Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-06-10 / 23. szám

új ifjúság 4

N

ézem' kicsit föntről a Nyit- rától (Nitra) nyolc kilométerre \fekvő zoboralji falut, Kolonyt (Kolinany): „Tányér krumplipaprikás“ — mondom magamban József Attilával elmélázva a piros cseréptetős házak láttán. Ott lenn a kertekben már pirosán mosolyognak az eperszemek a zöld levelek alól. Az egyik kertben fiatalember csuda keményen küszködik, birkózik az őserdőként benőtt földdel.-Itt a fészekrakás, házépítés nemegyszer így kezdődik. Aki vinni akarja valamire, annak előbb egy ilyen szívós, indás, bozótos földdarabbal kell megküzdenie. De érdekes, aki itt születik, inkább birkózik ezzel a bozóttal, de nem megy el. Legalábbis a legtöbbje ragaszkodik a faluhoz, a falu közösségéhez — mint ahogy ezt B a 1 k ó István, a helyi nemzeti bizottság elnöke vallja. i

Különben azzal a kis őserdővel neki Is meg kellett küzdenie, s ha most, a választásokkor példaképként emlegették a falut és nemzeti bizottságát, pártbizottságát, a kétezer lélekszámú község lakosait, társadalmi szervezeteit, azt épp ennek a ténynek köszönhetik.

Süttő Baláz^ családja kivétel a községben. Nem tudni pontosan, miért, de azon kevesek közé tartozik, akiknek a gyermekeik — és volt belőlük néhány — mégiscsak szétszéledtek a világban. Az egyik lányuk például annak ellenére, hogy itt kertes háza van, a városban lakik.

Süttő Balázs ősei Erdélyből vándoroltak Kolonyba. Hogy miért és mikor, azt már nem tudja, viszont annál jobban emlékezik feleségével együtt a falu múltjára, s erről szívesen és színesen tudnak is mesélni.

— Hej, kemény élet volt itt! —^ mondják, szinte egymásnak bizonygatva a valóságot, és aztán egyszer csak kibuggyan belőlük egy különös dermesztő emlékfoszlányokat felelevenítő megnevezés; véres úrnapj, ■ körméret. Csodálkoznak, hogy én sohasem hallottam róla.

— Az úgy volt — magyarázzák —, hogy addig háromszor nálunk, egyszer Csitárban (Stitáre) volt a mise. Háromszor a csltáriak jöttek hozzánk, egyszer meg mi a csitárlakhoz misére. De így volt ez mulatságokkal, aratóbálokkal és egyéb vigasságokkal is. Végül a két falu népe, de különösen a fiatalok annyira meggyűlölték egymást, hogy azon az emlékezetes úrnapi körmeneten úgy ösz- szeverekedtek, hogy még vér is folyt — mesélik, és színesen ecsetelik az eseményeket. — A csitári legények már jó előre felkészültek az összetűzésre, volt náluk pisztoly, járomszög, lőcs, amit csak kézbe vehettek, végül a csendőrök vetettek véget a nagy verekedésnek, mert a kolonyiak sem hagyták magukat. Egyik-másik csitári fiatalember csak harmadnap került haza. A kolonyiak nagyon sokáig csak kerülőúton, vagy azzal a veszéllyel mehettek Nyitrára, hogy a csitáriak visszaadják nekik a tartozásukat, jó i- deig nem volt olyan vigasság, a- melyen a két falu fiataljai össze ne akaszkodtak volna. És persze a családokon belül is támadtak a- csarkodások.

Balkó Adrianna SZISZ-elnök:

Balkó István hnb-elnök: „Belead- „Senki sem húzódozik a munká- tuk a lelkünket a munkába.“ tói.“

TÁNYÉR KRUMPlIPAPRIKÄIi

Süttő Balázs annakidején falun kívül talált megélhetést. Ami gabonát megkeresett, az apja elvette, felélte a nagy család, s amikor elfogyott az eledel meg a pénz, bár aprócska gyermekük volt, kitette a szűrüket. A nyomor farkassá tette az embereket.

— Azt nem lehet megmondani, mennyit változott a világ — mondják szinte egyszerre Süttőék.

— Milyenek a kolonyi fiatalok? — kérdem Balkó Adriannától, a SZISZ helyi szervezetének talpraesett, rokonszenves elnökétől.

— Olyanok, mint más fiatalok. Szeretik a diszkót, szeretnek szórakozni, de ha kell, a munkából

is kiveszik a részüket. A szervezetben ugyan csak húszán vagyunk, de a többiek, akik iskolába járnak, vagy a nyltral gyárakban, üzemekben, üzletekben dolgoznak, és az ottani alapszervezetek tagjai, ha hazajönnek, sem húzódoznak a SZISZ-munkától.

— Ml mindent csinál a szervezet?

— Nagyjából azt, amit a többi alapszervezet, csak talán több a szórakoztató jellegű rendezvényünk, kijárunk a hegyre szalonnát sütni, beszélgetni, énekelni.

— Azt mondják, régen gyakran összeakaszkodott itt a két falu fiatalsága ...

A több célt is szolgáló, részben társadalmi munkában épült létesítmény.

— Ma is forr a vérük, de ilyenkor közéjük állok, azt nem teszik zsebre, amit tőlem kapnak.

— Hallgatnak a szavadra?

— Mikor hogyan. De a vezetőségben, összefogunk és gyorsan rendet teremtünk közöttük.

Balkó István, a Kolonyi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke a rézművesszakmát hagyta ott, amikor nyolc évvel ezelőtt felkérték, hogy vállalja a falu vezetését.

— Nem volt könnyű — mondja —, de azért sikerült. Sikerült, mert nem csak én akartam, hogy itt történjék valami. Egyszerűen voltunk néhányan, akik nemcsak láttuk a tennivalókat, cselekedni is akartunk. Megépítettük például az utakat, rendbehoztuk a régi iskolaépületet, dolgoznak az alapszervezetek, s befejeztük azt az épületet is, amely művelődési otthon, nemzeti bizottság és ellátási intézmény is egyszerre.

— Ez nem kis munka.

— Nem, de azért sikerült. Beleadtuk a lelkünket, mindig mindent jó előre átgondoltunk, megszerveztünk. Persze, azért akadtak, akiket zavart a munkánk. A- niikor szombatonként korán reggel bekapcsoltam a hangosbeszélőt, megcsörrent a telefon, és a vonal másik végén _ leszidtak, hogy miért nem hagyom őket a- ludni, pihenni. Mégis nekifogtunk a kezdetben szinte álomnak tűnő építkezésnek, sorban beosztottuk az embereket és kértük őket, hogy segítsenek.

— Szívesen segítettek?

. — Azt hiszem, hogy igerí, szívesen. Ha egyszer-kétszer nem tudtak eliönni. szóltak, hogy majd legközelebb. Ebben a munkában részt vett az egész nemzeti bizottság is. Szétosztottuk egymás között a feladatokat. A balkonok betonozásán, mivel nagyon igényes munka, váltották egymást az emberek. Megérte a sok munka, mert Itt ezelőtt mindenki annyifelé húzott, ahányan voltak. Hiába áll Balkókból meg Érátokból a fél falu, nem mindig támogatták egymást. Most viszont bebizonyosodott. hogy így is lehet. Elkészült az épület, de ez csak a munka kézzelfogható része, a többi ott belül van, mert az emberekben is sok minden megváltozott. Amit régen elkezdtek a színjátszó körben, és a Csemadokban folytattak, végül meghozta a gyümölcsét.

— Most befejeződött a közös munka?

— Nem, dehogy! „Feltúrtuk“ a szabadtéri színpad környékét, na- gyobbítjuk a nézőteret. Nyárra elkészül, azt pedig egy üzletközpont követi, szeretnénk víz- és gázvezetéket is építeni. Van munka, természetesen, ezen kívül is. Kétezerig „ideér“ a város, lehet, Nyit- ra része leszünk. Addig viszont meg kell mindent csinálni, megépíteni, hogy ne csak lakható legyen ez a község, hanem takaros is, hogy egyetlen fiatal se menjen el csak azért, mert a városban jobb, kényelmesebb. Tudjuk, nem lesz könnyű, de azért sikerülni fog. Látom, olykor nehéz is, de nemcsak néhányan, hanem az egész község akarja a fejlődést. Mert mint ahogy az a — riport elején említett — fiatalember is a kertben, megdolgozik érte, de aztán annál jobban örül neki...

Németh István

Termékszerkezete és a foglalkoztatottak nemét tekintve Jellegzetes női munkahely a trenéfnl Éudotex textiles ruhaipart szövetkezet. Már az elnevezéséből Is kitűnik, hogy ennek a gyárnak nagyon sok köze van a divathoz, termékeivel ízlést formál. De ahhoz, hogy az itt dolgozó lányok és asszonyok kezéből kifogástalan kötött divatcikkek kerül ienek ki, egész sor gonddal meg kell birkóznia a gyár vezetőségének. Etela Bartovifiovát, a Eudotex elnökét kértük meg, mutassa be szövetkezetüket.

— A 450 embert foglalkoztató tren- Cíni Eudotex kötött, konfekclós felsőruházati cikkeket gyárt, továbbá jelen vagyunk a brnói, a trenCínl, a SpiSská Nová Ves-1, a liberecl és más városokban rendezett kiállttásokon és vásárokon. Termékeinkkel benevezünk a kiváló ipari cikkek versenyébe, és megpályázzuk a fiatalok divatja címet is.

LÉPÉST TARTANI A DIVAHAL

* A szövetkezet termékszerkezetéből kitűnik,, hogy szüntelenül lépést kell tartania a divattal. Hogyan sikerül mindezzel megbirkózniuk?

— Éppen az innovációnak köszönhetjük, hogy nincsenek értékesítési gondjaink. Ennek alátámasztására e- lég. ha megemlítem: a hetedik ötéves terv efején a termékfelújítás 62,8 százalékot képviselt, a tervidőszak végén viszont már 97,6 százalékot. Ezzel az innovációba fektetett költségek is megtérültek. A termékfelújítás magába foglalja a divatújdonságokat is. Nekünk 251 ezer ilyen első minőségi kategóriába tartozó árucikket sikerült a kereskedelemnek adnunk.

* Az ipari szövetkezetre további igényes feladatok várnak. Hogyan a- karnak ezekkel megbirkózni?

— A CSKP megalakítása 65. évfordulójának és a XVII. pártkongresszus tiszteletére többek között vállaltuk, hogy 13 millió korona haszonra teszünk szert, az anyagszükségletet pedig 27 millió koronával csökkentjük. E vállalásunkat teljesítettük. Felajánlottuk továbbá, hogy ledolgozunk 1700 órát Z-akci6ban és a mezőgazdaság megsegítésére. Az 1986-ra szóló terv összeállításakor az ipari szövetkezetek kerületi bizottsága által megszabott feladatokból, a végrehajtási tervjavaslatból, a műszaki fejlesztési tervből, a szövetkezet bérfejlesztéséhez szükséges feltételekből indultunk ki. Feladataink teljesítése során továbbra is merítünk dolgozóink munkakezdeményezési tapasztalataiból, mert ipari szövetkezetünk vezetősége e tapasztalatokat megbízható támpontnak tekinti.

* Az ipari szövetkezetben jobbára nők doigoznak. Hogyan sikerül az anya szerepét összhangba hozni a dolgozó nő szerepével?

— Jobbára a környező falvak asz- szonyai dolgoznak nálunk, átlagélet- koruk 31 év, vagyis aránylag fiatal gárda vagyunk. Új gyárcsarnokainkban igyekszünk dolgozóink számára a legkedvezőbb munkafeltételeket teremteni. Gondoskodunk egészségügyi ellátásukról, s ha valaki betegség miatt kiesik, a többiek vállalják helyette a munkát. Ml pedig a szociális gondoskodás terén igyekszünk honorálni önzetlen hozzáállásukat; a lehető legjobb feltételeket teremteni és megkönnyíteni munkájukat. Asz- szonyalnk szeretik a szövetkezetét, és örülnek ha termékeikkel másoknak is örömet szereznek.

DuSan Suran

Nyomdási^ány

A zvolenl nyomdaUzem hatalmas szedőterme öttagú munkacsoportjának legfiatalabb s egyetlen női tagja Alena Hrfbiková. Munkáját szerető és munkájához kiválóan értő. vékony, szőke, kékszemű, kedves teremtés. Társai szerint ügyes kezű, bátor fellépésű, a közösség érdekében harcolni is tudó leány. Alenka mindössze huszonnégy éves, de már tudja, mit jelent a közéleti munka. Két éve párttag, munkahelyén a CSSZBSZ- szervezet elnöke.

— Hogyan kerültél a szakmába?

— Eredetileg külkereskedelmi szakközépiskolába jelentkeztem, de helyszűke miatt nem vettek fel. Kissé elkeseredtem, hiszen már a- lapiskolás koromban nyelveket tanultam. Álmom, minden vágyam az volt, hogy tolmács vagy idegenvezető leszek. Az itteni nyomdában dolgozó ismerősünk ajánlotta édesanyámnak, hogy jelentkezzek nyomdatechnikai szaktanlntézetbe Bratlslavá- ba. Ráálltam. 1981-ben végeztem a szedötagozaton, s azóta itt dolgozom kézi szedőként.

— Nem bántad meg, hogy a iiyomdászszakma mellett döntöttél?

— Nem. Jó közösségbe kerültem, munkám változatos, bár az utóbbi Időben kissé unalmasnak tartom a brosúrák összeállítását.

— Miért, talán a brosúrák óinmszedéseinek összeállításában nincs fantázia?

— A jelenlegi normák mellett egyszerűen nincs idő a fantáziámat is Igénybe venni. Tavaly novembertől brlgádrendszerO munkaszervezés és java.dalmazás szerint dolgozunk. Csak apránként ismertették velünk az új jutalmazási módszer szabályait, de most, hogy már kezdjük érteni a lényegét, állítom, valóban jó munkaforma. Fontos azonban, hogy a szükséges munkafeltételeket is megteremtsék hozzá. Ezt így el is mondtam a termelési értekezleten.

— Alig múltál húszéves, amikor párttagjelölt lettél. Mit jelent számodra kommu- nitának lenni?

— Munkahelyi vezetőim a munkám, állásfoglalásaim a- lapján javasoltak a pártba. Nagy megtiszteltetésnek érzem, és igyekszem helytállni. Hogy mit jelent kommunistának lenni? Nekem személy szerint: becsületes munkát, helytállást a közéletben, a társadalmi szerveze- tektjen. Egyszóval többlet- munka vállalását. Mivel ü- zemünkben nincs SZISZ- alapszervezet, a SZISZ járási bizottságán vállaltam munkát, a SZISZ jb Híradó című kiadványának vagyok szerkesztőbizottsági tagja— És végezetül egy egészen más jellegű kérdés; itt, Zvolenban milyenek a fiatalok szórakozási lehetőségei?

— Talán el sem hiszed, de nagyon gyérek. A diszkón, a mozin és a színházon kívül alig van más... Vagy legalábbis nem tudok többről, pedig nem vagyok otthon ülő típus.

Kép és szöveg: Bodzsár Cynla