozhat. Vannak az életnek olyan megnyilvánulásai, amelyeket két ember bensőséges kapcsolata tesz széppé, felejthetetlenné. Mi nem prüdériát, még kevésbbé aszkézist hirdetünk. Ellenkezőleg: azt valljuk, hogy tiszta, önfeledt szerelem nélkül nincs boldog emberi élet. Szorgalmazzuk, hogy minél több szó essék az iskolában, a családban, a fiatalok körében, az ifjúsági sajtóban a felelős párválasztásról, és szexuális életről. Ezt kívánja egy egészségesen gondolkodó és élő nemzedék, és az egész társadalom érdeke. Ebben a számunkban nem receptet akarunk adni a boldog házassághoz, csupán azért járjuk röviden körbe e bonyolult témát, hogy ifjú olvasóinkat óvjuk az elhamarkodott elhatározásoktól, döntésektől.

Az együttélést új elemeknek kell megerő-i siteniük, amelyek megfelelnek mindkét fél szükségleteinek és érdekeinek az előrehaladottabb életkorban is. A szerelem csupán röpke álomnak bizonyulhat és gyorsan szertefoszlik ott, ahol a házastársak saját hibájuk folytán nem tudnak új tartalmat I adni igyekezetünknek. A házasság akkor lesz jó és boldog, ha a különböző sorsíordula- tok a házastársakat egybekapcsolják és ösz- szetartják. Némelykor az egyéni munkaeredmények jóvoltából a sikereket felmutató társ nagyot nő a másik szemében. De gyakran balsikerek és tragédiák is előfordulnak, amelyek sok esetben nagy próbára teszik a türelmet és a szeretetet, azonban a szilárd jellemű embereket a kudarcok is ösz- szeforrasztják, sőt esetleg még jobban, mint a sikerek. A házasság az együttélés folya- ' mán különböző időszakokból tevődik ösz- sze. s bőr a házastársakat egybekapcsoló erők változnak, maga az intézmény egész idő alatt megőrizheti állandóságát.

sNe csodálkozzunk azon, hogy a finorako-' dó erkölcsbírák egyike-másika a családban és a házasságban előforduló összeütközések legfőbb okát az együttélésnek abban a megszakításában látja, amely a házastársak kü-* lönbözö munkabeosztásának a következménye.

Az együttélés folyamatossága

Az együttélé.sben bekövetkező szüneteket sem tekinthetjük csupán olyasminek, ami kedvezőtlen hatást gyakorol a család állandóságára, sőt ennek épp a fordítottja az igaz: a nap folyamán a házastársak közt keletkező bizonyos eltávolodás igen alkalmas arra. hogy mindketten tökéletesebben érvényesíthessék egyéni hajlamaikat, s így szüntelenül valami újjal színesítsék az e- gyüttélést. Ha a közös élet sodrában fönn-' áll az érdekazonosság, s a jellemek kölcsö-í nősen megfelelők, a házastársak közt nem bomlanak föl a család fennmaradásához nélkülözhetetlen kötelékek. Ahol a házas- társak összhangra törekszenek, ezek d hézagok nem lazíthatják meg közöttük a kapcsolatokat, sőt az élettársak tájékoztatják egymást a nap eseményeiről, beszámolnak kellemes és kellemetlen élményeikről, s így megőrzik az együttélés folyamatosságát.

Tévedés lenne azt gondolnunk, hogy a munka holmi bomlasztó erőt jelent a házastársi együttélésben. Attól, hogy milyen a házastársak közt a munkamegosztás, milyen részt vállalnak az otthon berendezésének gyarapításából és a gyermekek gondozásából, ettől függ kölcsönös helyzetük is a házasságban.

Hogy ml a fontos és mi nem, ennek értékelésekor ellentét merülhet föl, mégpedig aszerint, hogy milyen kapcsolatok fűzik az egyik házastársat a munkakörnyezethez, milyen érdeklődést váltott ki belále a munka és a társadalmi környezet a nap' folyamán. Ha nincs meg benne az a képesség, hogy kellő megértéssel elismerje élettársának szükségleteit, ilyen esetben áll elő az a helyzet, amikor a házastársaknak nincs mit mondaniuk egymásnak saját élményeikről, s nem érdeklik őket azok a különleges problémák és nehézségek, amelyek útjukba kerülnek. A személyi kapcsolatokat így azután megzavarja az elhidegülés bizonyos eleme, amely kisebb vagy nagyobb, éspedig aszerint, hogy milyen a házastársak természete.

Freud a „szerelemben és gyűlöletben“ mint a,nemi ösztön és hajlam termékében látja minden családi, valamint társadalmi összeütközés egyetemes okát. Vele szemben B. Fürst Neurózy a spoleőnost (Idegélet és társadalom. 110-143. oldal) című munkájában azt bizonyítja, hogy a családi ellentétek a társadalmi összeütközések vetületei, a következőképpen oszthatók föl:

a) a család gazdasági szükségleteinek kielégítéséből következő összeütközések;

b) a házastársak különböző társadalmi helyzetéből és munkabeosztásából származó összeütközések:

c) a nő munkatevékenysége és a családban betöltött nevelési feladatai miatt felmerülő ellentétek.

— A nők tehernek tartják a gyermekeket, bár szeretik őket — írja a szerző ezekkel az ellentétekkel kapcsolatban. .

__

Ha igaz is, hogy a szerző a családi problémák megoldásakor a kapitalista társadalomra gondol, az ellentétek forrását helyesen mégis a társadalomban, s nem a biológiában látja.

A házasélet egybehangoltságát vagy feldúlt voltát nem egyszerűsíthetjük le a két társ erényességének vagy jellemgyengeségének a kérdésére. A családi kapcsolatok a

(Folytatása a 4. oldalon)'

■awa>isbiBii«wüWfc)kü!3adtisia»it!»<i(^