Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-23 / 52. szám
Riport a SZISZ tudományos-műszaki központjából Mikroelektronika a negyedik emeleten A Karel számítógépes nyelv népszerű figurája a kiállítási részlegen található. P atinás épületeivel az U püj- őovny utca is hű maradt fővárosunk, Prága architektúrájához. A 10-es szám alatti négy- emeletes ház az a hely, ahonnan elindult a cseh színházmozgalom, 1841 januárjában álarcos bállal avatták fel. Száznegyven- négy évvel később, vagyis az idén az eddig más célokra használt é- $ület negyedik emeleti helyiségei új küldetést kaptak. A SZISZ KB- nek végre megoldódott egy égető problémája, döntés született u- gyanis arról, hogy itt lesz majd az országos ifjúsági tudományos és műszaki központ. Jirí Javűrek és Vlastimil Vagaday építészek tervei alapján gyors ütemben hozzáláttak a közfalak bontásához, a mennyezet átalakításához, a belső falburkolatok kialakításához és újjá, korszerűvé varázsolták a régi épületet, amely ma tárt karokkal várja az érdeklődő fiatalokat. Á házban nincs felvonó, így mire az ember felér, kicsit szaporábban szedi a levegőt, de a negyedik emeleten az a benyomása, mintha a jövőbe csöppent volna. A látvány feledteti vele fáradságát. A tájékozatlan látogató már a bejáratnál megtudhat egyet-mást a központ küldetéséről. A SZISZ III. kongresszusának és a CSKP KB 8. ülésének határozataiból kiindulva ez az intézmény oroszlánrészt vállal a fiatalságnak azokból a kötelezettségeiből, hogy a tudományos-műszaki eredményeket népszerűsítik, minél hamarabb alkalmazzák a gyakorlatban, és továbbfejlesztik. Itt összpontosul a fiatal műszaki szakemberek képzése; a központ a mikroelektronikai és számítás- technikai program megvalósításának módszertani bázisa, innen irányítják a ZENlT-versenyeket és kiállításokat, ápolják a nemzetközi tudományos baráti kapcsolatokat stb. Ä központban a SZISZ KB ide kihelyezett szakosztályának vezetőhelyettese, Petr Skála fogad, majd végigvezet a létesítményen. Átlépve a központ képzeletbeli küszöbét, egy üvegfal előtt állunk. — Itt lesznek elhelyezve a SZISZ KB emlékplakettjei, a Találmányi Hivatal elismerő oklevelei és a többi kitüntetés. Ezután egy tágas folyosóra érkezünk, ahonnan több irányba is ajtók nyílnak, a fal mentén pedig egy kiállítási részleg fogad, melyet oldalról „Karéi“ gumifigurák kereteznek. — Általában itt mutatjuk be fiataljaink alkotó tevékenységének eredményeit. Jelenleg a mikroelektronikai program termékeit láthatjuk a fő helyen. A kis Ka- rel-figurákat a Fatra napajedlai üzemének fiataljaitól kaptuk, a- kik a nemrég lezajlott elektronikai és automatizációs kiállításon rukkoltak ki velük. Ezek a gumibabák nagy népszerűségnek örvendenek, tényleges hasznuk a- zonban nem a játékban, hanem a Karel számitógépes nyelvben rejlik, amelynek a szimbólumai. Ez a kis robotfigura megjelenik a képernyőn, és mintegy tíz parancsszóra reagál. A szavakat variálva, különbözőképpen egymáshoz kapcsolva már a gyerekek is képesek új programokat alkotni vele. Folytatjuk utunkat. A kis ülésteremben egy variálható kerékasztal mellett 14—18 ember is kényelmesen elfér. A nagy ülésteremben éppen értekezlet van, így éppen csak bepillantunk. — Ezekben a termekben zajlanak az értekezletek, a különböző szakbizottságok tanácskozásai, de nemzetközi találkozókat is tartottak már itt. Minden helyiségben van videomagnó és egyébb modern berendezés, sőt a nagy ü- lésterem mellett vezetékmentes tolmácsgép is található. A legattraktívabb helyiségben a számítástechnikai tanterembe érkezünk. Tucatnyi mikroszámítógép sorakozik ízlésesen elrendezve, hozzájuk színes monitorok, nyomdaberendezés is tartozik. — Ugye nagyszerű? — kérdezi. — A tantermet berendezésével együtt mint ipari mintát jelentették be a tervezők. Két sorban tizenkét PMD 85-ös személyi számítógépet láthatsz, és amire büszkék vagyunk, az az állomásunk Petr Skála: „Sokan segítették munkánkat.“ közreműködésével kifejlesztett és gyártott nyomdai berendezések, melyek a számításokat rögzítik. F igyelem, tanulmányozom a berendezéseket. Feltűnik, hogy a terem formatervezési szempontból is más: a szokványos kábelek, vezetékek halmaza itt nem látható, mert gondosan el vannak rejtve az asztalban, egy-egy munkahelytől csak egyetlen kábel vezet a csatlakozóhoz, a mikroszámítógépek be vannak süllyesztve az asztalba, azok billentyűrendszere az asztal lapjával szinte egy síkban fekszik. A számítógép és a monitor elfordítható, a PMD 85 felmelegedését pedig az asztalba szerelt szellőztető ráccsal van ellensúlyozva. Apró, de fontos részletek ezek. — Meggyőződésem, hogy nemcsak ez a számítástechnikai tanterem, hanem az egész központ követendő például szolgálhat hasonló küldetésű kerületi és járási klubok létesítéséhez. Iskolapéldája ez annak is, hogyan lehet a régit újjávarázsolni, annak nem mindig szükséges újat építeni, hanem meglátva a lehetőségeket, régebbi épületeket is hasznosíthatunk céljaink megvalósításában. De vizsgáljuk meg a berendezés anyagi oldalát: — Természetesen, anyagi ráfordítás nélkül lehetetlen lenne ilyen felszerelés biztosítása. Mi a központ berendezésében sok megértésre, segítségre találtunk a SZISZ- alapszervezeteknél, amely támogatta az újat, a haladót, segített a központ létrehozásában. Az ajtókilincsek például a boltokban kapható szokásos alumínium kilincsek, amelyeket a ZVŰ Hradec Králové fiataljai leköszörültek és bevontak különleges festékanyág- gal, ún. komaxittal. A padló PVC burkolata is új termék, a Technoplast Chropyne gumiterítő gyártó üzem fiataljai a mintanyomó henger kicserélésével érték el ezt az érdekes mintájú padlóburkolatot. A smolenicei Chemolak SZISZ-esei különös festékkel segítették ki a központot, az ostravai Bytoprum fiataljainak köszönhetően pedig jelentősen lerövidült a zsalugáte- rek szállítási ideje, de folytathatnám még tovább a sort. Azt, hogy ma ily szép, korszerű, minden igényt kielégítő központunk van, nemcsak a politikai és társadalmi szervek önzetlen segítségének, hanem a fiatalság összefogásának is köszönhetjük. POLGÁRI LÁSZLÓ A számítástechnikai tanterem (A szerző felvételei) O lyan iskolában tanítoE, ahol sok az állami gondozott gyerek. Tudom, hogy a zsebpénzüket a nevelőjük osztja be. Hogy miért, nem értem. A zsebpénz, tudniillik — ahofey a neve is mutatja — zsebbe való. Méghozzá annak a zsebébe, akié. Hogy elkölti a gyerek? Hát nem ezért kapja?! S hogy értelmetlen dolgokra költi? Néhányszor el kell követnie, hogy rájöjjön: ha mindig így tesz, nem marad számára még fontosabb dologra. Azért hangsúlyozom, hogy „még fontosabb“, mert lehet, hogy ami nekünk értelmetlennek tűnik, az neki nagyon fontos. Takarékoskodni is csak akkor tanul meg, ha van pénze, és ha maga határozhat afelől, hogy mi- * I Egy pedagógus levele a zsebpénzről * I re költse azt. Nagy lehetőség is rejlik ebben: az érdeklődése kalandozhat számtalan elérhető vagy elérhetetlen „kincs“ felé, s megtanul rangsorolni a fontos és nem fontos dolgok között. Az tehát • egyértelmű, hogy a gyereknek —< különösen kamaszkorban önállósulási törekvése küszöbén — adjunk zsebpénzt... De mennyit? Amennyit zsebünk és elveink szerint adni tudunk, vagy amennyit az osztálytársa kap? Semmi esetre se adjunk sokat. Annyit azonban igen, hogy fedezhesse a család életszínvonalához igazodó i- gényeit. Ez szerényebb körülmények között egyszerűbb, de ha azt látja, hogy a család többi tagja nagy lábon él? Akkor se adjunk sok pénzt! Az erőfeszítés nélkül kapott javak nem alakíthatnak ki mást az emberben, mint azt a cseppet sem szimpatikus vonást, hogy „nekem minden jár“, A gyereknek tudatosítania kell, hogy ő még nem keres, ezért a család jutatt neki, de kamaszkorban már elvárható, hogy egy-egy értékesebb vágyálomért dolgoznia kell, például nyáron. Jó, ha- tudjuk, mire gyűjt, mert így megismerjük vágyait, szükségleteit. A' zsebpénz azonban nemcsak fagyira, mozira való. Úgy kell mérni, hogy bizonyos kiadások beleférjenek. Borbély, tízórái, ilyesmi. És felelőssé is kell tenni őt azért, hogy a megállapodást betartsa. Később a fizetéséből is kell majd borbélyhoz mennie, ennle^ egyéb nélkülözhetetlen dolgokat vennie. A felelősségtudat úgy alakul ki, hogy az néha „zsebre megy“: fizesse ki például a zsebpénzből, ha valami kárt tesz. Ha betöri mondjuk a szomszéd ablakát... I fiam nyolcéves volt, és ha- £lvl húsz korona zsebpénzt kapott, amiből a borbélyt is fedeznie kellett. Egyszer kirándulni vittük egy barátnőmmel, és dél felé ebédelési lehetőség után néztünk. Ökijelentette: „Meghívlak benneteket!“ A barátnőm tiltakozott, de nekem más volt a véleményem: „Hagyd csak, ha egyszer kimondta, állja!“ Ez tizenhét évvel ezelőtt történt, így is ráment szegénynek két és fél havi zsebpénze, pedig az étteremben szerények voltunk. De tudja is azóta: amit az ember egyszer kimond, az állnia kell! V, B—PHIWffiWWftW V
