Új Ifjúság, 1986. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-04 / 9. szám
új ifjúság 7 Katarina Pázmányová-Skolníková: A V Incselkedik a .meleg víz a testemmel. Micsuda érzés, és ráadásul teljesen egyedül vagyok most itt. Végre egyedül. Most már tadom, micsoda gyötrelmes érzés lehetett Dosztojevszkijnek a számüzelésben, amikor állandóan vele volt valaki, és soha, de még egy pillanatra sem lehetett e- gyedül. Kollégium? Jó dolog. Megismerkedtem egy sereg emberrel, és egy sereg ember engem is megismert. A víz meleg sugara teljesen átölel. Most nem gondolok semmire. A gondolatok, amellyekkel betértem a tu- solóba, teljesen megadják magúkat a víz milliónyi molekulájának. Hogy tegnap éjszaka bejutott a kollégiumba egy .fiasmetszö“? Mi van abban? És hogy még nem kapták el? Tudom. Tulajdonképpen miért ts neveztük el magunk közt „hasjelmet- szönek“, amikor csak egy lányt akart megerőszakolni? Ki tudja. Egyszerűen „haSjelmetszO“. Így Igazán érdekes. Becsukom a szemem, hátradöntOm a fejem, ügy jogom meg a tusoló fogantyúját, hogy a vízsugár az arcomra essen. Érdekelne, hogy kinek az ötlete volt mozgatható tusolót szerelni ide? Ráadásul egyetlenegyet az egész folyosónak. Egy vagy két percig folyik a víz az arcomról, egészen le a lábam' fejéig. Megkerüli a mellbimbóimat, meg- cstklandozza a hasamat, és ezernyi patakocskára bomolva csörgedezik le a combomon, lábikrámon. Végül elnevetem magamat, és kinyitom a szememet. De egy pillanatra a víz is szinte megdermed. — Zuhanyozik? — kérdi tőlem mosolyogva egy kék munkaruhában álldogáló fiatalember. A falnak támaszkodik, és szemével a testemen bolyong. — Hogyan került ide? — kérdem tőle, hadd lássa, nem félek. Persze a szívem közben egészen a torkomon dobog. — Az ajtón keresztül. Egyszerűen az ajtón keresztül jöttem be. — Az'ajtón? Azt hittem, hogy a magafajták az ablakon keresztül járnak. — Miért kellene nekem az ablakon bemásznom? — kérdezi szórakozottan rám nézve —, fölöslegesen bonyolítanánk csak. Nem gondolja, hogy az ajtón egyszerűbb? — Igaza van — vallom be. — Lehet, épp az egyszerűség miatt nem jutott ez még senkinek sem az eszébe. Elneveti magát, és váratlanul megkérdezi: *— Még sokáig fog tusolni? Rendszerint legalább egy fél ó- ráig — válaszolok, de ő úgy visel- Deák György; Főváros, 1984 kedik, mintha nem is hallaná. Végül előveszi a cigarettáját. — Nem fogja zavarni, ha rágyújtok? — Csak gyújtson rá, nyugodtani All a falnak lámaszkodva. Egy ideig figyeli, hogyan vész el a cigaretta- füst a párában, aztán ismét megváltoztatja vizsgálata objektumát, és o- dafordul hozzám. A testemet szappanozom és dörzsölöm szivaccsal. Kíváncsi vagyok, ml történik ezután. Bn a „hasfelmetszőt“ egészen másmilyennek képzeltem el, úgyhogy a kezdetben csalódást okozott. Magas és sovány, és egész idő alatt ráng az arca, amely ha nem lenne benőve, túlságosan is gyerekesnek tűnne. Észrevettem, hogy nem tudja, mihez kezdjen a kezével. Időnként a háta mögé teszt, helyenként pedig a kék munkaruha zsebébe süllyeszti. Most, hogy rágyújtott, az egyik kezéből a másikba rakja a cigarettát. — A testéhez viszonyítva erős a combja — állapítja meg kisvártatva. — Mit számít ez? Maga meg olyan sovány, mint a kerttésléc, mégsem vetem a szemére. — Miért kiabál annyira? Nekem véletlenül ez még tetszik is. Talán a csípője lehetne egy kicsit erősebb. — Magának ennyi elég a boldogsághoz? Azt nem óhajtja véletlenül, hogy BB-re hasonlítsak? ■— Nem — mondja komolyan. — Minek? A csikket a mosdóba dobja, és egy kis ideig gondolkodik. — Mondja, miért nem fél tőlem? — kérdi. — Es miért kellene félnem? — Tegnap megerőszakoltam itt egy lányt — mondja hangsúlyt fektetve minden szóra. — Hallottam, de valójában nem sikerült a műveletet befejeznie. Ideges lett. — Tegnap egy kicsit elszámítottam magamat. Még egyszer nem fogok mellé. No, mi van, egyáltalán nem fél tőlem? Mi van, ha most megerőszakolom magát? Ml akadályozhat meg engem ebben? Ki az, aki ebben megakadályozhat? Maga? Kíváncsi vagyok, hogyan. Gyenge kislány erős combokkal. Még mindig azt állítja, hogy nem fél tőlem? — löki ki magából a szavakat, és kOzeledtk felém. A játék megszűnik játéknak lenni. Igen, most már nagyon is megijedek. Igazán kezdek félni. Hátam nekive- tem a hideg csempének. Nem ts tudom, hogyan jutott az eszembe a mentő gondolat. FJelerősítem a forró víz sugarát és ráirányítom. Előbb csak meglepődik, de aztán már ordítani kezd a fájdalomtól, és elugrik tőlem. En azonban továbbra is csak tartom a tusoló fogantyúját, és egyre csak csavarom a csapot. — Mit hülyéskedsz? Hiszen csak vicceltem — kiabál, és az arcát védi a tenyerével. Végre magamhoz térek,- és leállítom a vizet, Erzerh, remeg az egész testem. A helyiségben ott áll a szomszéd szobából Klára, és csodálkozva néz rám. — Valami baj van? — Mi baj lenne? — szólok, és arra törekszem, hogy ura legyek a hangomnak. Gyorsan megtörülközOm, magamra kapom a pongyolámat, és az jár az eszemben, hogy érdeklődjem-e Kláránál a kék munkaruhás férfi után. De már határozok ts. — Mondd, Klári, hogyan jutottál be a zuhanyozóba? — kérdem, mintha csak szórakozásból mondanám. 0 rám mereszti a szemét. Biztosan azt hiszi, hogy megőrültem. — Miért, hogyan kellett volna, hogy bejöjjek? Nem nézek rá. Ügy viselkedem, mintha nem tudnék mit kezdeni a gombommal, közben türelmetlenül mondom: — Ez azt jelenti, hogy az ajtón, nemde? Nem válaszol. Néz rám meghökken- ve, és nem tudja, hogy én vagyok-e bolond vagy ő. Végül gyorsan oda- ugrik hozzám és a szobámba vonszol. Védekezem. Utóvégre nem vagyok gyedek. Méghogy aludnom kell. Hogy fáradt vagyok-e? Semmi bajom, csak azt szeretném tudni, hová lett a kékruhás férfi. Klára valamiről beszélget a barátnőmmel. Hegyezem a fülem, de nem sokat értek az egészből. Félálomba, majd álomba zuhanok. A vízben úszó, elázott zuhanyozóról beszélnek maguk között.., Németh István fordítása I edobtam' vállamról egyetlen büsz-i keségem, a keki szinö kabátom. A nap még nem bújt elő a keleti égen, a fatelep mély, párás, hideg, völgyben bújt meg. Igor elö- kotorta az ölfák közé dugott vonókéseket. Mustrálgatnl kezdtem a rönköt, amelyet még tegnap tettem a faragóbakra. Csupa ághely, csomó az egész. Félredobtam. Egy másikat választottam 8 rakásból. Körbetapogat- tam 8 kés fogantyúját. A tenyerem teli hólyaggal. Az első vonások a legfájdalmasabbak, aztán alábbhagy a tenyér sajgása, s átvándorol az ember hátába. A fözetlenOl hagyott túracipömbe apró kéregforgácsok hullanak. Topogok, keresem a megfelelő testtartást, s el-elha]lok a szanaszét röpdöső tűhegyes forgácsszilánkok elől. Ahogy a szemembe csordul a sós izzadság- csepp, földhöz vágom a vonókést. A csonttá száradt hasábok már elrántod újból, s a beszorult kés kl- vatosabban, finomabban kell bánni a késsel. Ha elakad, megrántod. Megrántod újból, s a beszorlut kés kiugrik a vágatból, és a gyengébb, bal kéz ujjait az ember lehorzsolja a rönkben. A kéreg úgy ropog a kés előtt, mint a bakelit, úgy táncol, mintha kövön szaladna, ha néhány kéregszilánk és háncsfoszlány a vonókés élébe áll, amelyet zsebkéssel kellene lekaparni róla. Harmadik napja dolgozunk a fatelepen a testvéremmel. A főnökkel úgy állapodtunk meg, hogy a teljesítmény szerint fizet. De kikötötte. Ivan Hudec: Napszámosok hogy ezt a rakás félbe vagy négyfelé vágott rönköt feltétlenül meg kell cslnáinuk, mert géppel nem megy. Ügy véltük, hogy akár három zöldhasút Is kereshetünk naponta, s este még sörözhetünk Is — csak hogy két nap alatt a felét sem győztük lehajaznl. Kezdtünk bánkódni, szidni magunkat, a hülye ötlet miatt. Ugyanis a testvérem fogadott velem, hogy két hét alatt eljut Nyltráról az árvái duzzasztóig egy fillér nélkül: Hogy ellenőrizhessem, magam Is útra keltem vele. Meglgértette, hogy semmiben sem fogom gátolni, s én elfogadtam az utazás feltételeit — egy fillér nélkül, stoppal, két hét alatt kell odaérni. Mindenben hozzá igazodom. Amennyit meg bír tenni gyalog, any- nylra képes vagyok én Is, amennyi étel neki elég, elég nekem is. Ameny- nylt dolgozni bír, bírok én Is. Számomra gyerekjáték lenne ez az egész, a testvérem azonban angolkóros volt gyerekkorában. Ami előnye származott eddig az együttérzésből, az most hajazás közben ráment a teljesítményre. Kezem a sima, nyirkos rönkön pihentettem, a tenyerem így nem ég, nem sajog annyira. Enyhe szellő lengedez, érzem, amint az izzadság hűti a bőrömet. Az ember bőre mintha idegen eredetű páncél lenne. Még az a jó, hogy ez a teknősbéka-állapot nem tart sokáig. Igort figyelem. Semmi különös a mozdulataiban: kimértek, megszokottak. Untig elég azonban, ha csak megjelenik egy harmadik személy, Igor a szememben nyomban sántít, a hátán púp nő, a mozdulatai mesterkéltek, ügyetlenek, nevetségesek. Gondosan ügyelt rá, hogy együtt haladjunk a hajazásban. Átfogta a rönköt, jobb kezével kitapogatta az alsó végét, a másikat meg a bakon lévő peceknek feszítette. Előbb a végeit tisztította meg, aztán a rönk középső részét, majd forgatni kezdte a fát. A faragóbak csak ügy nyikorgóit, ahogy forgatta a rönköt. Mindig ,a végén kezdte, úgy folytatta egész végig, mígnem a csupasz felületen szinte fénylettek az utolsó évgyűrű fehér és sárgás csíkjai. Isten őrizz, hogy ághely Is legyen a fában! 0- lyankor a kés hol a sárgászöld háncsot nem vitte, hol a sűrűbb részébe vágott, hol kiugrott — s a közepén nagyon rossz megkezdeni. Félrelöktem a bakról a lebáncsolt fát, és felakasztottam a kést. jókora hasáb volt. A háta széles, mint a piaci kofa fara, nyers és csupa csomó, mintha olyan erdőben nőtt volna, ahol himlőjárvány tombolt a fák között. Nem mindegyik Ilyen formátlan, de nyirkos mind, úgyhogy a vo- nókés tompa felével szinte a levét Is ki lehetne nyomni. Fogtam a kabátom abban a tudatban, hogy az is nyirkos lesz. De nem, a föld száraz volt. Az izzadságtól viszketett a bajszom, szinte kapkodtam a levegő után. Igor is odavágta a kést a rönkök közé, s dühös pillantásokat vetett a megtisztított méteres hasábokra. De még mindig hitt abban, amit kiagyalt. Egy rövid meredeken át kiértünk az országútra. Az árnyékok megfogyatkoztak, a nap delelőhöz közeledett. Szinte herapergett a völgykatlanban, mint vadkan a langyos pocsolyában. ,A közeli kanyarban jobbra fordultunk. Lefelé csaknem szaladtunk a fahídlg. Ott már víz is volt. Jót Utam belőle, s hirtelen gyengeség fogott el. A térdem beremegett, de még a könyököm Is bizser- gett bele. Egy vastagabb rönkre telepedtünk. Körös-körül, mindenütt rönkfa! Az átforrósodott hasáb szinte égette a fenekünket. A magaslat mögött lehetett a ml farakásunk. Szinte láttuk, mily fenyegetően mered ki a magas fűből. Vércse Miklós fordítása Kmeczkó Mihály Keltegetők EGYKERESÉS Flóra és Dóra, gyertek virradóra egy szóra! KÉRDÉS Dévaj Éva, ég-e még a hűtő háta? VÁLASZ Semmi sem jött létre — rövid volt a létra. LICITÁLÁS Fánl diófényi ...! Péter deciméter ...! AZ EREDMÉNY Ancsl fincsl encsi ■ csaj.., A VÉGE: .. Béka ült a' mozdulat tavában — azt csodáltam, amíg nála háltam. Mihályi Molnár László hűség már azt hittük hazaértünk nézd mily árvák lettünk végül nézd mily árvák mint a sárban aranyásók kik azt hitték hogy a kincset megtalálták s mindenüket elvesztették nézd az arcunk hogy kiszáradt kezünk lábunk hogy megfáradt s itt maradtunk dédelgetve ezt a iáját Légszomj reggelre befagyott azt hittük ml is a folyó megállt tizenkét fejszés vágta a léket ők tudták hogy mélyben a halak a természetbúvár elemzi a tételt hogy milyen hatással bír a fény- és levegőhiány kísérleteit a tények Igazolták zajláskoT felmérve a pusztulást s a jelentést ad acta tették
