Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-04-15 / 15. szám

új ifjúság 9 ,kileiicédikí|oldaL^^^ kilencedik*bldál %»' ktíehceláiklö^ 7L Sz első szput- nylk méretei meghaladták mindazokat a várakozáso­kat, amelyeket az amerikai kutatók a ma­guk mestersé­ges holdjához fűztek. Ez az ember alkotta szerkezet egy pS.e kilós fémgömb volt. Jelentő- fcége azonban nem lett volna ki­sebb akkor sem, ha tömege nem nagyobb egy-két kilónál, vagy ha meghaladja az egy tonnát Is. Az ember beavatkozott a kozmikus 'történések folyamatába, kitárta a Világűr kapuját. 'Az első szputnylk 1367-szer ke- rSlte meg a földet, és mintegy ötvenmillió kilométernyi utat re­pült be. 1958. Január 3-án érte utói az elkerülhetetlen szputnylk- halál: lesüllyedt a sűrűbb légréte­gekbe, és ott elégett. 1957. novem­ber 3-án ugyancsak a Szovjetunió­ban lőtték fel az első olyan szput­Kitárult a világűr kapuja nyikof, amelynek ä fedélzetén élőlény, Lajka kutya utazott. 1958. január 31-én indult útnak az első amerikai űrrakéta, az Explorer-1. 1959. szeptember 13-án csapódott be a szovjet Luna-2 holdrakéta a Hold felszínére. 1959. október 4-én bocsátották fel a Luna 3-at, amely megkerülte a Holdat, és az első fényképfelvételeket továbbí­totta égitestünk kísérőjének túlsó feléről. 1960. augusztus 12-én bo­csátották fel az Echo-1 távközlési műholdat. Ezután következett Ga­garin űrutazása. Azóta az ember már eljutott a Holdra. Az Űrrakéták a Marsra, a Saturnus vagy a Halley-üstökös közelébe. Szovjet űrhajósok há­romnegyed évig tartózkodtak már az űrben, de egyik sem hasonlít­ható Gagarin útjához, ö volt az úttörő, az űr Kolumbusza. Telje­sen ismeretlen útnak vágott neki. Mindössze 108 percig tartózkodott az Srben', 5e gz első űrrepülés minden perce felér a mai kozmo­nauták repülésének egy hónapjá­val. Ezek már „kitaposott ösvé­nyen“ repülnek az űrbe, bár — amint azt a Challenger amerikai űrrepülőgép katasztrófája is bizo­nyítja — az űrutazás még ma sem kockázatmentes. Miért éppen Juri] Gagarin lett az első? Az állami bizottságnak nehéz dolga volt: húsz jelölt kö­zűi kellett megtalálni a legalkal­masabbat. SzergeJ Javlovics Ko- roljov mondta; Gagarinban szeren­csésen ötvöződik a természetadta hősiesség, az analitikus ész, a pél­dátlan munkaszeretet. És az élet Igazolta mind az értékelés, mind a választás helyességét. Akkor, 1961-ben nem mindenki bízott az űrrepülés sikerében. Nem a technika váltott ki kételyeket, hanem az, hogy az űrhajós ké­pes-e elviselni azt a hatalmas pszi­chikai és fizikai megterhelést. Ju- rij Gagarin — a feljegyzések sze­rint — a bizonytalanság és a fé­lelem legcsekélyebb jele nélkül lépett a gigászi méretű rakétához, arcán az elmaradhatatlan mosoly- lyal, s Gagarin egy óra leforgása alatt a világ kedvence lett. A legnagyobb dicsőség elérése után Is végtelenül szerény maradt. Minden űrhajós megfontolt veze­tőt, remek oktatót látott szemé­lyében. 1962 augusztusában, ami­kor Andrijan Nylkolajevet és Pa­vel Popovicsot elkísérte az űrre­pülésre, így okította őket: „A vi­lágűrben nagyon óvatosnak kell lenni. A türelem, a körültekintés, a kitartás — az űrhajós legfőbb tulajdonságai...“ Gagarin nemcsak a kollégáival, a jövendő űrhajósokkal osztotta meg készséggel a tapasztalatait, hanem a felkészítésükkel, az Űr­technika megalkotásával foglal­kozS tudósokkal ís. Üyors észjS« rása, megfigyelőképessége, elem­zőképessége tiszteletet váltott kí a konstruktőrökben, orvosokban^ mérnökökben, instruktorokban. Gyakran felmerül a kérdés; mi­ért nem vigyáztak jobban rá. Alig két héttel az űrrepülése után ma­ga válaszolt e kérdésre; „Ezzel á repüléssel nem szeretnék pontot' tenni a dolog végére. -Megtetszett a repülés a világűrben. Az az ál­mom, hogy eljutok a Holdra, ä Marsra.** Ügy érezte, lía nem folytatja t repülést, elárulja az Ügyet. „Egy űrhajós nem maradhat meg egyet­len repülésnél — mondta egyszer^ — Hiszen ez szakma! Az űrhajós­nak éppúgy szüksége van tapasz­talatra, mint a pilótának. Az olyan beszédnek meg, hogy »az első«« vagy »nem első« a jelen esetben nincs semmi jelentősége.“ Repült Is volna. Amikor Vlagyi­mir Komarov startolt a Szojuzzali történetesen ő volt a -tartaléka 1968. március 27-én azonban 34 éves korában egy gyakorló repü­lés közben vesztette életét. Aa egész világ meggyászolta, P. Ja Júlia asszony váltig esküdözött, hogy negyvenöt évéből negyvennégyet tisztességben élt le. De hát tehet ö arról, hogy a lánya, Alenka olyan él­hetetlen pasashoz ment férjhez, mint ez a patlkárlus Tamás, aki gazdasági kérdésekben abszolút lehetetlen? De az meg Is látszott az Ifjú család anya­gi helyzetén, pontosabban fogalmaz­ván, nem mentek semmire. Tamás apja viszont takarékos ember lévén min­dig ezt hajtogatta: „Kétszer mérj, egyszer vágj.“ „Elég, fiam, ha van a szekrényedben egy farmer meg egy ttszteségesebb ruha színházba. Kár törni magadat. Hajtás helyett Inkább olvass.“ Tamás pedig szófogadö fiú volt. Örömmel elmerült az olvasás gyö­nyörűségében, míg asszonykája buz­gón mosta, vasalta férje egyetlen nadrágját. így nem csodálkozhatunk, hogy a nagy gondoskodás kikezdte szerelmüket. Esténként az ifjú férj a költészet szárnyain lebegett, Alenka a mosószertől repedezett kezét ápol- gáttá. Csak egy baj volt: e két cse­lekvés egyáltalán nem harmonizált egymással. Az anya, Júlia asszony pe­dig mindezt nagyon is jól tudta. Egy napon Júlia asszony találkozott h nászával. — Hová, hová? — kérdezte. — A takarékba — válaszolta Ta­más apja. — Ebben a korban már szerényebben Is megvagyunk, így fel­marad egy kis pénzecske. No és hát minek takargassuk otthon, — hadd fladdzon a bankban ... — Hát igen, jó lesz majd öregsé­gükre — nyugtázta rosszmájúén Jú­Á » (( Ha; násza ugyanis a hetvenkettedlk évet taposta. Az öreg gyűjtőszenvedélye ellen azonban semmit sem tehetett, ezért elhatározta, hogy legalább a lányát megszabadítja ettől a fukar népség­től. Pénzelni kezdte Alenát — de csak őtl —, hogy az tlp-top legyen, s min­den szem felé forduljon, ahol meg­jelenik. Talán csak észhez tér. és ki­rúgja azt az élhetetlen, könyvmoly pasast, hogy annak a lába sem éri a földet hazáig. Ö pedig majd talál ma­gának más, ügyesebb kormányost élete hajójára. Júlia asszony egy kis, de annál gaz­dagabb áruválasztékkal ellátott bolt vezetője volt. De pontosan tudta azt is, ml mindent kapni a környék bolt­jaiban. Egy valami azonban hiányzott ahhoz, hogy ebből a sok szépből lá­nyának is kijusson: pénz. Mit tehetett mást, mint boltja kasszájából kölcsön­zött, s menesztette a lányát: — Ülj autóba és siess, mert klassz nadrágo­kat kaptak. De ha már ott vagy, va­lamilyen blúzt is válassz magadnaki Alenka pedig nem habozott, bevá­gődotf a Skodába, és nyolcvanassal száguldott a megadott címre. Elegan­ciájával egy tévébemondönőt Is lepi­pálhatott volna. Ha már Ilyen szuper- divatos a szerelése a lányának, a ha' ját is rendbe kell hozatnia, véleke­dett a gondos mama. Újra a pénztár ból „kölcsönzött“ fodrászra és koz­metikusra. Rövidesen elégedetten szemrevételezte lányát, de egy kifo­gása azért volt: — Kibndorítva ki vagy, csak az az orrod ne lenne olyan mint Cyranóéi Elég egy kis szemerke, és szortyol- gathatod az esővizet... A szófogadö leányzó rövidesen for­másra szabott pisze nózikával libe gett ki a gyógykozmetlkustól. Közben Júlia mama már maga sem tudta melyik az ő pénze, melyik az államé, de azzal nyugtatgatta magát, ha lánya megszabadul Tamástól, ki­rúgja őt, fokozatosan visszaadja a kölcsönt, és ehhez tartva magát, egye­nesen haladt célja felé. Célját azon­ban már nem érhette el, mert útján feltartóztatta őt az üzemi ellenőr. A pénzt vissza kellett volna fizetni. Hasztalan kérlelte nászát, hogy ment­se meg menyecskéje, illetve az ő, Jú­lia asszony becsületét, az hajthatat­lan maradt. A világért sem mondott volna le a takarékbetét kamatjáról. Sőt, Júlia asszonytól saját lánya is elfordult. Azzal korholta, hogy kapzsi, és ha már harácsolt, miért nem csi­nálta okosabban. A három év börtöntől nem mene­kült meg. Az ítélet kimondásakor a könnyek sem segítettek. A fogyókúra átka Jacques Moron orvospszicholőgus á táplálkozás és a pszichológia kap­csolataival foglalkozik, és esküdt el­lensége a különféle fogyókúráknak, alacsony tápértékú diétáknak. Kép­telenségnek tartja, hogy valaki napi 600 kalória fogyasztása mellett teljes értékű életet éljen. Tart ezenfelül az Idegi egyensúly felborulásától, és még valamitől, ami szerinte eleve értel­metlenné teszi az tlyenféle koplalást. A szervezet ugyanis védekezik; ha a szükségesnél kevesebb táplálékhoz jut, csökkenti a felhasználás mérté­két. Ez a magyarázata annak, hogy erőltetett diéta esetén a kezdeti fo­gyás miért áll meg. A szervezet egy­szerűen hozzászokik a kevesebb táp­lálékhoz — úgy is mondhatnánk, hogy attól is hízik a kúrázö. Ha azonban a kúrát megszüntetik (valaki képtelen tovább éhezni), olyankor a tápanyag feldolgozása (az oxidáció) nem növekszik eléggé gyor­san, sőt gyakran már el sem éri a korábbi szintet. Ezért Indulnak várat­lanul erős hízásnak azok, akik bizo­nyos eredménnyel alkalmazták a ka­lóriaszegény fogyókúrát, majd abba­hagyták. Moron további érveket Is sorol. Ha mégis sikerül hirtelen fogyást elérni anélkül, hogy egyéb komplikációk föllépnének, az ember bőre semmi­képpen sem tudja követni a „szűkü­lést“, tehát megráncsosodik. Mindez nem újság — hangsúlyozza az örvös, — de nem lehet elégszer figyelmez­tetni a mindenáron fogyni akarókat. Persze a normális megoldás az vol­na, ha az emberek meg sem hízná­nak. Jacques Moron a hízást egyér­telműen a túlzott étkezésnek tulajdo­nítja: senki sem hízik meg a levegő­től. A súlynövekedéshez még akkor is túlzott mennyiségű kalóriát kell ma­gunkhoz vennünk, ha egyébként haj­lamosak vagyunk a hízásra. Mindeb­ből következik a megoldás, hogy csak azt a kalóriamennyiséget vegyük ma­gunkhoz, ameiyet aktív életmóddal, sok mozgással és élénk szellemi élet­tel hasznosít Is a szervezetünk. Eb­ben az esetben még viszonylagosan több evés mellett sem hízunk — ál­lítja a francia orvospszichológus. Alighanem Igaza van. P. ]. Ahány kilót nyom, annyi szíve van Ezt mondta Bubik Istvánról öltöz- tetője, Szécsényi György, amíg a bu­dapesti Nemzeti Színház öltözőjében vártam, hogy a művész megérkezzék az István, a király heéneklő próbájá­ról. Míg várakoztam, szétnéztem az öltözőben. Nagyon barátságos helyi­ség, a falon lovasposzterek és István király jelmezei. Közben véget ért a beénkelö próba, megérkezett Bubik István. Először arról faggattam, ho­gyan került a pályára. — Az Esztergomi Ferences Gimná­ziumba jártam. Itt minden harmadik évfolyam előad egy sznídarabot. Mi a Gyilkosság a székesegyházban című darabot mutattuk be. Egy lovagot a- lakítottam. Egyik tanárom ajánlotta, hogy próbáljam meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Első neki­futásra felvettek. Mindig becsültem a színészeket, mégis ez volt a közvet­len oka, hogy színész lettem. — A főiskolán kik voltak a taná­raid? — Kazimir Károly és Iglódl István. Osztálytársam volt többek között Ku- bik Anna, Balogh Erika, Incze Jószef, Sípos László. A főiskolai élet eléggé fárasztó. Éjjel-nappal folyton a pró­bák. A kollektíván múlik elsősorban, hogy milyen lesz a hangulat. Legen­dás osztály volt a miénk. Fegyelme­zettek voltunk. Az első mindig a szín­ház volt. Másodéves korunktól a Thá- lia Színházban és a Várszínházban kaptunk kisebb szerepeket. Zenés vizsgadarabunk a West Side story, a prózai pedig Verebes István Kettős ünnep című darabja volt. A főiskola elvégzése után rögtön a Nemzeti Szín­házhoz szerződtettek. — Legkedvesebb szerepeld? — Nincs kimondottan kedvenc sze­repem. Megemlítem a Rómeó és Júlia Mercutlóját és a Tüzet viszek Máté­ját. — A Tüzet viszek nagy siker volt. — Hubay Miklós, a dráma írója Máté alakját Soós Imréről mintázta. Amikor játszom, mindig ö jut eszem­be. Gondolkodom, miért kellett meg­halnia. Máténál is kérdés, hogy a környezet volt-e hibás, vagy az or­vosnő vitte bele. Ma is létezik az a probléma, hogy egy vidékről érkező hogyan találja meg a helyét a nagy- Is. Mátét felfedezem magamban, városban. Sok gonddal küszködöm én — Ki a példaképed? — Soós Imre, Latlnovlts Zoltán, öze Lajos, Balczö András, őszinte­ségre törekedtek, és sikerült is ezt megvalósítaniuk. Az Igazság érdekel­te őket. Balczóra a kitartás, a tiszta küzdés, a becsületes versenyszellem a jellemző. — Hogyan telik a napod? — A reggel a sporté. Sokat spor­tolok: lovagolok, kosárlabdázom, nagy pályán focizom. Ehhez jön még a fu­tás, tornászás. Délelőtt próbák van­nak. A délutánom szabad. Ilyenkor zenélek. A Macumba együttes dobosa vagyok. Dél-amerikai zenét játszunk. Azután sétálok vagy autózom. Nincs családom, és csak olyan munkát vál­lalok el, amely valamiért érdekel. A pénz nem nagyon érdekel. Nem ro­hanok ide-oda. Kevés színházon kí­vüli dolgot vállalok. Este játszom a színházban, éjszaka pedig nagyokat beszélgetünk a barátokkal. — Filmekben is szerepelsz. Milyen­nek tartod a filmezést? — A színpadnál számomra nincs több. A film érdekes kaland. Sok ben­ne a trükk. A filmet nézni szeretem. Mindig megnézem Soós Imre, James Lee, Marion Brando filmjeit, ök szá­momra garancia a sikerhez. — Perceken belül színpadra lépsz az István, a király című rockopera címszereplőjeként. Hogy került a rockopera a színpadra, s te hogy lettél István király? — Kerényi Imre rendezőnek kedve volt megrendezni az István, a ki­rályt. Próbaéneklés következett. Ma­gam is több szerepet énekeltem: Koppányi, Tordát, Istvánt, végül ez maradt. Kisebb hibák adódnak az é- neklésben, mert ml a rockopera mel­lett mást is játszunk. Énekesként még bizonytalankodunk. A közönség sze­reti a darabot, mindig telt ház előtt játszunk. — Legközelebbi terveid? — , Ma este az, hogy jól sikerül­jön a darab, tisztán énekeljem a szó­lamomat. Nemrég mutattuk be a II. Rlchárdot, a címszerepet alakítom. Két tévéfilmben szerepelek. A Bánk bán televíziós változatában Ottót a- lakítom, és játszom a Nyolc évszak című tévésorozatban. — Köszönöm a beszélgetést. Bárány Jánoc Ää ifcilöhcediit Oldal - kileüűcédik oliíaí' W

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents