Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-02 / 1. szám

Nemzetiségi mozgalmunkban egye­dülálló jubileumra készült a sinai (Sefia) Rozmaring népi táncegyüt­tes. A Rozmaring azon kevés e- gyütteseink közé tartozik, ame­lyik még a mozgalom kibontako­zásának elején alakult, de nyil­ván az egyetlen, amely azóta, har­mincöt éven keresztül, megszakí­tás nélkül tevékenykedik a mai napig. Hámorszky Mária, aki előzőleg már maga is „belekóstolt“ a né­pi táncba Kassán (Kosice), 1950- ben nyolc ügyes lábú kislányt gyűjtött maga köré, és átadta a tudását e táncoskedvű fiataloknak. Ez voit a kezdete annak a fo­lyamatnak, amely a mai napig tö­retlenül tart. A kezdés * évében vagy tucatnyi fellépésen láthatta a közönség, és községükön kí­vül a környező falvak, városok la­kói is megismerhették az együt­test. Koreográfusként 1951 tavaszá­tól Erőss Pálné segítette a csoport munkáját. Erőssné jóvoltából, aki Jártas a népi tánc és zene világá­ban, az együttes csak tiszta for­rásból merít, műsorában az ere­deti népművészetre támaszkodik. 1955-től, amikor fiúkkal bővül a tánccsoport, átveszi az együttes irányítását és kiválásáig, 1970-ig nem kevesebb mint harmincegy koreográfiát készített. Utána Mit- ró László, Erőss Zoltán, majd Csu- rilla Erzsébet vette át az irányí­tást. Ez utóbbi a mai napig az együttes művészeti vezetője. Több mint két évtizedes munka után határozták el, hogy az együt­tes felveszi a Rozmaring nevet. Ez az örökzöld növény szimboli­zálja műsorát, amely a há­rom és fél évtized után is üde, friss, szívet-lelket gyönyörködtető. 1955-től minden évben részt vesznek a zselízi (Zeliezovce) és a gombaszögi (Gombasek) népmű­vészeti ünnepségen. Kezdetben „csak“ tapasztalatokat gyűjtenek, eszmélnek, később azonban felso­rakoznak az élvonalba, s teszik ezt olyan igénnyel, hogy a ver­seny pálmáját is elviszik. Ez elő­ször 1973-ban sikerül, amikor is megnyerik a második díjat, a kö­vetkező két évben — 1974-ben — kétszer egymás után elviszik a nagydíjat. 1982-ben és két évvel később a legjobb népviseletért járó díjat szerzik meg. A CSEMADOK meg­alakulásának 35. évfordulója al­kalmából a CSEMADOK KB arany­plakettel jutalmazza az együttest. A nemzetiségi fesztiválokon kívül a Rozmaring képviselte nemzeti­ségi táncmozgalmunkat az orszá­gos központi rendezvényen vy- chodnán, és kétszer a csehszlová­kiai ukrán dolgozók országos fesz­tiválján Svidníkben. A végére ide kívánkozik sta­tisztikaként még két adat, amely képet ad a három és fél évtize­des munkáról: ez idő folyamán az együttes 79 koreográfiát tanult be és körülbelül hatszázszor lépett közönség elé. Tekintélyes szám ez amatőr együttestől. Minden jel arra mutat, hogy az áldozatos munkát tovább folytat­ják és még sok élvezettel ajándé­kozzák meg a közönséget. —hr— Alvajáró! Ébredj! Vagy tizenötezer ember várta izgatottan, hogy végre megkezdődjék egy közkedvelt zenekar, az OMEGA koncertje. Már tizenegyedik nagylemezük anyaga 1- gazolja, hogy az együttes újabban az elekt­ronikus szintetizátorzenére épít, így termé­szetesnek vehető, hogy ilyen jellegű felvé­telekkel indult az előadás. Benko László, a billentyűs, aki egyébként már két szólóle­mezzel is jelentkezett,-nyitotta meg a nagy Omega-„bulit“; két dalt is bemutatott Le­xikonjáról. Hogy a fogadtatás milyen volt, arról felesleges írni, ugyanis a közönség jelentős hányadát a csapat rajongói alkot­ták, s a hangulat már kezdetkor a tetőfo­kára hágott. „Mindent a nézőért“ — gondolhatták az Omega tagjai, amikor sorra elénekelték leg­sikeresebb számaikat. A jő hangulatot csak emelte a látványos lézertechnika. Mindaddig kitűnően éreztem magamat, míg el nem telt másfél óra. Csak akkor döbbentem rá, hogy még egyetlenegy új dalt sem hallottam, pedig hát egy csapat repertoárjából sem szabadna ennek hiá­nyoznia. Ezért is fogott el az a furcsa ér­zés, mintha egy-két évvel ezelőtti Omega- -koncerten lettem volna. „Bele kellett törődnöm a valóságba. A „Gyöngyhajú lány“ című szerzemény talán az együttes legutolsó nagy slágere, nem is komponáltak azóta jobbat, s ezt ők is tudják, máskülönben nem ez a dal került volna a műsor legvégére. Háromszor ismételtek, mindez persze, nem jelenti azt, hogy a siker óriási. Tudom, sokakban él az Ómega-mítosz, hi­szen egy olyan sztárzenekarról van szó, a- mely már a világ nagy részét bejárta, de ha odafigyelünk néhány adatra, például ar­ra, hogy a rendezők negyvenezer embert vártak, máris gondolkodásra kényszerülünk. 1982-től nem jelentkeztek új lemezzel (más „nagyzenekarok“, az LGT, a Neoton, a V’Moto Rock azóta többet is megjelente­tett) ha csak nem a „Legendás kislemezek“ című albumot tekintjük. De miért régi dalok összeválogatásával, felújításával akarnak az élvonalban marad­ni, miért választják a könnyebbik utat? A hírek szerint hamarosan megjelenik új albumuk, amelynek sikere — netán siker­telensége — döntően befolyásolhatja az e- gyüttes további sorsát. Napról napra tűnnek fel az új zenekarok, új stílusok vannak ki­alakulóban, s ha az Omega továbbra is a korszerű zenét játszó csapatok közé szeret­ne tartozni, igencsak csipkednie kell ma­gát. A fiatal könnyűzenerajongők bizonyára jól ismerik Ro­bert Grigorovot, hiszen több együttesben bizonyította már te­hetségét, énektudását. Most egy új csapatot hozott össze, amely­nek neve: Midi. Róbertét kértem meg arra, hogy mutassa be új együttesét. — Billentyűs hangszereken An­ton Kubasák, gitáron Viktor Ko- őiscák játszik. Basszusgitárosunk Ivan Sőasny, dobosunk Roman badidejében kikapcsolódásra, szó­rakozásra vágyik, ezért látogat­ják oly gyakran a koncerteket, diszkókat. Életünk nem problé­mamentes, de ha összejövünk, megpróbáljuk elfelejteni a hétköz­napi gohdokat. Példaképeid? — Sokáig csodáltam Paul McCartneyt, később a reggae-stí- lus vonzott. Hazai előadóink kö­zül Pavol Hammel a kedvencem, de ha jó zenét szeretnék hallani, A Midi együttes Chovanec. Van egy szaxofonis­tánk is, Dusán Polakoviö, én pe­dig énekelek. — Hogyan született az az ötle­ted, hogy együttest alapíts? — A Midi tulajdonképpen a vé­letlen szülötte, annak eredménye, hogy Anton Kubasákkal találkoz­tam. Sokat beszélgettünk a zené­ről, végül is kiderült, hogy közös elképzeléseink és céljaink van­nak. Megkezdődtek az első pró­bák. Szinte naponta összejöttünk és órákat gyakoroltunk. Ennek köszönhettük, hogy az egyik da­lunkat a televízió 5xP című mű­sorában is bemutathattuk, ezen­kívül felléptünk Bojnicében a fia­talok könnyűzenei fesztiválján. — Zenétek a fiatalokhoz szól. Mi a véleményed a mai ifjúságról? — Nem tudom így vagy úgy . ér­tékelni viselkedésüket, hiszen én is közéjük tartozom. Egyben vi­szont biztos vagyok; a mi szülein­ket is sokszor megintették az ak­kori felnőttek, mert valamit nem úgy csináltak, ahogy ők megszok­ták. A fiatalság nagy része sza­Miroslav Zbirka lemezét hallga­tom, hiszen őt nemcsak mint ze­nészt, hanem mint magánembert is tisztelek. — Szerinted jó úton halad a hazai könnyűzene? — Bánt, hogy sok fiatal zenész „régi“ zenét játszik, akik sikerre törekszenek, nem nagyon keres­nek új utakat, mert ez kockáza­tos és időigényes munka. De op­timista vagyok. Hiszem, hogy ez a probléma is hamar megoldódik, s néhányan belátják, hogy érdemes a sikerért megdolgozni. — Mi dalaitok fő témája? — Mivel mi is fiatalok vagyunk, igyekszünk saját problémánkkal foglalkozni. Egyszerűségre, ért­hetőségre törekszünk, nem hasz­nálunk metafórákat, felesleges­nek tartjuk a bonyolult szöveg- szerkesztést. Barátainkhoz szó­lunk, tehát minden fiatalhoz, a- kik viszonozzák e barátságot. S ha eleinte csak ezren lesznek — máris célba értünk. i—Ars— Ä Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége most is bőséges év végi műsorkínálattal lep­te meg hallgatóit. Sőt 1984 végén sikerülteb­bek voltak ezek az adások, mint korábban. Igaz felmérés aligha támasztja alá állításomat, hiszen ilyet meglehetősen ritkán készítenek az illetéke­sek, ennek ellenére bizonyosra veszem, hogy nem csak a saját véleményemet írom le. Polák László felnőtteknek szóló „meséit“ decem­ber huszonnegyedikén hallhattuk. Beszélgetései közül emlékezetes marad a Simkő Tiborral készí­tett interjú. A legsikeresebb hazai gyerekverskötet szerzője új könyvön dolgozik: a költemények után mesékkel örvendezteti meg legkisebb olvasóit. Rendkívüli emberi sorsokat mutatott be Lő- Krinc Kató a nőkről — nemcsak nőkről című műsorában. Olyan asszonyokat hozott mikro­fonközeibe, akikben sokkal több a szeretet, az ag­gódás másokért mint általában a nőkben. Ki hinné például, hogy él Komáromban (Komárno) egy fia­tal házaspár, amely saját gyermek híján hét gyer­mek nevelését vállalta. A kilenctagú család min­dennapjairól szólt a beszélgetés, amelyhez lehetet­len egyetlen mondatot, kommentárt is fűzni, hi­szen tovább hallgatva a rádiót, Kamocsaí Imre o­lyan helyszínre kalauzolt, ahol éppen a fordítottja történt: a szülők hagyták el saját gyerekeiket, aki­ket most az állam nevel az oldalfalai (Stránska) gyerekotthonban. Lőrincz Kató és Kamocsai Imre is a tényekre építette műsorát. Remekül sikerült Nagyné Bába Ildikó Állj meg pillanat című műsora. Négy portré négy csehszlovákiai magyar alkotó­ról — ez lehetne az emlékezetes vallomások műfa­ji megjelölése. Ferenczy Anna színművésznő, Kő- nözsi István fotóművész, Reitner István hegedűmű­vész és Koncsol László író vallott bepillantást nyújtva alkotóműhelyébe, elmondva művés-zi hih vallását. .Valamennyien a lényegre törve, frázisok­tól mentesen, egyénien fogalmaztak, más-más szemszögből közelítették meg mindennapjaink va­lóságát. Talán éppen ezek a vallomások hatottak úgy a hallgatókra, hogy a jövőben nagyobb figyel­met szentelnek e művészeknek...? 11 sikerült a szilveszteri műsor is. Kissé ne- íezen indult ugyan, de aztán lendületet vett a kétórás adás. Gazdagodott ez a műsor: e- lőször szerzett zenét a nyitó és a záró dalokhoz hazai munkatárs — Zacharov Ernő. Először kap­csolódtak bele a műsorba amatőrök, az érsekújvá­ri (Nővé Zámky) CSEMADOK-színjátszók és szerep­lésük sikeres volt. Gyarapodott a hazai magyar je­lenetírók maréknyi „tábora“ is — Fülöp Imre öt­letes tréfája megérdemelte a tapsot. A műsor ösz- szeállítőja, Jakál István főszdrkesztő ezúttal nem fordított kabarétréfákat, hanem megpróbált hazai anyagokkal dolgozni, és elképzelése helyesnek bi­zonyult. A műsor két szóvivője Boráros Imre és Gálán Géza volt. A'felvételek Pereden (Tesedíkovo) és Naszvadon (Nesvady) készültek Boldoghy Kató rendező irányításával. Nagy kedvvel játszot­tak a MATESZ színészei: Németh Ica, Varsányi Mária, Turner Zsigmond, Dráfi Mátyás, Ropog Jó­zsef, Holocsy István és Pőthe István. Bele illeszke­dett a műsorba a Hanzsély Árpád vezette komáro­mi Ex-modifik tánczenekar, Vásárúti Vontszemű Já­nos népi zenekara. A szilveszteri, őévbúcsúztató műsor hagyományos szereplője Miskovics László, az Üj Színpad művésze, de jól szórakoztatta a kö­zönséget a hazai táncdalfesztivál legutóbbi győzte­se, a füleki (Fiíakovo) Oláh Erika is. Most hal­lottuk először az érsekújváriak üdvöskéjét, a mind­össze nyolcéves Forró Dórikát és a szlovákul ének-. lő Dusán Hlaváceket. V alóságos tapsorkán fogadta a magyarorszá­gi vendégszereplőt, Komár László énekest, de monológjával kellemes meglepetést szer­zett Dalmady László, valamint a népdalénekes Ta- labér Erzsébet és Hollai Bertalan. Rádiónk szilveszteri műsorával évek óta keresi igazi arcát. Volt idő, amikor még az is felmerült, szükséges-e ez az adás. 1984 szilveszterén beigazo­lódott, hogy igenis kell, ha a műsor szerkesztői o- lyan megoldást találnak, mint amilyen ez volt. Ha­zai, e műfajra „szakosodó“ szerzőkkel, kitűnő szí­nészeinkkel lehet, és kell is ilyen jellegű, derűs szilveszteri műsort készíteni. (bt) Kotier Sándor Három és fél évtized krónikája ÉV VÉGI RÁDIÓ­MŰSOROK \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents