Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-06-03 / 22. szám
— I új ifjúság 4 J anuár elselétöl a gútai fKoláro- vo) és a nagymegyeri (Calovo) gépgyár önálló lett; ez viszont több gonddal, felelősséggel tár. A gútai motorHerékpárgyár bejáratánál a szolgálatos portásnö Is elmondja, hogy még nekik is több lett a dolguk. A 2S2 millió 550 ezer koronás tervet Itt a két gyár kapuján belül kell kitermelni, és a munka természetesen nem állhat le. Költöztetik a gépeket, de közben teljesíteni kell a tervet, gyártani kell a külföldi piacokra szállítandó mennyiséget. — Milyenek az első tapasztalataik — kérdezem Izsák Attila mérnököt, a gyár fiatal vezető tervezőjét, az ifjúsági szervezet elnökét- — Elég, ha azt mondom, hogy gyár kaputól gyárkapuig kétszázhárom kilométer a távolság — válaszol ka pásból —, s volt olyan alkatrész, a melyet majdhogynem csak „megsimo gatni“ vittünk fel az anyavállalatba Ott megforgatták, és visszahozták Nem könnyű az átállás. Menet közben kell áthozni és fölszerelni a szükséges gépeket. — Hogyan tudnak közben folyamatosan termelni? — Van pontos ütemtervünk, tudjuk, melyik gépet mikor hozzák, és hogy elkerüljük az alkatrészhiány miatti állásokat, tartalékokat képezünk. — Nem lesznek zsúfoltak a régi csarnokok? — Azt hiszem, nemi Különben Is, minden a tervezésen, a szervezésen és az elrendezésen múlik. Nem egy esetben az Itteni jó elrendezésnek Is köszönhető, hogy olcsóbb lett a termelés, folyamatosabbá vált a munka. A tzerelSszalag mellett BABETTAK - KÉT MŰSZAKBAN — Nem, otthon a hegesztés a férjem feladata. Enyém a konyha, a lakás .., — Szokott néha haragudni? — kérdem a nyugodt, kiegyensúlyozott és divatosan öltözött háromgyermekes fiatalasszonytól, — Hát ha éppen elfelejtenek prémiumot adni,,. — Ilyen is megtörténik? — Ritkán, de azért már előfordult- És az a legrosszabb, hogy épp olyankor, amikor az ember a szokásosnál többet dolgozott. Előfordul, hogy nincs gáz, haza kell menni, mert nem tudunk dolgozni. Utána azonban be kell hozni a lemaradást, dolgozunk délután is, és végül még a boríték is vékonyabb ... Járjuk a csarnokokat. Megnézzük a festőrészleget, a nikkelezöt, majd megállunk a szerelőszalagnál. Kemény Éva, Rigó Júlia, Prodnó Mária és Németh Anna már készülődnek haza, itt a műszak vége. Egyelőre még csak egy műszakban dolgoznak, de tudják, hogy amikor befejeződik az átszervezés, és ténylegesen is önállósul a gyár, a nyolcadik ötéves terv következő éveilten már két műszakos termelés folyik majd itt. Az ok egyszerű: Idehaza és külföldön egyaránt népszerűek, és egyre népszerűbbek, keresettebbek a Babetta kismotorkerékpárok, Így aztán ők is ráhajtanak majd, hogy amennyire csak lehet, kielégítsék az Igényeket. Németh István ... Izsák Attila mérnök, a gyár SZISZ- szarvezetének elnöke — Minden elfér a régi csarnokokban? — Nagyjáből. A motorokat és néhány más alkatrészt Nagymegyeren gyártják. Megvettük a szomszédos bútorgyár épületét, úgyhogy Idővel bővíteni fogjuk a termelést, készek az új modellek — mondja, és elindulunk gyárnézőbe. Az egyik fiatalasszony a kormányokat ,,készíti“. Az egyszerű, méretre vágott csövet beteszi a gépbe, az megforgatja, tekeri, ez alkatrész innen a nikkelezöbe megy. A gyár önállósulása jót tett a városnak is- Az év elejétől az alkaljjná- zottak száma a korábbi hatszázról ezeregyszázra nőtt. A változás Jót tett a Tégl gárdának Is; a korábbi beosztottakból — mint Izsák Attilából Is — vezetők lettek. A munkáslétszám pedig tovább fog emelkedni, ami egyben azt Is jelenti, hogy a korábbi a kicsit öregedni látszó törzsgárda megfiatalodik. Ennek velejárója, hogy megélénkül az Ifjúsági szervezet és a szakszervezet munkája Is. — Ez is most került át hozzánk — mutat Izsák Attila az egyik gépre, amikor megállunk a mellette dolgozó Kráiik Margit munkásnö mellett. A gép légkalapácsra hasonlít. Margit, fehér pulóverben és vastag kötényben ül előtte és karikaszerű alkatrészeket rak bele. Miután megnyomja a pult alatt lévő két gombot, a gép elvégzi a szükséges műveletet. — Azért kell mind a két gombot egyszerre megnyomni — magyarázza Attila —, hogy még véletlenül sem maradhasson benn a kéz, ne érhesse kezelőjét baleset. Egy évvel ezelőtt ezt az alkatrészt nálunk összeheges»- tettük, utána felraktuk teherautóra, elvittük Povaíská Bystrlcába, majd a központi elosztóból ismét visszakerült hozzánk. Most már nem kell szállítani. Krállk Margit 1972-től van a gyárnál, dolgozott már majdnem valamennyi részlegén, így aztán nem okozott számára gondot az átállás és az ÚJ munkaművelet. Mozdulatai nyugodtak, egyenletesek, és míg ott állunk mellette, halomnyl karika vándorol a gépbe, majd pedig a mellette lévő ládába. Kicsit meglepődve állok meg Tán- czos Erzsébet hegesztő mellett. Azért meglepődve, mert hegesztöpisztolyt eddig jobbéra csak a férfiak kezében láttam. Erzsébet asszony a motorkerékpár csomagtartóját hegeszt!. Gyors mozdulatokkal belerakja a föl-le forgatható formába a különböző méretű,, egymáshoz Illő acélcsöveket, felheví- tl' az eresztékeket és a kezében lévő rézpálcát, és máris összeáll a csomagtartó. Ahol maradt esetleg egy kis egyenetlenség, ott „ráfúj“ még a lánggal. — Odahaza Is szokott hegeszteni? Tánczo« Erzsébet A bányászokat szállító autóbusz kicsit nehezen kaptat fölfelé a 4iegy- oldalon. Életemben most megyek először bányába. Soha nem gondoltam volna, hogy autóbusszal. Kezdetben azt hittem, azért a busz, mert az 1- gazgató, Milan Szabó mérnök Is velem van. Mint később kiderült, a bányászok Is buszon mennek munkahelyükre, a Jolsvai (JelSava) Magnezitművek bányájába. Régi, középkori városképeken látni olyan hegyoldalakat, amelyeken nagy lyukak tátonganak — ezek a bánya bejáratai. Egy ilyen alagútban utazunk most az autóbusszal. Ugyanolyan, mint a vasúti alagutak, de csak bejárata van. Rögtön jön a második meglepetés: mintegy háromszáz méter után megállunk — az étterem előtt. Itt, a hegy gyomrában fogyasztják el meleg ebédjüket, vacsorájukat a bányászok. Az étteremtől gyalog folytatjuk utunkat. A hegy belseje tele van folyosókkal, vájatok- kal, útelágazásokkal. Nagykanalú kotrógépek zúgnak, teherkocsik jönnek- mennek. A folyosók fala fölerősíti a zajt, így az egyébként ártatlan erősségű hang Is félelmetessé válik. Egy hosszú emelkedőn haladunk fölfelé, majd egy gigantikus méretű terembe érünk. Mindenütt fények: munkagépek zúgása hallatszik E.gy román katedrálls főhajójában érzem magam. A bányászok tízméterenként egy öt méter átmérőjű pillért hagynak, hogy a hegy rájuk ne omoljon. A sok pillér egymás mellett valóban templom belsejére emlékeztet. — Fúrógépekkel lyukakat fúrunk, azokba rakjuk a robbanóanyagot. A robbantással nyert kőzetet teherautókkal szállítjuk el — mondja az Igazgató. — Sajnos, a robbanóanyag kipárolgása veszélyes az emberi szervezetre, nagyobb adagban fékezi, a szívműködést. Ezért ne csodálkozzon. AutóBusszal a hegy gyomrába ha a bányászokat kávézni látja. Naponta kétszer kapnak Ingyenkávát az üzemtől. Épp egy fúrógéphez érünk. Ahogy a kőhöz ér, körülbelül olyan hangot hallat, mint egy fogorvosi gép, de ötvenszeres e hang erőssége. A gép mellett sejtelmes üreget látok. Először azt gondolom, hogy barlang. Az igazgató felvilágosít: — Az előző fejtés szintje. Miután kitermeltük a magnezlttartalmú kőzetet, új szintet kezdünk, s az előzőt betemetjük. Csak közlekedő- és szellőztető- folyosókat hagyunk. A teherkocsik a kifejtett kőzetet még a hegy belsejében nagy aknákba öntik, amelyeken keresztül néhány szinttel lejjebb szóródik, s onnan csillékkel szállítják az érckövet a kötöröbe, a felszínre. A kőtörő egy óriási rézmozsárra hasonlít, csak úgy ropogtatja a félméteres kődarabokat. — Feldolgozzuk a magnezittartalmú kőzetet — mondja Szabó Milan igazgató —, a végtermékeket már a közeli Lubeníkon állítják elő. Leginkább magnezittéglát gyártanak kohókba, de kikerülnek onnan más bá- zlsos építőanyagok Is. Három világrész huszonegy országába exportáljuk termékeinket. Fiatalok a magnezitüzemben Puőko Tibor Revúcáról Jár Ide dolgozni. Az üzemben összesen 6 SZISZ- alapszervezet van, 6 a karbantartó részleg alapszervezetének elnöke, továbbá egy 18 tagú Ifjúsági munka- csoportnak is vezetője. Társaival villamos gépeket és alkatrészeket javítanak a műhelyben. A részleg tíz munkacsoportja közül tavaly ők lettek a legjobbak. — Hetvennyolc óta dolgozom' Itt — mutatkozik be Tibor —, 1982-ben lettem csoportvezető. — Miért választottad ezt a szakmát, s miért ezt a munkahelyet? — Városomban van a bányaipari szaktanlntézet. Közel volt, hát oda jelentkeztem. Szakmai gyakorlatra Ide jártunk, Jolsvára, végül itt ragadtam. Itt is szükség van villanyszerelőkre. — Milyen a munkacsoport, amelynek vezetője vagy? — Kitűnő. Sokszor még munkaidő után Is együtt maradunk. Utóbb például közösen mentünk Kassára (Ko- §lce) egy jégkorong mérkőzésre. — Es a SZISZ-szervezet, amelyet irányítasz? — Szép eredményeket értünk el az újítómozgalomban, de a legfontosabb, hogy mi szervezzük az esztergályosok járási ZENIT-versenyét. Sokat segítünk az új szaktanintézet é- pítésében Is, most szeptemberre kell elkészülnie. Jómagam tagja vagyok, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának Is. — Családos ember vagy? — Igen. A legtöbb szabadidőt a családommal töltöm, van egy hároméves kisfiúnk. A feleségem Is Itt dolgozik, de más részlegen. Tibor PnCko és munkacsoportja Az igazgató gondjai — Sok bányászlakást építettünk a városban, de az emberek nem szívesen költöznek Ide, Inkább a közeli Revúcából járnak be dolgozni. Legfontosabb feladatunknak érezzük, hogy Jolsva újra az a csöndes, tiszta város legyen, mint amilyen azelőtt volt. Egyébként, ami a por szintjét Illeti, a felmérések szerint Itt sincs több, mint a Szlovák Magnezltművek többi üzeme környékén. Egy új por- talaníló berendezés építését kezdtük el. Bízunk benne, ha elkészül, kevesebb gondunk lesz a porral — mondja az igazgató. — Hogyan Jellemezné az Üzemet? — A jolsvai a Szlovák Magnezitművek legnagyobb bányája, s a becslések szerint a jelenlegi kitermelés mellett készletei vagy száz évre elegendők. A magnezit értékes nyersanyag, termékeink keresettek a világpiacon. Exportunk 30 százaléka á Szovjetunióba Irányul, több mint 40 százaléka pedig tőkés piacra kerül. — Munkatársaink átlagkeresete 3400 korona, akik a bányában dolgoznak ennél még magasabb. Fokozatosan áttérünk az új bérezési rendszerre, amely jobban figyelembe veszi majd az egyénenként elvégzett munka mennyiségét és minőségét. Évente 5 millió korona pénzjutalmat Is kiosztunk. Ma már anyagilag megéri nálunk dolgozni. Nincsenek gondjaink az utánpótlással, mint a hatvanas évek végén, amikor mindössze 60 bányász dolgozott az üzemben. Jelenleg összesen 2000 alkalmazottunk van — fejezi be tájékoztatóját Milan Szabó Igazgató. Megköszönöm szívességét. Az autóbuszból egy ideig még látni a gyárat, aztán már csak a murányi hegyeket. KÍinkó Róbert A szerző felvételei rvm,.- eJ< ■ •V.v
