Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-04-22 / 16. szám

# • »f» / f

Uj

1

A REND ŐR

Szirénázó rendőrautó száguld át a városon. Tetején villog a kék fény. A járművek az út két oldalára húzódnak, majd megállnak. A rendőrautó előtt szabad az úí. i^zágiiiuhat célja felé, amely általában közúti baleset vagy közbűntény színhelye. Amint tovatűnik, újra megindul a járművek sora. Valahol valami történt, lehet, hogy tragikus baleset, az emberek még nem tudják, kik a szereplői, de ettől függetlenül az élet megy to- yább.

Április tizenhetedike a Nemzet- biztonsági Testület napja. Néhány nappal az ünnep előtt a Nemzetbiztonsági Testület Dunaszerda- helyl (Dun. Streda) Járási Parancsnokságán jártam: az ünnepre való készülés jóformán semmi nyomát nem tapasztaltam. Viszont annál több szó esett a kötelességek teljesítéséről. Széllé Károly rendőrkapitány is a gondokkal, a mindennapi feladatokkal kezdi;

— A körzeti parancsnokságok, a forgalmi szakosztály és a személyazonossági részleg munkájának az irányítása van a gondjaimra bízva, de hozzám tartoznak az önkéntes rendőrök is. Ügy érzem, hogy számomra a legtöbb feladatot, a legtöbb munkát a körzeti kirendeltségek adják, ugyanis ezeknek a tevékenysége módfelett szerteágazó, a közúti közlekedés problémáitól a legkülönfélébb bűncselekményekig sok minden.

— Hogyan jellemezné a járást?

■— járásunkban a múltban sem voltak nagyobb problémák a közrenddel, és ma sincsenek, a bűnözés azonban, sajnos, már több gondot okoz. Nem lehetünk elégedettek az esetek telies felderítésével sem. Természetesen mindent megteszünk azért, hogy a helyzet javuljon. A bűnözés elleni harcba bekapcsoljuk az önkéntes rendőreinket is, de tudjuk, hogy ez nem elég. Fontos, hogy segítségünkre legyen a lakosság Is. Az embereknek meg kell érteniük, hogy az ő érdekeiket is védjük, s hogy egy ilyen horderejű kérdés megoldását közügynek kell tekinteni.

— Említette az önkéntes rendőröket. Az ő munkájuk érdekelne közelebbről is.

— Az önkéntes rendőreink tevékenységével elégedettek lehetünk. Nagyon sokat segítenek a feladatok teljesítésében, sőt azt is ki merem jelenteni, hogy nélkülük nem tudnánk olyan eredményeket elérni, mint amilyeneket elértünk. Segítenek a közlekedés gondjainak a megoldásában, a bűncselekmények felderítésében, és kiveszik részüket a megelőző tevékenységből. Valamennyiük megérdemli az elismerést, mert szabadidejüket feláldozva végzik munkájukat.

Mizera

évtizede

János; „Már több mint két vagyok önkéntes rendőr.“

— Általában kik jelentkeznek a saraikba?

— Járásunk mezőgazdasági jellegű, így az önkéntes rendőrök többsége is a mezőgazdasági dolgozók közül kerül ki, de vannak köztük szép számmal munkások, hivatalnokok, mérnökök, tanítók és még sorolhatnám tovább. Természetesen a felvétel szigorú előírások szerint történik, és ezeket az előírásokat tiszteletben kell tartanunk.

Fontos, hogy az önkéntes rendőr elérhető legyen, ha szükség van a segítségére. Ezt igazolandó. Széllé Károly százados felemeli a telefont, tárcsáz, s néhány másodpercen belül máris jelentkezik a vonal másik végén Mizera János. A százados kérésére néhány perc múlva már ott ül mellettünk az irodában.

— Több mint két évtizede vagyok önkéntes rendőr — mondja büszkén. — Az egész úgy kezdődött, hogy az érettségi után bekapcsolódtam a Honvédelmi Szövetség munkájába, tagja voltam az akkori ifjúsági szervezetnek. Szükség volt az önkéntes rendőri állomány fiatalítására, és mert én mindig rendszerető ember voltam, úgy gondoltam, köztük a helyem, s a döntésemet a mai napig helyesnek tartom.

— Sok lemondással jár ez a munka?

— Természetesen ezt a munkát valamennyien a szabadidőnk rovására végezzük. Az embert vb szont kárpótolja az a tudat, hoäv tett valami hasznosat nemcsak önmaga, hanem az egész társadalom javára. A húsz év alatt sok élmény is összejött, amelyekről jól el lehet beszélgetni a kollégákkal, de sajnos vannak olyan élményeim is, amelyeket nem szeretnék újra átélni.

— Cgy hallottam, hogy sokat foglalkozik a fiatalokkal is.

— Ez természetes. Valamikor én Is az idősebb kollégáktól tanultam. A tapasztalatokat pedig tovább kell adni. Sajnos, néha ez sem megy könnyen, mert a fiatalokat nem olyan könnyű megnyerni erre a munkára, őket más érdekli, elsősorban szórakozni akarnak. Ez nem baj, mi is szerettünk annak idején szórakozni, de azért arra Is gondolni keli, amire a társadalomnak szüksége van. Az az igazság, hogy a fiatalok még nem tudják teljesen felmérni ennek a munkának a fontosságát, de miután megkomolyodnak, megtalálják a hozzánk vezető utat.

— A mindennapi munkája lehetővé teszi, hogy segédrendörként is dolgozzék?

— Az Állami Biztosító .toborzási osztályát vezetem. A beosztásomból kifolyólag nagyon sok emberrel kell foglalkoznom, ami köztudottan nem a legkönnyebb. Szívesen vállalom a szolgálatokat, holott a szolgálatok közben is emberekkel foglalkozunk, de az már más. Így bizonyos értelemben kikapcsolódásnak tekintem, amit csinálok ámbár — elsősorban a küldetésünk célja ösztönöz munkámban.

Látogatásom napján aránylag csend volt a közlekedésrendészeten is. így szinte zavaró körülmények nélkül elbeszélgethettem dr. Mayer Lajos rendőrszázadossal, a baleseti csoport főnökével, aki a csoportja többi tagjához hasonlóan aligha ünnepelte régen harmincadik születésnapját.

— Csoportunkba főleg fiatalok kérik felvételüket, akiket érdekel

Mayer Lajos rendőrszázados: „járásunkban fellendült az idegenforgalom.“

a motorizmus és a közlekedés 1- rányítása, szervezése. Járásunk jelentős szerepet játszik a közúti forgalomban. Azt is mondhatnám, hogy amolyan átjáróház vagyunk, mivel teljes egészében keresztülszeli a járásunkat a hatvanhármas főút, amelyen élénk nemzetközi teherforgalom zajlik. Az utóbbi években fellendült járásunk te” létén az idegenforgalom is, a tgr- málfürdők vonzzák a turistákat ezért nekünk is mindent meg kell tennünk a közúti forgalom folyc,^ matosságáért és biztonságáért.

— Mit mutat a baleseti statisztika?

— Járásunk területén tavaly négyszázhuszonhat közúti baleset történt, amelyek során kilenc személy az életét vesztette, harminc- ketten súlyosan megsebesültek. Nyilvánvaló, hogy nekünk is és a közúti forgalom résztvevőinek szintén van még mit tenni a nagyobb biztonságért.

— Hatékonyak az ellenőrzések?

— Természetesen az ellenőrzések, bármilyen szigorúak is, hozzátenném, hogy sokan nagyon is szigorúnak tartják, nem oldanak meg minden problémát. A jövőben még az eddiginél is nagyobb figyelmet kell fordítanunk a megelőzésre, amit főleg a szabályos közlekedésre való neveléssel akarunk elérni. Az alapiskolákban kezdjük, és e téren jók a tapasztalataink. Az Iskolák, de az üzemek és a különféle intézmények is szívesen veszik, ha ellátogatunk hozzájuk, mert előadásainkkal bővítik akár a gyermekek, akár a hivatásos gépjárművezetők közlekedéssel kapcsolatos ismereteit.

Kamocsai Imre

A szerző felvételei

Hajnali fél ötkor kezdődik a munkanapja

Széllé Károly rendőrszázados

A telep távolról is lenyűgöző látványt nyújt, a kerítésen belül tiszta, rendezett környezettel fogad. Valójában csak közelről szembatűnő a BlOSZ-tipusú hizlaldák nagysága, melyekből tíz található a királyi (Král) Közös Munka Efsz recskei (RieCka) szakosított sertéstelepén. Kísérőmmel az egyik hizlalda bejáratához 6- rünk, fertőtlenítjük lábbelinket. Hol vannak azok az idők, amikor a sertésólak alkalmazottai jellegzetes szagot árasztottak maguk körül! A telep fiatal zootechniku- sa, Pósa Márta magyarázattal szolgál:

— Ne felejtsd el, hogy napjaink egyik legmodernebb istállójában vagy. Van itt légkondicionáló berendezés, automatikus üzemelésű szinte minden. Trágya itt nem marad, ezért van az, hogy kint jobban érzed a szagot, mint idebent. Csupán \tizenöt ember dolgozik az egész telepen, ami a kívülállót, gondolom, szintén meglepi.

A takarmánykészítő, -keverő csarnokból a röfögő anyadlsznók és a visítozó kismalacok birodalmába lépünk. A padlón valóban nincs ürülék, mindenütt rend és tisztaság. Közben egy gondozónő is feltűnik, aki szorgosan tesz- vesz az egyik sertéscsalád körül. Hát igen, hiába a gépesítés, a gondozóknak így is akad munkájuk, de milyen egy zootechnlkus napja? — tudakolom Mártitól.

— Nagyon korán kelek. Mikor mások még az Igazak álmát a- lusszák, én már lakhelyemről. Kövecsesről (Strkovecj útrakelek, és hajnali fél ötkor a telepen vagyok. Persze nem én vagyok az első, mert a gondozók még korábban jönnek. Átöltözök, és végigjárom az ólakat. Gondosan összeírom az éjszakai gyarapodást vagy az esetleges elhullást, utána felügyelek az etetésre. Reggeli után leadom a napi jelentést a főzoo- technikusnak, és abrakot, takarmányt rendelek. Aztán elbeszélgetek a gondozókkal, összeírom az elromlott, meghibásodott gépalkatrészeket. Hétfőn, szerdán vágóhíd — ekkor szállítjuk el a kényszervágásra kiszemelt sertéseket. Kedden malacelválasztás, aztán másnap kihajtás, átterelés a szárazon álló anyák közé. Az elsődleges nyilvántartáson, a kártyákon is naponta dolgozni kell, hiszen látod, itt is fel van tüntetve a fiadzás Időpontja, a takarmányadag, az Inszemináclő pontos dátuma stb. A telepen jelenleg 5500 állat van, s valamennyit nyilvántartjuk. A fiaztatóban délben műszakváltás van. Oda is el kell menni. Ha esetleg valaki nem jön be, és más megoldás nincs, akkor nekünk kell a helyét betölteni. Este hatig mindig akad tennivaló.

Mártinak valóban zsúfolt a munkanapja, de mivel ketten vannak zootechnlkusok, csak minden második nap kerül rá a sor. Persze szombat-vasárnap is dolgozik idősebb kollégájával Hajdú Istvánnal. Hogyan mivel telnek a szabad napjai, mit csinál szabadidejében?

— Nálunk Kövecsesen eléggé be vannak határolva a lehetőségek. Otthon főleg édesanyámnak segítek a ház körüli munkákban, a takarítás majdnem kizárólag az én dolgom. A televíziózást én is kedvelem, és nem hiányzók a falusi mulatságokról sem. Szeretek olvasni, kézimunkázni, néhanapján moziba vagy egyéb kulturális rendezvényre is elvetődök a közeli Safárikovóba. Szabadidőmből egyre többet szánok a SZISZ-tevé- kenységre. Sohasem hivatkozom

IFIÚkOMMÜNISTAK

elfoglaltságra, ha segíteni kell, ha szervezésről rendezésről, toborzásról van szó, mindig ott vagyok. Legutóbb egy kézimunka- és könyvkiállítás szervezésében vettem részt, de ha szénát kell betakarítani, ott is ott vagyok mindig.

Ezek után nem szükséges magyarázni, hogy a húszéves mezőgazdász miért lett párttagjelölt. Párttagjelöltségének egyik javaslója a SZISZ-alapszervezet. Még pár hónap, és felveszik a párttagok soraiba, hiszen a rászabott feladatokat maradéktalanul teljesíti. Az ő munkáját is minősítik a szövetkezet eredményei. A húsbeadás ötéves tervét túlszárnyalta a sertéstelep, 56 deka a napi súly- gyarapodás, ami szintén több a tervezettnél, és évente tizennyolc malacot választanak le egy anyakocától.

Márti, annak ellenére, hogy a Losonci (Lucenec) Mezőgazdasági Szakközépiskolában növénytermesztést tanult, az állattenyésztést is megkedvelte, és ma már nagy szakértelemmel végzi munkáját. Ezt egyébként már közvetlen felettese. Major László mérnök állapította meg róla. Márti a dicséretet szerényen elhárítja, és csak ennyit mond:

— A szép eredmények a telep kollektívájának köszönhetők. A szorgos és megbízható gondozóknak, a segítőkész karbantartóknak és talán csak utánuk nekünk, .akik szervezzük, irányítjuk a munkát. Szeretek emberekkel dolgozni. Általuk kedveltem meg az állattenyésztést is, és úgy érzem, erőnkből és akaratunkból még további sikerek elérésére, további feladatok teljesítésére is futja.

Márti kikísér, és miközben bandukolok lefelé, már egy kicsit a jövőt láttatja.

— Habár ez a legújabb és legmodernebb telepünk, a Jövőben tovább akarjuk szépíteni. Három szocialista munkabrigádunk kötelezettséget vállalt, hogy a zöldövezeteket létesítünk. Miközben tovább folyik majd az utak portalanítása, az út mellé élősövényt húzunk, a BlOSZ-ok elé virágágyásokat telepítünk. Ha jövőre eljössz, biztos más kép fogad majd, és kívülről is illatosabb lesz a környezet.

Polgári László

A szerző felvétele