Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1986-04-08 / 14. szám

^ Jaroslav Jenerálnak, a SZISZ Központi Bizottsága elnökének' a vitafelszóla­lása a CSKP XVII. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) Tevékenységünk fő célja: , a legna­gyobb mértékben hozzöjárulni ahhoz, hogy a fiatalok becsületes, dolgos ál­lampolgárokká, a szocializmus öntu­datos építőivé és védelmezőivé, meg- gyözödéses hazafiakká és internacio­nalistákká váljanak. Ebben a törek­vésünkben segítséget Jelent számunk­ra a lenini Komszomollal, folytatott testvéri együttműködésünk. Számunk­ra is ösztönzőek és tanulságosak a- zok a célok, amelyeket az SZKP XXVII. kongresszusa állított az ifjú­ság és az egész társadalom elé. Mi Is levonhatjuk ebből a következte­tést, hogy azt, arait eddig csinálunk, a kor követelményejt tekintve nem elegendő. Tudjuk, meggyőzőbb hatást kell gyakorolnunk, élénkebben kell magyaráznunk azokat az utakat, a- melyek jelenünkhöz vezettek, hogy a fiatalok helyesen tudjanak orientá­lódni. A burzsoá propaganda rágal­mait meg kell különböztetnünk a marxizmus-leninízmus igazságaitól, aktívan hozzá kell járulnunk a ha­ladó erők széles frontjának megszi­lárdításához a világbékéért, a társa­dalmi és szociális haladásért folyta­tott harcban. Azért is tartjuk időszerűnek ezt a követelményt, mert még mindig van­nak olyan fiatalok, akik mindent sa­ját érdekeik szempontjából ítélnek meg, vannak, akiket elvakltott a tő­kés társadalom hamis csillogása. Ha­tásunk erejét csökkenti az a tény, hogy a politikai nevelömunkát szá­mos helyen a megrendezett akciók számával azonosítjuk. Sokunkat nem aggasztja a nevelömunka egyoldalií- sága, ötlettelensége, tartalmi sekély- sége, gyakran azokat akarjuk meg­győzni, akik már meg vannak győ­ződve, nem tudunk mindig rugalma­san és szakavatottan válaszolni azok­ra a problémákra és kérdésekre, a- melyekkel a fiatalok a mindennapi életben találkoznak, bjemegyszer elő­fordul. hogy szövetségünk tekintélyét egyesek olyan akciók szervezésére használják ki, amelyeknek semmi kö­zük céljainkhoz. őszintén meg kell mondanunk, hogy ezen a téren nélkülözhetetlen számunkra a pártszervek és -szerve­zetek segítsége, mindazok tevékeny együttműködése, akik befolyásolják a fiatal nemzedék fejlődését. Az ilyen hozzáállás példája a hazafias és in­ternacionalista tettek nemzetközi sta­fétája, az Emlékidézö. Ez a mozga­lom is azt bizonyítja, hogy vonzó formát adunk az eszmei tartalomnak, ha azok keresik fel a fiúkat, és lá­nyokat, akiknek van mit elmonda­niuk életükről, az eredmény nem ma­rad el. Ez vonatkozik a szabadidőre is, amelyet sokan elfecsérelnek ahe­lyett, hogy fizikai és szellerni képes­ségeik fejlesztésére, vagy hasznos szórakozásra használnák ki. Ennek több oka van; Van, ahol hiá­nyoznak a klubok, a klubhelyiségek, a sportpályák, míg másutt megvan­nak a létesítmények, de ezek az esti órákban, szombaton és vasárnap ü- resek, vagy pedig csak néhányak ren­delkezésére állnak, jogosan kifogá­soljuk, hogy a fiatalok egy része a nyugati divatot csodálja, de mit kí­nálnak a mi textil-, sport- és más üzleteink? Vegyük csak példaként a fiatalok öltözködését. A SZlSZ-nek a Fiatal divattervezők versenyében min­den évben számos új modell születik. Többségük azonban eltűnik a terme­lés és az elosztás bonyolult mecha­nizmusában, és aztán csodálkozunk, hogy a fiatalok a Tuzex előtt sora­koznak. Tudjuk, hogy a szabadidő hasznos eltöltését a SZISZ és Pionír- szervezete tevékenységének gazda­gabb és sokrétűbb form.ái teszik le­hetővé. Szükségesnek tartjuk, hogy tovább bővítsük a nyári és téli üdülés, a tu­risztika és a fiatalok utazásának le­hetőségét. Sok, könnyen leküzdhető akadály abból ered, hogy ugyanúgy, mint a többi társadalmi szervezet, mi is túlságosan magunkba fordulunk, vonatkozik ez mindenekelőtt a leg­fiatalabbak iránti viszonyra. Ezért latba kell vetni az érdekeltek erejét és eszközeit, hogy a fiatalok haszno­san töltsék szabadidejüket. Ilyen hoz­záállás kell ahhoz is, hogy kedve­zőbb enyagi és káderfeltételeket te­remtsünk a pionírkollektívák munká­jához. Ezen a téren több támogatást várunk a pártszervek és a nemzeti bizottságok ifjúsági szakbizottságai­tól. Társadalmunk szociális és gazdasá­gi fejlődése meggyorsításának köve­telménye fokozott igényeket támaszt a fiatal nemzedékek felkészültségé­vel, főleg a tudomány és technika új Ismereteinek elsajátításával és gya­korlati érvényesítésével szemben. Tár­sadalmunk nagy figyelmet szentel a fiatal nemzedék felkészítésének. Ezt bizonyítja oktatásügyünk színvonala, a tízéves tankötelezettség bevezetése stb. Ennek ellenére tény, hogy a vég­eredmény gyakran nincs összhangban a társadalom szükségleteivel. A kö­zépfokú szakmunkásképző iskolák és más középiskolák tanulói gyakran fel­sóhajtanak, hogy a tankönyvekből már sokat tudnak az új technikáról, de csak nagyon elvétve kerülnek köz­vetlen kapcsolatba vele. Sokan aktí­van bekapcsolódnak a szakköri mun­kába. Az első bátortalan lépések után többet kellene tenniük ezen a téren az ipari és mezőgazdasági üzemek­nek, hozzá kellene járulniuk a fiatal technikusok és természettudósok ál­lomásai, a tudományos-ifjúsági klu­bok hálózatának b'Övítéséhez. Az említett és további kérdések megoldását elő kéne segítenie an­nak a programnak, amely a gyerme­keknek és a fiataloknak a tudomá­nyos-műszaki fejlesztésben való rész­vételére vonatkozik. E program a SZISZ kezdeményezésére keletkezett s a pártszervek támogatásával a szö­vetségi kormány másfél évvel ezelőtt/ hagyta Jóvá. Meg kell azonban álla­pítanunk, hogy az egyes tárcákban' és számos válalatnál a helyzet ellen­tétben áll ezekkel a kormányhatáro­zatokkal. Tudjuk, hogy az új nem ' valósul meg magától, ebben segítenünk kell. Kezdeményezőbbeknek, bátrabbaknak kell lennünk. Jobban ki kell hasz­nálnunk a már népszerű mozgalma­kat: a Zenitet, az Ifjúsági Fényszórót vagy pedig A hatékonyság és minő­ség ifjúsági számlája a 7. ötéves terv­nek elnevezésű mozgalmat. Hasonló hozzáállást várunk el azonban azok­tól is, akik a különböző szintű gaz­dasági vezető szervekben dolgoznak. A fiatalok nagyra értékelik, hogy a fő irányvonalak javaslata tovább bővíti felkészítésük lehetőségeit a második és harmadik évezred fordu­lóján való életre és munkára. Tuda­tosítják, hogy létfeltételeink további javítása közvetlenül a megteremtett értékektől, valamennyiünk munkájá­ból függ. Meggyőződésünk, hogy a le­hetőségek szerint figyelembe veszik azokat a javaslatokat amelyek a kongresszus előtti vitában hangzot­tak el, és a megteremtett források­kal összhangban tovább bővül min­denekelőtt a fiatal családoknak nyúj­tott társadalmi segítség, és megol­dódnak a lakásproblémák. ' Teljes mértékben támogatjuk pár­tunk alapszabályzatának javasolt mó­dosításait. főleg azokat a Inődosítá- sikat, amelyek közvetlenül a párt- és a fiatalok viszonyára vonatkoznak. Tudatosítjuk, sokkal többet kell ten­nünk azért, hogy sorainkból a leg­jobbakat felkészítsük és javasoljuk a tagjelöltségre, segítenünk kell nekik tagjelöltségi feladataik teljesítésében, a legnagyobb megtiszteltetést jelen­tő küldetésünk megvalósításában. Szüntelenül emlékeztetünk Vlagyi­mir Iljlcs szavaira: minden nemzedék a maga útján jut el a kommunizmus­hoz. Az az út, amelyen a mai fiata­lok haladnak, más, mint az apák és a nagyszülők útja volt. De az irány azonos. Ezt tekintjük mi, a szisz­ben dolgozó kommunisták elsőrendű feladatunknak. Illusztrációs képek J átsszunk el egy kicsit az idővel, tegyük fel, hogy 1989-et írunk! Szlovákia fővárosában huszon­egyedszer nyitotta meg kapuit a nem­zetközi vegyipari vásár, az Incheba. A Duna jobb partján épült új vásárváros­ban vagyunk. A júniusi napsugár ki­csalogatta az embereket a húszemele­tes irodaház teraszára. Hatvanméteres magasságban vagyunk. — Négy éve, hogy vázoltuk, amit most a szemével a valóságban is lát­hat — mondja Vladimír Dedéőek, a Bratislavai Stavoprojekt építészmérnö­ke. A teraszról gyönyörű kilátás nyílik a főváros történelmi részére. A Duna túlsó partján a várdomb, az embernek szinte az az érzése, hogy belát a vár ablakain. A Szlovák nemzeti felkelés hídján csak lépésben haladnak a ko­csik és autóbuszok ide, a kiállításra. A torlódás csak rövid ideig tart, hi­szen a kiállítási térség parkolójának befogadóképessége ezer kocsi. Ott lent, igazi nagyvásári hangulat uralkodik: mindenütt kellemes zene hallatszik, itt kereskedők tanácskoznak valamelyik nemzetközi nyelven, amott egészség­ügylek vitatkoznak, és aztán itt a sok­ezer látogató, akik kíváncsiságból jöt­tek az Inchebára. Az idén nemcsak a bemutatott termékek, hanem maga a kiállítási komplexum, a vásárváros is érdekli őket, a vasbeton és üveg kom­binációjából készült monolit Irodaépü­9 - a Duna jobb partján let, de a csarnokok is. A szerelőköz­pont 215 méteres tetőszerkezete öt mé­teres magasságban — sétálóutca. In­nen jól szemügyre vehető a szabadtéri kiállítás. Valamennyi fedett csarnokban klimatizációs berendezés van. A vásár­város legérdekesebb épülete a központi pavilon, amelynek többek között szín­pada is van, 2500 férőhelyes mozgatha­tó nézőtérrel. Külön figyelmet érdemel a vásárvá­ros környezete, amelyet ha egy szóval akarnánk jellemezni, akkor egész biz­tosan a ,,zöld“ jelzőt használnánk, no meg a „kék“-et, hiszen csupán pár mé­terre a pavilonoktól hömpölyög a Du­na. Igen, így fest majd a főváros leg­újabb nevezetessége 1989-ben. A jelen azonban még a kemény munkáé. A mo-- nolit betonépületnek egyelőre még csak a fele (10 emelet) van felhúzva, a ki­állítási csarnokokon a napokban fejez­ték be a vasváz hegesztését. Az építé­szeti munkák fő* kivitelezője a Bratisla­va! Priemstav, de lengyel szakemberek is dolgoznak az építkezésen. A Priem­stav építésvezetője, Frantisek Raninec elégedett a munkák haladásával, habár hozzáteszi, hogy a lengyel segítség el­lenére munkaerőhiánnyal küszködnek. Télen gond volt az építőanyag folya­matos szállítása és az igényesebb épí­tészeti gépek biztosítása. A központi csarnokban jelenleg Fü- löp József ácscsoportja dolgozik, az i- rodaházon a lengyel betonozok kollek­tívája a tizedik emeletnél tart. Itt fenn, most ezen a szép áprilisi napon is hi­deg szél fúj. Zbygniew Ploskonka mér­nök, a lengyel munkások vezetője nem kis büszkeséggel mondja, hogy tavaly év végén három műszakban dolgoztak, hogy behozzák a lemaradást. Csodál­kozva kérdem, nem okozott-e gondot, hogy egyetlen városból, Krakkóból egy­szerre ennyi betonozó munkás eljött. — A legjobbak azért otthon marad­tak — mondja. — Nálunk nem gond az utánpótlás ebben a szakmában, an­nak ellenére, hogy fizikailag is igé­nyes. Nálunk egy betonozó munkásnak sok mindent tudnia kell, így például értenie kell a műszaki rajzokhoz is. De állíthatom, hogy munkájukat kellőkép­pen meg is fizetjük. Nem véletlenül látogattuk meg a fő­város egyik legnagyobb épülő beruhá­zását. Nem véletlenül, hiszen Bratisla­va április 4-én ünnepelte felszabadulá­sa 41. évfordulóját. A vásárvárosnak, amely nemcsak a Duna jobb partján felépült százezres lakótelepnek lesz do­mináns része, hanem egész Bratislavá- nak, 1988-ban kell elkészülnie. Akkor azonban már nem csupán vásárváros­ról, hanem a lakótelep sport- és sza­badidő központjáról fogunk Írni. A ter­vek szerint ugyanis a vásárváros köze­lében felépül egy sportcsarnok is. Felvételünkön a vásárváros húszemele­tes irodaházának rajza látható

Next

/
Thumbnails
Contents