Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-04-01 / 13. szám
új ifjúság 3 A műhelyben Szaktudás és tapasztalatok Bodollóról (Budulov) eddig nem sokat hallottam, és még kevesebbet a bodollól székhelyű hat községet egyesítő szövetkezetről, a- mely az Efsz-ek VIII. Kongresz- szusa nevet viseli. A szövetkezet SZISZ -szervezete az Ifjú tettek mozgalomban a legjobbak között szerepelt. Ennek kapcsán látogattunk el hozzájuk. A szövetkezet fiatal elnökét nem találom odahaza. Kiirthy Péter, az ifjúsági szervezet elnöke pedig azt ellenőrzi, tiszteletben tartják-e a biztonsági előírásokat ezen vagy azon a részlegen. Ezért sorbate- lefonálunk jánokra. Féderre, míg a nyomára bukkanunk. Gyorsan megegyezünk, s amikor megérkezem, hóna alatt néhány jegyzet- füzettel jön elém. ^ — Remélem, nincs túl nagy gondjuk a biztonsági előírások betartásával — kérdem, miután megismerkedünk, — Különösebb gond nincs, de minden munkabaleset elkerülhető, mert általában hanyagság következménye. Szigorítani kell a munkafegyelmet. Sajnos, az emberek nem tudatosítják eléggé, hogy milyen következményekkel jár, ha nem veszik komolyan az előírásokat. E- lég csak nem kitámasztani a felemelt rakteret, máris megvan a baj. Ezután arról beszél, hogy az emberek tudják, mi a feladatuk, tudatosítják, hogy mit csinálnak rosszul, mégis csinálják. Jgy aztán szüntelenül figyelmeztetni kell őket hanyagságukra és az e- setleges következményekre. Nem egyedül, hanem a szövetkezet többi. fiatal szakemberével járja a telepeket, oktatja, ellenőrzi az embereket. A fiatalok közül Soltész István mérnök és Horváth Imre technikus, a pederi javítóműhely új vezetője jelenleg is a társaságában van, így aztán a beszélgetésük több lényeges kérdést ,is érint. Mindenekelőtt szeretnénk megtudni valamit a szövetkezet fiataljairól. Főleg azt, hogy milyenek. — Nem könnyű a helyzetünk — mondja —, kora tavasztól késő őszig, ahogy -régen mondták, látástól vakuláslg tart a munka. — Nem neheztel a felesége, hogy alig látja? — Nemi Nyáron nem bánja, ha akár tízkor Is megyek haza, de télen már azért Is neheztel, ha fél órát kések. A hatezer hektáron gazdálkodó, nyolcszáz tagú egyesített szövetkezetben egyébként afféle őrségváltás megy végbe. Többnyire az ifjúsági szervezet tagjai, a fiatal szakemberek veszik át az irányítást. — Ügy alakult, hogy a vezetők zöme épp mostanában érte el a nyugdíjkorhatárt, és örömmel adják át a vállukra nehezedő terhet a fiatalabbaknak. Hozzá kell fognunk a munkához, mert tavaly például a tervezett hatmillió korona nyereség helyett hat és fél millió veszteségünk lett. Elég sokat beruháztunk, úgy gondoltuk, nyugodtan építkezhetünk, tatarozhatunk, miközben más dolgok fölött meg elszaladtunk. Érezzük mindnyájan, hogy előre kell lépnünk. És ehhez szükséges a fiatalok kitartása, lelkesedése.-r- És beválnak a fiatalok, illetve nem fognak megfutamodni? — Ügy érzem, nem. Hiszen idevalósiak vagyunk mindnyájan. Én már régebbtől itt vagyok, és e- szembe sem jutott, hogy valahol másutt is kereshetném a boldogulásomat — mondja Kürthy Péter, —, de itt van például Kiss Éva vegyészmérnök, ö a fővárosban, a vegyészeti karon végzett, a tejiparra szakosodott, így logikus is volt, amikor a tejiparban keresett magának helyet, végül mégiscsak hazajött. Ml meg nagyon örülünk, hiszen a tej szállítása, raktározása is sok gondot okoz, emellett szükségünk van egyéb területen is a vegyész szakértelmére. Valamennyien úgy érezzük, hogy a tapasztalatoknak a szaktudással kell társulniuk. Később, amikor találkozom a fiatal vegyészmérnökkel, első kérdésem hazajövetelének okát illeti. — Sok volt az utazás — kapom a kézenfekvő választ —, de jó, hogy megpróbáltam. Tudom, milyenek a felvásárló üzemek minőségi követelményei. Ezeket az ismereteket jól hasznosítom itt a szövetkezetben is, hiszen ha csak a higiéniai előírásokat sikerül betartanunk, már nagyobb lesz a szövetkezet tagságának a jövedelme. Erre az évre van négyszáz- ezer korona beruházási alap laboratóriumi berendezésekre, a többi pedig majd ezután következik. A szövetkezet fiataljai azonnal befogadtak, és ez nagyon jó érzés. Soltész István elektromérnök már tanulmányai alatt tudta, hogy hazajön. — Ha Igazán segíteni akar az ember a sajátjainak, az itteni népnek, nem tehet mást — mondja. — Segíteni kell itt a gazdaságban a tudásommal, munkámmal. Én gyermekkoromtól kiveszem a részem a mozgalmi munkából. Tagja voltam az ifjúsági szervezetnek, a Csemadoknak, játszottunk színdarabot, esztrádműsoro- kat adtunk elő, benne voltunk a sportegyesületben, de úgy érzem, és ezt vallom is: elsődleges feladatunk, hogy javítsuk a szövetkezet gazdasági eredményeit. Oj és más irányítási módszerekre van szükség, össze kell fognunk az erőnket, megszervezni — jól megszervezni — a gazdasági tevékenységünket ... Itt maradni és dolgozni — mondja. És amikor a szemembe néz, arra gondolok, hogy el kell majd jönnöm megnézni, hogyan sikerült az őrségváltás, milyen eredményeket értek el a szövetkezet fiataljai. A kitüntetés, a kezdeti sikerek azt sejtetik, hogy nem vallanak szégyent. Németh István A szerző felvételei Emlékezetes év Kűrthy Péter technikus, a SZISZ-alapszervezet elnöke Kiss Éva vegyészmérnök, a SZISZ-alapszervezet titkára Horváth Imre technikus, a péderi gazdasági udvar gépjavitöműhelyének a vezetOfe Soltész István mérnök elektroA statisztika szerint közvetlenül a felszabadulás u- tán a mai Duna- szerdahelyl (Du- najská Streda) járás területén mindössze . 540 ipari munkás élt. Ma csupán a nehéz- gépipari üzemben majdnem ennyien, dolgoznak. Éppen Itt találkoztam ennek a teljesen új raunkásnemzedéknek a képviselőjével. Szakái Lajossal. Nagyapja még cseléd, apja szövetkezeti paraszt volt. Ű viszont már Izig-vérig munkás. A komáromi (Ko- márno) hajógyár szaktanintézetében tanulta ki a géplakatosszakmát, s egy kis pályamódosítással került a gépgyárba. Ebben azonban közrejátszottak a Ernában töltött katonaévek. — Amikor bevonultam, eléggé félszeg falusi legény voltam. Ráadásul nyelvi nehézségeim is voltak. A szaktudást követelő technika kezelése, a kiképzés közben döbbentem ró, hogy milyen keveset tudok, mennyire hiányosak az ismereteim. A nyelvi nehézségeket olyanannylrá leküzdöttem, hogy a második évben már szakaszparancsnokká neveztek ki, és a szakaszom a legjobb lett az ezredben. Feletteseim azt mondták, hogy tudok bánni az emberekkel, van érzékem a műszaki dolgokhoz, képezzem magam. Jelöltek a pártba, amit nagy megtiszteltetésnek vettem, és éreztem, hogy ezért tennem Is kell valamit. A leszerelés után gondolkodás nélkül jelentkeztem a gépipari középiskola esti tagozatára. Leérettségiztem. Közben jött a család, a gyerekek, és házat építettem. Megérte tanulnom, mert jártasabb lettem a műszaki és gazdasági kérdésekben. Most viszont a marxista esti egyetemen a politikai ismereteimet gyarapítóm. Közben ide kerültem a nehézgépgyárba. Betanított esztergályosként kezdtem, és csak később kerültem ■ jelenlegi helyemre, a szerelőcsarnokba, ahol nagyon jó, csupa fiatalokból álló kis közösségbe csöppentem. Öröm velük dolgozni. A fiúk úgyszólván nem Ismernek lehetetlent. A párt XVII. kongresszusa tiszteletére például vállaltuk, hogy a márciusi havi tervet egy nappal korábban teljesítjük, és ezt az egynapi produkciót felanjánl- juk a párt legfelsőbb szintű tanácskozása tiszteletére. A dunaszerdahelyl gépgyárban mezőgazdasági gépekhez való hidraulikus hengereket gyártanak. A szerelőcsarnokban dolgozik az a tizennégy tagú, ezüstfokozatú szocialista munkabrigád, amelynek Szakái Lajos is tagja. Ez a kollektíva arról nevezetes, hogy rendszeresen túlteljesíti a tervet. Az aranyérem már nem sokáig várat magára, s mindez annak köszönhető, hogy a brigádot zömében Szakái Lajoshoz hasonló párttagok alkotják: pontosan fogalmazva tizen- ketten vannak a négyes számú pártcsoportban, amelynek vezetője.Szakái Lajos. — Nálunk roppant erős pártszervezet van — mondja a mindössze huszonnyolc esztendős csoportvezető. — Olyan, amely kiváló politikai és gazdasági szervezőmunkát végez, és támogatja az egészséges törekvéseket. Neki köszönhető, hogy nagyszerű a közösségi szellem. Ilyen közösségben pedig öröm dolgozni. Ojabb nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ott lehettem a járási és a nyugatszlovákiai kerületi pártkonferencián, sőt az SZLKP kongresszusán Is. A járási pártkonferencián megválasztottak a jb póttagjának. Ez az év, bár még csak az elején tartunk, örökre emlékezetes marad számomra. Ilyen megtisztelésben nem mindenki részesül. Nyílván szerénységből hallgatja el, hogy a kitüntetés csakis azért érhette, mert fiatal kora ellenére a gyár egyik legjobb, legmegbecsültebb munkása és párttlsztségviselöje. Tehát nem véletlenül esett rá a választás, hogy ott lehetett a szlovákiai kommunisták legmagasabb szintű tanácskozásán. Azt mondja, pártos elköteIF|OKPMMUNI$TÁK lezettségét még a szülői házból hozta magával. — Nagyon sokat köszönhetek g szüleimnek, édesapámnak, aki sokáig a Dercsikai (Juroyá) Efsz pártalap- szervezetének elnöke volt. és korán beavatott a pártmunkába. Ügy érzem, olyan Időket élünk, amikor az ember nem zárkózhat el a politikai és társadalmi feladatvállalás elől. A járási pártkonferencián felszólaltam, a gyár fejlesztési terveiről, termelési problémáiról beszéltem. Arról, ami hátráltat bennünket az előrelépésben. Például a szerződéses kapcsolatokról, mert engem végtelenül bosszant, hogy a hó elején mindig lemaradunk a tervteljesítésben, mert a partnervállalatok nem szállítják Idejében az a- nyagot. A hó végén meg van mit tennünk, hogy behozzuk a lemaradást. Mennyivel jobban állnánk, ha kezdettől fogva folyamatosan dolgozhatnánk. Húsz-harminc százalékkal emelhetnénk a normát, és még azt is játszva teljesíthetnénk. Hát olyan nehéz ezt elérni?! Nem, ha mindenütt olyan emberek állnának, mint ő. Találkozni ugyan még a CSKP^XVII. kongresszusa előtt találkoztunk, de beszéltünk a legmagasabb szintű párttanácskozásről Is. Kiváncsi voltam, hogy egy Ilyen lelkes pártmunkás mit vár az Időszak legnagyobb politikai eseményétől. — Természetesen azt, amit már mondtam: hogy találjon megoldást problémáinkra. Mert attól tartok, hogy a szerződéses kapcsolatokban uralkodó ellentmondásos helyzet nem csak bennünket hátráltat. A szlovákiai kongresszuson Is az ragadott meg leginkább, amikor Husák elvtárs az SZKP XXVII. kongresszusának tapasztalatait elemezve elmondta, hogy nekünk is olyan pártos, harcos szellemben kell dolgoznunk, mint a szovjet kommunistáknak. Az 6 problémáik majdhogynem megegyeznek a miéinkkel. Olyan erélyes pártossággal kell tehát megoldanunk őket, mint ők tették. Ügy érzem, hogy most, a pártkongresszusunk idején örvendetesen aktivizálódott nálunk nemcsak a párttagság, hanem az egész társadalom. Remélem, hogy ez a lelkesedés továbbra Is megmarad. Szakái Lajos legalább úgy elemében érzi magát, ha a családja és a magánélete kerül szóba, mintha a munkájáról, munkatársairól beszélne. — Van két szép gyermekem, megértő feleségem, építettem egy szép házat. Hát kérhetek még többet a sorstól? Falágjd Lajos A szerző felvétele
