Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-18 / 11. szám
új ifjúság 3 Sárkány László mester Szabó Ferenc gépészmémSkkel, a nádszegi (Trstice) szövetkezet harmincöt tagú Ifjúsági szocialista munkabrigádjának vezetőjével a szövetkezet székházában találkozom. Kicsit leülünk beszélgetni, da tűkön ül, gondolatban kinn a telepen van, ahol az emberek gyúrják a háromnegyed méter magas trágyaréteget, készül a fóliasátor alatti melegítő „paplan“, néhány embere pedig a kazánház körül ügyködik, próbálják megjavítani az elromlott kazánt. Szabó mérnök ezért szeretne minél gyorsabban kiszaladni a telepre. Ha ugyanis a kazán ma nem kerül ki a kazánházból, akkor holnap sem lesz a munkának látszata. Kihajtunk tehát a falu 'déli oldalán fekvő telepre. Az emberek már messziről észreveszik vezetőjüket, jönnek elébe, mert őket is aggasztja, hogy nem megy a munka, szeretnének mielőbb túl lenni a nehezén. — Szerintem — mondja az e- gyik —, ha kibontjuk a kazánt, és leégetjük ezt a füstfogót, minden gondunk megoldódik. — Én is azon a véleményen vagyok — válaszolja Szabó Ferenc mérnök —, ha lesz kellő huzata a kazánnak, annyi meleget fújathatunk a fóliasátrakba, a- mennylt csak akarunk... Első pillanatra kicsit rejtélyesnek tűnik a párbeszédünk, de a- mikor látom a négy téglafal közé szorított bordás kazánt, és a fölötte levő melegfelfogó tartályt, amely időközben kellemetlen füstfogóvá változott, megértem, mit is szeretnének az emberek; le- égetnl a felső, utánfutó nagyságú tartályt, az elszívó berendezést pedig egyenest a kazánra irányítani. Ugyanis tavaly megtörtént, hogy a kazán meleg levegő helyett füstöt fújt a zsenge palántákra, azok bizony nem vették épp Az életben is összetartanak A nádszegi (Trstice) szövetkezet nem tartozik a legnagyobb szövetkezetek közé, de a Szabó Ferenc mérnök vezette ifjúsági kollektívája már bátran mondható nagynak, hiszen harmincöt tagja van. Alapos ismerői minden szövetkezeti gépnek — a régieknek, de a legúiabbaknak, korszerűeknek egyaránt, hiszen gépszerelők, gépészek valamennyien. Az ok, amiért me tlátogattnk Szabó Ferenc ifjúsági kollnktiváját, palitikaílag aktuális; a csoport a CSKP XVII. kongresszusa lisztoletére vállalta, hogy a szövetkezet gépelnek tavaszi munkára való felkészítése során fejenként ledolgoznak 17 órát társadalmi munkában. Látogatásunk tapasztalata egy mondatba sűrítve, ha a gépek állapota megkívánja, a vállalt 17 órát akár meg is duplázzák. a „legjobb szívvel“ azt, hogy korommal „etették“ őket. Nem tart soká a vita, gyorsan megegyeznek a munka menetében, ml meg indulunk a műhelybe, ahol a brigád tagságának többsége dolgozik. Az ajtóban Sárkány László mester fogad. Nem a nagy szavak embere. — Általában tudjuk, hogy ml a dolgunk — mondja. — A tapasztalt, Idősebb szakemberek maguk mellé veszik a fiatalabbakat és együtt dolgoznak. Akkor elégedettek, ha van elegendő alkatrészük meg kényelmes munkahelyük. Tavaly csináltunk ugyan egy nyári szerelőcsarnokot, de az csak tényleg nyárra van, télen elég szűkösen vagyunk — mondja még mielőtt betérnénk a műhelybe. Ott aztán már nem kell sokat magyarázni. Gép gép hátán, ember ember mellett. Tavasztól őszig nincsenek férőhelygondjaik. A brigád fele felül a gépekre, a másik fele pedig a mozgóműhelyekben dolgozik. — Nekünk az a jó — magyarázza Szabó Ferenc mérnök —, ha a gépek kinn vannak a földeken és dolgoznak. Ha valami elromlik, meghibásodik, igyekszünk mindjárt kinn megjavítani. Csak ha ott nem sikerül a hibát eltávolítani, akkor hozzuk be a műhelybe. De ha egyszer megjelenik a gép a kapuban, akkor mér nagy baj van, mert az alkatrész- ellátás még mindig nagyon akadozik — fejezi be mondanivalóját. Amikor jobban körülnézünk a . Galambos Pál és Sugár Imre Szabó Ferenc gépészmérnök, az ifjúsági munkabrigád vezetője műhelyben, látom, hogy még átmenni sem lehet a gépek között. Juhos Lajos és Csőcz Ferenc a műtrágyaszórót javítják. A gépről első pillantásra lerí, hogy minden darabja Javításra szorul: úgy van ugyanis szerkesztve, hogy a tizenkét pár görgő, három-négy fogaskerék, adagoló, működés közben szünet nélkül a sóban fürdik. A dobokat, palástokat sorjában lehet forrasztani, de a görgőket, fogaskerekeket még kivenni Is művészet. Ráadásul nincs helyettük új. • — Ha lenne — mondja Csősz Ferenc —, akár egy nap alatt Is elkészülnének a javítással. így meg csak törjük a fejünket, keressük a megoldást, járunk, topogunk a gép körül, és nem tudunk mihez kezdeni. Régi jó szakembereit a brigád tagjai. Nem kell magyarázni nekik, hogy ml a dolguk. Munkájuk mellett a község. sportegyesületében is dolgoznak. Nézelődöm tovább a műhelyben, és mielőtt elköszönnék, a brigád két legfiatalabb tagjával. Gombos Pállal és Bugár Imrével beszélgetek. Az előbbi három éve dolgozik a műhelyben, fiatalabb társa, Imre egy éve került Ide. Bár fiatalok, de a legbonyolultabb munkát végzik az új gépeken. Ez azért van így, mert a többiek úgy vélik, hogy még frissek az ismereteik, s az új gépekhez az alkatrészellátás Is aránylag jó. A régi műtrágyaszőrókkal, lehet, hogy a fiatal srácok nem is boldogulnának. Persze, azért nekik sincs köny- nyű dolguk. Az elromlott traktor áll a bakon, és a hibás tengelyt maguknak kellett megcsinálni. — Még jó, ha csak a tengelyt — mondja Gombos Pál —, mert azt még valahogy össze tudjuk hozni, meg tudjuk csinálni, sokkal rosszabb, ha egy-egy rugó, szelep hiányzik. Azt már nehezebben tudja az ember előállítani a térdén... —■ De azért, ugye, itt hasznát veszik a találékonyságnak? — jegyzem meg, még mielőtt válaszolna valamelyikük, észreveszem, hogy közben lassan üres lett a műhely. Az emberek összecsomagoltak, kezet mostak, átöltöztek, s mielőtt Indulnának haza, leütik a bélyegző órát, mintha csak valamelyik nagy gyárban vagy ü- zemben lennének. — Ez most csak télen van Így — mondja magyarázatképpen Szabó Ferenc. — Nyáron nem nézik az emberek, hogy hány óra van. Nem kell nekik mondani, hogy maradjanak. Maradnak maguktól is, ha látják, hogy szükség van rájuk. Olyan jó a társaság, hogy még az Idősebbek is szívesen felülnek a kombájnra. Még Csehországba is szívesen elmennek, csak hogy ne maradjanak ki a társaságból, a partiból, a brigádból. Ml nem szervezünk sok akciót, csak néhányat: asztaliteniszversenyt, kirándulást, sítúrát, de azok tényleg jók, és nagyon összerázzák a csapatot. Tehát a munkánk mellett az életben is összetartunk. Németh István A szerző felvételei ifjú tettek krónikája A CSKP XVII. kongresszu sát megelőző fokozott mun kaaktivitásban a fiatalok széles tömegei vesznek részt, A gazdasági terv teljesfté sét, a rövid és hosszú távú célkitűzések valóra váltását, a társadalmi élet különböző területeit érintő mozgalmi tevékenységet felölelő vállalások az „Ifjú tettek a kongresszusért“ címen váltak ismertté. A SZISZ |b elnökei a járási pártkonferen- dákon nyújtották át a fiatalok felajánlásait. Sorozatunkban betekintést nyújtunk néhány járás Ifjú tettek krónikájába, hangsúlyozva azt, hogy nem végleges és lezárt mozgalomról van szú, mert szinte naponta újabb fiatal tettekkel, szocialista kötelezettségvállalásokkal terebélyesedik a fiatalok alkotó kezdeményezése. A Trebisovi járás legnagyobb SZISZ-szervezete az ágcsernyői (Cierna nad Ti- sou) vasúti átrakodóállo“' más mellett működik. Tíz alapszervpzete bekapcsolódott a CSKP XVII. kongresz- szusa és a CSKP megalakulása 65. évfordulójának tiszteletére kibontakozott felajánlási mozgalomba. Ojftá- si javaslatok, három Ifjúsági munkakollektíva megalakítása, a környezet védelme, a baráti földműves-szövetkezetnek nyújtandó segítség és 81 vasúti kocsi Ingyen kirakása alkotja a vállalásukat. Szép példával járnak elöl a nagykaposi (Veiké Kapu- sany) kompresszorállomás fiataljai is, akik 15 újítási javaslat benyújtására, 50 ezer kg ólom és 100 kg alumínium hulladék begyűjtésére kötelezték magukat, valamint arra, hogy 12 taggal gyarapítják az önkéntes véradók táborát. Értékesek a szövetkezeti fiatalok felajánlásai Is. A kystai NOSZF Élsz fiataljai például arról adtak számot a SZISZ jb „Ifjú tettek kró- nlká-“jában, hogy 50 hektár cukorrépa és 10 hektár kukoricatáblán végeztek után- szedést, a traktorosok nyolctagú Ifjúsági munkakollektívája pedig a szocialista munkabrigád címért versenyez. A Cerhovi Prefa üzem fiataljai vállalták, hogy a hulladékvas öt százalékát újból hasznosítják a termelésben, és így bekapcsolódnak az „Egy munkanap megtakarított anyagból“ mozgalomba. Fokozott munkaaktlvltás jellemzi a középiskolás diákokat Is. A TrebiSovi Gimnázium fiataljai felajánlották, hogy ledolgoznak 800 munkaórát a szaktantermek építésén, négy diákjuk pedig a középiskolás szaktevékenység keretén belül elkészíti a termek vezérlőpultjaihoz szükséges műszaki tervdokumentációt. A szőlőskei (ViniCky) szakmunkásképző SZISZ-esel 17 konkrét ifjú tettel üdvöz- lik a kongresszust. A legjelentősebbek közé tartozik: diákonként 10 órát dolgoznak társadalmi munkában, emlékszobát létesítenek a környék forradalmi hagyományainak ápolására, a ZE- NlT-versenybe beneveznek 10 saját maguk készítette segédeszközt és összegyűjtenek 1000 kg vas- ék 500 kg papírhulladékot. —pf—
