Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-05-20 / 20. szám
pij ilúság 8 VIRÄ6P0HPA - GONDOKKAL Az Idén még á virágkedvelök Is csalódással, bosszankodva távoztak a Flóra 86 virágkiállításról. Csalódásukat az egyre gyengébb „mezőny“, a szokványosnál alig gazdagabb kínálat, a bosszúságot pedig az okozta, hogy az ország kertészei és a nem nagy számú külföldi résztvevő bemutatja ugyan a fajtaválaszték legszebb egyedeit, a pompásabbnál pompásahb virágú darabokat, de amikor vásárolni akarnak valamit, a legszebb példányokat nem kapják meg, hanem sokszor még mutatóban sem tudnak csomagolni az eladók. Ezért aztán még a laikus látogatónak Is feltfint, éreznie kellett, hogy ez a rendezvény, bár Idén tizedszer került rá sor, lassan varázsát veszíti, s a várt eredmények ts elmaradnak. Évekkel ezelőtt például a Téli stadion környékén, a Hviezdoslav téren, majd később a Duna partl sétányon is pompás és lenyűgöző tulipánágyá- sok sora mellett haladhatott el a látogató. A rendezők akkor a nagy befektetést azzal magyarázták, szeretnék a tulipán népszerűségét növelni, megalapozni a fajtakultúrát, ösztönözni a kutatást, nemesítést. Aztán később Is mindig akadt valami újdonság. Egyszer ezzel, aztán egy más céggel kötöttünk szerződést, hogy némiképp fellendítsük a hazai tulipánnevelést, eredményesebbé tegyük a kutatást, nagyobb legyen a fajtaválaszték, de az utóbbiak mégiscsak mindig elmaradnak valahogy. Tavaly például nagy ládákban, repülőgépen szállították hozzánk a vietnami, kubai virágkülönlegességeket, ami nyilván nem volt olcsó mulatság, de az Idén talán még hírmondónak sem láttunk ezekből a virágcsodákból, mint ahogy a rendezett tulipánágyások Is elmaradtak a sétányról. Sőt, mintha már ki sem szednék az Illetékesek, át sem ültetnék a hagymákat. Az erősebb fajták sorsukra hagyva még ki-kibújnak a bokrok, füvek, gazok között a földből, de hol van már a nagy fogadkozás, kl foglalkozik az igazi, gazdagító, e- redményes fajtakutatással, nemesítéssel, ki mutathat fel nálunk egyáltalán e téren még eredményeket?I A befektetett pénz pedig visszatérül Is meg nem Is. Sőt, még a város sem szépül úgy, ahogy azt elvárnánk, a- hogy azt a szakemberek ígérték. Felmerül a kérdés: ml ennek az oka, van-e egésznek értelme? A lelkes szakemberek, szónokok 1Ú'/ÍM'/A Kép az Idei kiállításról lyenkor a városban összegyűlt virág- ékszer-gyűjteményről beszélnek. Igazgatók, tervezők, kertészek vlrághal- mok közt lábalva ámuldoznak, de vajon jogos-e a lelkesedésük? Az üresen maradt pavilonok, eladóbódék azt mutatják, hogy nem egészen. Korábban bemutatkoztak a Flórán a szakközépiskolák, szaktalntézetek, sőt az alapiskolák szakcsoportjai Is. Kiállították munkáikat a legjobb keráml- kusok, láthattuk a híres modral kerámiát. Vajon az idén miért maradtak el? Nekünk mindig csak az egyszeri újdonságra, a különlegességre, a meghökkentésre telik? Hol van a rendszeres folyamatos, állandó munka? Az Iskoláknak nem érdekük, hogy kiállítsanak, a kerámlkusoknak tán kihűlt a kemencéjük? A kultúra terjesztéséről beszélünk, miért nem csinálunk akkor belőle tényleges rendszert? Álljon itt egy egészen friss eset Is: a Sempra vállalat kOlönpavilonjában a kiállításon túl árusítással Is próbálkozott. Miért nem tette ugyanezt a Semex is? Más kérdés, mit Is vásárolhatott az ember a különpavilonban. Majdnem csak azt, amit egyébként Is, mert amit az üzletekben éppen nem árusítottak, Itt sem volt meg?; ha Igen, csak azért, mert amazokból kivonták erre az alkalomra. Kértem például egyik-másik vegyszerből, de amit kerestem, hiányzott, mert nem volt, aki gazdaságos, literes vagy két-három decis kiszerelésben forgalomba hozta volna. Jó lenne tehát, ha az Illetékesek elgondolkoznának a jelenségeken, és találnának megoldást. Van kellő nagy- vállalatunk, kutatóbázisunk, minden megvan ahhoz, hogy eredményes munkát végezhessenek, csak éppen az eredmények maradnak el valahogy, jó lenne, ha végre a saját eredményeinket Is el tudnánk adni, vagy nyolcvan aranyérmet osztottunk kl az Idén is. jó lenne, ha a fényük nemcsak talmi csillogás lenne, hanem a tényleges eredményeket is tükrözné. Németh István Nézzük a filmet A Filii FS A nUVEn KAPCSOIAIAROl: I A film mint önálló életet élő művészeti produktum — akárcsak a színház — csupán a társművészetekkel együtt képzelhető el. Az üres fllmnegatívon megjelenő kép — a felvétel —, ha igényes művészi megfogalmazásról tanúskodó filmről van szó, képzőművészeti megnyilatkozás. S ez vonatkozik nemcsak a játék-, hanem a dokumentum-, a tudományos ismeretterjesztő, a rajz- és az animációs filmekre is. Érdekes: a színház esetében a mai napig nincs eldöntve az emberi szó, a hang illetve a látvány, a mozgás elsőbbsége. Magam részéről teljesen fölöslegesnek tartom ezt a vitát; azt gondolom, meggyőző érv az, hogy a teátrum (színház) a görög theatron szóból eredeztethető, ez pedig azt jelenti: nézőhely, nézőtér, színház. (A szlovák divadlo szó is ennek a megfelelője.) Vagyis a látnivalók háza. A film fogalma pedig még inkább felveti a látvánnyal történő gondolatközlés fontosságát a zene és a hang — emberi szó — mellett. Nézzük tehát elsősorban a látvány lényegét! Borisz Kazanszklj szovjet esztéta A film természete című nagyszerű filmesztétikai tanulmányában Így ír: „A film a vetítővászon fehér síkján megjelenő és mozgó árnyképek sorozata, azaz végül is mindig sötét vonalak és foltok játéka fehér háttér előtt. A film ezen kívül semmiféle más anyagot nem tartalmaz, és nem is tartalmazhat. A film tehát formailag az árnyfestészet egy különös válfaja. A kép úgy keletkezik, hogy valamilyen színt veszünk fel egy felületre, a film ugyanígy, a vászonra vetülő árnyéktól kap formát. Következésképpen a film művészi anyaga kétségtelenül a képzőművészethez tartozik.“ Majd így folytatja a szerző: ,,A film sajátos rajzos dráma, amit joggal állíthatunk szembe a színpadi drámával.“ Természetesen nem elhanyagolandó az a tény sem, hogy ez a tanulmány 1927-ben látott napvilágot, s máig érvényes esztétikai, filmszemlotikai tényei ellenére a hangosfilm, illetve a színes technika forradalmával néhány kitétele pontosítandó. Alapjában véve azonban máig érvényes. Érdekes, hogy abban az időben, amikor még csupán zongorával „kísért“ némafilmek készültek, tehát a képzőművészeti tényezőknek kizárólagos elsőbbsége volt, a film- operatőrök, nagyon kevés kivétellel „elhanyagolt“ alkotótársai voltak a rendezőknek. Az akkori gyakorlat szerint az operatőr jobbára csak lefotografálta a rendező által pontosan beállított jelenetet. Az operatőri fantázia és komponálás! lehetőség csak később, a fejlettebb filmkamerák megjelenésével került előtérbe. Carl Dreyer, a némafilm korszakának világhírű rendezője azt állította, hogy a film legközelebbi rokona az építészet. Raymond Durgant írja: „Az építészetet megfagyott zeneként jellemzik. Amikor a kamera mozog, a mennyezet átcsap rajtunk, mint egy folyó. A felvevőgép gyorsan lebukik, a korlát és a lépcső vízesésként zuhan le. A film felolvasztott építészet.“ A ma készülő filmek már elképzelhetetlenek szöveg (akár dialógus, akár narratív jellegű emberi beszéd), illetve a képi kifejezést erősítő zenei vagy más a- kusztikai hatások nélkül. Zofla Llssa lengyel zenetudós, aki mélyreható alapossággal foglalkozott a film és a zene esztétikai és pszichológiai kapcsolatának kérdéseivel, így ír: „A zene vagy más auditív jelenség révén sugallt mozgás alapvetően más, mint a térbeli dolgok mozgása. A hangzásvagy zörejmlnőségek, a hangmagasság, a hangzáskomplexum és a hangszín megváltoztatása nem térbeli változás, mindazonáltal valamilyen meghatározhatatlan tér- érzékelési és a mozgás hasonlóképpen meghatározhatatlan érzetét váltja ki a hallgatóból. A film és az idő kapcsolatát így határozza meg: „Az az elv, hogy a film mindig valamiféle „jelen“., csak a szubjektív, a pszichológiai időre vonatkozik. Ha igaz is, hogy a néző mindig jelen Időben éli át a filmet, ez semmi esetre sem zárja ki, hogy a film egy elmúlt időt állítson elő, és pedig valahányszor megnézi ugyanazt a filmet, mindig más és más pszichológiai időben.“ A filmművészet kapcsolata tehát a tőle függetlenül (is) önálló életet élő művészeti ágakkal természetszerű és elengedhetetlen. A kérdés tehát nem az, hogy a film mint szubjektív művészeti megnyilatkozási forma, létezik-e egyáltalán, hanem hogy egy-egy konkjjét művészeti alkotás esetében milyen arányban használta az egyes segítő alkotóelemeket ahhoz, hogy az ÚJ, önálló életet élő alkotás jellegzetességeivel, ható erejével minél magasabb színvonalat érjen el. Kiss Péntek József FESMl iHWECYEDSZEII A Csemadok Központi Bizottsága még 1985 novemberében meghirdette ■az 1986-os évre a csehszlovák magyar felnőtt néptáncegyüttesek országos versenyét. A verseny kétfordulós: kerületi és központi színtű. A központi (országos) forduló a csehszlovákiai magyar dolgozók országos népművészeti fesztiváljához kapcsolódik, annak keretében lesz megtartva. A bejelentkezett csoportok kerületi elődöntőjét három helyszínen: Tornán (Turűa nad Bodvouj, Dióspatonyban (Orechová Potöft) és Ipolynyéken (Vi- ntca) nyilvánosan közönség előtt tartották. A csoportok becsülettel felkészültek. Közülük kilenc jutott az országos döntőbe, ők mérik össze a felkészültségüket, művészi képességeiket, a néptánchagyományok színpadra állításának színvonalát, stílusát, hagyományhűségét. A verseny lesz a fesztivál első nyilvános rendezvénye. Ebben az évben Is Léván (Levlce) a Barátság művelődési házban zajlik majd a vetélkedés május 30-án 13.00 órától. A kilenc együttes 20—30 perces műsorral nyújt majd áttekintést a két év alatt végzett munkáról: Azért ennyi idő munkájáról, mert minden második évben kerülnek csak sorra a felnőtt csoportok, ugyanis gyermektánc- csoportokkal váltakoznak. Az elődöntőket idén először rendezték meg a nyilvánosság előtt. A rendező helyek közül kiemelkedett Ipolynyék, ahol a verseny Igazi kulturális ünnep volt. Telt nézőtér és a kultúrpolitika! élet járási vezetői előtt szerepeltek a csoportok. Pénteken, 30-án este ünnepi gálaműsorral szerepelnek a versenyző csoportok a Lévai járás három községében: Fámádon (Farná), Nagyöl- veden (Veiké Ludince), Nagysallón (Veiké Luíanyj, Léván pedig a Barátság művelődési házban a Csemadok KB Szőttes Népművészeti Együttese és egy magyarországi vendégcsoport, a Bogyiszlói Népi Együttes ad közös műsort. Az est gazdája a Csemadok Lévai Városi Szervezete és a Városi Művelődési Központ- A Szőttest nem kell bemutatni, a bogyiszlóiak az év februárjában háromhetes körúton vettek részt Olaszországban. Régi együttes, Magyarországon a hagyományőrző nagyegyüttesek családjába tartozik. A Kiváló Népi Együttes cím örökös viselői. Szombaton, május 31-én napközben a műsorok színpadi próbál folynak. Délután négykor „Dél-Szlovákia lakástextíliái“ néprajzi kiállítás és „A Szőttes Népművészeti Együttes képeken és plakátokon“ című kiállítás megnyitásával kezdődik a fesztivál kétnapos műsora. Ezt követi a „Csak tiszta forrásból“ műsor fél hat órai kezdettel. Medvesalja és Barkó vidéke tánc- és szokáshagyományai kerülnek színpadra hagyományőrző táncosok és énekesek előadásában. Találkozhatunk a „hírős“ vasvári táncosokkal és dalosokkal Is. Este fél nyolc órai kzedsttel a „Zselíz üdvözlése“ nagyszabású gálaműsort láthatja a közönség. A Tavaszi szél 85-ös országos döntőjének győztes folklórcsoportja és szólistái, a tavalyi fesztivál győztes gyermek- tánccsoportjal, a Klsbojtár, a Tátika, valamint a jókat (Jelka) és a puka- necl hagyományőrző tánccsoportok mutatkoznak be, azok, amelyek 1985- ben nagy sikert arattak Zllinában a hagyományőrző folklórcsoportok országos versenyfesztlválján. A puka- neciek a Lévai járást képviselik a műsorban, míg a zselízi (Zellezovce) Borostyán táncegyüttes a vendéglátó várost. Magyarországot pedig a nagyhírű Muzsikás népzeneegyüttes, Sebestyén Márta szólóénekes, Karsay Zsiga és felesége, az Európa-szerte Ismert hagyományőrző táncospár és a már említett Bogyiszlói Népi Együttes képviseli. Ezt a gazdag műsort — amelyben mindenki találhat kedvére valót, dalokat, táncokat a legjavából — Papp Sándor rendeziA park táncterén a szokásos népmulatság várja a közönséget, a művelődési házban pedig az Igényesebbek részére táncház lesz. Akik eljön-i nek ide, mátyusföldi, gömörl és bod^ rogközi táncokat tanulhatnak, és megismerkedhetnek az erdélyi néptáncokkal Is. A talpalávalót csoportjaink „parasztzenekarai“ szolgáltatják. Vasárnap fúvószenére ébred a város. Ezt követi tíz órakor a szereplő együttesek méltó tisztelgése az elesett hősök emlékművénél és menettánccal tarkított vidám felvonulása a Petőfi utcán. A felvonulással együtt a Schubert park szabadtéri színpadához jutunk, ahol máris megkezdődik a Muzsikás együttes és szólistáinak negyvenperces koncertja. Zselízen még 1- lyen nem volt, ez Is Igazi csemege lesz. De nemcsak Zselízen, hanem országos viszonylatban sem találkozhattunk egyetlen fesztiválon sem ilyen jellegű és tartalmú műsorral. Ezt kö. veti Méri Margit és Jókai Mária rendezésében a „Virágba szőtt álmok“ népéleti műsorösszeállítás hatodik folytatása. Most a szőlő és a bor műveléséhez, készítéséhez kapcsolódó szokások elevenednek fel, dalok, tréfák hangzanak el, és láthatjuk a munkafolyamatokat Is. Délután háromkor kezdődik az Ünnepi népművészeti műsor, amelynek már a címe Is jót ígér: „Dallal, tánccal, muzsikával“. A műsor három ó- rán keresztül képzeletben végigjárja az ország magyarlakta vidékeit, és csokorba gyűjtik azok legszebb táncait, dalait. A felsorolt együtteseken kívül szerepel még a műsorban a bratislaval Dimitrovec szlovák fol- klőregyüttes, valamint a zselízi és az Ipolysági egyesített énekkarok. A rendező Gál György mérnök. Ezt és a fesztivál más műsorait is Dráfl Mátyás érdemes művészünk konferálja. A műsor keretében adják át a győztes együtteseknek és a szólótáncosoknak a díjakat. A Csehszlovák Rádió Magyar Fő- szerkesztősége „Hívogató“ címmel a rendezvényt megelőző héten és annak első napján idén Is műsort sugároz a seregszemlére készülő csoportokról, így teszi közismertebbé ezt a népművészeti ünnepet. Most Is azt tudjuk ígérni: aki eH jön, aki részese lesz a fesztiválnak, megtekinti a műsorokat, az nagy élménnyel fog távozni. S ha ajándékot Is szán hazavinni, lesz miből válogatnia, mert népművészeink — keráml- kusaink, bőrdíszműveseink, famegmunkálóink stb. — kirakodóvásáré most Is gazdagnak ígérkezik. Takács András
